Tengerparti hangulatban

Nemrég csodás tengerparti stílusú dekorációkat láttam egy netes oldalon, de az árukat meglátva rögtön tudtam, ezek nem lesznek az enyémek - egyben fel is bosszantottam magam azon, hogy mi kerül ezeken mégis annyiba. Addig rágtam magamban a dolgot, amíg arra nem jutottam, hogy házilag sem akkora ördöngösség előállítani ezeket a beach-stílusú dekorációkat, legalábbis egy próbát biztosan megér - és meg is tettem azt a próbát. :-) Négyféle dolgot állítottam elő, különféle nehézségi fokozaton: van köztük nagyon egyszerű-gyors, és van kicsit munkásabb is, de egyik sem igényel órákat, és úgy éreztem, a kész dekoráció - bár házilag készült paradicsomszószos üvegből, konzervdobozból, parafadugóból, eltört képkeret hátlapjából - egyértelműen hordozza magán a tengerparti stílus elemeit, és remélem, csinosan teszi ezt. :-)


Elsőként egy vázaszerűséget terveztem készíteni, ehhez egy tisztára mosott, egykor paradicsomszószt tároló üveget vettem elő:

 Levettem a kupakot, az üvegre pedig háztartási gumigyűrűket tettem, egymástól szabályos távolságra (egy nagyobb gyufásdoboz szélével mértem ki a távolságokat):

Amikor mindegyik gumigyűrű felkerült, a sávokat felváltva fehérre és világoskékre festettem akrilfestékkel, két rétegben. 

Amikor a második réteg már megszáradt, de még egy kis rugalmasság maradt benne, levágtam a gumigyűrűket. Azért volt fontos, hogy a festék ne legyen tökéletesen száraz, mert így a gumigyűrű visszatépte kissé a sávok széleit - nekem pedig éppen az volt a célom, hogy használt-kopottas külsőt adjak az üvegnek. A használtságra ráerősítettem még egy darab smirglivel, amivel itt-ott megcsiszoltam a festéket.

 Szilikonpecsét-készletemből (ezeket is gyűjtöm...) két mintát nyomtam az üvegre, majd a palack nyakát beragasztóztam, és körbetekertem spárgával.

Ezzel a dekoráció első része el is készült. Jöhetett a következő darab, egy fatábla - ehhez egy eltört rámájú képkeret préselt fa hátlapját használtam fel, amit első lépésben fehérre festettem.

Itt is kék-fehér minta volt a cél, ezért három celluxcsíkot ragasztottam a falapra.

Ismét festés - világoskék akrilfestékkel lefestettem a szabadon maradt sávokat, majd lehúztam a celluxot, így szép szabályos csíkokat kaptam.

Betűnyomdával rápecsételtem a BEACH feliratot, és további két pecsétet nyomtam a szélekre.

Végül spárgából nyilat ragasztottam a felirat alá (és később még maszatoltam a képet egy kicsit, és csiszolgattam is itt-ott, hogy ne legyen ennyire újszerű - ezt az állapotot majd az utolsó képeken lehet látni).

Harmadikként egészen egyszerű kishajókat készítettem: ezekhez elsőként három parafadugót hosszában kettévágtam. (Állítólag könnyebben és morzsálódásmentesen lehet elvágni a dugót, ha pár percig forraljuk egy kevés vízben, de egy jó éles késsel szerintem enélkül is megy.)

 A fél dugókat fehérre festettem, majd vissza is csiszoltam őket. Ezután mindegyikbe egy-egy fogpiszkálót szúrtam, amire halványkék mintás papírból vágott háromszöget ragasztottam.

Az utolsó ötlethez egy konzervdobozra volt szükségem, amit fehérre festettem.

A már ismert celluxos módszerrel kék csíkokat festettem rá:

Aztán feltúrtam a készleteimet némi régóta őrizgetett fa függönykarika után, amiből mentőövet szerettem volna készíteni :-) A fakarikát fehérre festettem két rétegben, majd kis darab kék selyemszalagot ragasztottam rá négy ponton - az alábbi "folyamatábra" mutatja a történéseket:

A mentőövet a konzervdobozra ragasztottam, végül még kiegészítettem a látványt pékzsinegre ragasztott kis zászlócskákkal.

