Gipszöntő forma PET-palackokból

Nemrég egy közepes adag gyerkőc gyűlt össze nálunk, és persze ők tudják, amit tudnak, tehát egyből azzal kezdték, "mit készítünk ma?" Ilyenkor nyilván valahogy egyáltalán semmi sem jut eszembe, tehát nézek butusul, és felteszem a legjobb időnyerő joker-kérdést, azaz "mit szeretnétek csinálni?"
Ez persze 50-50 %-ban sül el így vagy úgy, mindenesetre most némi tanakodás után a gyerekek azt mondták, öntsünk gipszet, mert azzal technikaórán aránylag ritkán futnak össze. Ezen a ponton kicsit lehervadtam, mert bár büszke tulajdonosa vagyok néhány igazán pöpec gipszkiöntő formának, ezek egy részét csinos karácsonyi angyalkák teszik ki, aztán van köztük számos csodás húsvéti forma, a maradék pedig őszi témájú, sünös-almás-faleveles - tehát nem tudtam kárhoztatni a gyerekeket azért, mert kissé lógó orral vették tudomásul a lehetőségeket. És ekkor, ekkor - mert az igazán jó ötletek olyan váratlanul érkeznek, mint a nagy szerelmek - bevillant, hogy hohohó! (mármint nem télapós ötlet, hanem csak jó) hiszen van nekünk eltéve pár PET-palackunk, amelyek a garázsban várják a szelektívkuka-szállító autót, és ezeknek az alja tulajdonképpen igazán használható lenne, hiszen... no de mindent idejében, először következzenek a képek :-) Hozzá kell tennem, ezek a gyerekek tudják a dörgést, mert mindig türelmesen megvárták, hogy a fotók elkészüljenek - ezért nem lehetek nekik eléggé hálás. 

Tehát a palackok a legszimplább PET-flakonok voltak, ásványvizes satöbbi:

A palackok alját sniccerrel levágtam - ezt szigorúan én, hiszen rendkívül éles és megcsúszhat a műanyag felületen. A lényeg, hogy érdemes arra figyelni, hogy egyes palackok alsó része hamar elkezd visszakeskenyedni, ezért ez alatt érdemes elvágni a műanyagot, hogy a megkeményedett gipszet ki tudjuk nyomni a formából.

Tehát a levágott palackaljak:

Ezen a ponton már azért látszik, hogy a palackok alja gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy virágforma - a gyerekek nagyon lelkesen vették a fordulatot, hogy a kiürült vizesflakonokból szuper virágos gipszöntőformát varázsolunk :-) 
Kikevertük a gipszet. Őszintén szólva én a legeslegegyszerűbb gipszet használom, ami az áruházak barkácsrészlegén kapható - igaz, hogy ez villámgyorsan keményedik, és nagyon gyorsan kell vele dolgozni, ellentétben a kreatív célú gipszekkel, viszont sokkal-sokkal olcsóbb, néhány száz forintból hatalmas mennyiséget készíthetünk.
És az, hogy gyorsan keményedik, egy csapat izgatott gyerek között kimondottan előnyt jelent :-) tehát onnantól kezdve, hogy a formákba beöntöttük a gipszet...

 
... addig, hogy kinyomhattuk a palackaljakból a megkeményedett formákat, kibírható mennyiségű idő (egy uzsonnányi) telt el.

A gipszformákat ezután lefestettük akrilfestékkel:

Majd különféle zöld árnyalatú filcanyagokból leveleket vágtunk ki...

... amelyeket a formák aljára ragasztottunk (ehhez nagyjából bármilyen ragasztó jó).

A befejezéshez színes filcből kivágtam több kört, amit a gyerekek a virágok közepére ragasztottak - de a legzajosabb sikert néhány apró fakatica aratta, amelyekkel boldogan egészítették ki az összképet. :-)

Hozzá kell tennem, mindegyik kis vendég egytől egyig az anyukájának szánta a gipszvirágot - ez igazán jó érzés volt.

