Ezt sem próbáltam még soha, bár mindig terveztem, és utólag azt mondom, nem is tudom, mire vártam vele. Röviden, csipkét akartam tállá keményíteni egyszerű háztartási keményítő segítségével - erről tényleg mindenki hallott már, és ezeknek a fele ezt ki is próbálta, de én a másik, tapasztalatlan félhez tartoztam mostanáig, mikor mindez már a múlté. :-)
Így elsőre igazi csipkével nem mertem azért nekivágni, így egy hálós, a csipke jellegéhez hasonló anyagot használtam:
Viszont, arra gondoltam, egy kicsit újítok a dolgon, és egyszerre három réteget használok fel - ha összeragad, lesz egy vastagabb, erősebb tálam, ha pedig nem, akkor egyből három légies darabom lesz, amit külön-külön és egybe téve is használhatok. Így aztán három rétegben hajtottam egymásra az anyagot.
Rátettem egy tálat, és ennek mentén körbevágtam az anyagot:
Egy tányérba folyékony háztartási keményítőt tettem (így kapható a boltok mosóporos részlegén), és beletunkoltam a három réteget, hogy mindenhol alaposan átjárja a folyadék.
Egy üvegtálra rátettem a nedves anyagot, eligazgatva a széleket, hogy a fodrok egyenletesen terüljenek szét:
Ezután pedig kitettem a negyven fokos hőségbe. Néhány óra múlva már szinte teljesen kemény volt az anyag - ekkor derült ki, hogy a három réteg tökélesen szétválik egymástól, nem tapadtak össze. Ennek örültem, mert így jobban ki tudom majd használni :-)
A legalsó réteget, ami közvetlenül érintkezett a tállal, óvatosan leválasztottam róla - persze ez rátapad alaposan, de azért megoldható a dolog, és az anyag formája sem torzul el.
Hallottam arról,hogy az odatapadást megelőzendő van, aki olajjal keni be azt a felületet, amire a keményítős anyag kerül, de én nem akartam olajossá változtatni ezt a vékony, fehér, hálószerű anyagot, ezért a tapadós verzió mellett döntöttem.
Szóval, leválasztottam a harmadik tálat is, és már a talpára állítva beletettem a másik kettőt is, így vártam meg a végső száradást.
Tapasztalatom szerint akkor, amikor már teljesen keménynek és száraznak tűnik, akkor is tovább szilárdul, ezért 24 órát mindenképpen érdemes várni a használatba vétellel.
Amíg száradtak a darabok, elmostam az üvegtálat - mosogatószerrel és dörzsölős szivaccsal eltávolítható róla az odaszáradt keményítő -, és gyönyörködtem a végeredményben. :-)
Külön-külön pedig a tálak:
Engem leginkább az döbbentett meg - amellett, hogy az egész folyamat mennyire egyszerű -, hogy milyen szilárd, erős végeredmény született ebből a vékony, tartás nélküli hálós anyagból. Ezután feltétlen jöhet majd a csipkés próbálkozás :-)
