3 kreatív órarend

Végre megvannak a végleges órarendek (nem tudom, máshol hogy van, nálunk sosincs kész órarend év elejére...), ezért a tollal gyorsan lekapart verzió ki is került a hűtőre. Ez persze kicsit sem kreatív, inkább minimalista típusnak mondanám - de ez az én példányom, a gyerekeké mindig teljesen más. Ők persze nagyon szeretik a kreatív verziókat, és év elején mindig sok ötletük van az órarendekre - ezekből most hármat meg is valósítottunk.  A három persze soknak tűnhet, de van benne egy nagyon praktikus, újrafelhasználós, egyből kétfunkciós verzió, egy pár perc alatt összerakható fiús (vagy apás :-) ) példány és egy az én kedvemért, egy teljesen személyre szabható, klasszul tekerhető variáns.  
És akkor részletesen :-)


1.
Kettő az egyben: írószertartó és órarend együtt

Ez ment a Nagyobbik íróasztalára - nagyon praktikus, mert egyből öt írószertárolót is jelent, ami egy folyton író-rajzoló-alkotó kislánynál igazán nem hátrány. Ha időigényesnek is tűnik, nem az - nekem legalábbis nagyon kis részem volt a készítésben. 

Öt tisztára mosott konzervdoboz kell ehhez az órarendhez:

Fehér akril alapozófestékkel lefestettük az összeset - pontosabban ezt a Nagyobbik csinálta, azzal az egyszerű módszerrel, hogy mosogatószivacs-darabkára festéket tett, és ezzel körbepacsmagolta az összes dobozt.

Az én részem következett: az órarendet kinyomtattam, napokra vágtam, és kisebb darab zsákvászonra ragasztottam.

Ezután már csak ragasztópisztollyal egy perc alatt felragasztottam a napokat a dobozokra, egy-egy apró fadísszel - nem túl nagy fáradság egy egyszerre két funkciót ellátó órarendért. :-)

2.
Órarend legóból


Az abszolút fiús verzió, ami egyben egy kis figyelemfejlesztést is ad pluszban - a készítés pedig nyugodtan rábízható az iskolás apukájára. :-)
Egészen egyszerűen csak ki kell rakni az órarendet úgy, hogy az adott tantárgynak saját színt választunk. Színenként eggyel több kocka kell a tantárgyak listájához, amit oldalra érdemes kitenni, feliratokkal ellátva - az órarend így egyben koncentrációfejlesztő is, hiszen a színek jelentését ki kell keresni, de azért bonyolultnak nem nevezném a feladatot. 
Előnye, hogy órarend-módosításkor csak át kell rakni a kockákat, sőt, ez az egy órarend az iskolai évek alatt végig használható, mert a tantárgylista- és sorrend gyorsan alakítható.
Egy tipp: ha nincs elég szín a legókészletben, készíthetünk mintásakat, például alkoholos filccel kockásat, pöttyöset stb.
Mindenesetre a Kisebbik szívből ajánlja ezt az órarendet :-)

3. 
A személyre szabható, tekerhető órarend - papírgurigából


Gurigás verzió nem maradhatott ki a sorból, persze :-) Ezt a darabot teljesen a tulajdonos képére alkothatjuk - ráadásul a napok elfordíthatóak, hasonlóan gyerekkorunk kedvenc játékához, a Rubik-féle bűvös toronyhoz. Így mindig az aktuális nap képe lehet a gyerkőc előtt, és nem esik abba a hibába, hogy esetleg kedden csütörtökre pakol be...

Ehhez egy nagyobb guriga szükséges (pl. félbevágunk egy papírtörlős példányt).

Szükségünk lesz még egy mintás papírból kivágott lapra, aminek a méretét így tudjuk meg: a guriga átmérőjét le kell mérni egy zsinórral, és ehhez egy cm-t hozzáadni - ez lesz a lap szélessége; a magasság pedig a guriga hosszúsága, amiből levonunk fél cm-t.
Ezután a lapot megvonalazzuk a napoknak és tárgyaknak megfelelően:

Beírjuk a tantárgyakat, és cső formájúra ragasztjuk a lapot - ezért kellett a szélességnél a plusz egy centi, mert erre kell ragasztani a lap másik szélét, hagyva egy egészen kis üres részt - érdemes felpróbálni ragasztáskor a gurigára, hogy könnyen lehessen forgatni rajta.

A gurigára hungarocellgolyót ragasztunk, fonalhajjal ellátva:

Az arcot is érdemes a tulajdonos képére alakítani. :-)
Ezután már csak fel kell húzni az órarendcsövet a gurigára, és egy körlapot ragasztani az egész alá.

