Kifli és levendula: karácsony

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsony. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 20., csütörtök

Karácsonyi visszaszámláló vágódeszkából

Még 65 nap van karácsonyig, illetve azt is mondhatnám, már csak 65 nap van karácsonyig - ez olyan félig tele-félig üres a pohár dolog. Én azok közé tartozom (mint ahogy azt Ti már pontosan tudjátok), akik a "már csak" tábor tagjai, és épp ezért számon is tartom mindig, mennyi az az annyi pontosan. Minden évben van egy visszaszámlálónk is, amire a gyerekek írják fel a hátralévő napokat, és a tavalyit annyira szerettük, hogy idén nem is volt tervben egy új készítése - de aztán végül csak lett, megint csak itthon megtalálható alapanyagból, egészen pontosan egy használaton kívüli vágódeszkából.

Ebből :-)

Egy maradék darab kartonlapot félbehajtottam, és rárajzoltam egy fenyőfa körvonalait, azaz csak a felét:

A deszkát vékonyan lealapoztam krémszínű akrilfestékkel, és amíg száradt, kivágtam a kartonlapból a fenyőt.

A papírformát körberajzoltam ceruzával a deszkán:

Majd a formát kifestettem fekete akrillal. Erre írjuk a számokat - de ilyen kis felülethez véletlenül sem kell drága táblafestékben gondolkodni, tökéletesen megteszi a fekete matt akrilfesték is, hiszen erről is letörölhetők szivaccsal a számok.

Amikor a fácska megszáradt, egy kis csiszolópapírral átmentem rajta, majd néhány fehér hópelyhet és pamacsot festettem a deszkára.

Ezzel tulajdonképpen készen is lett - persze azért a deszka nyakára tettem egy kis pékzsineget és ragasztottam rá egy csillagot is. És hihetetlen, de egyből karácsonyi hangulat lett az asztalon :-)

2015. december 19., szombat

Karácsonyi angyal

Minden évben készül nálunk egy karácsonyi angyal, aki aztán fontos helyre kerül, és társaságával végigkíséri az ünnepet. Vannak évek, amikor pár perc alatt születik az angyalka, és van, amikor több időbe telhet az elkészítése, ez mindig a lehetőségektől függ. A fontos csak az, hogy legyen, és hogy ne legyen ugyanolyan, mint a korábbi években készülő társai.
Az angyalkészítés nekem fontos állomása a ráhangolódásnak, enélkül sokkal nehezebb megérkezni a karácsony varázslatába. Ez a bíbelődés valahogy mindig különleges hangulatban telik, ezért is ragaszkodom hozzá - olyan áldása az ünnepnek, ami enélkül biztosan kicsit más lenne.
No de vissza a hétköznapokba - igaz, ma szombat van, de biztos vagyok abban, hogy mindenkinek munkásan telik -, és következzen lépésről lépésre, hogy készült az idei karácsonyi angyal. Ez lett egyébként az eddig legnagyobb, 40 cm magas - és nem ezért, de nehéz arra gondolni, hogy egyszer el kell csomagolni...

Az angyalka alapját egy 20 cm hosszú hungarocellkúp képezte, a fejét pedig egy 7 cm átmérőjű hungarocellgolyó.

A kúpot beragasztóztam (papírragasztó stifttel, ez nem áztatja el az anyagot), és mintás lenvásznat simítottam rá, majd a felesleget levágtam. Az anyag végét használtam, ezért csinos rojtos lett a ruha alja.

Ragasztópisztollyal a kúp végére rögzítettem a fejet.

Világosszürke fonalból hajköteget ragasztottam a fejre:

A karokat zseníliadrótból hajlítottam, majd a ruha anyagából leesett maradékba tekertem - ezt is ragasztóval rögzítettem.

Mintás szalagból sálat kötöttem a figura nyakába, a ruhára pedig fagombokat ragasztottam.

Az arc a szokásos alkoholos filctoll-pirosító párosítással készült el.

A szárnyat mintás kartonból vágtam ki, és ezt is ragasztóval rögzítettem.

A lábak helyére hurkapálcát szúrtam a hungarocellbe, cipőként pedig egy-egy kisebb földimogyorót használtam - ezekbe szúrtam a lábakat, cseppnyi ragasztóval rögzítve.

Ezzel el is készült az idei karácsonyi angyalunk - talán mind közül a legkedvesebb...

2015. december 17., csütörtök

Betlehem gyerekszemmel

Bár már van egy nagyon szeretett betlehemünk, amit három évvel ezelőtt készítettem, arra gondoltam, idén lehetne egy újabb, ami egészen más, például valamilyen különleges új technikát alkalmazva vagy egyedi megoldásokkal dolgozva. Gondolkoztam, gondolkoztam a dolgon, aztán végül rájöttem, hogyan is lehetne egészen különleges és egyedülálló ez az új betlehem... és adtam a Nagyobbiknak egy kartonlapot, hogy rajzolja erre rá a betlehemi szereplőket, a maga annyira jellemző stílusában - hiszen az ő tízéves kori látásmódját semmilyen technikával vagy alapanyaggal nem tudnám túlszárnyalni, és nem is akarnám soha.

Így az idei betlehemünk az ő rajzaiból állt össze. Amikor befejezte a színezést, kivágtam a figurákat, és egy madáretető faházikóba ragasztottam. Az alapra kevés faforgácsot szórtunk, és mással nem is díszítettük a kis betlehemet - a rajzokban úgyis annyi szeretet és érzés van, hogy bőségesen megtölti a házikót...

2015. december 13., vasárnap

Régi idők karácsonyai

Biztosan sokan ismeritek a Fortepant. Ebben a csodálatos, forrásmegjelöléssel szabadon felhasználható online fotóarchívumban több mint 61.000 kép található a XX. század korábbi és későbbi éveiből, és olyan fekete-fehér csodák vannak köztük, hogy az ember egyszerűen képtelen abbahagyni a böngészést.

Legutóbb a "karácsony" szóra kerestem az archívumban, és a képeket átböngészve úgy éreztem, néhányat olyan szívesen megmutatnék itt - hátha rajtam kívül más is van, aki szeret elmerülni a múlt század hangulatát annyira híven visszaadó fotók bűvöletében.

Következzen egy teljesen szubjektív válogatás a fekete-fehér ünnepi fotókból - így telt a karácsony régen és a közelmúltban.

Egy édesanya 1906-ból, asztali karácsonyfa mellett

Forrás: Fortepan

Egy nagyon csinos, ám kissé morcos kislány 1909-ből