A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hangulat. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hangulat. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 21., csütörtök

Házlámpások


Sok munkával töltött nap után beiktattam egy kis szórakozást is - és ez nálam mééég több piszmogást jelent különféle alapanyagokkal :-) Amióta felfedeztem, hogy üveget a legjobban szivaccsal lehet festeni, azóta újabb és újabb üveget pacsmagolok be ilyen-olyan okokból, és most is kiélhettem magam, mert ezúttal ház formájú lámpásokat készítettem befőttesüvegből. Ezekhez pedig kellett is festeni, igaz, kellő önkritikával azt kell mondanom, ez volt a leggyorsabb rész az egészben.... :-)

 Ezt a három befőttesüveget akartam átalakítani:





 De mivel házikókká alakítás volt a terv, először is készítettem félbehajtott kartondarabokból egy ajtó- és egy ablaksablont.





Ezekből barkácskéssel kivágtam az ablaktáblákat:


 


 Mielőtt nekiláttam volna a sablonok alapján az ajtók-ablakok kivágásának, először a festést tudtam le, mert úgyis hagyni kellett száradni az üvegeket. Ez előtt viszont be kellett fedni az üvegeken azokat a részeket, amelyeknek festetlenül kellett maradniuk, azaz az ablakrészek alatti üvegfelületet. Ezeket a részeket celluxdarabokkal borítottam be, amiről van ugyan fotó, de nem sok minden látszik rajta:





Jöhetett a kedvenc rész, a pacsmag - mosogatószivacsra festéket tettem, és ezt nyomogattam körben az üvegre. Nagyon szeretem ezt a technikát tényleg, így lehet üveget a legegyenletesebben bevonni festékkel. Ecsettel mindig maradnak csíkok, de így szép lesz és egyben egy picit rusztikus hatást is kap a szivacs apró lyukacskáitól.
Ezen a képen a cellux is jobban látszik, ott, az a gyűrődés az :-)




 
 Amíg száradtak az üvegek, egy vastagabb papírlapon körberajzoltam a sablonokat a szükséges mennyiségeben.





És bár tudom, hogy mások gyorsan megtébolyulnának, ha ezeket mind ki kellene vagdosniuk, nekem ez nemnormális módon kimondottan pihentető :-) Úgyhogy ollót és barkácskést ragadtam, és kinyisszantottam az ablakokat és ajtókat.





Ezalatt (bőven) megszáradtak az üvegek, úgyhogy óvatosan lehúztam a celluxcsíkokat.





Így már csak fel kellett ragasztani a nyílászárókat ezekre a helyekre - ez sokat dobott máris a befőttesüvegeken.





Tulajdonképpen akár már itt is abba lehetett volna hagyni a dolgot, ám én úgy éreztem, tetőt nekik, de nyomban.
A szokásos módon ragasztottam néhány papírkúpot (kartonra tányér, körberajzol, kivág, félbevág, összeteker, megragaszt), és egy kis újabb pacsmag útján szürkére festettem őket.
A kúpok tetejét levágtam, hogy mécsest tehessek az üvegek aljába.
 






És végül fehér struktúrpasztával "behavaztam" a kúpokat.






A tetőket az üvegekre helyeztem, és ezzel befejeztem a pihenést. :-) 





Ezekbe az üvegekbe igazi mécsest is lehet tenni. Én tettem, és addig teszteltem, míg a mécses teljesen le nem égett - a tapasztalatom, hogy ugyan semmi baja sem lesz a kartonpapírból készült tetőnek, viszont meglehetősen meleggé válik, ezért inkább a LED-mécsest javaslom, a biztonság kedvéért. 

Kivilágítva igazán hangulatos :-)













































2015. december 13., vasárnap

Régi idők karácsonyai


Biztosan sokan ismeritek a Fortepant. Ebben a csodálatos, forrásmegjelöléssel szabadon felhasználható online fotóarchívumban több mint 61.000 kép található a XX. század korábbi és későbbi éveiből, és olyan fekete-fehér csodák vannak köztük, hogy az ember egyszerűen képtelen abbahagyni a böngészést.