Végeredményként egy forgatható órarendet kapunk, ami egyben hasonlít is az iskolásra - és még akár játszani is lehet vele... :-)

Vintage stílusú órarend

Hamarosan kezdődik az iskola, és persze már nálunk is zajlik a készülődés, versek az évnyitóra megtanulva, tanszerek megvéve, táskák kimosva - persze a nagyja csak ezután jön, a füzetek-könyvek bekötése meg minden felcímkézése a legutolsó apróságig... embert próbáló feladat, az az igazság :-) Böngésztem egy sort a neten is, különféle iskolakezdős ötletek és inspirációk után, de az az igazság, hogy nem találtam olyasmit, ami nagyon megfogott volna. Így aztán töprengtem a dolgon egy sort, és arra jutottam, hogy számomra az egyedüli kreatív lehetőséget az órarend elkészítése adja - de itt és most rögtön be is vallom, hogy órarendet is csak magam miatt készítek. Három év tapasztalata arra tanított meg, hogy a gyerekek többnyire egyetlen pillantást sem vetnek az órarendre, egyszerűen csak néhány nap alatt megjegyzik a tárgyak listáját - én ellenben még a félév végén is bűntudatosan járulok a hűtőhöz, hogy leolvassam a rámágnesezett órarendről a másnapi órákat. A lelkiismeret-furdalás aztán rögtön arra késztet, hogy ha már ott vagyok, valami falatkát kivegyek a hűtőből, tehát határozottan állíthatom, az órarend nem tudása kimondottan káros, mert hizlal. :-)
Szóval, órarend miattam van, elismerem - de gondoltam, ha már ez a helyzet, akkor legyen az az órarend olyan, amilyennek én szeretném, hozzunk ki jót is tehát a hátrányosságainkból, éljen a pozitív gondolkodás. Így aztán nekiültem, feltúrtam minden vicik-vacakos dobozkámat, és hozzáláttam, hogy elkészítsek egy olyan hangulatú órarendet, amit majd a bűntudatos esti órákon is szívesen nézegetek majd.

Alapként egy régi, üveg nélküli képkeretet vettem elő, amit korábban már a korábbi rikító színről festettem át erre a semleges krémszínűre:

A hátlapként szolgáló furnérlapot beragasztóztam, és beborítottam zsákvászonnal - a felesleget ezután levágtam róla.

A hátlap így visszakerült a keretbe:

A kiválogatott apróságokat előkészítettem, ezekből terveztem felépíteni magát az órarendet:
mérőszalagot az órák sorrendjéhez, csipkemaradékból kivágott kis virágokat a napokhoz, lepkefigurát a természetismerethez, fából készült számokat a matekhoz, apró biciklifigurákat a testneveléshez, két bélyegszerű képet a rajzhoz, kis kottapapírt és hegedűt az énekhez, pehelypaplanból kibújt madártollakat az íráshoz és kis könyveket az olvasáshoz.

A kis könyvek egyébként úgy készültek, hogy egy magazin gerincéből kivágtam négy darabkát, és ezeket szöveges papírral borítottam be:

A napokhoz a kis csipkevirágokra betűket ragasztottam:

 A virágokat és a mérőszalag elejéből levágott darabot a képkeretbe ragasztottam, egy pici fémvekkerrel együtt:

Majd ezután felrögzítettem a tantárgyakat is. Persze most még nem tudjuk a sorrendet, és várhatóan több óra is lesz, úgyhogy mindent visszaszedhető módon tettem fel: volt, amit egy-két öltéssel rögzítettem, volt, amit gyurmaragasztóval, hogy majd a végső sorrendhez tudjam módosítani az elrendezést.

Így végül kialakult az ideigenes órarend, ami nem mentes egy kis vintage hangulattól - és az ilyesmit mindig úgy szeretem. :-)

Iskola a cipősdobozban

A Kisebbik kilenc nap múlva megkezdi az első osztályt, és ha őszinte akarok lenni, sok-sok aggódás van bennem. Ő egy rendkívül különleges, semmiben sem átlagos kisfiú, akivel hosszú utat jártunk be az eltelt évek alatt - ezalatt nagyon sok dologra tanított meg minket, többre, mint amit mi tanítottunk neki. Miatta tudjuk, milyen a tökéletes elfogadás, ő mutatta meg, milyen az igazi türelem, és azt is megtanította nekünk, mennyire nagy hiba elvárásokat támasztani ahelyett, hogy alázattal, nem sürgetve, sosem a holnaptól várjuk a következő lépcsőfokot. 
Az elmúlt hét év így telt el, folytonosan figyelve, védve, szeretgetve ezt a különleges kisfiút - most már azonban nem lehet tovább halogatni az életbe történő nagybetűs kilépést, és nem tehetünk mást, mint nagyon remélünk-bízunk abban, hogy az iskolában is meglátják benne azokat az értékeket, amelyek miatt annyira lehet szeretni őt... és talán elfogadják, hogy mindig méterekkel jár a föld felett, és mindig máson gondolkodik, mint amin éppen kellene.

