Halloween-figurák használt kávékapszulából

A használt kávékapszuláról mint alapanyagról már többször írtam nagy-nagy lelkesedéssel, és ez a lelkesedés továbbra sem múlik. Mostanra saját magunk, valamint barátok-ismerősök támogatásával számtalan színes kapszulára tettem szert (ugye, látjátok magatok előtt a jelenetet, amikor barátoknál történt kávézás után becsúszó szereléssel mentem meg a kihajítástól a még ki sem hűlt kapszulákat), és ezeket nem is árt gyűjteni, hiszen fantasztikus alapanyagot szolgáltatnak ilyen-olyan alkotásokhoz.
Halloween-ügyben persze mindig megoszlanak a nézetek, de én úgy vagyok vele, hogy minden, ami kedvet ad a gyerekeknek egy kis barkácsoláshoz-együttléthez-játékhoz, az mindig jó - ezért amikor szóba került, hogy készítsünk rémséges Halloween-figurákat, természetesen rögtön beleegyeztem. 

Először is ötleteltünk egy sort, hogy pontosan kiket/miket gyártsunk le - aztán kiválogattunk jó néhányat a kiürített és tisztára törölt kávékapszulákból. A fotó idején még csak öt szereplőben állapodtunk meg, de ez a szám idővel majdnem a duplájára nőtt :-)

A kapszulák tetejét benyomtuk, hogy teljesen homorú legyen - majd ragasztópisztollyal préselt papírgolyókat rögzítettünk bele (3 cm átmérőjű golyó az ideális).

 


 A golyókat ezután befestettük akrilfestékkel, attól függően, hogy éppen milyen figurát terveztünk készíteni belőlük (itt már hatan vannak a kis hamisok):

Száradás után pedig egyesével kidolgoztuk a figurákat (kilencet) - közben rendkívül jól szórakoztunk, ez mondanom sem kell. :-)


Lett egy kötelező csontváz - itt a fekete kávékapszula testre fehér akrillal festettünk csontokat, a papírgolyót pedig fehéren hagytuk, csak fekete alkoholos filccel dekoráltuk. A karok fültisztító pálcikából készültek, és a kapszulába fúrt lyukakba ragasztottuk mindkettőt (a vékony fémet könnyen és egy pillanat alatt át tudjuk lyukasztani bármilyen hegyes eszközzel):

 A klasszikus zöld szörnyecske az egyik kedvencünk lett: fekete vékony és vastag alkoholos filccel dekoráltuk ki, a karok zöld zseníliadrótból készültek. A szemhez fehér papírból ragasztottunk alapot, a fogakat pedig fehér akrillal maszatoltuk meg:

A denevér sem maradhat el egy ilyen rémes társaságból: a szárnya fekete filcanyagból készült, a feketére festett papírgolyó fejet pedig fehér akrilfestékkel dekoráltam:

A múmia két perc alatt elkészült: a papírgolyóra csak a szemeket kellett megrajzolni, ezután pedig egy régi textilpelenkából vágott csíkkal tekertük be - a karokat is két ilyen foszlott csíkból ragasztottuk:

A fekete macsek elmaradhatatlan törzstagja a Halloween-brigádnak: esetünkben a feketére festett papírgolyó fej fehér papírral és akrifestékkel dekorálódott macskásra. Természetesen ragasztottunk neki farkat is fekete zseníliadrótból, és csinos masnit is kapott pékzsinegből:

A tökfigura talán a legalapvetőbb szereplő. Az alapból is narancssárga kapszulára került papírgolyót akrilfestékkel kentük le, és fekete alkoholos filccel dekoráltuk. A szár és a karok vékony gallyacskákból készültek, a levelek zöld filcanyagból - a fejre pedig utolsó simításként grafitceruzával húztunk csíkokat.

A boszorkány a szívem csücske volt, ezért neki külön varrtam egy sipkát fekete filcanyagból. A fejét zöldre festettük, és zseníliadrót karjaiba spéci seprűt is kapott, amit egy darabka hurkapálcából és natúr zsinórszálakból készítettem. Az orrát zöld filcanyagból ragasztottam, és sálat is kapott a hiteles megjelenéshez, fekete filcből.

