Szörnyek szörnyű könyve

Amikor nemrég Harry Potter tábort tartottam, a gyerekek rögtön az első napon elkészítették saját varázspálcájukat, valamint a Szörnyek szörnyű könyvét, amelybe aztán az egész hét történéseit rögzíthették. Mivel a táborban egészen kicsik és egészen nagyok is voltak, olyan programokra volt szükség, ami elsőtől nyolcadikig megvalósítható és leköti a figyelmet - nohát a Szörnyek szörnyű könyvének elkészítése biztosan ilyen volt. A gyerekek óriási lelkesedéssel alkották meg a saját könyvüket, a kisebbek odavoltak a puha, szőrös könyvbundáért, a nagyok pedig igyekeztek kellően vérszomjas külsővel ellátni a magukét. :-) 

A Szörnyek szörnyű könyve egyébként a Harry Potter-sorozat 3. részében szerepel, amikor Hagrid, a legendás lények gondozása tantárgy oktatója kötelező tankönyvként írja elő ezt a művet, ami kívülről szőrös, borzas és vadul csattogtatja a fogait - de simogatásra megszelídül, és kinyílik. De nem kell Potter-rajongónak lenni ahhoz, hogy az embernek kedve támadjon borzas szörnyecskévé változtatni egy unalmas külsejű jegyzetfüzetet vagy határidőnaplót - ráadásul még időmilliomosnak sem kell lennünk hozzá.

Amire mindenképpen szükségünk van a dologhoz, az az említett unalmas külsejű füzet vagy naptár:

... valamint egy, a könyv méretére vágott hosszú szőrű műszőrmedarab:

A könyv borítóját nagyon alaposan és vastagon beragasztózzuk, majd rásimítjuk a műszőrmét.

Kivágjuk a fogakat és a nyelvet - én a fogakhoz fehér dekorgumit használtam, a nyelvhez pedig piros filcanyagot:

A felső borító belső szélére ragasztottam az egyik fogsort, majd rá a nyelvet:

Az alsó borító szélére pedig a másik fogsort.

Összecsukva a könyvet így fog kinézni:

Innentől már nincs más dolgunk, mint nagyobb rezgőszemeket ragasztani a könyv elejére, amelyeknek mérete és száma egyéni vérmérséklettől függ. :-) 
Harry Potter-rajongóknak tökéletes ajándékötlet lehet, de a gyerekek úgy gondolták, nincs, aki ne örülne egy ilyen egyéniséget tükröző könyvnek. Ha nem hiszitek, kérdezzétek csak meg Hagridot ;-)

  

A Naprendszer-projekt

Valószínűleg ma már kevesen gondolnák rólam, hogy eredetileg csillagásznak készültem, pedig nagyon lelkes voltam a dolog iránt olyan hat- és tízéves korom között. :-) Kívülről fújtam az Ég és Föld, a Képes csillagvilág és a Kis képes csillagászat c. könyveket, biztos voltam abban, hogy eljön az az idő, amikor majd felfedezek egy eddig ismeretlen kisbolygót, és egyszer megtudom majd, milyen a Holdról nézni a Földet - most már viszont azzal is megelégszem, ha a Hold néz engem... időközben ugyanis kiderült, hogy a matekot inkább messziről szeretem tisztelni, a szemem sem éppen a sasé, repülni meg aztán annyira utálok, hogy azt nehéz szavakba önteni... ezekkel a tulajdonságokkal nehéz szuper csillagász- vagy űrkutató karriert befutni, na. :-)

De azért az érdeklődés persze nagyon is megmaradt. A mai napig szeretem olvasgatni az új cikkeket csillagászat témában, van szuper távcsövünk, amivel nyáron lelkesen böngésszük a Hold arcait, és a csillaghullások idején is mindig kiköltözöm a kertbe néhány pokróccal együtt. És már évek óta tervezem, hogy egyszer készítünk egy Naprendszer-modellt - persze nem méretarányosat vagy bármiben is stimmelőt, egyszerűen csak a saját örömünkre. De mindezidáig mindig nagyon nehéz feladatnak képzeltem a dolgot, valami olyasminek, amit az ember hetekig készít, és még utána sem elégedett vele... és mint annyiszor, most is rájöttem, hogy igazából csak neki kell kezdeni, mert amíg vacillál rajta az ember, addig biztos nem történik semmi, de ha hozzálát, akkor egyszer csak elkészül. És ez most is így lett :-)

Az egész azzal indult, hogy találtam olyan helyet, ahol sokféle méretű hungarocellgolyót árultak - meg is vettem a szükséges mennyiséget. 