Szóval, arra gondoltam, valahogy fel kellene készülnünk együtt az iskolai napokra, valamiképpen kézzelfogható közelségbe hozni azt a sok-sok kötelezettséget, ami rá vár, és ami most még annyira idegen tőle, és közben kedvet is csinálni ahhoz a rengeteg új kalandhoz, amit az iskolai élet hoz magával. Ezért aztán készítettem a mi leendő elsősünknek egy osztálytermet, gyerekekkel (köztük természetesen a Kisebbik mini utánzatával), tanító nénivel és sok iskolai aprósággal - a kisfiunk pedig azóta csak ezzel akar játszani. Eljátsszuk az évnyitót, a reggeli érkezést, az órákat, a szüneteket, a tízórait, az esetlegesen felmerülő konfliktusokat, és büszkén mondhatom, a Kisebbik babaverziója már számtalan pirospontot gyűjtött. :-)  Én pedig egyre jobban tudok hinni abban, hogy csak átvészeljük ezt a nagy változást egy ennyire különleges kisgyerekkel is....


És akkor számtalan képben következzen az iskolakészítés :-)


Az osztályteremhez egy nagyobb méretű cipősdobozt vettem elő (ami kb. a duplája az átlagos cipősdobozoknak - azt hiszem, ebben bakancs lehetett):

A doboz kihajtható teteje került alulra - a dobozban lévő belső "szárnyakat" kihajtottam, és az oldalsó részekhez ragasztottam.

 A "padlóra" parkettamintás papírt ragasztottam, a falakat pedig csíkos csomagolópapírral tapétáztam ki.

A következőkben a figurákat készítettem el. Az iskolások testéhez kiürült kávékapszulákat készítettem elő, a fejekhez pedig préselt papírgolyókat.

 


 A kapszulák tetejét benyomtam - így olyan íves mélyedések keletkeztek, amelyekbe éppen belepasszoltak a papírgolyók, így ezeket oda is ragasztottam.

A figurák fejére babahajat és különféle színű fonalkötegeket ragasztottam:

Egy-egy darabka zseníliadrótot ragasztottam a karok helyére, majd megrajzoltam az arcokat.

Az iskolások után a tanító néni készült el, natúr fafiguraalapból, fonalhajjal, zseníliadrót-karokkal, és a napló is kötelező kellék, természetesen. :-)

Következhettek a bútorok, ehhez összegyűjtöttem a maradék régi építőkockáinkat:

Összeragasztottam a székeknek-padoknak szánt darabokat:

Fehér akril alapozófestékkel lefestettem ezeket:

 Majd egy szürkésbarna árnyalattal lefestettem az összes bútort.

 A tábla kulcsfontosságú elem volt, mivel ezt úgy szerettem volna elkészíteni, hogy tudjunk rá krétával írni. Egy hosszú fahasábba kézifúróval lyukakat fúrtam, ezekbe fapálcikákat szúrtam, majd rájuk ragasztottam egy falapot, amire előzőleg krétafóliát ragasztottam.

Rajzoltam még néhány faliképet, majd kölcsönöztem még néhány bútort a Nagyobbik készletéből, és már csak a berendezés örömteli feladata maradt. 

Ezután pedig becsengettek, és a kisiskolások elfoglalták a helyüket a tanteremben - kezdődhetett az első óra. :-)

 Bemutatkoznak az első bések

 ... és mind nagyon okosan figyelnek a tanító nénire :-)

 ....aki kedvesen magyaráz az elsősöknek

 Egy kis olvasásóra

 A tanító néni lediktálja a házi feladatot

 És máris kezdődik az énekóra

... meg persze ez-az bekerül a naplóba is :-)

A kis Kisebbik a második padsorban kapott helyet

És minden kérdésnél 

rendkívül ügyesen jelentkezett

... míg a tanító néni fel nem szólította :-)

Persze a kis Kisebbik minden megmozdulását 

az igazi Kisebbik intézte :-)

A cipősdoboz-iskola így jó ötletnek bizonyult, számtalan iskolai szituációt tudtunk vele eljátszani, és jó volt látni, a Kisebbik mennyire boldogan játszik vele, miközben a kisiskolások minden feladatát a lehető leglelkesebben teljesíti - és ami a legjobb, az iskolavárási kedve ugrásszerűen megnőtt.... :-)