Gombhóemberek

Léteznek vajon olyanok, akik így két héttel karácsony előtt nem küzdenek mindent legyűrő időhiánnyal? Jó, jó, a kérdés merőben költői, hiszen a válasz teljesen nyilvánvaló. Az ünnepek előtt ezért már nem is fogok írni időigényes ötletekről, hiszen Ti nem tudnátok elolvasni, én pedig nem tudnám elkészíteni... de azért gyorsak lesznek még bőven :-) A gombokból készített hóemberek például kicsit sem igényelnek rengeteg energiát vagy sok időt, mégis megállják a helyüket karácsonyfadíszként, csomagdekorációként vagy képeslap díszítő elemeként is, ráadásul szerintem igazán szeretnivalók...

Alapvetően mindössze három különböző méretű gombra lesz szükségünk a hóemberekhez, lehetőleg fehér színben - nekem csak a legnagyobb gomb volt fehérben készleten, úgyhogy egy kicsit csaltam, és egy szivacsdarabka segítségével pontosan egy perc alatt befestettem a többi gombot, fehér alapozó akrilfestékkel (az alapozónak sokkal jobb a fedése, mint a sima akrilnak).

Vágtam egy darabka fehér selyemszalagot, és erre egymás fölé felragasztottam a három különböző méretű gombot - a képen jól látszanak a fázisok:

Amikor ez megvolt, levágtam a felesleges szalagrészt. (Ha fel szeretnénk akasztani a hóembereket, lehet jóval hosszabbra hagyni a szalagot, majd visszahajtani és ragasztóval rögzíteni, akkor máris lesz akasztó a hóembereken.)

Narancssárga akrilfestékkel megfestettem az orrokat - gyorsabb megoldás, ha filctollat használunk, de akkor érdemes ügyelni, hogy később ne maszatolódjon el a szín.
A masni ezúttal sem maradhat el, mert Karácsony Artúr óta tudjuk, hogy mindig van idő masnizni :-)

Végül pici vattapamacsgolyókat ragasztottam a kezek helyére, és ezzel készen is lettek a gombhóemberek. Azt hiszem, én ajándékcsomagokra teszem majd őket, hiszen a pocakjukon lévő lyukakon át is lehet vezetni egy vékonyabb zsineget, ami igazán jól jön a csomagolásnál - de persze az is könnyen lehetséges, hogy nem lesz szívem megszabadulni tőlük... :-)

Havas házikók

Ezt a bejegyzést két dolog inspirálta: 1. az időjárás-jelentések, miszerint a hó már a spájzban van, 2. látogatás a gödöllői Karácsonyházban.

Az elsőt nem nagyon szükséges kifejteni, ám a másodikat annál inkább... már többször írtam a Karácsonyházról, még évekkel ezelőtt is, amikor még más helyen volt - az idei viszont már a második év, amikor amikor egy lényegesen tágasabb helyszín ad otthont az ünnepi csodáknak. Ennél szerényebb szavakkal képtelen lennék illetni a látványt, és aki járt ott, az biztosan igazat ad nekem...  a Karácsonyház nemcsak utolérhetetlenül bőséges beszerzési forrása a gyönyörűséges ünnepi díszeknek, ennél sokkal több: mesebeli hangulat, sok-sok apró ötlet, egyedi tárgyak, igényesség és kedvesség. Az egyik kedvenc helyem, ahol a hagyományos stílusú dekorációk mellett az olyan kreatív megoldások is helyet kapnak, mint kedvencem, a snowboard-deszkákból készült karácsonyfa :-)

Persze most sem jöttem el üres kézzel, sőőőőt... de mivel sajnos nem lehet megvenni az összes tárgyat, ami tetszik, néhánynak a képét csak a fejemben tudtam eltenni, ötletként. Ezek között is volt egy ház formájú dísz, ami nagyon tetszett - és végül is addig motoszkált bennem, hogy megkérdeztem, megpróbálhatom-e reprodukálni a házikókat a blogon.  
Így a mai bejegyzés erről a kísérletről szól - és rögtön hozzá kell tennem, hogy a végeredmény persze más lett, olyan kifliéslevendulás. :-)


Mivel fából készült díszekről van szó, én helyettesítő alapanyagként a szokásos gyógyszertári faspatulák mellett döntöttem, mert ezekkel nagyon egyszerű dolgozni:

Fehér kartonból kivágtam egy házsablont, a méretét négy egymás mellé helyezett spatulához igazítva - majd körberajzoltam a formát a falapokon.

