Téli falu gyufásdobozokból

Nagyon jó úgy bejegyzést írni, hogy egy nagy bögre forralt bor van a kezemben, és egy kevés hó is van még kint a kertben :-) 
Gyufásdobozból készült házikókat már nagyon régóta akartam készíteni, és őszintén szólva egyszer meg is próbáltam. A végeredmény viszont annyira rémes lett, hogy eszembe sem jutott megmutatni itt, és jó időre el is ment a kedvem az egésztől. Pedig tényleg olyan egyszerűnek tűnt - de mindig az egyszerűnek tűnő dolgok jelentik a legnagyobb kihívást. Talán mert az ember hajlamos lebecsülni őket, ki tudja... na de nem leszek botcsinálta Coelho, helyette a lovak közé csapok, mert a második gyufásdobozos próbálkozás vállalható lett :-) 

A gyufásdobozok a legegyszerűbb, leghétköznapibb típusok voltak - egy nem dohányzó, villannyal sütő-fűtő házban ezeket egyébként nem olyan egyszerű összegyűjteni, de azért vannak a jóbarátok... :-)

Kartonból vágtam egy házformát, akkorát, amekkora éppen ráfért a skatulya elejére:

Ezt a sablont odafogva a dobozhoz, bevágtam a tetőrészt:

A bevágott háromszögeket ezután le is vágtam, az oldalsó csíkot viszont meghagytam.

Téglamintás papírt vettem elő, amin szivaccsal áthúztam egy kis fehér akrilfestéket - ettől elvesztette élénk pirosas színét, és kellemes pasztellszínű lett. Ezt a papírt ragasztottam a gyufásdobozra, majd a felesleget levágtam.

Különféle papírmaradékokból kivágtam-megrajzoltam az ablakokat és az ajtót, majd fel is ragasztottam ezeket.

Még egyéb apróságot (papírból fenyőfát, pékzsinegből koszorút) ragasztottam a házikóra, majd egy félbehajtott papírcsíkot rögzítettem a tetőrészre.

Végül fehér struktúrpasztával összemaszatoltam a házikót (ennek hiányában fehér akrilfestéket is lehet használni).

Hogy ne árválkodjon egyedül a házikó, még készítettem néhányat - már majdnem egy egész kis téli falu :-)

 

Nagybetű 3D-ben

A következő dolog már nagyon, nagyon, nagyon régóta motoszkál bennem, majdnem azóta, hogy rájöttem, hogy a betűk különösen sokat jelentenek nekem.... de már tényleg jó ideje lelkesen nézegetem a különféle lakberboltok kínálatában felbukkanó betűábrázolásokat - és ezeken belül is a szép, nagy - nagyon nagy - méretű díszbetűket. No nem mintha ilyeneket sok helyen lehetne látni, igazából az általam elképzelt, kb. A/4-es méretű betű dísztárgyat még soha, sehol sem láttam. Láttam kisebbet és még kisebbet, de mindet egyaránt brutál drágán - szóval egy ideje már gondolkozom azon, hogyan lehetne ezt saját gyártásban elkészíteni. Mindezidáig viszont sajnos még egyetlen ötletem sem felelt meg a saját elvárásaimnak - legyen nagy, ugyanakkor kellően vastag, tehát látványosan térbeli is, legyen stramm, ami megáll a saját lábán, ne kelljen a falnak támasztani, ezenkívül ne legyen sokezer forint - és ha mindez még nem lenne elég, fontos, hogy ne legyen újszerű, sima, steril, hanem olyan szerethetően rusztikus, plusz a formája is szép legyen, ne olyan hideg, modern fajta, hanem olyan, amin valami ív is akad.