Nyilvánvalóan egy szellemnek is helyet kellett kapnia a borzasztó csapatban: a miénk ruciját egyszerű kötszergézből vágtuk és ragasztottuk, amire kívülről applikáltunk papírszemet és pöttyöztünk szájat.

És utoljára hagytam mindannyiunk abszolút kedvencét, Drakulát: az ő fejét rögtön kétféle színűre festettük, halványlilára az arcot, feketére a hajrészt. Rendkívül csinos vámpíros köpenyt vágtam neki fekete filcből, amit a nyaknál rögzítettem - és persze a karjai is feketék lettek, zseníliadrótból.

Vele együtt lett teljes a rémcsapat - bár hozzá kell tennem, nyilván senki sem kapott frászt egyiktől sem (de hát nem is ez volt a cél). Drakula gróf például valószínűleg felháborodottan forogna a sírjában, ha tudná, hány jajdecukiiiiii felkiáltást kapott.... :-)

Iskola a cipősdobozban

A Kisebbik kilenc nap múlva megkezdi az első osztályt, és ha őszinte akarok lenni, sok-sok aggódás van bennem. Ő egy rendkívül különleges, semmiben sem átlagos kisfiú, akivel hosszú utat jártunk be az eltelt évek alatt - ezalatt nagyon sok dologra tanított meg minket, többre, mint amit mi tanítottunk neki. Miatta tudjuk, milyen a tökéletes elfogadás, ő mutatta meg, milyen az igazi türelem, és azt is megtanította nekünk, mennyire nagy hiba elvárásokat támasztani ahelyett, hogy alázattal, nem sürgetve, sosem a holnaptól várjuk a következő lépcsőfokot. 
Az elmúlt hét év így telt el, folytonosan figyelve, védve, szeretgetve ezt a különleges kisfiút - most már azonban nem lehet tovább halogatni az életbe történő nagybetűs kilépést, és nem tehetünk mást, mint nagyon remélünk-bízunk abban, hogy az iskolában is meglátják benne azokat az értékeket, amelyek miatt annyira lehet szeretni őt... és talán elfogadják, hogy mindig méterekkel jár a föld felett, és mindig máson gondolkodik, mint amin éppen kellene.

Szóval, arra gondoltam, valahogy fel kellene készülnünk együtt az iskolai napokra, valamiképpen kézzelfogható közelségbe hozni azt a sok-sok kötelezettséget, ami rá vár, és ami most még annyira idegen tőle, és közben kedvet is csinálni ahhoz a rengeteg új kalandhoz, amit az iskolai élet hoz magával. Ezért aztán készítettem a mi leendő elsősünknek egy osztálytermet, gyerekekkel (köztük természetesen a Kisebbik mini utánzatával), tanító nénivel és sok iskolai aprósággal - a kisfiunk pedig azóta csak ezzel akar játszani. Eljátsszuk az évnyitót, a reggeli érkezést, az órákat, a szüneteket, a tízórait, az esetlegesen felmerülő konfliktusokat, és büszkén mondhatom, a Kisebbik babaverziója már számtalan pirospontot gyűjtött. :-)  Én pedig egyre jobban tudok hinni abban, hogy csak átvészeljük ezt a nagy változást egy ennyire különleges kisgyerekkel is....


És akkor számtalan képben következzen az iskolakészítés :-)


Az osztályteremhez egy nagyobb méretű cipősdobozt vettem elő (ami kb. a duplája az átlagos cipősdobozoknak - azt hiszem, ebben bakancs lehetett):

A doboz kihajtható teteje került alulra - a dobozban lévő belső "szárnyakat" kihajtottam, és az oldalsó részekhez ragasztottam.

 A "padlóra" parkettamintás papírt ragasztottam, a falakat pedig csíkos csomagolópapírral tapétáztam ki.

A következőkben a figurákat készítettem el. Az iskolások testéhez kiürült kávékapszulákat készítettem elő, a fejekhez pedig préselt papírgolyókat.

 


 A kapszulák tetejét benyomtam - így olyan íves mélyedések keletkeztek, amelyekbe éppen belepasszoltak a papírgolyók, így ezeket oda is ragasztottam.

