Sárkány műanyag poharakból

Egy élményekkel teli utazás és egy hét eseménydús táboroztatás volt az ok, amiért egy kicsit pihent a blog is. Az utazás persze csodálatos volt, a meseszép Toszkánába látogattunk el újra, és tíz napon keresztül szívhattuk magunkba a dolce vita érzését - majd erről is beszámolok, de előbb az indulás előtti utolsó alkotásunkat szeretném veletek megosztani. A vakáció éppen akkor kezdődött, és a Kisebbik folyamatosan reklamált valamilyen barkácsprogram után - miután pedig éppen a sárkányok foglalkoztatják, ezen a vonalon indultunk el. 

Mindenképpen valamilyen egyszerű alapanyagot terveztünk használni, így esett a választásunk a 170 Ft-ért vásárolt nagy csomag piros műanyag pohárra. Kicsit kutattunk a neten, ott találtunk egy gyönyörű papírsárkányt, ezt vettük alapul, mintaként, csak persze mi a műanyag poharakat gondoltuk használni hozzá.

Ki is készítettük ezeket, valamint néhány papírgurigát - hamarosan kiderül majd, ez utóbbiakra miért volt szükség.
(Végül összesen 14 műanyag poharat és 7 gurigát használtunk fel.)

A poharakat egymásba helyeztem, és egy kézifúróval egy lendülettel átfúrtuk az összeset.

A papírgurigákat félbevágtuk:

Egy jó hosszú spárgadarabot átvezettünk az egyik pohár alján, és többször megcsomóztuk a végét.

A pohárba helyeztünk egy félbevágott gurigadarabot (ezen is átvezetve a spárgát):

A spárgára újabb poharat, majd újabb gurigát húztunk:

Addig folytattuk ezt, amíg a 14. poharat rá nem húztuk a spárgára.

A spárga végét elcsomóztuk és levágtuk.

Fekete papírra fehér háromszögeket ragasztottunk:

Majd ezeket az első pohár két oldalára ragasztottuk. 
Egy-egy préselt papírgolyóra fekete filctollal körfoltot rajzoltunk, majd pillanatragasztóval a pohárra ragasztottuk.

Piros kartonból kivágtuk a lábakat:

A fej orr-részére színes "lángcsíkokat" ragasztottunk, a fej végére pedig piros papírlebenyeket:

Sárga papírból kivágtunk néhány tüskerészt, és a lábakkal együtt felragasztottuk a poharakra.
Ezután három poharat kifúrtunk, és spárgaszálat rögzítettünk a lyukakba, csomózással:

Utolsó lépésként pedig színes krepp-papírt ragasztottunk az utolsó pohárba úgy, hogy bőven kilógjon, és két zseníliadrót-bajuszszálat rögzítettünk az első pohár elejére.

A sárkányunk ezzel elkészült, és az volt benne a legjobb, hogy a három szállal nagyszerűen mozgatható lett. És mivel kicsinek igazán nem mondható, nagyon jó játék lett belőle a sárkánybarát Kisebbiknek :-)

Nyuszik papírgurigából

Milyen régen írtam papírgurigás ötletet, igaz? :-) De azért Ti tudjátok, hogy ez az alapanyag a szívem csücske, igaz, nem igényes, szép vagy kifinomult, de éppen ez a hatalmas előnye, hogy mindenhol ott van, ingyen és gyakorlatilag bármilyen mennyiségben. 
Nekem persze a bármilyen mennyiségnél is több van, igaz, Ő néha elunja, hogy milyen mániákusan spájzolom a gurigákat, és a mennyiséget nagyjából ötven darabra csökkenti, de ez sem akadályoz meg abban, hogy már másnap elkezdjek gyűjtögetni további példányokat. :-)

 Most például kimondottan örültem, hogy volt miből választani, mert öt egyforma méretű darabot nem is olyan könnyű összeszedni, ha az ember mindig máshol vásárol - guriga és guriga között ugyanis van ám bőven eltérés. Na de persze azért csak sikerült öt azonos típust találnom, ami nagy szerencse, mert öt guriganyuszit terveztem készíteni, és így ennek már semmi akadálya sem volt. És a nyuszik kellettek a lelkemnek, mert egy parázs lakossági fórum után (nem, sajnos nem olyan volt, mint Stars Hollow-ban), csak ezzel sikerült túltennem magamat azon, hogy a helyi képviselőknek a nép csak púp a nyakán... tisztelet a rendkívül kevés kivételnek.