Legutóbb a "karácsony" szóra kerestem az archívumban, és a képeket átböngészve úgy éreztem, néhányat olyan szívesen megmutatnék itt - hátha rajtam kívül más is van, aki szeret elmerülni a múlt század hangulatát annyira híven visszaadó fotók bűvöletében.

Következzen egy teljesen szubjektív válogatás a fekete-fehér ünnepi fotókból - így telt a karácsony régen és a közelmúltban.



Egy édesanya 1906-ból, asztali karácsonyfa mellett
Forrás: Fortepan





Egy nagyon csinos, ám kissé morcos kislány 1909-ből





 Családi fotó 1921-ből
Budapest, V. kerület, Váci utca 55., Schoch Frigyes lakása




 Egy jól öltözött kisfiú 1929-ből, valamint egy hintaló, amit most azonnal elfogadnék :-)
 



 Családi karácsony 1930-ban egy álomszép babaházzal - 
biztosan nagyon örültek neki a kislányok :-)
Botár Angéla gyűjtése




 Már 1932-ben járunk -
az biztos, hogy a mama mosolya teszi ezt a képet annyira kedvessé 
Kép a Veszprém Megyei Levéltárból
 



 Ajándékokkal teli karácsony 1935-ből
Konok Tamás gyűjtése




 A gyertyagyújtás pillanata 1938-ból
A Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár gyűjteményéből




 Kedves mosolyú hölgyek a fa alatt, 1939-ben
Erky-Nagy Tibor gyűjtése




 Amikor a testvérek együtt ünnepeltek, 1940-ben
Góg Emese gyűjtése




A XII. kerületi Kék Golyó utca 15/a. II. emeleti lakásban
így ünnepelt 1941-ben
Deák-Bárdos György zeneszerző és családja
Lissák Tivadar gyűjtése



 A két kisfiú egy évvel később, 1942-ben ugyanott, 
egy gyönyörű betlehemmel
Lissák Tivadar gyűjtése




 Két szerencsés gyerkőc 1947-ből, csodás ajándékok mellett -
az a babakád...




 Egy igazán boldog kisfiú 1953-ból
Krasznai Gyula gyűjtése




 Áhítatos kirakati leskelődés 1954-ben




 Ennek a kislánynak nagy álma teljesülhetett azzal a babával...
1958, Lencse Zoltán gyűjtése




 És ez is 1958 - fenyőfavásárlás közben
Krisztina körút 7. (Csaba utca sarok) a Széll Kálmán tér felé nézve
Kotnyek Antal gyűjtése



 1960 - egy rendkívül kalóriadús fa sok-sok szaloncukorral, és mintha
habkarikák is lennének ott :-)
Nagy Gyula gyűjtése



 1962: Rocking around the christmas tree :-)
Kurutz Márton gyűjtése




 1965, Babylon játékkészlet!! Nekem is volt, csak sok évvel később :-)
És jóképű apukám is van, csak ő ennél az úrnál még sokkal jóképűbb :-)
Umann Kornél gyűjtése




 Ez nem csak egy szimpla esküvő, ez egy karácsonyi esküvő 1973-ban
  - látjátok a fát gangon? :-)



 Bár ez egy 1974-es fenyőfavásárlás, azért a sapka, a nagyobbik táska és a csizma
 simán megállná a helyét most is :-)
Erky-Nagy Tibor gyűjtése, Dombóvár, Hunyadi tér




 És már 1979-ben járunk -
a Deák Ferenc utca elején álló karácsonyfa is csodás, 
de a bogárhátú! a Fiat 500-as! a Kispolski! a Wartburg! A Zsiguli! A Dacia!! :-)




 Végül egy 1985-ös kép az alkonyatban magasló Vörösmarty téri fenyőóriásról
- innen már csak egy ugrás a mai nap :-)
Erdei Katalin gyűjtése



Hálás köszönet a Fortepannak a képekért!




