Gipszöntő forma PET-palackokból

Nemrég egy közepes adag gyerkőc gyűlt össze nálunk, és persze ők tudják, amit tudnak, tehát egyből azzal kezdték, "mit készítünk ma?" Ilyenkor nyilván valahogy egyáltalán semmi sem jut eszembe, tehát nézek butusul, és felteszem a legjobb időnyerő joker-kérdést, azaz "mit szeretnétek csinálni?"
Ez persze 50-50 %-ban sül el így vagy úgy, mindenesetre most némi tanakodás után a gyerekek azt mondták, öntsünk gipszet, mert azzal technikaórán aránylag ritkán futnak össze. Ezen a ponton kicsit lehervadtam, mert bár büszke tulajdonosa vagyok néhány igazán pöpec gipszkiöntő formának, ezek egy részét csinos karácsonyi angyalkák teszik ki, aztán van köztük számos csodás húsvéti forma, a maradék pedig őszi témájú, sünös-almás-faleveles - tehát nem tudtam kárhoztatni a gyerekeket azért, mert kissé lógó orral vették tudomásul a lehetőségeket. És ekkor, ekkor - mert az igazán jó ötletek olyan váratlanul érkeznek, mint a nagy szerelmek - bevillant, hogy hohohó! (mármint nem télapós ötlet, hanem csak jó) hiszen van nekünk eltéve pár PET-palackunk, amelyek a garázsban várják a szelektívkuka-szállító autót, és ezeknek az alja tulajdonképpen igazán használható lenne, hiszen... no de mindent idejében, először következzenek a képek :-) Hozzá kell tennem, ezek a gyerekek tudják a dörgést, mert mindig türelmesen megvárták, hogy a fotók elkészüljenek - ezért nem lehetek nekik eléggé hálás. 

Tehát a palackok a legszimplább PET-flakonok voltak, ásványvizes satöbbi:

A palackok alját sniccerrel levágtam - ezt szigorúan én, hiszen rendkívül éles és megcsúszhat a műanyag felületen. A lényeg, hogy érdemes arra figyelni, hogy egyes palackok alsó része hamar elkezd visszakeskenyedni, ezért ez alatt érdemes elvágni a műanyagot, hogy a megkeményedett gipszet ki tudjuk nyomni a formából.

Tehát a levágott palackaljak:

Ezen a ponton már azért látszik, hogy a palackok alja gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy virágforma - a gyerekek nagyon lelkesen vették a fordulatot, hogy a kiürült vizesflakonokból szuper virágos gipszöntőformát varázsolunk :-) 
Kikevertük a gipszet. Őszintén szólva én a legeslegegyszerűbb gipszet használom, ami az áruházak barkácsrészlegén kapható - igaz, hogy ez villámgyorsan keményedik, és nagyon gyorsan kell vele dolgozni, ellentétben a kreatív célú gipszekkel, viszont sokkal-sokkal olcsóbb, néhány száz forintból hatalmas mennyiséget készíthetünk.
És az, hogy gyorsan keményedik, egy csapat izgatott gyerek között kimondottan előnyt jelent :-) tehát onnantól kezdve, hogy a formákba beöntöttük a gipszet...

 
... addig, hogy kinyomhattuk a palackaljakból a megkeményedett formákat, kibírható mennyiségű idő (egy uzsonnányi) telt el.

A gipszformákat ezután lefestettük akrilfestékkel:

Majd különféle zöld árnyalatú filcanyagokból leveleket vágtunk ki...

... amelyeket a formák aljára ragasztottunk (ehhez nagyjából bármilyen ragasztó jó).

A befejezéshez színes filcből kivágtam több kört, amit a gyerekek a virágok közepére ragasztottak - de a legzajosabb sikert néhány apró fakatica aratta, amelyekkel boldogan egészítették ki az összképet. :-)

Hozzá kell tennem, mindegyik kis vendég egytől egyig az anyukájának szánta a gipszvirágot - ez igazán jó érzés volt.

Azért összeraktuk egy csokorba is a virágokat, és rögtönöztünk néhány spontán jelenetet szerelmes, levélíró és alvó katicákról is :-)

A műanyag palackok tehát olyan jól vizsgáztak gipszöntő formaként (ráadásul újra fel is hasznáhatóak újabb és újabb alkotásokhoz), hogy egészen biztosan sokszor vesszük majd még elő őket - a belőlük készült virágforma nagyon jó ajándékötlet lehet, de egy esős délutánon is igazán kellemes program...

