Ez ismét egy olyan dolog, amit boltban láttam meg, de aztán ott is hagytam, ezer és egy oknál fogva... de amikor a múltkor sikeres próbát tettem a házi porcelángyurmával (a recept innen származik, köszönet érte), felbátorodtam, és rögtön százféle felhasználását terveztem ennek a csodás alapanyagnak - többek közt a bizonyos bolti, tengeri csillagos mécsestartó is eszembe jutott. Így aztán az első adandó alkalommal le is gyártottam egy újabb adag porcelángyurmát (azaz kettőt, hogy a gyerekeknek is legyen alkotnivalójuk), és nekikezdtem.
Újra csak ismételni tudom magamat: ez a házi porcelángyurma fantasztikus alapanyag, gyönyörűen formázható, puha, mégsem maszatolódik, a szódabikarbónától csodaszépen csillog, tökéletesen hófehér színe van, és strapabíróan keményre szárad. Ha bárkit visszatartana az ötperces főzés, neee! Bőven megér ennyit a csodás végeredmény...
Tehát, az újabb adag porcelángyurma, amikor már formázhatóra hűlt:
A gyurmát megfeleztem, és a masszából kialakítottam a csillagforma alapját, nagyjából egyenlő részekre osztva a karokhoz szükséges gyurmát.
A karokat megnyújtottam, elvékonyítottam, a felső részükre pedig gerincszerűséget formáztam.
A karokra mélyedéseket nyomtam, és fogpiszkálóval megszurkáltam, a textúra kialakításához. Végül a közepébe nyomtam egy teamécsest, hogy a szükséges mélyedés is meglegyen, ezután pedig kitettem a napsütésbe száradni a csillagokat.
Amikor kopogósra száradtak (egy teljes kánikulai nap elég volt rá, de a fenti linken a sütőben történő szárításhoz is van segítség), halvány drappra festettem őket.
A blogon most egy kis nyaralási szünet következik - töltsétek minél szebben-jobban ezt az időt, utána pedig találkozzunk újra itt! :-)