 Ezen a ponton aztán leálltam :-) de szívem szerint még gyártottam volna sorozatban a tengerparti dekorációkat, annyira jólesett... igaz, egy komoly hátulütője azért lett a dolognak: most rögtön tengerpartra akarok menniiiiiiiiii :-)

Mécsestartók country stílusban

A már említett garázsrendberakás során találtam egy kis maradék vékony papírt. Ebben persze nem lenne semmi különös, de ezen a papíron gyönyörű régies írásminta volt, és én rajongásig szeretek mindent, ami írásos... félre is tettem, hogy majd az első adandó alkalommal készítek belőle valamit. Ez az alkalom most jött el, amikor eszembe jutott, milyen régen is készítettem mécsestartókat - márpedig ezek nagy kedvenceim, tudjátok :-)
Szóval, gondoltam, hozzuk össze a kettőt - és mind annyiszor, most is szimpla befőttesüvegeket használtam a dologhoz. Szabályos üvegpoharakkal biztosan szebb lett volna, de mostanában nálunk valami egészen heveny üvegpohárvész dúl (csak az utóbbi hetekben tört el vagy hat), úgyhogy a maradékokat nem adom :-)

Kiindulásként bemutatom a szépséges papíromat (ez tényleg igazán vékony típus), valamint a befőttesüvegeket (hmm, ezekhez nem tudok mit hozzáfűzni:-) ):

Annyit mégis meg kell jegyeznem, hogy mint látjátok, a képek este készültek, úgyhogy mindegyik gány - mi lesz a fotókkal, ha jövet-menet már sötét lesz, azt nem tudom...

Tehát fogtam az üvegeket, és egyszerű papírragasztó stifttel nagyon alaposan átkenegettem őket mindenhol. A papírból vágtam egy nagyjából akkora darabot, ami elegendő volt az üveg befedésére, és óvatosan rásimogattam.

Az üvegek tetejéről levágtam a felesleges papírt:

Ezután pedig már csak egy kicsit kellett dekorálni - kötöttem a tetejükre konyhai spárgából egy masnit, piros pöttyös papírból pedig szíveket vágtam ki, felragasztottam, és ezzel készen is lettek a mécsestartók.
Nagyon-nagyon hangulatos és megnyugtató fényt árasztanak, úgyhogy a fáradt idegrendszer esti kezelésére is tudom ajánlani :-)

 

Befőttesüveg-romantika

Pár nappal ezelőtt sürgős szükség keletkezett nálunk néhány mécsestartóra. Ilyenkor persze sosem találok egy alkalmasat sem... többnyire persze mindennel így járok, ha valami csak simán kell, akkor rögtön megvan. Ha viszont NAGYON KELL, akkor áttúrhatok mindent, akkor sem fogom megtalálni... gondolom, ez a természet oktató-nevelő célzatú szelíd fricskája arra, hogy lassan, így két gyerek meg kellő számú leélt év után szerezzek már végre egy kis türelmet... :-)

Szóval, mécsestartó sehol egy szál sem. Gondoltam, akármilyen nagy pedagógus is a természet, én akkor sem fogok várni, és azzal főzök, ami van... úgyhogy előkotortam négy befőttesüveget a garázsból, kinyitottam a szalagos-csipkés-gombos dobozomat, téptem néhány csík kottapapírt, elővettem egy pillanatragasztót, és negyedóra alatt legyártottam négy igazán romantikus hangulatú mécsestartót.

Ha esetleg nálatok is szükség lenne egy kis hangulatvilágításra, arra biztatnálak benneteket, vegyetek elő sima befőttesüvegeket, tekerjétek körbe bármivel, ami fehér vagy krémszínű vagy natúr árnyalatú, rögzítsétek ragasztóval, csavarjatok rá még egy kis spárgát vagy szalagot, és ezzel készen is lesz... Vannak helyzetek, amikor jól jön az ilyesmi :-) Például még egy szerényebb költségvetésű esküvőre is simán el tudok képzelni ilyen hangulatkeltő díszeket, és még pénzbe is alig kerül, mert tényleg bármit rá lehet ezekre az üvegekre tekerni. 


Nem is ragozom tovább, helyette itt vannak a képek... a befőttesüvegek ezek a teljesen szimpla példányok voltak:

A legnagyobbra például felváltva tekertem és ragasztottam egy régi virágcsokorról megmaradt jutaszalagot meg egy régi valamiről lefejtett csipkecsíkot, rafiaszállal körbetekertem, és ragasztottam rá két gyurmalevelet.

Egy másik, bébiételes üvegre fehér papírzsepit ragasztottam, tekertem rá két csipkecsíkot meg egy adag spárgát, a spárga alá pedig bedugtam néhány bélyeget - ez lett a kedvencem. :-)

A harmadik üvegre egy darabka áttetsző selyemszalagot tekertem (ez is mind maradék volt valahonnan) meg egy másik darabka csipkeszalagot és két letépett kottapapírcsíkot. Kötöttem rá spárgából egy masnit, és egy pici barna gyurmarózsát ragasztottam rá:

A negyedikre pedig az összes világos színű szalagom utolsó maradéka került pár natúr színű gombbal.

Ennyiből készültek ezek a mécsesek -  csupa maradék meg semmiség. De a papírzsepis üveg a legjobb példa arra, hogy szépet-kedveset a semmiből is lehet készíteni - legalábbis nekem nagyon tetszenek, be kell vallanom... és hangulatvilágításnak is tökéletesen beváltak :-)