Tűpárnagombák

A tűpárna mindig hálás ajándéktípusnak számított a gyerekek körében: aránylag problémamentes, gyors munka, látványos eredmény, és tanári szemszögből sem volt hátrány, hogy akár egy osztálynyi gyerek is meg tud vele birkózni párhuzamosan. Általánosban én is legalább háromszor készítettem tűpárnát technikaórán anyák napjára - persze nekünk szigorúan varrni kellett a szerencsétlen tűpárnát, úgyhogy a végeredmény mindig valami amőbaszerű, maszatos gumó lett, ami felvételi nélkül bekerült volna frontembernek a Szörny Rt.-be.
Arra gondoltam, ezt a tűpárnadolgot egy kicsit át lehetne alakítani úgy, hogy ne kelljen feltétlenül varrástudás hozzá, viszont a végeredményt szeressék a gyerekek is (én azt a formátlan izét sosem tudtam), úgyhogy elkészítettem a saját tűpárna-variációmat ötletként - két helyes kis gombát. .-)


Alapként kiürült májkrémes dobozt használtam:

Ezeket bekentem papírragasztó stifttel, és fehér filcanyag-csíkot ragasztottam rájuk:

Világoszöld filcből levágtam egy csíkot, aminek az egyik oldalát vegyesen cikkcakkosra vágtam - ezt aztán a stifttel szintén felragasztottam a doboz oldalára.

Találtam piros pöttyös anyagmaradékot, ezekből gondoltam elkészíteni a gombák kalapját:

Fogtam egy jó nagy vattagombócot (érdemes lényegesen nagyobb mennyiségű vattát szakítani, mint gondolnánk, mert úgyis össze lesz szorítva a textilben), és az anyag közepére tettem. Az anyag széleit szorosan összefogtam, és egy befőttesgumival elkötöttem.

Az anyag végeit a gumi alatt valamennyivel levágtam.
A doboz széleit körben bekentem pillanatragasztóval (bármilyen gyorsan kötő, erősebb ragasztó jó hozzá - ha gyerekekkel barkácsolunk, ez az egy művelet, amihez mindenképpen felnőtt segítsége is kell):

Majd rányomtam a piros pöttyös gombócot, a gumis résszel lefelé. Rövid ideig érdemes még lenyomva tartani, hogy a ragasztó szépen megkössön, de ezután szinte készen is vagyunk.

Persze, muszáj volt azért őket személyre szabni egy kicsit :-) Irodai lyukasztóval kivágtam néhány fehér papírpöttyöt, a közepükre rajzoltam egy fekete pontot, majd piros papírból szájakat is vágtam - és ezeket is felragasztottam.

Ezzel véglegesen elkészültek a tűpárnagombák, és ki is próbálhattam őket funkcionálisan - majd gyorsan húzhattam is ki belőlük a tűket, mert a Kisebbik már vitte is őket játszani magával... :-)

Folyékony szappan házilag

Az egyik legnagyobb kedvencem a neten talált kincsek közül a házilag készült folyékony szappan. Itt bukkantam a receptre, és ez így, ahogy van, tökéletesen működik - szerintem annyira jó, hogy muszáj róla írnom nekem is, nagyjából kétmilliomodikként. :-)

Két kisgyerek mellett ugyanis a kézmosás rendkívül pazarló művelet - a bolti folyékony szappanok amellett, hogy sok-sok káros anyagot tartalmaznak, villámgyorsan kiürülnek a lelkes kis mancsok nyomogatására, a szilárd szappanok pedig ugyanilyen villámgyorsan ugrálnak ki ugyanezekből a kis lelkes mancsokból, hogy aztán mágnesként ragasszák magukra a földön settenkedő összes pici maszatot és hajszálat.

De azt hiszem, az sem mellékes, hogy egyetlen darab szappanból 3 liter folyékony szappan lesz így, azaz maximum 300 Ft-ból - szóval szerintem nagyon érdemes nekilátni, ráadásul az egész nagyjából negyedóra alatt meg is van.