A jelölések mentén egy éles ollóval levágtam a felesleget. Érdemes celluxszal egymáshoz rögzíteni a spatulákat, ez sokat segít, hogy ne potyogjanak szét a darabok.

A hátoldalra két másik spatulát ragasztottam, hogy biztosan összefogják a házikót:

Majd a felesleget itt is levágtam.

A házikókat halványbarnára festettem, és száradás után kicsit visszakoptattam csiszolópapírral.

Két spatulát hosszábban elvágtam (ehhez nem jó ollót használni, helyette barkácskés a jó megoldás, amivel párszor végigkarcoljuk hosszában a spatulát, és akkor egyszerűen csak szét kell pattintani).
A vékony falapokat a szükséges méretre vágtam, és tetőként a házikókra ragasztottam.

További spatulákból ablakdarabokat és ajtókat vágtam, ezeket is felragasztottam.

Ezután az új részeket fehérre festettem, és közben kéményt is készítettem a házakra.

Fekete papírból kis négyzeteket vágtam, nem igazán mérnöki pontossággal, inkább csak érzésre - és ezeket az ablakokra ragasztottam.

A havat fehér struktúrapasztával kentem a házikókra:

Végül még vágtam egy-egy egyenes spatuladarabot is a házikók aljára - persze ezeket is lefestettem és "behavaztam".

Nem állítom persze, hogy pár perc alatt készen vannak, aprólékos és időigényes a készítésük... de amikor a Nagyobbik azt mondta, ő majd megőrzi ezeket a díszeket, és majd a gyerekeinek adja tovább, az megért minden percet. 

Az ihletért pedig nagy köszönet a Karácsonyháznak - ha ünnepváró hangulatba szeretnétek kerülni, mindenképpen látogassatok el hozzájuk, kicsiknek és nagyoknak is igazi élmény. :-)

Diómanók

Tulajdonképpen nem is egészen manók ezek, mert épp annyira lehetnének angyalkák is, hiszen van szárnyuk. Jellegükben mégis kimondottan manósak, és a skandináv stílus is tetten érhető rajtuk - ugyanakkor dióból vannak, és kendő van a fejükön, szóval nem is igazán tudom, minek nevezhetném a mai bejegyzés főszereplőit, de mindezek ellenére mégis nagyon szerethető figurák születtek, úgyhogy ne tántorítson el benneteket ez a bevezető. :-)
Az ok pedig, amiért készítettem ezeket a manóangyalokat, csak annyi, hogy egy zöldségesnél különlegesen szép, gömbölyű és sima diót láttam, amiről nagyjából azonnal tudtam, hogy a legkiválóbb manóalapanyag. A zöldséges persze nem tudta, úgyhogy gondolhatjátok a pillantását, amikor mondtam, hogy pontosan 12 szem diót szeretnék... viszont volt humora, mert rögtön megkérdezte, hogy azért, mert a 13 szerencsétlen szám? :-)
Ennyi tehát az előzménye a diómanóangyaloknak, de ha van javaslatotok, hogy minek nevezhetném őket, írjátok csak meg kommentben, örülni fogok neki :-)


A szép, gömbölyű diók így néztek ki - ugye, hogy milyen csinosak?

