Kavicssünik

Gyerekekkel történő barkácsoláskor a kőfestés mindig befutó ötlet: legkisebb és legnagyobb is megtalálja benne a kihívást és az örömöt. Nekem most egy kisebb csapatot kellett lefoglalnom egy kis időre, és ez a kavicsok segítségével jól is sikerült. Az ötletet egyébként a gyerekek hozták, úgyhogy nekem nagyon egyszerű dolgom volt, csak az alapanyagokat kellett biztosítanom, és persze itt-ott segítenem, de összességében prímán elboldogultak a kavicssünikkel. :-)

Ha kavicsokat támad kedvünk festeni, a munka először is persze a darabok alapos lemosásával kezdődik - így szép, tiszta felületeket kapunk, amiket öröm lesz dekorálni.

A kavicsokat mindig le kell alapozni, így nem fog a festéken áttűnni az eredeti felület. Mi a szokásos módon, szivacsdarabkával pacsmagoltuk a kavicsokra az alapozó akrilfestéket:

Majd száradás után barnára és bézs színűre festettük a kavicsokat.

Innentől már nem volt módom tovább fotózni a fázisokat, mert be kellett segítenem a tüskék és szemek megrajzolásában (fekete alkoholos filccel), valamint az orrként szánt pici zseníliapomponok felragasztásában. 

Így aztán csak az elkészült süniket tudom megmutatni, de nem hiszem, hogy bármilyen kérdés maradna utánuk, hiszen alapvetően nagyon egyszerű ötletről van szó - és szerintem igazán helyesek lettek. :-)

Kavicsnyuszik

A legjobb érzés mindig olyasmiből alkotni, amihez nem kell beszerezni semmi különöset - például elég csak néhány kavicsot gyűjteni útközben. A kavicsokkal amúgy is jó viszonyt ápolok, szívből kedvelem az egyediségüket: nincs köztük két egyforma, mindegyik egy kicsit szabálytalan, és éppen ezért nagyon szerethetők. 
Ha belegondolok, mindez a gyerekekre még sokkal igazabb :-)
Igazából bármi készülhet a kavicsokból, ezért is nagyon jó alapanyagok: ahogy kézbe veszünk egyet, elkezdenek a gondolatok formálódni, és hamarosan meglátunk benne valamit, amit aztán megpróbálhatunk valósággá változtatni. Igaz, én mostanában valahogy mindenben nyuszikat látok: amikor legutóbb a kezembe kerültek a múltkor gyűjtött kavicsok, az egyikben kis megszeppent nyulat láttam, a másikban egy eléggé bamba, nagy fülest - így aztán a kavicsokból végül egész nyúltömeg lett, mert nem erőltettem a gondolatok más irányba történő terelését. :-)

A nyuszik alapanyagául szolgáló kavicsok teljesen átlagos, útközben itt-ott gyűjtögetett, különféle alakú, színű és méretű darabok voltak - persze lemostam és egy szivaccsal alaposan átdörgöltem őket:

Akrilfestékkel és fekete alkoholos filccel szemet-pofit-bajuszszálakat festettem a kavicsokra.

Előkotortam néhány raklapdeszkavéget:

Ragasztópisztollyal a kavicsokat két deszkavégre ragasztottam:

Már csak két dolog volt hátra: filcanyagból kivágtam a füleket, és pillanatragasztó géllel a kavicsokra ragasztottam. Végül zöld száraznövényt ragasztottam az alapra, és ezzel készen is lettek a húsvét előtti idei utolsó nyuszis dekorációk, útszéli kavicsokból. :-)

Kavicsgombák

A kapunk előtt szép, formás kavicsok vannak, de olyan szépek és formásak, hogy évek óta fosztogatom a készletet. Most is megcsapoltam a megfogyatkozott kavicsmennyiséget, mert azt jutott eszembe, lehetnének belőlük gombák, olyan pöttyösek, de a kavicsjellegből adódóan kicsit sem mérgesek. Ezért válogattam a kavicsokból hosszúkásakat a gombák szárához és gömbölydedebbeket a kalapokhoz, majd első körben elmostam őket, és hagytam teljesen megszáradni mindet.

Ezután ragasztópisztollyal összeragasztottam a tönköket és a kalapokat - a ragasztóval nem spóroltam, hogy biztosan rögzítse egymáshoz a két kavicsot.