Ezt a képet csak mintának teszem ide, a bolygók méreteinek alapos átnézése után ugyanis szükség volt egy kis módosításra, ami egyetlen bolygót érintett: a Neptunusz gömbjét lecseréltem egy pontosan ugyanakkorára, mint amekkora az Uránusz. Ugyan a Neptunusz kisebb, a különbség annyira kicsi (az egyenlítői átmérők 51 118 km vs. 49 528 km), hogy ez egy ilyen házilagos modellen nem igazán jeleníthető meg. :-)
A többi bolygó is persze csak viszonylagosan és naaaagy jóindulattal mondható arányosnak... csak egy példát mondok: a valóságban a Nap 110-szer nagyobb a Földnél, de egy ilyen méretarányos modell megvalósítása kicsivel nagyobb munka, ezért kérem szépen, senki ne keressen pontos viszonylatokat a mi sufnituning-Naprendszerünkben :-)

Következhetett egy kikerülhetetlen és nem igazán szórakoztató munkafázis: az alapozás. A gömbök felületét lekentünk alapozó akrilfestékkel - ez egyrészt csökkenti a hungarocell egyenetlenségeit, másrészt enélkül nem is lehetne egy rétegben színre festeni később (a hungarocell felületén még az akrilfesték sem tud tökéletesen fedni alapozás nélkül).

Szerencsére ezzel nem volt sok dolgom, a gömböket hurkapálcára szúrtam, a Kisebbik pedig egy szivacsdarabkára kent alapozófestékkel bepacsmagolta mindet:

Az egyelőre még teljesen fehér komplett Naprendszerünket egy narancsba szúrogattuk száradni. 

Száradás után pedig következhetett  legjobb része a dolognak: a színekre festés. Őszintén szólva ennek minden pillanatát élveztem, csodás dolog volt :-) 

Elsőként persze a Nap készült el:

Aztán a Jupiter:

Uránusz:

Neptunusz:

Szaturnusz - ennek a gyűrűjét kartonból vágtam ki, megfestettem és ráhúztam a gömbre:

Vénusz:

A mi szépséges kis Földünk:

Mars:

És végül a kis Merkúr:

A bolygók színeinél az Univerzum c. könyvre támaszkodtam - ezt a hatalmas (512 oldal) művet mindenkinek szívből ajánlom, akit érdekelnek a világűrrel kapcsolatos érdekességek, telis-tele van csodás képekkel és szerintem lenyűgöző, tényleg.


Amíg a bolygók száradtak, kikészítettem egy nagy, erős kartondobozt:

A kihajló részeket visszahajtottam egyenesre (azaz mintha a belső oldallapok folytatásai lettek volna), és körbecelluxoztam, hogy a doboz belseje kétszer olyan mély legyen. 
Ezután ragasztót kentem a dobozba, és fekete krepp-papírral beragasztottam a teljes belsejét. 

Kívülről is leragasztottam a dobozt egyszerű szürke papírral.

Összeállítottam a bolygórendszert: a bolygók oldalába kisebb-nagyobb hurkapálcadarabokat szúrtam, és a pálcák másik végét a Napba nyomtam. A pálcák hosszát az határozta meg, hogy a bolygók mekkora távolságra vannak a Naptól - persze ezt sem tökéletesen pontos arányokkal, inkább csak jelezve a távolságsorrendet.

A Nap tetejébe is szúrtam egy hosszú pálcát, ez lett később az egész rendszer egyik rögzítője:

A hurkapálcákat feketére festettem, és még egy másik darabot is, amit a Nap aljába szúrtam száradás után.

Kerestem egy elemes LED-égősort (20 db-osat):

A doboz hátsó falára kívülről fúrtam 20 lyukat, és belenyomtam az égőket. Az égősor elemes részét és a zsinórt celluxszal rögzítettem.

Már csak a végső összeállítás volt hátra: rövidebb fekete hurkapálcát a Nap aljába szúrtam, majd kihúztam, és a pálcát a doboz aljába szúrtam. A Nap felső részéből kihúztam a hosszú pálcát. A Napot (a bolygókkal együtt, persze) ráillesztettem a rövid pálcára.
A doboz tetején fúrtam egy lyukat, ezen átvezettem a hosszú pálcát, és a Nap tetejébe illesztettem. Így az egész rendszer tökéletesen rögzült, mégis forgatható lett - ehhez csak a doboz tetején kiálló pálcavéget kell megpörgetni.

Ezen a képen ez jól látszik:

És ezzel el is készült a Naprendszer forgatható modellje. Nagyon stabil lett - ez még fokozható, ha a hurkapálcákat be is ragasztjuk a hungarocellgolyókba fúrt lyukakba, és igazán látványos, amikor a rendszer mozgásban van :-)

Még egy apróságot változtattam, amiről nincs részletes kép: a doboz aljára (ott, ahol támaszkodik a rövidebb tartópálca) csillag alakban több széles celluxcsíkot ragasztottam, így nem csúszik ki a pálca akkor sem, ha hozzuk-visszük a dobozt.