Kikészítettem tehát az öt gurigát, és máris éreztem, ahogy a feszültség elhussan - a guriga príma stresszoldó :-)

Megfogtam az első darabot, enyhén lelapítottam, hogy el tudjam vágni nagyjából középen:

A két darabot ragasztópisztollyal egymáshoz rögzítettem:

Majd akrilfestékkel fehérre festettem. Amíg száradt, fehér és rózsaszín papírból füleket vágtam- ragasztottam:

A felső gurigadarab tetejébe két bevágást ejtettem, és ezekbe nyomtam a füleket.
Az orr helyére pici zseníliapamacsot ragasztottam, és alkoholos filccel megrajzoltam a szemeket - majd egy masnit kötöttem a nyuszi nyakába pékzsinegből.

Úgy éreztem, a nyuszik nem hordoznak még így elég egyéniséget, ezért mintás papírból foltokat ragasztottam rájuk, és egy fekete vékony hegyű filccel öltéseket rajzoltam a papírdarabkák szélére.

Végül már csak annyi volt a teendő, hogy a nyuszik fejrészén átvezessek egy cérnaszálat - így már fel is lehetett akasztani a nyuszifüzért.

Gyerekekkel készítve érdemes egyszerűsíteni: a gurigadarabokat hobbiragasztóval rögzítsék egymáshoz, és a füleknek sem kell bevágást ejteni, azokat is lehet ragasztani. Nagyon jó kis elfoglaltság lehet a húsvétra készülve :-)

Betlehem gyerekszemmel

Bár már van egy nagyon szeretett betlehemünk, amit három évvel ezelőtt készítettem, arra gondoltam, idén lehetne egy újabb, ami egészen más, például valamilyen különleges új technikát alkalmazva vagy egyedi megoldásokkal dolgozva. Gondolkoztam, gondolkoztam a dolgon, aztán végül rájöttem, hogyan is lehetne egészen különleges és egyedülálló ez az új betlehem... és adtam a Nagyobbiknak egy kartonlapot, hogy rajzolja erre rá a betlehemi szereplőket, a maga annyira jellemző stílusában - hiszen az ő tízéves kori látásmódját semmilyen technikával vagy alapanyaggal nem tudnám túlszárnyalni, és nem is akarnám soha.

Így az idei betlehemünk az ő rajzaiból állt össze. Amikor befejezte a színezést, kivágtam a figurákat, és egy madáretető faházikóba ragasztottam. Az alapra kevés faforgácsot szórtunk, és mással nem is díszítettük a kis betlehemet  - a rajzokban úgyis annyi szeretet és érzés van, hogy bőségesen megtölti a házikót...

 

Az egér

A Nagyobbik - így hétévesen - már komoly irodalmi munkássággal rendelkezik. Saját köteteinek száma legalább 25, és termékenyebb, mint Leslie L. Lawrence, mert átlagosan kéthetenként újabb darabokkal örvendezteti meg közeli, feltétlen híveit.
Persze, mivel egyelőre csak nyomtatott betűkkel tud írni, az önkifejezésnek más módját választotta: vastag spirálfüzeteket rajzol tele folytatásos történetekkel, amikor pedig befejez egy újabb sorozatot, fel is olvassa nekünk az egészet, a rajzok alapján. Ezek a mesék pedig annyira egyediek és tüneményesek, hogy egy ideje le is írom őket, szó szerint úgy, ahogy elhangzanak az apró képírónő szájából, hogy meg is maradjanak az utókornak. 

Legnagyobb kedvencünk a "Panni és Bálint" című füzet. Panni névre a Nagyobbik hallgat, Bálint pedig korábbi ovistárs, jelenleg pedig osztálytárs, ám ennél sokkal több nekünk - az anyukájával szívből reméljük, hogy olyan húsz év múlva majd rokonságba keveredünk. :-) Bizakodásra ad okot ez a füzet, amelyben a két gyerkőc kalandjai mesélődnek el - persze egytől egyig a Nagyobbik találta ki ezeket, legalábbis minden hasonlóság szigorúan a véletlen műve....

A füzetben lévő mesék közül a legnagyobb kedvencem "Az egér" című fejezet, enyhén filozofikus felhangjával és egy kis távoli David Lynch-es beütéssel -  néhány nappal ezelőtt ezt is leírtam, úgyhogy következzen most ez a mese, 100 %-ig a hétéves írónő megfogalmazásában, az eredeti rajzokkal :-)


AZ EGÉR

Bálint éppen egy hot dognak való alapanyagot akart kivenni a hűtőből, amikor odament, majdnem lehunyta a szemét a rémülettől.