Kertitörpe ásványvizes palackból

Sosem volt még kertitörpénk, és gyanús, hogy nem is lett volna, ha a Kisebbik nem áll elő egy nap azzal, hogy ő úúúgy szeretne egyet a gyöngyvirágok közé. Mondtam neki, hogy bár szívemen viselem az ő kívánságait, holtbiztos,hogy nem költök egy fillért sem egy ronda, de legalább teljesen haszontalan kertitörpére, mire ő rutinosan rögtön azt javasolta: akkor készíts egy csinos hasznosat szemétből, Mama! 
Úgy tűnik, rendesen kiismert ő már engem az együtt töltött nyolc év alatt:-)  Mit is mondhattam volna egy ilyen megtisztelő kérésre? Hát készítettem egyet szemétből.
Egészen pontosan egy, éppen a szelektív kuka felé induló, de még a laposra taposás előtt álló ásványvizes PET-palackból. Ha nagyon őszinte akarok lenni, el kell ismernem, büszke vagyok erre az ötletre - szerintem igen kompakt törpénk lett a palackból, és lényegesen rokonszenvesebbnek találom, mint a készen kapható kertitörpéket - sosem értem, ezeket miért látják el olyan kajánul gonosz arckifejezéssel, mintha épp valami brutál gaztettet tervezgetnének (tisztelet a nagyon kevés ártatlan külsejű kivételnek). A mi kisnövésű kertőrünk ellenben kimondottan kedves külsejű lett, és még egy bónusz kislámpát is kiérdemelt magának - mutatom is, hogy készült. :-)

Bemutatom a kiürült ásványvizes palackot:

A palackot alaposan megcsiszoltam egy darab smirglivel - erre azért van szükség, mert a műanyag különben "ledobná" a festéket, így viszont jól rátapad, ahogy a ragasztó is.

 


 Ezután letekertem a kupakot, és vízzel megtöltöttem a palackot. Szorosan visszazártam, majd lefestettem fehér akril alapozófestékkel:

 Ezután a palack felső részét beragasztóztam, és szürke filcanyaggal betekertem - a felesleget levágtam. A kalap alsó peremét itt-ott meghúzogattam, ettől csinosan hullámos lett.

 A palack tetejére egy zseníliapompont ragasztottam.

 Elkészítettem a törpe ruhájának felső részét: szélesebb csíkot vágtam zöld filcanyagból, a tetejéből egy centit visszahajtottam, és így körben a palackra ragasztottam.

Világosabb zöld filcanyagból újabb csíkot vágtam, és a palack alsó részére ragasztottam.

 


 Elkészítettem a törpe övét. Ehhez egy parafadugóból levágtam egy szeletet, majd ebből barkácskéssel kimetszettem két félkört. Fekete filcanyagból fűztem az így keletkezett "csatba" övet:

 Az övet a törpe derekára ragasztottam.

 A karokat zöld filcanyagból készítettem el, egy kis varrással - a karnyílásba pedig egy-egy zseníliapompont ragasztottam.

Következhetett az arc: fehér filcanyagból kivágtam a szakállrészt, majd egy cikkcakkos darabot hajnak. Mindkettőt felragasztottam, akárcsak az orr helyére kerülő kisebb zseníliapompont. Végül felkerültek a szemek, majd piros alkoholos filctollal meghúztam a szájat is.

 


A nadrág alól kilógó palackvéget feketére festettem. Végül utolsó mozzanatként egy LED-mécsest egy kis fekete dekorgumi segítségével lámpássá alakítottam, és a törpe kezébe ragasztottam.

 Ezután már csak ki kellett költöztetnünk a kertbe, a gyöngyvirágokhoz. A filc miatt a törpe mérsékelten vízálló, de ha az egészet festjük az anyaggal történő beborítás helyett, az esőt is jól bírja majd.
De este a leghelyesebb, ahogy fáradhatatlanul világít a bokrok alatt :-)

 

Váza helyett

Nem tudom, nálatok hogy van, de nálunk sosincs elég váza. Sőt, azt is megfigyeltem tudományosan, hogy ha kapok egy csokor virágot valahonnan, aznap még kapok legalább kettőt. Lehet, hogy előtte egy évig semmi, teljes virágtalanság, de ha kapok, akkor egyből többet. És - lassan tényleg a brit kutatók babérjaira török - tapasztalati úton azt is megállapítottam, akárhány váza is van elméletileg a házban, virágkézhezvételkor a gyakorlatilag fellelhető vázák száma matematikailag: 1>.
Őszintén nem tudom, hova tűnnek ilyenkor, simán lehet, hogy van valami vázakommandós képzés még az üveggyárban, hogyan kell szükség esetén 100 %-ig átlátszóvá válni és elkúszni egy sötét sarokba. Vagy csak én vagyok annyira mafla, hogy ilyenkor nem találok egyet sem, ki tudja...