Elsőként a kalapokat festettem be piros akrilfestékkel:

Száradás után pedig a gombák szárát festettem fehérre, két rétegben - a rétegek között hagytam teljesen megszáradni a festéket.
Végül megfestettem a pöttyöket is, és ezzel tulajdonképpen el is készültek a kavicsgombák.

Igazi színfolt :-)

Madárkák kőből

Amennyire időigényes ötlet volt a tegnapi, ez a mai annyira nem az :-)
Mindig rájövök, az egész világ egy naaagy inspiráció - hétvégén Nagybörzsönyben jártunk (erről írok majd bővebben, olyan jó volt!), és ott az egyik kertben láttam egy kis kőmadarat. Két börzsönyi lepényevés között el is határoztam, otthon le is gyártok néhány, ehhez hasonló kis szárnyast - persze csak házilagos kivitelezésben, mert sajnos sok egyéb mellett a kőfaragáshoz sem értek :-) De ez nem csökkentette a lelkesedésemet, úgyhogy gyűjtöttem az utcánkban három világosabb színű követ, és öt perc alatt elkészítettem a madártriót.

A köveket szépen lesikáltam és megszárítottam:

Piros papírból ragasztottam három kis tölcsérformát:

A köveken kerestem egy olyan sima részt, amint jól megálltak, és még a formájukra is rá lehet fogni, hogy madárszerű - szinte minden gömbölyű kő alkalmas erre -, majd  tölcsérkéket felragasztottam pillanatragasztóval a kövek elejére:

 
Egy parafadugóból vékony szeletkéket vágtam, aztán azokat is félbe - ebből ragasztottam fel a szárnyacskákat, szintén pillanatragasztóval.
Aztán már csak alkoholos filccel kellett tennem egy-egy pöttyöt szemeknek, és készen is lettek a kis kőmadarak.

Ha tényleges kerti használatra (dísznek) szánjuk, a csőröket inkább vastagabb piros műanyaglapból készítsük.


Ezeket a madárkákat gyerekekkel is könnyedén el lehet készíteni, plusz szinte a semmiből legyárthatók - és szerintem igazán szerethetőek :-)

Fűszernövény-jelölő kavicsok

Már tavaly is mindenhol fűszernövényeket nevelgettem, de idén még többet szeretnék belőlük. Bazsalikomból például nincs az a mennyiség, ami elegendő lenne - tavaly már a locsolókannákban is bazsalikombokrokat tartottam, és nem telt el úgy nyári nap, hogy valamelyik ételbe bele ne csempésztem volna, levestől a fagylaltig.
Aztán ott van a petrezselyem, a metélőhagyma, a kakukkfű, a rozmarig, a tárkony, a menta, a ruccola... odavagyok értük. Ősszel a házba mindenhova fűszernövény-csokrokat akasztottam száradni, és már a látványuktól el voltam ragadtatva, attól meg különösen, hogy télen az általam szárított fűszerekből használhattam. Egy szó mint száz, a fűszernövények különösen megbecsült helyet foglalnak el a szívemben és a kertemben, és arra gondoltam, idén nem futok bele abba, amibe szoktam - azaz hogy a magocskákat elültetem mindenfelé, aztán teljesen tanácstalanul várom, hogy melyik ládából/cserépből ugyan mi a csoda nő ki, mert addigra már elfelejtettem, mit hova tettem... tavaly volt egy gyenge kísérletem az azonosításra - a fűszernövények zacskóját tűztem a földbe, de ezek két eső után már csak apró rongyfoszlányokként voltak jelen a földön, és megint csak várhattam, mi is fog kinőni a magocskákból.

Most aztán alaposan előkészültem - gyűjtöttem pár nagyobb kavicsot, és nekiláttam, hogy fűszernövény-feliratokat készítsek belőlük, amelyeket majd a ládákba és cserepekbe helyezek elegánsan - és végre fogom tudni előre, hol mi nő ki. :-)

Nálunk fontos adalék, hogy a Kisebbik nagy kőrajongó - ahol lát egy formás kavicsot, azt nyomban begyűjti. Arra gondoltam, most próbálom álcázni a köveket, és ezért fekete akrilfestékkel lefújtam őket - reményeim szerint így kevésbé lehet majd őket észrevenni majd a földek felszínén. :-)

Persze, a Nagyobbik igényeit is mindig figyelembe kell venni, úgyhogy a kövekre került egy-egy kivágott papírvirág is - mielőtt kihelyezem majd a köveket, fújok rájuk egy lakkréteget, úgy talán jobban viselik az esőt.