A hűtő ajtaján ugyanis egy lyuk tátongott. Kinyitotta a hűtőt, és jaj! Ijedtében lehunyta a szemét, olyan hidegséget érzett, mintha tíz hűtőt nyitott volna ki - ugyanis a hűtő középső polcán egy egér volt.

Egy egér volt – szürke, mint a grafit.

 












Bálint odament Pannihoz, és azt mondta neki:
- Mi van, te megsüketültél? Ahelyett, hogy hot dogot főznél, egy tömegundorító rántottát csinálsz?
- Neked undorító, ám nekem ez a legkedvesebb sült falatom.
- Neked! De NEKEM a hot dog a legkedvesebb sült falatom.
- Hát, sajnos egy pár tojást találtam csak a hűtőben, mind megette a haszontalan egér.

Amikor kész volt a rántotta, Bálint szomorúan ült az asztalhoz, és savanyúan kanalazni kezdte a rántottát.

Reggeli után hálót szedett elő, aztán egy darab savanyú uborkát.

Kinyitotta a hűtőt, az egér kiment rajta, belement a hálóba, megfogta az uborkát, és össze-vissza száguldozott vele. Bálint a fogát csikorgatta.

Bálint beleugrott a hálóba, de rosszul ugrott, mert mire beleugrott, az egér rég kiment, ő meg bizony fejjel esett a hálóba.

 

Összegabalyodott, mint egy csapdába ejtett oroszlán, és úgy járkált, mint egy pingvin.
Panni nevettében leesett a kisszékről, amit azért tolt oda, hogy elérje a könyvespolcon a szakácskönyvet. Bobó kutya is lesett a polcról, leverte a szakácskönyvet is estében, a könyvnek meg kiszakadt a lapja.

 Az egér meg jól kiment az udvarra.

 - Na végre, kiment az a melák – motyogta maga elé Bálint.

 

Vége :-)

Hajtogatott könyvjelző

Gondolom, senkinek sem mondok újságot azzal, hogy nagyon meleg van :-) Én nem rajongok különösebben az ilyen rekkenő hőségért, ráadásul ilyenkor a gyerekeket is csak korlátozottan lehet a kertbe engedni, pedig amúgy ott töltik az idejük nagy részét... de ilyenkor sokszor muszáj őket bent tartani, és századszorra is elmagyarázni, hogy azért nem lehet kimenni, mert van néhány olyan óra, amikor borzasztóan tud sütni a nap.

Persze, egyúttal nem árt készülni valamilyen benti elfoglaltsággal, ami feledtetni képes a csodaizgi kerti időtöltések hiányát. Múltkor a YouTube-on egy nagyon helyes és kimondottan egyszerű könyvjelzőkészítési módszerre bukkantam, és félre is tettem kiváló gyerekelfoglaltságnak egy esős délutánra. Hát, eső persze egy szál sem, de nap annál inkább, úgyhogy végül UV-sugárzásellenes programmá avanzsált a könyvjelzőkészítés. És mivel tényleg jó kis elfoglaltságról van szó, meg is osztom veletek az eredményt. :-)

Ez volt az a YT-videó, ami annyira jó volt inspirációnak:

De azért közlöm képekben a mi folyamatunkat is, hátha van, akinek így jobban tetszik... először is szükségünk van egy 15x15 cm-es méretű mintás papírra:

Átlósan félbehajtjuk:

Széthajtjuk, és a másik átló mentén is félbehajtjuk ugyanígy:

A háromszög egyik sarkát felhajtjuk középre:

Felhajtjuk középre a másik sarkot is:

Széthajtogatjuk a papírt teljesen:

Az egyik sarkot behajtjuk középre:

Behajtjuk középre a szemben lévő sarkot is:

A középen lévő hosszú hajtásvonal mentén félbehajtjuk:

A papír két szélét lehajtjuk középre a meglévő hajtásvonalak mentén:

Megfordítjuk, és az egyik fület begyűrjük (behajtjuk) a keletkezett nyílásba:

És végül a másik fület is behajtjuk:

Ezzel készen is van a könyvjelzőnk.
Mi jó párat hajtogattunk belőle:

Aztán pedig nagyon jó móka volt kidekorálni őket :-)

Végül teszteltük használatban is - és nagyon jól bevált, annak ellenére, hogy tudjátok, nem vagyok egy könyvjelzőpárti... erről már írtam is itt.:-)

Mindenesetre ez a hajtogatás a gyerekeket is nagyon jól leköti, egy-két darab után már fejből nyomják az egész folyamatot. Készíthetnek a barátaiknak is belőle, ajándéknak is nagyon kedves dolog lehet - és mire befejezik, már a nap sem éget annyira. :-)