Az eredeti oldalon rendkívül részletes és pontos leírást találhattok angolul - én rövidebben közlöm csak, de szerintem ennyi információ is tökéletesen elég lesz. :-)

Egy teljesen sima, átlagos szappanra lesz szükségünk mindössze - én egy Johnson's baby szappant találtam itthon, és ez abszolút meg is felelt. Az eredeti oldalon  figyelmeztetnek ugyan arra, hogy ritkán, de előfordul, hogy egy-egy szappanból nem sikerül elérni a tökéletes végeredményt, de én eddig bárkinek is mondtam el ezt a "receptet", mindig mindenkinek sikerült, szappanfajtától függetlenül.

Szóval fogjuk ezt a szappant, és egy sajtreszelőn reszeljük le. Egy nagyobb bögrébe tegyünk annyi reszeléket, amennyivel éppen tele lesz (ha marad még szappanreszelék, azt tegyük félre a következő folyékonyszappan-készítéshez - legalábbis ezt írja az eredeti recept. Én mondjuk nem tettem félre, hanem a maradékot is beletettem - ez is egy járható út, legfeljebb sűrűbb lesz a végeredmény :-) ). Tehát a bögrényi reszeléket egy fazékba tesszük, majd felöntjük 10 ugyanekkora bögre vízzel.
Ezen a ponton a recept szerint kell még beletenni 1 evőkanál glicerint is (forrás: gyógyszertár). Én csináltam már glicerinnel és glicerin nélkül is, és igazság szerint ugyanaz lett az eredmény, de biztos okkal kell hozzá. :-)

Tegyük fel a tűzhelyre a szappanreszelékes vizet, és csak addig melegítsük, amíg teljesen fel nem olvad a reszelék a vízben. Ne forraljuk - ha már teljesen elolvadtak a darabkák, készen is van.
Vegyük le a fazekat, és hagyjuk a szappanos folyadékot teljesen kihűlni. Sokáig teljesen vízszerű lesz az állaga, majd egyszer csak zsupsz, besűrűsödik (jó pár óra vagy egy éjszaka kell hozzá), és máris felhasználásra kész.

Töltsük üvegekbe, és ezzel el is készült a sok-sok házi folyékony szappanunk, ami szerintem a valaha született egyik legjobb ötlet. És ennyire egyszerű is, mert csak egy szappan és víz kell hozzá - én tettem bele egy evőkanál olívaolajat is az ápolás kedvéért, Móni barátnőm pedig illóolajjal varázsolta a saját folyékony szappanját illatosra... szóval a lehetőségeknek most is csak a képzelet szabhat határt. :-)

Légfrissítő házilag

Biztosan mindannyian ismeritek azokat az illatos, légfrissítő zseléket, amelyeket jó borsos áron lehet kapni az áruházakban, és amelyek egy-két hétnyi használat után összetöppednek és elvesztik az illatukat. Nem is szoktam venni ezekből, mert ahhoz képest, amennyibe kerülnek, nagyon keveset tudnak - de nemrég egy oldalon rábukkantam ezeknek a légfrissítő zseléknek a leírására, azaz hogy hogyan lehet őket házilag legyártani. Rögtön elhatároztam, hogy bizony kipróbálom ezt a dolgot, mert egyrészt lényegesen olcsóbb így elkészíteni, mint készen megvenni, ráadásul olyan illóolajat tehetek bele, amilyet csak akarok... és mivel minden hozzávaló volt is itthon, nem vártam a megvalósítással - hirtelen felindulásból gyártottam is jó párat.
Az eredeti leíráson kicsit módosítottam, de természetesen ezt is használhatjátok nyugodtan:  http://www.delightfulcountrycookin.com/2010/08/homemade-air-freshener.html

Amire szükség lesz az illatosító zselék elkészítéséhez:
1 l víz
2 evőkanál só
4 zacskó (4x10 g) zselatin
ételfesték (poharanként 2-3 csepp)
illóolaj (poharanként 30-40 csepp)