Szóval, miután a legutóbbi virágcsokrok érkezésekor kaptam egy intenzív dührohamot, hogy már megint sehol egy nyamvadt váza sem, elhatároztam, hogy készítek egy olyan borítót, amit bármilyen befőttesüvegre vagy műanyag palackra rá tudok húzni, és máris van egy instant vázám. Fontos szempont volt a helytakarékos tárolhatóság is, úgyhogy alaposan átgondoltam a dolgot, majd le is gyártottam a prototípust, és mostantól rá sem hederítek a kommandós vázákra. :-) 

A kiindulás egy teljesen egyszerű tányéralátét volt:

Fogtam egy fehér lakkfilcet, és kacskaringós mintát rajzoltam rá:

Kerestem egy kiürült olajos flakont, levágtam a tetejét és kimostam:

A tányéralátéten ezalatt teljesen megszáradt a lakkfilc. Összetekertem, és pillanatragasztóval összeragasztottam a széleit, majd ráhúztam a flakonra.

Ezzel készen is lett a hevenyészett vázám. A tányéralátét így szinte bármire rátehető, és elleplezi a legegyszerűbb uborkás üveget is, a műanyag palackokról nem is beszélve. Ha épp nincs kéznél vagy szabadon egy kulturált váza, illetve egy olyan spontán üvegtördelő kisfiú van a közeletekben, mint az én Kisebbikem, akkor mindenképpen jól tud ez jönni :-)

Kisegér palackból

A PET-palack annyira kézenfekvő anyag kézműveskedéshez, minden háztartásban termelődik belőle több üres darab, és szinte mindig a hulladékgyűjtőben végzik (remélhetőleg mindenhol a szelektívben...). Eddig még mi nem nagyon használtuk fel a barkácsolások során, azt hiszem, azért, mert valahol a szívem mélyén nem igazán tudok megbarátkozni a műanyagokkal, a természetes anyagok sokkal-sokkal közelebb állnak hozzám.

Viszont mivel tényleg egy nagyon gyakori hulladékanyagról van szó, múltkor addig forgattam egy ilyen palackot, amíg meg nem láttam benne valamit. Akkor aztán fogtam a festékesdobozomat, és... nekikezdtem :-)


Ez volt a kiinduló állapot - a szokásos tucatpalack.

Fehér akril alapozófestékkel befestettem a palackot, a kupakot pedig feketére kentem:

A fülek helyének sniccerrel két bemetszést ejtettem a palackon. Kartonból kivágtam a füleket (két nagy csepp alakot képzeljetek el), és a mintás papírból a fülek belsejének való részeket is - ezeket aztán fel is ragasztottam a helyükre. Az így elkészült fülek alját becsúsztattam a két résbe. (A papír vastagságától függ, de ha szükséges, mert elhajlanak a fülek, hátul egy keményebb meghajlított kartoncsíkkal  és pillanatragasztóval rögzíthetjük a palackhoz.)

Végül befejeztem az egérkét: szürke kartonból hegyes bajuszszálakat vágtam ki, és a kupak aljához ragasztottam pillanatragasztóval. A szemeket fekete alkoholos filccel rajzoltam meg. Kartonból kivágtam két lábat is, ezeket a palack aljára ragasztottam - ezek abban is segítenek, hogy a palack ne guruljon oldalra.
Farkincának egy spárgát ragasztottam a palack aljára, a végére meg persze kötöttem egy masnit. :-)

És ismét rájöttem a nagy igazságra, egy játék sikere abszolút nem azon múlik, mennyi pénzbe kerül... ez az egérke hulladékból lett, de a Kisebbik egyenesen szerelmes lett belé, egész nap ezzel játszott, és ezzel is aludt, sőt, még sajttal is megkínálta :-)