Őszi csónakosok

Hétvégén megtettük a szokásos gödöllői alapanyagbeszerző körutat - azaz nagyot sétáltunk a kastély parkjában, és összegyűjtöttük az egész télre elegendő gesztenyét, makkot és tobozt. A park igazi paradicsom az őszi termések kedvelőinek, ráadásul sétának sem utolsó, hiszen az épület és a környező részek minden évvel egyre szebbek lesznek, ezért szívből ajánlom mindenkinek, aki esetleg még nem járt arra, vagy csak nagyon régen.
A friss beszerzésekből elsőként most egy gyors kis őszi dekoráció készült - valószínűleg azért éppen ez, mert valamiért napok óta a Holdbéli csónakos dala jár a fejemben... így aztán kikészítettük a szükséges hozzávalókat, és nekikezdtünk.

A figurákhoz összeragasztottunk egy kisebb sapkás és egy nagyobb makkot, majd egy darabka spárgát kötöttünk a nyakukba - ezt lehet nézni sálnak vagy akár karoknak is. :-)

 A figuráknak alkoholos filccel arcot rajzoltunk, majd beragasztottam őket a dióhéjba (pisztollyal, ez mindig az én hatásköröm). A dióhéj csónakokba ragasztottam még egy-egy ágdarabkát is, vitorlarúdnak.

Ezután pedig már csak annyi teendőnk volt, hogy ráhúzzuk vitorlavászonként a leveleket az árbocra, és készen is lettek az októberi színeket képviselő őszi csónakosok, akik meglehetősen vidám fickók lettek. Biztos nekik is az ősz a kedvenc évszakuk :-)

Őszi sütitároló

Annak ellenére, hogy napközben szinte strandidő van, én szilárdan tartom magam az őszi hangulathoz. Szeptember közepén igenis ősz van, akkor is, ha az időjárás ezt kicsit sem veszi figyelembe, és vénasszonyok nyara helyett vénasszonyok szaunáját szállítja nap mint nap... És ha már ugye ősz van, őszies dolgokat kell alkotnunk, még akkor is, ha épp folyik rólunk a víz :-) Például egy tökös sütitartót, amihez csak egy nagyobb agyagcserépre és egy méretben hozzá illő agyag alátétre lesz szükségünk - és persze tökszínű festékre.

A kiindulás az őszi sütitartóhoz tehát ez volt, alaposan megtisztogatva:

A cserepet befestettem kívülről (ha nagyon használt, belülről is érdemes) narancssárgára, ahogyan az alátétet is.
Az agyagon villámgyorsan megszárad a festék, ezért két, helyenként három rétegben is átfestettem - ezt egy mosogatószivaccsal a legegyszerűbb megtenni, pár perc alatt készen is van egy réteg. 

Mivel ilyen gyorsan száradt, rögtön ráfestettem barna akrillal a csíkokat is. Itt nem az a cél, hogy vonalzóval húzott csíkok legyenek, mert egyik igazi tök sem szabályos teljesen - ezért egyszerűen csak ujjal festettem meg a csíkokat. 

A valósághűbb hatás miatt a barna csíkok mellé bézs vonalakat húztam:

Ez a fázis is azonnal megszáradt, úgyhogy már fújhattam is le az egészet kívül-belül átlátszó matt lakksprayvel.
Száradás alatt faágból szárat fűrészeltem, és zöld filcanyagból leveleket vágtam - majd a faágat erős pillanatragasztóval az alátét közepére ragasztottam, a leveket pedig köré.

  

Ezzel el is készült az őszi sütitároló - amibe elsőként természetesen a kedvenc őszi sós kekszünk fog kerülni... :-)

Pöttyös-csíkos őszi "tökök"

A különféle barkácsmunkálatokból megmaradt deszkavégeket mindig gondosan bespájzolom magamnak - éppen azok ne lennének jók valamire? :-) Most például őszi tökdekoráció lett belőlük, de megint csak nem szokványos módon, hiszen a pöttyös-csíkos-kockás lécvégek nem számítanak klasszikus tökös dísznek... nekem mégis nagyon tetszenek, ráadásul nem is kellett értük egy fillért sem adnom, ellentétben az ilyen-olyan tökverziókkal. Ráadásul természetes anyagokból készültek, amelyek mind nagyon jól illenek az őszi hangulathoz - ahhoz is, ami a kertben alakulgat, meg ahhoz is, amiben én leledzem boldogan egy ideje. :-)

Tehát, a deszkavégek - látszik is rajtuk, hogy tényleg csak maradékok, nem is igazán szépek vagy tiszták, de hát a deszkavégek már csak ilyenek.

Kicsit - tényleg csak nagyon kicsit - megcsiszolgattam őket, de éppen csak annyira, hogy ne álljon szálka a kezembe, amíg dolgozom velük. Ezután kétféle narancssárgára festettem a felületüket:

Száradás után pedig megmintázgattam mindet krémszínű akrilfestékkel. Egyszerű megoldásokat választottam, parafadugóval és fültisztító pálcikával pecsételtem a nagyobb és kisebb pöttyöket - a csíkosokhoz és a kockáshoz celluxszal ragasztottam le a narancssárgán hagyni szánt részeket, a többi felületet pedig lefestettem.