Azért összeraktuk egy csokorba is a virágokat, és rögtönöztünk néhány spontán jelenetet szerelmes, levélíró és alvó katicákról is :-)

A műanyag palackok tehát olyan jól vizsgáztak gipszöntő formaként (ráadásul újra fel is hasznáhatóak újabb és újabb alkotásokhoz), hogy egészen biztosan sokszor vesszük majd még elő őket - a belőlük készült virágforma nagyon jó ajándékötlet lehet, de egy esős délutánon is igazán kellemes program...

Macskaszobor gyerekjátékból

Be kell, hogy valljam töredelmesen, nem egyszer fordult már elő velem, hogy a gyerekek cuccait kölcsönvettem... Persze, nem egy rózsaszínű kardigánra vagy egy 31-es méretű sportcipőre gondolok, hanem játékra. Mégpedig alkotós játékra :-) Nemrég például szemet vetettem a gyerekek új gipszkiöntő készletére, amellyel macskaszobrot lehet készíteni -így aztán alig vártam, hogy a Nagyobbik megfesse a saját macskáját, majd suttyomban eloroztam a formát, és az éj leple alatt kiöntöttem két gipszszobrocskát.

Az az igazság, hogy annyira tökéletesen macskás a forma, hogy lehetetlen nem szeretni... majd meglátjátok ti is :-) Persze, én nem a tarkabarka alapirányban indultam el, sokkal inkább shabby stílusban gondoltam elkészíteni a cicákat. Egyszer láttam egy külföldi oldalon egy hihetetlen bájos, régi, kopott macskafigurát, amit hosszasan nézegettem, és végül az árát is megtekintve fájó szívvel zártam be az oldalt - most viszont itt volt a lehetőség, hogy készítsek magamnak valami hasonlót, ráadásul töredék áron.
Kiöntöttem tehát a cicákat, megvártam, hogy megszáradjanak, és nekiláttam, hogy a dobozon javasolt színes figura helyett valami egészen más kinézetű tárgyat készítsek.

Ez volt az alapcsomag:

Az utasításoknak megfelelően kiöntöttem a formát. A gipszöntésnél az egyetlen nagyon fontos dolog, hogy amikor a gipsz már a formában van, jó párszor meg kell ütögetni alulról, egészen addig, amíg többé már nem jelennek meg kis, szétpattanó levegőbuborékok a felszínen. Ha ezt nem tesszük meg, a gipszfigura tele lesz kis mélyedésekkel, amit a beszorult levegő okoz - de ettől eltekintve az egész nagyon egyszerű dolog.

Kiöntés után nagyjából 3 óra múlva ki lehet venni a gipszfigurát a formából - ilyen lett a macsek natúr állapotában - még az árnyéka is figyelemreméltó :-) :

Fehér akrilfestékhez kevertem egy kevés feketét, és a keletkezett szürke árnyalattal megfestettem a figurát. A mellényét egy kis fehérrel átpacsmagoltam, és száradás után fekete alkoholos filccel megrajzoltam a szemeket-orrot-szájat:

 

 

 

És most következett a lényeg, a nagyon művi és újszerű jelleg elhagyása: fogtam egy darabka smirglit, és nekiestem - jó pár helyen visszakoptattam a fehér alapig a festéket.
Ezután már csak szalagból masnit kötöttem a figura nyakába, és készen is lett a gyerekjátékból készített macskaszobrocskám, a shabby chic jegyében... odavagyok ezért a készletért :-)
 

Szalvétagyűrű papírgurigából

Megkezdődött az esküvők szezonja, és őszintén szólva sokkal közelebb állnak a szívemhez az otthonos, szívvel-kézzel-lélekkel előkészített esküvők, mint a rengeteg pénzbe kerülősek, hidegen rongyrázósak és sterilen tökéletesek.

Szerencsére mostanában egyre többen gondolják úgy, hogy nem akarnak ezen a napon eltúlzott körülmények között feszengeni, és az sem mellékes, hogy egyre többeknek kell még egy ilyen fontos eseményen is nagyon figyelni arra, mennyi pénzt költenek el - ráadásul mindannyian tudjuk, hogy egy hangulatos esküvő nem feltétlenül pénzkérdés. Voltam óriási anyagi ráfordítással,esküvőszervezővel, extra helyszínekkel és ételekkel ellátott esküvőn, amiből csak éppen a hangulat, a nevetések és a meghittség hiányzott, és voltam kis költségvetésű esküvőn is, ami azóta is emlékezetes a sok apró ötlet és hangulatos részlet miatt.

