Manólak a kisbőröndben

Egyszer volt, hol nem volt... egy kisvakondos papírbőrönd. A Kisebbik tulajdona volt, bárhová is indult, legfontosabb ingóságait ebbe a kisbőröndbe pakolta. A kisbőrönd éveken át hősiesen tűrte az ide-oda hurcolást, a pattanásig feszülést, az ülésnek használást, igazán mindent, ami nagyon rendes dolog volt tőle, hiszen mégiscsak kartonból készült. Ám ahogyan lenni szokott, a nagyon aktív kisfiúk fontos tulajdonai egy idő után megroggyannak, aztán hirtelen látványosan megöregszenek, míg végül az enyészeté lesznek... de az enyészet nem számolt a Kisebbikkel, aki tisztán látta a kisbőrönd leépülését, és állandó megmentési terveket dolgozott ki a számára. Amikor a karton megtört és megkopott, határozottan állította, hogy "az csak egy karcolás", amikor tönkrement a zár, akkor spárgával kötötte át a kisbőröndöt, végül pedig amikor mondtam neki, hogy most már tényleg itt lenne az ideje annak, hogy megváljunk a kisbőröndtől, tengerkék szemébe könnyeket gyűjtött, és azt mondta, NEM. 

Erre persze így hirtelen nem voltam felkészülve, mert bár eléggé színes egyéniséggel büszkélkedhet, alapvetően szófogadó gyermek, így csak néztünk egymásra csendben, és méregettük az erőviszonyokat. Majd mikor magamban összegyűjtöttem egy hasznos érvrendszert, alátámasztandó a kisbőrönd likvidálását, a Kisebbik egy becsúszó szereléssel azt mondta: Készíthetek belőle valamit?

Persze tudta jól a kis csalafintája, hogy ezzel elevenemre tapint, mert nálunk minden kidobásra szánt tárgyból szabad alkotni... tehát nem tehettem mást, mint elismertem a vereségemet, kipréseltem magamból egy szánalmas "najó"-t, és néztem, ahogy az alma, aki nem esett messze a fájától, rögvest a tettek mezejére lép. 

Mikor vázolta az elképzeléseit, azonnal tudtam, hogy a gyermek abszolút kiütéssel nyert, merthogy nekem ebben egyszerűen részt kellett vennem - úgyhogy engedélyt kértem  a fotózásra, és nekiláttunk a kisbőrönd-megmentési akciónak. 

Mindenbe bele tud rángatni :-)


Következzen két kép a megfáradt kisbőröndről, hiszen ő volt itt a főszereplő (vagy inkább a második főszereplő... :-) ):

A Kisebbik barna festéket kért, úgyhogy egy darabka szivacsra akrilfestéket adagoltam, és ezzel bepacsmagolta a kisbőröndöt. Nem fedte el teljesen az eredeti felületet, de úgy gondolta, így is jó lesz a tervéhez:

Ezután konzervdobozt kért, egy darabig nézegette, majd tanácsot kért, hogyan lehetne faházat készíteni belőle - ezért gyógyszertári spatulákat a konzervdoboz hosszúságára vágtam:

Ezután felragasztottuk ragasztópisztollyal a konzervdobozra a levágott spatulákat:

A Kisebbik pedig az előbb használt barna festékes szivaccsal áthúzogatta a falapokat - mivel a festék közben már félig megszáradt a szivacson, szimpatikusan foltos-kopott lett a bevonat.

Ajtót és ablakot én készítettem a bevont konzervdobozra, szintén levágott-elvágott faspatulákból. Az ablakra persze még függöny is került, amihez az anyagot személyesen a megmentési szakértő választotta.

A konzervházikónak lett teteje is, de erről a fázisról nincs kép -  azt én festettem be, egy kopott, préselt fatálkát felhasználva a művelethez.

A Kisebbik ezalatt földet hordott a megszáradt  bőröndbe:

Végül az útmutatásainak megfelelően berendeztük a bőröndös minikertet. Készítettem egy manócskát az időközben megszáradt konzervdobozházhoz, ezalatt a Kisebbik kiásott egy kakukkfűbokrocskát, és beültette a bőröndbe. Ezután még különféle apróságokat hozott az utolsó simításokhoz, és ezzel el is kezdődött a megmentett, de teljesen átalakított kisvakondos bőrönd új élete.
Most hol ide, hol oda kerül a kertben, és még a kakukkfű időnkénti meglocsolását is meglepően jól bírja - a Kisebbik pedig boldog az új játékkal. :-)