Végül pedig egy fehér lakkfilccel a kövekre írtam a fűszernövény-neveket.

Ennyi volt az egész - most már készen állnak arra, hogy ültetéskor a ládák-cserepek szélére kerüljenek, és diszkréten, de informatívan segítsék a tavaszi vetéseimet :-)

Idézet egy kődarabon

Nagyon hiszek a személyre szóló ajándékokban. Én magam is azt becsülöm a legtöbbre, ha olyasmit kapok, amin látom, hogy szeretettel, odafigyeléssel, idő- és energiaráfordítással készült, ezek a legértékesebb ajándékok. Persze, szép dolgokat lehet venni is, de mégis, jóval többet ad, ha egy kicsit a lelkünket is beletesszük az ajándékba, amíg készítjük.

Nálunk évek óta az a hagyomány, hogy Vele nem veszünk egymásnak ajándékot karácsonyra, hanem készítünk valamit, titokban, egymás elől elbújva. És amióta ez így van, azóta tudom, hogy nincs az a vásárolt ajándék, ami úgy tud örömöt adni, mint egy olyan tárgy, amin az Ő keze nyomát látom.

A kicsiknél persze más a helyzet, de őket is arra próbáljuk tanítani, hogy mindig barkácsoljanak ők is kis meglepetést az ünnepekre, és nekik persze veszünk ajándékot is, de azok mellett is mindig van valami, amit mi készítünk.

Tudom, hogy többnyire nem a szándék hiányzik ott, ahol ez nem természetes, hanem inkább az idő, vagy talán még inkább az ötlet. Szeretném ezért egy nagyon-nagyon egyszerű, gyorsan és könnyen elkészíthető kis ajándéktárgy elkészítését megmutatni, amivel mindenkinek örömöt lehet okozni.

Semmi másra nem lesz szükség ehhez, csak néhány nagyobbacska kőre, fehér alapozó akrilfestékre, ecsetre és egy fekete alkoholos vékonyhegyű filctollra.

A köveket először mossuk le jó alaposan, szárítsuk meg, majd a festékkel kenjük át.

Ha megszáradtak, keressünk néhány szép és találó idézetet, és a fekete filctollal írjuk rá a kövekre. Érdemes nagyjából megtervezni a szavak helyét, és a kő esetleges egyenetlenségei miatt egyszerűbb nagybetűvel írni, de a bátrabbak szép folyóírással is írhatnak.

Ennyi az egész. Csak negyedórába telik elkészíteni, de mégis igazi ajándék lehet belőle. Próbáljátok ki egyszer - biztos, hogy örömöt szereztek vele.

Szél ellen

Nem, nem fogok haspuffadás elleni szert ajánlani. :-)
Inkább arról írok, mostanában gyakran eszünk kint, és rendszeresen előfordul, hogy a szél felkapja a szalvétákat, és világgá viszi őket. Amikor van villa, kés stb. a szalvétán, akkor nincs gond, de reggeliknél bizony orvosolni kell ezt a problémát... és arra gondoltam, hogy én aztán haladéktalanul orvoslom is.

Körülnéztem, milyen alapanyagok állnak rendelkezésre egy helyes szalvétalefogó céleszköz gyártásához, és hamarosan megvolt az ötlet, amit azon nyomban kiviteleztem is.

A szél pedig mostantól hoppon marad a reggeli terítésnél. :-)

1. lépés:
Kimentem a kapu elé, és gyűjtögettem pár csinos követ.





2. lépés:
Fehér akrilfestékkel vékonyan lekentem őket (hogy azért látszódjon a kő felülete is).

3. lépés:
Szalvétából kivágtam mindenféle helyes kis motívumot, a megszáradt kövekre dekupázsragasztóval felragasztottam.

 ... és már készen is voltak a szép kis szalvétalenyomó kövecskék. Kosárba tettem őket, és kiraktam az ablakpárkányra - így ha terítünk, csak leveszünk annyit, amennyi kell.

Itt pedig már éles bevetésen :-)