Most egy olyan ötletet szeretnék mutatni, ami egy fapadosabb esküvőn is jól jöhet - persze, kell némi nyitottság ahhoz, hogy vécépapír-gurigákat használjunk a tálaláshoz :-) Akit ez zavarna, még a festés ellenére is, az használjon nyugodtan kartonpapírt helyette.


A papírgurigákat először is bronzszínű akrilfestékkel lefestettem:

Mindegyik gurigából vágtam két széles szeletet, és kissé lenyomtam őket, hogy kör helyett ellipszis alapú legyenek:

Elővettem a kedvenc gipszkiöntő formámat, az angyalkásat - teljesen odavagyok érte :-)

Viszont mivel nagyon aprólékos maga a forma, ha gipszet öntök bele, mindig maradnak benne pici légbuborékok. Ezért vettem levegőn száradó gyurmát, és ezt nyomogattam a mélyedésekbe:

Megvártam, amíg teljesen megszáradtak, és kifordítottam őket a formából.

Majd a gurigákhoz használt bronz akrilfestékkel lefestettem őket is:

Kicsit régiesebbre akartam őket alakítani, úgyhogy átkentem őket repesztőlakkal, aztán pedig krémszínű akrilfestékkel - szépen berepedezett száradáskor a felszínük.

A gurigaszeletekre ragasztottam egy csipkeszalagcsíkot:

Aztán már csak egy pötty pillanatragasztóval rögzítettem az angyalfejeket, és így készen is lettek a szalvétagyűrűk.

Ha a papírt kékre-zöldre-sárgára festjük, és valamilyen állatos figurát ragasztunk rá, akár gyerekzsúrra is tökéletes lehet :-)

Szívből

Van egy műanyag szívforma a konyhaszekrényben, talán szív alakú csokit lehetne vele készíteni, nem tudom, mert sosem használtam semmi effélére :-) Viszont amikor legutóbb a kezembe akadt, azt éreztem, igazán luxus kihasználatlanul itt tartani egy gipszöntésre is igazán nagyszerűen alkalmas formát... csak éppen azt nem tudtam, mit is tudnék kezdeni egy igazán szép méretű (kb. 12 cm átmérőjű) gipszszívvel. 

Ahogy töprengtem, arra jutottam, igazából esküvőre lenne igazán jó ajándék egy ilyen szív, valahogyan szépen dekorálva... és ekkor már nagyon őszintén bántam, hogy a legutóbbi esküvőre, amin voltunk, nem vittem egy ilyet az ifjú párnak. A pár menyasszony fele Eszter volt, akit sok évvel ezelőtt ismertem meg a munkahelyemen, és nagyon-nagyon megszerettem - úgyhogy arra gondoltam, nem számít, hogy az esküvő konkrétan két évvel ezelőtt volt, akkor is elkészítem nekik ezt a gipszszívet, enyhe késéssel, de annál nagyobb szeretettel :-)


Ez volt az a bizonyos forma, amit megtaláltam:

Kikevertem a gipszet nagyjából tejföl sűrűségűre, és teletöltöttem a formát - a légbuborékokat kiütögettem belőle rögtön:

Hagytam száradni egy egész napot, hiszen elég nagy gipsztömbről van szó - aztán krémszínű akrilfestékkel lefestettem. Amikor ez is megszáradt, alkoholos filccel rárajzoltam a mintát:

Egy árral (de bármilyen hegyes, jól kézben fogható szerszám megteszi - persze kellő óvatossággal kell vele bánni) kivéstem a két betűt. Ez eltartott egy ideig, mert nem volt egyszerű az íveket kialakítani - szerintem egy profi vésnök szívszélhűdést is kapna a formáimtól, de a szakértelmemből ennyire futotta, viszont a szeretet nem engedte, hogy feladjam :-)

Amikor készen lettem a betűkkel, fehér lakkfilccel még áthúztam őket - és ezzel készen is lett az én időben némileg lemaradt, de annál nagyobb örömmel készített ajándékom Eszternek és Andrásnak :-)