És akkor a képek:

Sőt, még így is megnézhető :-)

3 kreatív órarend

Végre megvannak a végleges órarendek (nem tudom, máshol hogy van, nálunk sosincs kész órarend év elejére...), ezért a tollal gyorsan lekapart verzió ki is került a hűtőre. Ez persze kicsit sem kreatív, inkább minimalista típusnak mondanám - de ez az én példányom, a gyerekeké mindig teljesen más. Ők persze nagyon szeretik a kreatív verziókat, és év elején mindig sok ötletük van az órarendekre - ezekből most hármat meg is valósítottunk.  A három persze soknak tűnhet, de van benne egy nagyon praktikus, újrafelhasználós, egyből kétfunkciós verzió, egy pár perc alatt összerakható fiús (vagy apás :-) ) példány és egy az én kedvemért, egy teljesen személyre szabható, klasszul tekerhető variáns.  
És akkor részletesen :-)


1.
Kettő az egyben: írószertartó és órarend együtt

Ez ment a Nagyobbik íróasztalára - nagyon praktikus, mert egyből öt írószertárolót is jelent, ami egy folyton író-rajzoló-alkotó kislánynál igazán nem hátrány. Ha időigényesnek is tűnik, nem az - nekem legalábbis nagyon kis részem volt a készítésben. 

Öt tisztára mosott konzervdoboz kell ehhez az órarendhez:

Fehér akril alapozófestékkel lefestettük az összeset - pontosabban ezt a Nagyobbik csinálta, azzal az egyszerű módszerrel, hogy mosogatószivacs-darabkára festéket tett, és ezzel körbepacsmagolta az összes dobozt.

Az én részem következett: az órarendet kinyomtattam, napokra vágtam, és kisebb darab zsákvászonra ragasztottam.

Ezután már csak ragasztópisztollyal egy perc alatt felragasztottam a napokat a dobozokra, egy-egy apró fadísszel - nem túl nagy fáradság egy egyszerre két funkciót ellátó órarendért. :-)

2.
Órarend legóból


Az abszolút fiús verzió, ami egyben egy kis figyelemfejlesztést is ad pluszban - a készítés pedig nyugodtan rábízható az iskolás apukájára. :-)
Egészen egyszerűen csak ki kell rakni az órarendet úgy, hogy az adott tantárgynak saját színt választunk. Színenként eggyel több kocka kell a tantárgyak listájához, amit oldalra érdemes kitenni, feliratokkal ellátva - az órarend így egyben koncentrációfejlesztő is, hiszen a színek jelentését ki kell keresni, de azért bonyolultnak nem nevezném a feladatot. 
Előnye, hogy órarend-módosításkor csak át kell rakni a kockákat, sőt, ez az egy órarend az iskolai évek alatt végig használható, mert a tantárgylista- és sorrend gyorsan alakítható.
Egy tipp: ha nincs elég szín a legókészletben, készíthetünk mintásakat, például alkoholos filccel kockásat, pöttyöset stb.
Mindenesetre a Kisebbik szívből ajánlja ezt az órarendet :-)

3. 
A személyre szabható, tekerhető órarend - papírgurigából


Gurigás verzió nem maradhatott ki a sorból, persze :-) Ezt a darabot teljesen a tulajdonos képére alkothatjuk - ráadásul a napok elfordíthatóak, hasonlóan gyerekkorunk kedvenc játékához, a Rubik-féle bűvös toronyhoz. Így mindig az aktuális nap képe lehet a gyerkőc előtt, és nem esik abba a hibába, hogy esetleg kedden csütörtökre pakol be...

Ehhez egy nagyobb guriga szükséges (pl. félbevágunk egy papírtörlős példányt).

Szükségünk lesz még egy mintás papírból kivágott lapra, aminek a méretét így tudjuk meg: a guriga átmérőjét le kell mérni egy zsinórral, és ehhez egy cm-t hozzáadni - ez lesz a lap szélessége; a magasság pedig a guriga hosszúsága, amiből levonunk fél cm-t.
Ezután a lapot megvonalazzuk a napoknak és tárgyaknak megfelelően:

Beírjuk a tantárgyakat, és cső formájúra ragasztjuk a lapot - ezért kellett a szélességnél a plusz egy centi, mert erre kell ragasztani a lap másik szélét, hagyva egy egészen kis üres részt - érdemes felpróbálni ragasztáskor a gurigára, hogy könnyen lehessen forgatni rajta.

A gurigára hungarocellgolyót ragasztunk, fonalhajjal ellátva:

Az arcot is érdemes a tulajdonos képére alakítani. :-)
Ezután már csak fel kell húzni az órarendcsövet a gurigára, és egy körlapot ragasztani az egész alá.

Végeredményként egy forgatható órarendet kapunk, ami egyben hasonlít is az iskolásra - és még akár játszani is lehet vele... :-)