Sellők

A sellők mindig népszerűek a kislányok körében - ezért érdekes, hogy aránylag keveset lehet kapni belőlük a játékboltokban, leszámítva persze a B betűs babát, amit a gyártók sellőként is rózsaszínbe és glitterrengetegbe fojtanak. Ezért gondoltam, leírom, hogyan készítettem sellőket egyszerű itthoni hozzávalókból: azaz papírgurigából, újságpapírból, színes papírból, maradék fonalakból - az elkészült hableánytrió pedig nagyon jól szerepelt játszhatóság terén is. No jó, vízbe a sok papírféle miatt nem lehet tenni, de ezt talán ki lehet magyarázni. :-)


A sellők leglényegesebb összetevőjét az egyszerű háztartási papírgurigák képezték - mivel egy triót terveztünk készíteni, rögtön három darabot vettem elő:

 A gurigákat krémszínű akrillal festettem le:

A gurigák tetejére különféle maradék fonalakból ragasztottam hajat, ragasztópisztollyal. A fonalak közt volt vékonyabb-vastagabb, pasztell és neon színű is, de gondoltam, a tengerben a piros kivételével minden szín elmegy egy hableány hajának :-)

 

 
 Következhetett a halfarok előkészítése: ehhez nagy ív újságpapírt összegyűrtem, majd hurkává formáztam, a végét csúcsosra alakítva - ezt a papírtömböt tettem a gurigák belsejébe, a csúcsos részt kívül hagyva. Az újságpapír egyébként arra is nagyon jó, hogy erős tartást ad a gurigáknak, így nem tudnak később benyomódni.

Beragasztóztam a gurigák alsó részét, és egy nagyobb darab kék selyempapírral (bármilyen vékonyabb papír megteszi) betekertem.

Ott, ahol a borítás alatt véget ért az újságpapírcsúcs, megtekertem a selyempapírt, majd a végeit halfarok formájúvá vágtam.

Végül már csak be kellett fejezni a vízi leányzót: a guriga két szélére lyukat fúrtam, ezekbe szúrtam a karként funkcionáló zseníliadrót-darabot. Megrajzoltam az arcot alkoholos filccel, végül pedig ragasztópisztollyal felrögzítettem minden sellő kötelező fehérneműjét. :-)

  Ezzel el is készültek a gurigasellők - és rögtön népszerűvé is váltak így szárazon is. :-)

Nyuszi újságpapírból és vattából

A minap láttam egy fehér törpenyuszit. Nekem persze van már egy nyuszim, mint tudjátok, de egy fehér füleske hihetetlen látvány, maga a megtestesült ártatlanság és bűbáj. Kigyönyörködtem magam a fehér nyuszi látványában, és én már tovább is léptem volna, ám a kicsik, akik szintén lenyűgöződtek a fehér bundától, rögvest rákapcsoltak, és bárkit elgyengítő érvek tucatjait sorakoztatták fel amellett, hogy nekünk miért is kellene még egy nyuszi. Persze mivel lelki szemeim előtt felsejlett a nappalit hamarosan elborító barna-fehér kisnyulak tömege, megacéloztam a szívemet, és a leghatározottabban nemet mondtam. Az én kicsijeimet viszont nem a könnyen feladós fajtából faragták, és az álláspontokat hosszasan egyeztettük - míg végül a felek úgy álltak fel a tárgyalóasztal mellől, hogy kompromisszumos megoldás született: az egyik fél ragaszkodott egy fehér nyuszihoz, de nem ragaszkodott ahhoz, hogy igazi legyen. A másik fél felajánlotta egy fehér nyuszifigura elkészítését gyurmából, mire az egyik fél a leghatározottabban tiltakozott, és kifejezte óhaját azzal kapcsolatban, hogy a nem igazi nyúl élethű méretű legyen, valamint hozzátette, "nem baj, ha nem játszós, csak dísz". A másik fél hosszas töprengés után kikötötte, hogy az "élethű méret" maximálisan egy holland törpenyúl körülbelüli mérete legyen, mire az egyik fél egyik és másik negyede egyeztetett egymással, és végül rábólintott a dologra - a megállapodás megköttetett. :-)