2015. április 23., csütörtök

Tengerparti hangulatban


Nemrég csodás tengerparti stílusú dekorációkat láttam egy netes oldalon, de az árukat meglátva rögtön tudtam, ezek nem lesznek az enyémek - egyben fel is bosszantottam magam azon, hogy mi kerül ezeken mégis annyiba. Addig rágtam magamban a dolgot, amíg arra nem jutottam, hogy házilag sem akkora ördöngösség előállítani ezeket a beach-stílusú dekorációkat, legalábbis egy próbát biztosan megér - és meg is tettem azt a próbát. :-) Négyféle dolgot állítottam elő, különféle nehézségi fokozaton: van köztük nagyon egyszerű-gyors, és van kicsit munkásabb is, de egyik sem igényel órákat, és úgy éreztem, a kész dekoráció - bár házilag készült paradicsomszószos üvegből, konzervdobozból, parafadugóból, eltört képkeret hátlapjából - egyértelműen hordozza magán a tengerparti stílus elemeit, és remélem, csinosan teszi ezt. :-)


Elsőként egy vázaszerűséget terveztem készíteni, ehhez egy tisztára mosott, egykor paradicsomszószt tároló üveget vettem elő:





 Levettem a kupakot, az üvegre pedig háztartási gumigyűrűket tettem, egymástól szabályos távolságra (egy nagyobb gyufásdoboz szélével mértem ki a távolságokat):





Amikor mindegyik gumigyűrű felkerült, a sávokat felváltva fehérre és világoskékre festettem akrilfestékkel, két rétegben. 





Amikor a második réteg már megszáradt, de még egy kis rugalmasság maradt benne, levágtam a gumigyűrűket. Azért volt fontos, hogy a festék ne legyen tökéletesen száraz, mert így a gumigyűrű visszatépte kissé a sávok széleit - nekem pedig éppen az volt a célom, hogy használt-kopottas külsőt adjak az üvegnek. A használtságra ráerősítettem még egy darab smirglivel, amivel itt-ott megcsiszoltam a festéket.





 Szilikonpecsét-készletemből (ezeket is gyűjtöm...) két mintát nyomtam az üvegre, majd a palack nyakát beragasztóztam, és körbetekertem spárgával.





Ezzel a dekoráció első része el is készült. Jöhetett a következő darab, egy fatábla - ehhez egy eltört rámájú képkeret préselt fa hátlapját használtam fel, amit első lépésben fehérre festettem.





Itt is kék-fehér minta volt a cél, ezért három celluxcsíkot ragasztottam a falapra.





Ismét festés - világoskék akrilfestékkel lefestettem a szabadon maradt sávokat, majd lehúztam a celluxot, így szép szabályos csíkokat kaptam.





Betűnyomdával rápecsételtem a BEACH feliratot, és további két pecsétet nyomtam a szélekre.





Végül spárgából nyilat ragasztottam a felirat alá (és később még maszatoltam a képet egy kicsit, és csiszolgattam is itt-ott, hogy ne legyen ennyire újszerű - ezt az állapotot majd az utolsó képeken lehet látni).





Harmadikként egészen egyszerű kishajókat készítettem: ezekhez elsőként három parafadugót hosszában kettévágtam. (Állítólag könnyebben és morzsálódásmentesen lehet elvágni a dugót, ha pár percig forraljuk egy kevés vízben, de egy jó éles késsel szerintem enélkül is megy.)





 A fél dugókat fehérre festettem, majd vissza is csiszoltam őket. Ezután mindegyikbe egy-egy fogpiszkálót szúrtam, amire halványkék mintás papírból vágott háromszöget ragasztottam.





Az utolsó ötlethez egy konzervdobozra volt szükségem, amit fehérre festettem.









A már ismert celluxos módszerrel kék csíkokat festettem rá:





Aztán feltúrtam a készleteimet némi régóta őrizgetett fa függönykarika után, amiből mentőövet szerettem volna készíteni :-) A fakarikát fehérre festettem két rétegben, majd kis darab kék selyemszalagot ragasztottam rá négy ponton - az alábbi "folyamatábra" mutatja a történéseket:





A mentőövet a konzervdobozra ragasztottam, végül még kiegészítettem a látványt pékzsinegre ragasztott kis zászlócskákkal.





 Ezen a ponton aztán leálltam :-) de szívem szerint még gyártottam volna sorozatban a tengerparti dekorációkat, annyira jólesett... igaz, egy komoly hátulütője azért lett a dolognak: most rögtön tengerpartra akarok menniiiiiiiiii :-)