A figurák fejére babahajat és különféle színű fonalkötegeket ragasztottam:

Egy-egy darabka zseníliadrótot ragasztottam a karok helyére, majd megrajzoltam az arcokat.

Az iskolások után a tanító néni készült el, natúr fafiguraalapból, fonalhajjal, zseníliadrót-karokkal, és a napló is kötelező kellék, természetesen. :-)

Következhettek a bútorok, ehhez összegyűjtöttem a maradék régi építőkockáinkat:

Összeragasztottam a székeknek-padoknak szánt darabokat:

Fehér akril alapozófestékkel lefestettem ezeket:

 Majd egy szürkésbarna árnyalattal lefestettem az összes bútort.

 A tábla kulcsfontosságú elem volt, mivel ezt úgy szerettem volna elkészíteni, hogy tudjunk rá krétával írni. Egy hosszú fahasábba kézifúróval lyukakat fúrtam, ezekbe fapálcikákat szúrtam, majd rájuk ragasztottam egy falapot, amire előzőleg krétafóliát ragasztottam.

Rajzoltam még néhány faliképet, majd kölcsönöztem még néhány bútort a Nagyobbik készletéből, és már csak a berendezés örömteli feladata maradt. 

Ezután pedig becsengettek, és a kisiskolások elfoglalták a helyüket a tanteremben - kezdődhetett az első óra. :-)

 Bemutatkoznak az első bések

 ... és mind nagyon okosan figyelnek a tanító nénire :-)

 ....aki kedvesen magyaráz az elsősöknek

 Egy kis olvasásóra

 A tanító néni lediktálja a házi feladatot

 És máris kezdődik az énekóra

... meg persze ez-az bekerül a naplóba is :-)

A kis Kisebbik a második padsorban kapott helyet

És minden kérdésnél 

rendkívül ügyesen jelentkezett

... míg a tanító néni fel nem szólította :-)

Persze a kis Kisebbik minden megmozdulását 

az igazi Kisebbik intézte :-)

A cipősdoboz-iskola így jó ötletnek bizonyult, számtalan iskolai szituációt tudtunk vele eljátszani, és jó volt látni, a Kisebbik mennyire boldogan játszik vele, miközben a kisiskolások minden feladatát a lehető leglelkesebben teljesíti - és ami a legjobb, az iskolavárási kedve ugrásszerűen megnőtt.... :-)

 

Boldog új évet!

Mivel mással, mint egy kávékapszulákból készült kéményseprővel és egy fatojásmalackával? :-) 

Legyen minden eddiginél jobb új évetek, teljesüljön minden álmotok, és közben maradjatok ilyen kedves kifliéslevendula-olvasók, mint eddig is... :-)

Manók kávékapszulából

A kapszulás kávéfőzők egyre elterjedtebbek, és a szememben az egyik legfőbb értékük abban rejlik, hogy csodálatosan sokféle színű, igazán kellemes formájú kis kelyhekben rejtik a kávét. Nemrég kedves barátainktól kaptunk egy ilyen gépet, és számomra újdonság volt a szívvidítóan vonzó küllemű és bizsergetően izgalmas barkácslehetőségeket rejtő kapszulaválaszték - a kávé szinte csak másodlagos (persze azért nem :-) ).
Mert persze a legelső kapszula kiürülése után elkapott a harci hév - mint ahogy Dagobert bácsinak a dollárjelek, nekem rögtön ragasztó és olló kezdett ugrálni a szemem előtt. A kapszulák formája nem is hagyott kétséget, mit is készítek belőlük - lentebb láthatjátok a végeredményt. :-)


Ezek voltak a kiindulópontok, azaz a kapszulák - itt már szépen elmosva:

 

Benyomtam a kapszulák tetejét, szép homorúra:

 

 A mélyedésbe ragasztót nyomtam, és beleragasztottam egy préselt papírgolyót.

Ráragasztottam egy kis babahajat:

Ezután jöhetett egy másik kapszula, sapkának :-)

Szalagból sálat kötöttem a nyakába, a szalag fonákjából pedig csíkot a sapka aljára:

Megrajzoltam a figura arcát, és még egy pompont is ragasztottam a sapka tetejére.

És muszáj volt még mellé társaságot is készíteni... csak hogy ne unatkozzon :-)