Tojásfalu

Bár a múltkori tojások után újabbakat már nem gondoltam készíteni, néhány napja kaptam egy adag kacsatojást. Természetesen ezeket nem hagyhattam csak úgy annyiban, így kifújás után nekiláttam, hogy valamilyen dekorral ellássam - jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, például feketére festeni és krétával rárajzolni, vagy kis kendős öreganyókat készíteni, de valahogy egyikhez sem éreztem igazán lelkesedést. A problémát végül a Kisebbik oldotta meg, aki azt javasolta, legyen belőlük tojásfalu - ez aztán annyira eredeti ötlet volt, hogy nem lehetett rá nemet mondani. :-)

A kacsatojások így festettek kifújás után, még natúr állapotban:

Egy szivacsdarabkával sárgás-barnás-narancsos foltosra festettem őket:

Piros akrilfestékkel tetőt is kaptak:

Végül festettem rájuk ablakot-ajtót, zöld növénykéket, és fekete filctollal megrajzoltam a kereteket.

A tojásokat dekorgumiból kivágott alapra ragasztottam pisztollyal, és ezzel készen is lett a tojásfalu - akár még kerti dekorációként is használható. :-)

Mazsola, Manócska, Tádé és a tökház

Az évek jönnek-mennek, de Mazsola és Manócska örök. :-) Mindig is ez volt a legkedvesebb mesénk (talán csak Pettson és Findusz tudott a nyomába érni), és a gyerekek mostanra ki is nőhették volna, de nem így történt. A kis zöld malac és a csíkos harisnyás manó most is megfér a "nagyosabb" mesék mellett, ugyanolyan szeretetben és becsben tartva őket, mint sok évvel ezelőtt, amikor a pici Nagyobbik hallgatta áhítattal, és mint néhány éve, amikor a Kisebbiknek kellett ezerszer is újraolvasni a tökházbeli történeteket.  

Hogy mi lehet a varázsa ezeknek a meséknek, amelyekben tulajdonképpen csupa hétköznapi dolog történik, mindenféle Disney-csillogástól mentesen? Nálunk biztosan az, hogy a gyerekeknek nagyon könnyű volt azonosulniuk Mazsolával és Tádéval, egyszerű kis kalandjaikkal, testvérkapcsolatuk konfliktusaival és megbékéléseivel, nekem pedig Manócskával, ahogy egyfolytában lavírozni próbál a teendők tengerén, süteményt süt és igazságot oszt, miközben a munkáját is igyekszik elvégezni. Igaz, Manócskának fényévekkel nehezebb a dolga, mint nekem, hiszen ő egyedülálló szülőként birkózik két kiskorú nevelésével, bár Varjú bácsira ugye mindig számíthat.
Lényeg a lényeg, a tökházbeli kalandok a mai napig nagy kedvenceink, és iskolába menet rendszerint reggel a Mazsola-hangoskönyveket hallgatjuk, Für Anikó csodálatos előadásában. 

A Kisebbik időről időre mindig előáll a kéréssel, hogy készítsük el a tökházat és a lakókat - a figurákat egyszer már évekkel ezelőtt meg is gyurmáztam, de a tökházra semmilyen jó ötletem nem volt, ami kicsit is tökházszerű lenne - de Ti most már biztosan sejtitek, hogy nemrég megszállt az ihlet. :-)
Végre ráébredtem, hogyan lehetne a tökházformát - legalábbis nagyjából - kialakítani, és hozzá is kezdtem. A dolog nagyjából három hónapot vett igénybe, nem mintha ennyire sok munka lett volna vele, egyszerűen csak nagyon kis szabadidőket tudtam keríteni hozzá. Plusz az elmúlt évek alatt a korábban meggyurmázott figurák már teljesen leamortizálódtak, és ezeket is újra kellett alkotni - egy lábatlan Manócska és egy fej nélküli Tádé igencsak brutális látványt nyújtottak volna a vadiúj tökházban... vagy csak én nem vagyok eléggé Tarantino-rajongó. :-)

Amikor megvolt a tökház kialakításának ötlete, már akkor is tudtam, hogy nem "igazi", zárt ház lesz, inkább csak olyan díszletház, ami egyik oldalról teljesen nyitott - a játszhatóság fontosabb szempont volt a valósághűségnél. Bízom benne, hogy így is tetszeni fog majd a Kisebbiknek, de majd csak a névnapján fog kiderülni ez, addig ehet engem a penész. :-)

A tökház alapjával kezdődött tehát minden, amihez egy teljesen szimpla, nagyobb kartondobozt választottam:

Az oldalsó dobozfüleket visszahajtottam, és alaposan be is nyomogattam a doboz belsejébe - mivel a fülek hosszabbak voltak, mint a dobozoldalak, nem kellett ragasztani, így is jól a helyükre szorultak.