Szóval ez egy eléggé reménytelen vállalkozásnak látszott, de már annyira foglalkoztatott a dolog, hogy arra gondoltam, belevágok, aztán lesz, ami lesz, legfeljebb tovább kutatok a boltokban...
Így aztán végül nekikezdtem, és túl a teljes folyamaton, a következő következtetéseket tudom levonni:
1. Díszbetűt készíteni házilag hosszú, macerás és sok lépésből áll.
2. Nem is gondolom, hogy a legegyszerűbb úton mentem végig a betűkészítést illetően - közel sem... igaz, ami nem tör meg, az megacéloz. :-)
3. Biztos, hogy ennél sokkal szebb nagy díszbetűket is lehet készíteni házilag.
DE - és ez a lényeg - imádom az én díszbetűmet, mert pontosan olyan lett, amilyet mindig is akartam venni, azzal a kis különbséggel, hogy ez nem fából van. De tetszik, nagyon tetszik, és ezért muszáj is nektek megmutatnom a teljes canossát :-) 


Elsőként persze kerestem egy kellően csinos fontot a Word betűkészletében, és kinyomtattam (majdnem) A/4-es méretben, sima fénymásolópapírra. Persze az A betűt választottam díszbetűként, hiszen ez az abc első betűje, az egyik legfontosabb betű a magyarban, valamint a Nagyobbik nevének kezdőbetűje, és majdnem a Kisebbiké is. :-)

 Kivágtam a betűt:

 Egy vastag kartonra helyeztem a papírbetűt, majd körberajzoltam.

Még egy példányban átrajzoltam a kartonra, majd mindkét betűt kivágtam, a lehető legpontosabban.

 Sokat töprengtem azon, hogy a betű kellő mélységét hogyan alakítsam ki - végül elővettem egy kupac régi, korábban barkácsoláshoz már felhasznált gyufásdobozt. Bekentem az egyik betű felszínét vastagon papírragasztó stifttel, és ráhelyezgettem a gyufásdobozokat. Persze közel sem töltötték ki a betűt, de nem is ez volt a cél, csak hogy meglegyen a töltelék, ami a betű két felét egyenlő távolságra tartja majd egymástól.

 Bekentem a ragasztóval a másik betű hátsó oldalát, majd óvatosan a gyufásdobozokra helyeztem úgy, hogy a felső betű lehetőleg pontosan az alsó fölött legyen.

Pár órára egy kellően dundi könyvet helyeztem a betű tetejére, hogy a ragasztó szorosan megköthessen. Ezután fogtam egy celluxot, számtalan csíkot vágtam belőle, és szorosan betekertem velük az egész betűt. Ezt tényleg alaposan kellett csinálni, több rétegben, hogy kialakuljon a betű oldalfala mindenhol.

 Ezután következhetett a durva, rusztikus felület kialakítása: egy fehér szalvétát rétegeire bontottam, kis darabokra téptem, majd egy ecset és dekupázsragasztó segítségével felvittem a celluxborításra - több rétegben, és sok helyen összegyűrve a szalvétát, hogy csinosan ráncos és egyenetlen felszínű legyen.

Teljes száradás után az egészet lefestettem világosbarna akrilfestékkel.

 


Ezt is hagytam megszáradni, majd végre következhetett a legutolsó lényegi lépés: átfestettem az egészet fehérrel, de szándékosan foltosan, itt-ott hagyva a barna felszínt áttűnni - és még száradás előtt áttöröltem egy darab szalvétával az egészet, hogy a fehér festék nagyját le is húzzam.

Ezzel ki is alakult az a felület, amit el szerettem volna érni (és amilyet mindig is venni akartam):

És ezzel el is készültem. Picit még persze dekoráltam a betűt, ragasztottam rá egy szürke kockás szalagból kötött masnit, arra egy zsinegből kötött másikat, végül pedig egy fagombot - és végre ott állt előttem az én évek óta megálmodott nagybetűm. 
És ez nagyon, nagyon, nagyon jó érzés volt :-)

 

Édes adventi memóriajáték

Szeretjük a memóriajátékokat. Szeretjük az édességeket és a sósságokat. Szeretjük a karácsonyvárást, nagyon. De a legjobb, amikor mindez egyetlen dologban ölt testet... :-)

Régóta terveztem készíteni egy olyan memóriajátékot, ahol csupa ehető dologból állnak a megtalálandó párok, de a formát eddig még valahogy nem sikerült kitalálni - most viszont az adventi naptárkészítés nagyon jó ihletet adott hozzá. A végeredménnyel az egész család maradéktalanul elégedett volt - és a "maradéktalan" kifejezést itt igazán szó szerint értem. :-)

A játék alapanyagát gyufásskatulyák szolgáltatták, de mivel ehető dolgokkal terveztem ezeket megtölteni, nem akartam korábban gyufákat tároló dobozkákat használni, és külön erre a célra vettem tiszta fehér skatulyákat (nagyobb hobbiboltokban kapható), összesen 26 darabot:

 24 dobozkát fenyőfa alakzatban egymáshoz ragasztottam:

 Mintás papírból a skatulyák szélességének megfelelő méretű csíkokat vágtam:

Majd ezekkel a csíkokkal bevontam a fenyőfaalazatot.