Kettőt-kettőt egymáshoz ragasztottam ragasztópisztollyal:

A figurák nyakát spárgával átkötöttem, hogy a ragasztó ne legyen feltűnő - én nem nagyon szeretem, amikor látszik...
Zsákvászonból kisebb téglalapokat vágtam, a szárnyakhoz. A nyakrészre hátul ragasztót nyomtam, és az anyagot összecsippentve belenyomtam, persze vigyázva, hogy ne érjek a forró ragasztóhoz. Így spóroltam egy lépést - de persze könnyebb úgy, hogy először egy darab cérnával átkötjük az anyagot masniszerűen, és így ragasztjuk oda.
A képen látszik, nagyjából mekkora darab anyag kellett a szárnyhoz:

A következő képen pedig a lent lévő középső figurán látszik az is, hátulról hogy néz ki a szárny:

Ezután szürke filcanyagból kendőt vágtam, és a manók fejére ragasztottam:

Majd a nyakukba is ugyanígy, mert így lett teljes az öltözékük :-)

Végül már csak be kellett fejezni a figurákat: a szemeket és szájat alkoholos filccel rajzoltam meg, az orr helyére pedig pillanatragasztóval egy-egy mustármagot ragasztottam (ez kimondottan manós :-) ). 
Kaptak egy kis hajat is - ehhez gyapjúból téptem vékony csíkokat, kötöttem rájuk egy csomót, a felesleget levágtam, és a csomót a sapkavégek alá ragasztottam.
A karok egyszerű spárgából készültek. Utolsó lépésként a figurákat faágszeletekre ragasztottam, hogy meg tudjanak állni - persze fel is akaszthatóak: ebben az esetben csak egy hurkot kell rögzíteni a fejkendőre.

Ezzel így el is készültek a manóangyalkák - de persze muszáj volt egyedire szabnom őket egy-egy apró kiegészítővel... így az igaziak. :-)

Termésfigurák téliesítve

Nem is tudom, hányszor mondtam már, de most is megteszem: gyűjtsetek terméseket, mert az jó! :-) Rengeteg érvet tudok felhozni a miértekre: például mert ingyen vannak, és mert a karácsonyi dekorációkhoz és adventi koszorúkhoz csodás alapanyagot jelentenek, és mert esős őszi délutánon alkothatnak belőlük a gyerekek, és mert addig is levegőn vagytok, amíg gyűjtögettek, sőt, közben gyönyörködhettek az ősz utánozhatatlan színeiben, amire egyébként egy újabb évet kell majd várni, ha kimarad...

De hogy még egy érvet szállítsak az említettek mellé: gyűjtsetek makkot és diót, mert helyes kis síelőket készíthettek belőlük, akár a karácsonyfára is - és ezek egyszerre két évszakban is alkalmazhatóak, ősszel a termésjelleg, télen a síelés miatt.  

Elkészíteni sem bonyolult őket, ragasztópisztolynak persze érdemes kéznél lennie, és a nyárról elmentett jégkrémpálcikák is jól jönnek (ezek hiányában kartonból is lehet léceket vágni).

A síelőkhöz szükséges fejenként egy-egy dió, valamint sapkával együtt begyűjtött makkok - a sapkákat rögtön ragasszuk is a makkokra.

A makkokat ragasszuk a diók csúcsára:

Majd a figurák alá ragasszunk egy-egy pár jégkrémpálcikát, lécként.

A karokat spárgából érdemes készíteni: egyszerűen csak vágjunk egy darabot belőle, és csomózzuk meg kétszer a végét (a csomók egymásra kerüljenek, ez lesz a kéz). Roppantsunk ketté egy fogpiszkálót, és a hegyes végével lefelé ragasszuk a síelők kezébe.

Végül egy mintás szalagdarabot rögzítsünk a síelők nyakába - ezzel elfedjük a nyaknál lévő ragasztó kilátszó részét, ráadásul csinos is, ami fontos egy sípályán. :-)

És ennyi! Ha dísznek készülnek, érdemes még egy spárgahurkot ragasztani a makksapkákra, és így bárhová felakaszthatóak lesznek. Sőt, még ajándékcsomagon is üldögélhetnek... :-)