Hogy kicsit barátságosabban-kopottasabban nézzenek ki, egy ráspollyal jól átcsiszolgattam mindet:

Végül pedig egy ágdarabot ragasztottam a "tökök" tetejére, zöld száraznövénnyel, valamint egy spárgából kötött masnival együtt.

Ezzel el is készültek a deszkavégekből készített majdnem-tökök - az őszi hangulat további fokozására, meg az én örömömre. :-)

Őszi koszorú baglyokkal

Nekem, kérem szépen, tökéletesen őszi hangulatom van. Nem tudom, minek köszönhető, talán a hűvösebb estéknek vagy a mindjárt elkezdődő iskolának - vagy annak, hogy sokkal jobban szeretem az őszt, mint a nyarat, úgyhogy teljes erőbedobással várom. Hiszen még a nyárfanatikusok sem tagadhatják, hogy tényleg közel van, este és reggel itt settenkedik a fűben, úgyhogy nekem muszáj volt elkészítenem az idei első őszi koszorút.  
Először olyat szerettem volna, amit csak és kizárólag napraforgók borítanak (persze papírból), de aztán közben teljesen átalakult a dolog, és kerültek rá őszi levelek, valamint két bagoly is, és végül is csak négy napraforgó - de többet nem is hiányolt róla senki. :-)

A készítést tehát először is a napraforgókkal kezdtem - kartonból kivágott papírkörök és sárga krepp-papír szirmok kellettek hozzájuk:

A szirmokat sugárirányban a papírkörökre ragasztottam, két-három rétegben. A virágok közepére barna filcanyagból vágott kört ragasztottam, és a szirmok széleit kicsit felpöndörítettem - ezzel a nem túl nagy munkával a napraforgók el is készültek:

A baglyok persze mi másból lehettek volna, mint papírgurigákból? :-)

A szokásos módon ívesre nyomtam a gurigák tetejét:

Majd a natúr színre történő festés után papírból rájuk ragasztottam a szükséges bagolyalkatrészeket.

A szalmából készült koszorúalapra felragasztottam a napraforgókat (végül csak négyet), leveleket és egy kis zöld száraznövényt:

Majd további leveleket és néhány eztmegazt ragasztottam még az alapra, és persze a két baglyot is - és ezzel el is készült az őszi ajtókoszorú. 
Remélem, meghozza azt az ezerszínű, hosszú, meleg őszt, amit "Tudja isten, hogy mi okból szeretem? de szeretem..." :-)

Mókuskák

A termésfigurák, noha sosem tudnak olyan jólfésültek lenni, mint a más alapanyagokból készített játékok, mégis nagyon szerethetőek - a varázsukat éppen az egyediségük és természetességük adja. Én személy szerint különösen nagyon szeretek termésekkel munkálkodni azért, mert ahhoz, hogy egy-egy mogyoróba-dióba-tobozba belelássunk egy figurát, fantázia kell, és ezért mindenki mást és mást gondol ki ugyanabból. 
Mivel nemsokára begyűjtjük az idei terméseket, amiket majd jövőre használunk fel, mostanában a tavalyiakból igyekszünk alkotni valamit. Múlt ősszel egy séta közben gyönyörű makkokat találtunk, nagyokat és hízottakat, ezekből még volt néhány darab, úgyhogy közszemlére tettem őket, és feltettem a kérdést: mit készítsünk ezekből? A Nagyobbik halacskákat látott a makkokban, én kis fészkeket gyártottam volna gallyakból, és ezekbe makkmadarakat ültettem volna (esetleg karácsonyfadísznek....), Ő egy olyan órát készített volna, ahol a számokat makkok jelképeznék, a Kisebbik meg azt mondta, ezek mókusfejek. És ahogy rámeredtünk a makkokra, hirtelen mindannyiunknak egyértelművé vált, ezek tényleg leginkább mókusfejek. Úgyhogy már csak a fejen kívüli részeket kellett kigondolni :-)

Végül ehhez egy másik termésfajtát vettünk elő, amiről nem tudom, mi - esetleg Ti? :-) 

 A két termésfajtát ragasztópisztollyal egymáshoz ragasztottam:

Ezután egy nagyobb tobozról szirmokat törtem le, és ezeket ragasztottam  a láb helyére.

A jellegzetes bozontos farok elkészítésénél kénytelenek voltunk eltérni a természetes vonulattól, és többször meghajlított zseníliadrót került a leendő mókusok hátsó feléhez.

Mancsként szintén tobozszirmot kaptak a mókusok, a fülek helyére pedig apró filcdarabokat ragasztottunk. A mókuspofit alkoholos filccel rajzoltuk meg.

Egy fadobozban hevenyészett lakot rendeztünk be az újdonsült mókusoknak, és pont úgy pózoltak a fényképezőgépnek, mint a lakberendezési magazinokban a hírességek lakásfotózáskor :-)