 


 A gyufásdobozok elejét dekortapasszal vontam be, ez volt a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldás. A maradék két gyufásdobozt mintás papírral vontam be, majd a fenyőfa aljára ragasztottam.
A fácska tetejére egy kis parafadugót ragasztottam, erre egy facsillagot - utolsó simításként pedig mindegyik dobozka elejére számozást ragasztottam, 1-től 24-ig. 

A dobozkákat megtöltöttem mindenféle jó falattal (mindegyikből persze kettőt véve), és rögtön ki is próbáltuk. A is fiókokat hátulról könnyen előre lehet nyomni a játék során, és egészen más így játszani, mint egy sima memóriajátékkal - nagyon izgalmas, hogy kinek mi jut :-) A legjobb azt volt egyébként látni, hogy a végén a megszerzett apró finomságokat mindenki igyekezett igazságosan elosztani, és egyáltalán nem számított, hogy az adott falatkapárt ki is nyerte meg ténylegesen...
Ha azt mondom, hogy zajos sikere volt a játéknak, akkor még nem mondtam semmit :-)  

Néhány ötlet, hogy mit is lehet elrejteni ezekben az apró fiókokban:
földimogyoró, kis kekszek, diógerezd, pisztácia, pici csokipettyek, gumicukor, kisebb kölesgolyó, mandaringerezd, mézeskalácsdarab, kicsire felvágott puffasztott rizsszelet, ropi, müzliszelet-darabka, mandula, nápolyiszeletke, tökmag, napraforgómag stb., kinek-kinek ízlése és elvei szerint :-)


 

Memóriajáték térben

Szeretjük a memóriajátékokat. Még mindig döbbenetes a számomra, hogy a Nagyobbik a maga hat, a Kisebbik pedig a maga négy évével mennyire ügyesen játssza ezeket. Ha nem figyelek eléggé, lazán megvernek :-)
A múltkor az jutott eszembe, hogy mivel a "sima" memóriajátékok már olyan jól mennek, kipróbálhatnánk, milyen, ha ezt a játékot térben játsszuk. Ehhez csak sok gyufásdobozra volt szükségünk, meg sok apró tárgyra - persze párban.

Mivel nálunk senki sem dohányzik és villanytűzhelyünk van, nagyon kevés üres gyufásdoboz keletkezik, úgyhogy kreatív boltban vettem egy adag fehér gyufásdobozt - szerencsére egyáltalán nem vészes az áruk, és így legalább nem kellett várnom a dobozkák összegyűlésére.

Összeragasztottam őket, 5x8-as szekrénykének.

Egy mintás papírral körberagasztottam a széleket.

Kihúzogattam a fiókokat, és beleragasztgattam a kis tárgyakat.
Ha szükségetek van ötletre, én a következőket használtam: mini ruhacsipeszek, söröskupakok, fanútok, kagylók, Milton-kapcsok, cérnaorsók, csipkebogyók, gombok, makkok, barackmagok, legókockák, gyöngyök, mágnesek, madzagok, levendula, függönycsipeszek, hajgumik, pénz, félbevágott parafadugók stb.

Jól összekeverve visszatettem a fiókokat, és színes papírból kis fogantyúkat ragasztottam rájuk.

Végül teszteltük a játékot: várakozáson felül lett érdekes és izgalmas. Másfajta gondolkodást igényel ez a térbeli memóriajáték, nehezebb, és nagyobb figyelmet követel, mint a hagyományos, örültem, hogy a kicsik fejét így is meg tudjuk mozgatni - bár az igazsághoz tartozik, hogy amíg mi próbáltunk akklimatizálódni az új rendszerű memóriajátékhoz, azalatt ők ronggyá vertek minket. :-) De lényeg a lényeg, mindenképpen tudom ajánlani az elkészítést, tényleg izgalmas játék lesz belőle!