Ezután már "csak" gondolkodnom kellett, miből/hogyan is legyen az a rendes méretű nyúl, ami nem igényel semmilyen extra beruházást - végül is arra jutottam, lényegében újságpapírból lesz a nyuszi, amit vattával borítok be, és kész. Az elképzelés meglepően jól működött a gyakorlatban, igaz, ha kicsit több időt tudtam volna rászánni, a vattaborítást jobban kidolgoztam volna, de azért a végeredményt a Kisebbik így is boldogan szorongatta. És hát ez a lényeg :-)


Elsőként kikészítettem tehát jó pár újságot - azok a legjobbak erre a célra, amelyek nagyobb méretűek, fekete-fehérek és nem túl vastag lapokból állnak, de azért persze a színesekkel is lehet dolgozni.

Kivettem a kapcsokat az újságokból, és két lapot gombócba gyűrtem. Ezt csomagoltam be aztán az újabb lapokba, így egyre több réteg fedte a kezdeti kisgombócot.

Haladgattam tovább, míg a gombóc mérete el nem érte a reális nyuszifejnagyságot - ekkor a gombócot sokszor körbetekertem celluxszal minden irányból, hogy papírokat rögzítsem, ne bomoljon szét az egész.

 
Újabb kezdőgombócot formáztam, ezúttal a testnek - ezért a rétegek felpakolásánál már úgy igazítottam a formát, hogy hosszúkás legyen.
Amikor elkészült - ezt már nem volt olyan könnyű egyben tartani -, alaposan körbetekertem a celluxszal.

Visszatértem a fejhez: újabb lapokat hajtottam több rétegben hosszúkás rombusz alakúra, majd az így keletkezett két fület a fej két oldalára rögzítettem, szintén celluxszal (jó sokkal).

A továbbhaladásra két út kínálkozott: az egyik, hogy a fejet a testre ragasztom, és így egyben vonom be vattával. Végül a másik megoldás mellett döntöttem, tehát külön-külön borítottam be vattával a két részt: ragasztóstifttel nagyjából bekenegettem a formákat, a vattát vékonyabb rétegekre bontottam, és betekergettem a két félt.

Összepróbáltam a feleket, hogy mutatnak a legjobban mint nyusziforma - ezután az érintkező pontokon kicsit széthúztam a vattát, ragasztópisztolyból jó sok folyékony ragasztót nyomtam mindkét helyre, majd a két félt összeillesztettem.

Fekete papírból kivágtam a szemeket és az orrot - a szemekre fehér ceruzával egy-egy fénypöttyöt is rajzoltam, majd ragasztóstifttel bekentem, és a vattás felületre nyomtam.

Végül még zöld szalagból óvatosan kötöttem egy masnit a nyakára, és ezzel a nyuszi el is készült. 

A gyerekek tökéletesen elégedettek voltak a fehér nyuszival, aki most hol itt, hol ott tűnik fel a házban - akárcsak az Alice Csodaországban c. könyvben a Fehér Nyuszi :-)
Azért mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a vattával történő beborítás igényel némi türelmet, és a felső réteg persze erősebb behatásra el tud mozdulni - lehet fixálni úgy, ha körbetekergetjük fehér cérnával (ez persze kicsit látszani fog), vagy hajlakkal (akkor viszont elvész a puhasága). Igaz, nálunk minden fixálás nélkül is prímán egyben van még mindig a nyuszi, pedig mindig kap egy simogatást ettől-attól.... de persze leginkább húsvéti dísz céljára ajánlom, nem játéknak - bár mondom, nálunk valahol a kettő között van... :-)