Összegyűjtöttem a házból a kidobásra váró újságokat, és hevenyészett hurkákra gyűrtem a lapokat:

A hurkákat celluxszal elkezdtem a dobozra rögzíteni:

Oldalra, majd a doboz tetejére is, valamelyest íves formát kialakítva.

A hurkák ragasztását a doboz belső oldalán is folytattam. Ezután további sok celluxcsíkkal szorosan tömöttre formáztam az újságpapír-borítást.

A doboz hátuljára is sok-sok újságpapírhurkát ragasztottam:

Amikor kellően tökházformájúnak éreztem a dobozt, elkezdtem beborítani a celluxos újságpapírt - dekupázsragasztóval rögzített és átkent papírtörlő-darabokkal fedtem be.

A cél az volt, hogy a celluxos újságpapírt teljesen befedje a fehér papírtörlőréteg, hiszen ezt nagyon jól lehet később színre festeni.

Teljesen beborítva szép fehér lett a ház alapja. :-)

Megvártam, míg teljesen szikárra száradt a papír, és elkezdtem narancssárgára festeni.

Majd egy szivaccsal sárgás-barnás foltokat nyomogattam rá (hiszen egy igazi tök sem tökéletesen narancssárga), és a tök csíkjait is ráfestettem:

A tök tetejére vágtam egy lyukat, és beleragasztottam egy vastagabb ágdarabot, mellé pedig zöld filcanyagból kivágott leveleket.

Ezen a ponton nem készítettem képet a tök egészéről, úgyhogy kénytelen vagyok rátérni a berendezésre, de később természetesen fog látszani a kész házikó :-) 

Berendezés alatt igazából egyetlen olyan tárgyat értek, amellyel komolyabb munka volt - Manócska tűzhelye, ami a tökház meghatározó része, tehát muszáj volt elkészíteni... próbáltam képet találni róla, de ezen is csak a felső része látszik:

Ebből is látszik viszont, hogy nem egy szokványos darabról van szó. Viszont mivel fontos szerepet játszik a mesében - Manócska ezen főz, és a kályhalyukban mind Mazsola, mind Tádé imád heverészni -, megpróbáltam az eredetihez viszonylag hasonlóra készíteni.

Ezért egy popcornos doboz oldalsó részét levágtam:

És a tökháznál bemutatott, újságpapíros-celluxos megoldással ezt is beborítottam az oldalait (előbb persze kivágtam a kályhalyukat). A tűzhelynek van egy felső, búbos része, ezt egy darabka kartonra ragasztott újságpapírgombóccal reprodukáltam.

Beborítottam ezt is papírtörlővel a fent leírt módon, majd színre (és persze koromfoltosra) festettem.

Slendrián módon erről sem készítettem "ilyen lett" képet, de ez is fog látszani hamarosan az összképen. :-) Az alsó részre egy barnára festett kartonlapot ragasztottam, és erre a búbot, ami kapott még egy kisajtót is.

Egy ablakot mindenképpen szerettem volna, ezt nyelvlapocból készítettem el, színre festettem, és textilt ragasztottam mögé.

Mivel a ház igazából egy nyitott félház, a játszhatósághoz szükség volt még egy kis térre - gondoltam, Manócskáék szívesen töltenének egy kis időt kint az udvaron, úgyhogy egy falapot szivaccsal udvar- és kertszínűre festettem :-)

Ezt a falapot pedig beragasztottam a tökház alá.

Ezután már csak a figurák elkészítése volt hátra - ehhez süthető gyurmát használtam. Mazsola, Tádé és Varjú bácsi viszonylag egyszerűen elkészíthető, Manócskához viszont kellett egy kis megerősítés, hiszen egy magas és vékony, mégis anyaggazdag figuráról van szó: ezért a két lábán egy-egy hosszabb fapálcát vezettem végig, erre a két pálcára húztam a testet és a fejet, és így kellően stabil lett.
A figurákat 100 fokon, 30 percig sütöttem. 

És akkor két kép magáról a tökházról, egyelőre még a figurák nélkül:

És a mindig dolgos Manócska:

Varjú bácsi:

Mazsola:

... valamint a kis Tádé :-)

És együtt :-)

Néhány pillanatkép a tökház életéből - Mazsola a kályhalyukban:

Reggeli a kertben:

Mazsola fürdik :-)

Tádé szundikál:

Persze az igazi kalandok majd csak később kezdődnek, szakértő kezekbe kerülve, az átadás után... :-)