Gyertyatartó törött cserépből

Néhány évvel ezelőtt az Ikeában gyönyörű nagy agyagkaspókat lehetett kapni, be is táraztam belőle jó néhányat a leandereknek. Jól is bírják a gyűrődést, leszámítva az egyik peches példányt, amelyik a múltkori esti szélviharban felborult leanderestől, és ezzel a manőverrel el is vesztette úgy az egyharmad részét.
A virágot gyorsan átültettük, a cserepet viszont csak sajnálni tudtuk... némán nézegettük szegényt, és már éppen felkészítettem a lelkemet arra, hogy kidobjuk, amikor megszólalt Ő - és ebben a pillanatban mindennél büszkébb voltam rá: "Nem tudsz ebből csinálni mégis valamit....?"
A belém helyezett bizalom máris tettekre sarkallt, bár hirtelen nem tudtam, mit lehet kezdeni egy széttört agyagcseréppel, de éreztem, hogy ki kell tartanom, aztán majd lesz valahogy.
És lett :-)


De azért nem volt azonnali ihlet, mert hát a szegény balesetes cserép nem volt túlságosan bizalomgerjesztő látvány:

Mindenesetre lesikáltuk, aztán a szokásos joker-megoldáshoz folyamodtam - ha éppen nincs ötletem arra, hogy valamivel mit lehet kezdeni, általában lefestem fehér akril alapozófestékkel vagy akrilspray-vel, és akkor úgyis eszembe jut valami.
Most így lett - a cserép belsejét lefestettem, a külsejét meghagytam az eredeti színben, gyertyákat tettem bele, és szórtam bele parafadugókat.

És jelenleg ez a kedvenc tárgyam a nappaliban... vétek lett volna kidobni, azt érzem :-)

Kaspókaptár

Szeretem a méheket - messziről. :-) Dekorációként kimondottan pártolom őket, de azért amikor a közvetlen közelemben döngicsélnek, nem vagyok olyan lelkes... ennek persze van előzménye - még anyuéknál laktam, amikor egyszer gyanútlanul kinyitottam a postaládánkat, amiből kivágódott egy felpaprikázódott méhecske, és a másodperc törtrésze alatt megcsípte az orrom hegyét.
Persze, rögtön egy krumpli keletkezett az orrom helyén, én pedig - akkor voltam pont 18 éves - máris könnyekben úszva láttam magam előtt, ahogy ez a krumpli ott is marad egyszer és mindenkorra, és akár szedhetem is a cókmókomat, valamelyik zárda csak befogad... szóval, akkor és ott tudtam, a méhecskék és én ritkán fogunk a továbbiakban közös társaságba járni.

Azért persze tudom, hogy kreatív célpontként érdemes foglalkozni a méhecskékkel, mert egyrészt látványosak, másrészt igazán ártalmatlanok - és amikor a Kifőztük júliusi számába írtam cikket, éppen ilyen szúrás- és orrdagizás-képtelen méhecskék voltak a főszereplők, méghozzá kaptárral együtt.


Először is kerítettem két kiszolgált agyagcserepet:

A kaspókat sárgára festettem akrilfestékkel, két rétegben.

Fekete dekorgumiból kivágtam a kaptárnyílást, és pillanatragasztóval a kaspóra rögzítettem. Egy darab spárgát spirálisan, több sorban körbetekertem a kaspón, és szintén pillanatragasztóval ragasztottam oda, jó pár ponton.

Sárga dekorgumiból kivágtam a méhecskéket, fehérből pedig a szárnyakat, és ezeket a testek hátoldalához ragasztottam. Ezután fekete alkoholos filccel megrajzoltam a fejeket és a csíkokat.

Vágtam drótból egy kb. 25 cm-es darabot, áthajtottam a kaspó hátulján lévő egyik spárgacsíkon, és oda is rögzítettem pillanatragasztóval.

A méhecskéket a drót végeire és a kaspóra ragasztottam, majd a drótot ívesen meghajlítottam. Ezzel készen is lett a két kaspókaptár, a hozzájuk tartozó ártalmatlan méhecskékkel - és csípős élmények helyett vidám pillanatokkal. :-)

Villámgyors csipeszkaspó

Egy rémesen egyszerű, tényleg kétperces ötlet következik, leírni több időt vesz igénybe, mint elkészíteni :-)

Még a múltkori mécseskészítésnél tettem félre egy kakaósdoboz fémtetejét, ez volt az alap, az ötlet pedig onnan jött, hogy a kicsik éppen azt próbálgatták, mi mindenre tudnak ruhacsipeszt felcsíptetni. Elővettem a fémtetőt, és pillanatok alatt lett egy rokonszenves kis kaspóféleségünk, amibe nyomban beletettünk egy bazsalikomot.
Gyors, egyszerű, a fémkupakon és a csipeszeken kívül semmi más nem kell hozzá, és ha úgy alakul, nyom nélkül elbontható - de azt hiszem, nálunk meglesz még egy darabig :-)


Készítsük ki a fémtetőt (szerintem egy befőttesüveg teteje is tökéletesen megteszi, legfeljebb egy fogóval beljebb kell nyomnunk a kis belső kiugrásokat) és a csipeszeket:

Egyszerűen csak csíptessük a csipeszeket körbe, egymás után, a lenti kép alapján.

És ennyi az egész, de nagyon jól mutat benne a bazsalikom :-)