Készítsünk ki néhány hőálló üvegpoharat vagy üvegtálkát.
Fél liter vizet tegyünk fel forrni a sóval együtt. Amikor a víz már forráshatáron van, tegyük bele a zselatint, és a másik fél liter vizet is öntsük hozzá. Egy habverővel keverjük el, és egy-két percig még melegítsük a keveréket (de már ne forraljuk fel), majd zárjuk el a hőt.
Öntsük az üvegpoharakba a zselatinos lét, majd minden pohárba csepegtessünk 2-3 csepp ételfestéket és 30-40 csepp illóolajat. Műanyag kanállal vagy faspatulával keverjük át óvatosan a poharak tartalmát, hogy az olaj és a festék egyenletesen összekeveredjen a zselatinos lével, majd tegyük hűlni-merevedni őket hűvös helyre, egy éjszakára.

És ennyi az egész. Persze, az ételfesték és az illóolaj mennyiségét ízlés szerint lehet csökkenteni vagy növelni, de nekem ez az arány teljesen bevált. Illóolajokból most levendulát, narancsot, teafaolajat, rózsát és vaníliát használtam, de persze ez ízlés dolga, kihez melyik illat áll közelebb.

Szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni, hiszen sokkal-sokkal olcsóbban tudjuk így illatosítani a helyiségeket, és tíz perc alatt elkészíthetünk jó pár darabot - akár ajándéknak is kiváló lehet.
A levendulaillatú zselékbe most tettem levendulaágat és levendulavirágzatot is, de legközelebb fahéjrudacskát is teszek a narancsillatúba és ánizscsillagot a vaníliásba, úgy még sokkal szebbek lesznek. :-)
Érdemes jó minőségű olajakat használni, mert így tényleg finom és tartós illatú zseléket kapunk - nálunk például a legkisebb helyiségben azóta kész öröm szaglászni... :-)

Tortatál házilag

Mára csak egy nagyon egyszerű ötletet hoztam, amit a szükség szült: karácsony környékén több olyan torta és sütemény készült, amit nagyon jó lett volna olyan szép, igazi, talpas tortatálon szervírozni. Ilyen tortatálam viszont nincs... már sokszor nézegettem itt-ott, de vagy nem találtam igazán ízlésemre valót, vagy hanyattestem az árától. Eljöttek az ünnepek, és nekem így nem volt tortatálam - tehát gondoltam, egye meg a fene, majd készítek egyet. És így is lett, mindössze egy ragasztópisztoly kellett csak hozzá, valamint egy egyszerű tányér és egy csésze.

A tányért egyszerűen fordítsuk fejjel lefelé, a csésze talpára (vagy ha homorú a talp, akkor a szélekre) nyomjunk egy kevés olvadt ragasztót, és helyezzük a tányér közepére. Ezzel el is készül az egyedi és villámgyors, valamint az egy fillérbe sem kerülő tortatálunk - ha pedig már nincs rá szükségünk, némi erőkifejtéssel szét tudjuk pattintani (ezért csak kevés ragasztó kerüljön a csészére-tányérra).

Persze, célszerű olyan tányért és csészét választani, ami egy készletből sem fog hiányozni - hátha úgy megszeretjük, hogy többé nem is akarjuk szétszedni, vagy mégis sok ragasztót nyomtunk rá, és nem hajlandó szétválni. :-)


Nálunk ezek a variációk készültek:


Egy teljesen semmilyen, hétköznapi barna tényérból és egy 100 Ft-ért vett agyagpohárból:

A kedvencem: egy kicsorbult csészéből és egy ikeás tányérból:

A fehér tányérjaink közül teljesen kilógó egy darab kék tányérból és egy egyedül árválkodó cukortartóból:

És végül egy kicsi sütőformából és egy fehér tányérból, egy narancsos-csokis csokoládétorta alá:

Szóval ha esetleg nincs tortatálatok, de mégis szeretnétek, ahogy én, akkor csak kukkantsatok a szekrények mélyére, biztos találtok csinos alapanyagokat hozzá. Ez éppen jó kreatív elfoglaltság az év első napjára :-)