Az Etsyn találtam egy világító tündérmanós üveget, amiről rögtön tudtam, hogy nekem is kell, egyrészt mert nagyon látványos, másrészt mert az egyik kedvenc jelenetem a második Harry Potter-könyvből éppen ez. :-) Emlékeztek, amikor Gilderoy Lockhart, a botcsinálta professzor ezzel akarja lenyűgözni az osztályt, a csintalan kelta tündérmanók viszont kiszabadulnak, és visongva csibészkednek a teremben mindenfelé, míg végül teljes káoszba fullad az óra? No ez a világító üveg éppen ezt idézi fel, és úgy gondoltam, meg lehetne próbálni házilag is elkészíteni, hiszen nagy dolgok nem kellenek hozzá, és esti hangulatvilágításnak igazán egyedi lenne...
Ezért fogtam egy kartonlapot, és miután megnéztem, pontosan hogyan is néznek ki, felrajzoltam három tündérmanót - csak szabad kézzel, mert letölthető mintát nem találtam sehol:
Kivágtam a manósziluetteket:
Majd fekete fotókartonra helyeztem a kivágott sablonokat, és körberajzoltam.
Egy kisebb, éles ollóval kivágtam a fekete tündérmanót:
Majd elővettem a korábban kikészített üvegeket - ezek viszonylag nagyobb méretűek voltak, 17x8 cm-esek:
Fehér selyempapírból akkora darabot vágtam, amibe kényelmesen be lehetett tekerni az üveget. A papírt az asztalra fektettem, és dekupázsragasztóval alaposan bekentem.
A papírt az üvegre simítottam. Felül levágtam a felesleget, alul pedig csak az üveg aljára simítottam - majd kívülről is lekentem a ragasztóval, és megvártam, amíg megszáradt.
A fekete manók egyik oldalát papírragasztó stifttel mindenhol bekentem, a figurát az üvegbe csúsztattam, és alaposan rányomkodtam az üveg belső falára.
Már csak annyit kellett tennem, hogy LED-mécsest helyezzek az üvegbe, rácsavarjam a fedelét, és ezzel készen is lett.
Egy mécsessel is nagyon jól működik a dolog, de még látványosabb lesz, ha egy másik mécses aljára kis mágnest ragasztunk, és az üveg tetejére tesszük fejjel lefelé - így alulról és felülről is kapnak fényt, és gyönyörűen kirajzolódnak a manók.
Mintha csak Hermione gyűjtötte volna be őket. :-)
Gyerekekkel történő barkácsoláskor a kőfestés mindig befutó ötlet: legkisebb és legnagyobb is megtalálja benne a kihívást és az örömöt. Nekem most egy kisebb csapatot kellett lefoglalnom egy kis időre, és ez a kavicsok segítségével jól is sikerült. Az ötletet egyébként a gyerekek hozták, úgyhogy nekem nagyon egyszerű dolgom volt, csak az alapanyagokat kellett biztosítanom, és persze itt-ott segítenem, de összességében prímán elboldogultak a kavicssünikkel. :-)
Ha kavicsokat támad kedvünk festeni, a munka először is persze a darabok alapos lemosásával kezdődik - így szép, tiszta felületeket kapunk, amiket öröm lesz dekorálni.
A kavicsokat mindig le kell alapozni, így nem fog a festéken áttűnni az eredeti felület. Mi a szokásos módon, szivacsdarabkával pacsmagoltuk a kavicsokra az alapozó akrilfestéket:
Majd száradás után barnára és bézs színűre festettük a kavicsokat.
Innentől már nem volt módom tovább fotózni a fázisokat, mert be kellett segítenem a tüskék és szemek megrajzolásában (fekete alkoholos filccel), valamint az orrként szánt pici zseníliapomponok felragasztásában.
Így aztán csak az elkészült süniket tudom megmutatni, de nem hiszem, hogy bármilyen kérdés maradna utánuk, hiszen alapvetően nagyon egyszerű ötletről van szó - és szerintem igazán helyesek lettek. :-)
Kezdődik a házasságkötések szezonja - kaptam is egy megbízást esküvői ajtókoszorú készítésére. Az imádott papírvirágjaim most nem jöhettek szóba, mivel egy kültéri ajtódísz esetében fontos az időjárás-állóság, így alapanyagként selyemvirágokat választottam.
A koszorú külsejének kialakításához szabad kezet kaptam, úgyhogy kedvemre tobzódhattam az alkotás során :-) Persze nem mennyiségben értem ezt, hanem minőségben - ezért nem is nem raktam telis-tele a koszorúalapot virágokkal, hogy érvényesülhessen a szépségük, fő szempont pedig a visszafogottság és az elegancia volt.
Kiindulásként beszereztem egy vessző koszorúalapot, selyemvirágokat és zöldeket, néhány fehér bogyós ágat és egy tekercs csipkeszalagot:
A rózsákat leválasztottam az ágakról, és a virágfejeket ragasztópisztollyal az alapra ragasztottam.
Jöhettek a zöldek, néhány ággal ide és oda:
A csipkeszalagból vágtam egy hosszú darabot, kötöttem a közepére egy masnit, és felragasztottam a koszorú alsó részére.
Végül elhelyeztem a koszorún a minirózsákat, a bogyós ágacskákat, és néhány zöld ággal még kiigazítottam, ahol szükséges volt.
Ezzel el is készült az esküvői koszorú. Szívből remélem, hogy tetszeni fog majd - és ezúton is örökké tartó boldogságot kívánok az ifjú párnak! :-)
Igaz, már nagyon közel vagyunk az édesanyák ünnepéhez, de tudjuk, hogy ők mindennap megérdemlik az ünneplést, nemcsak ezen az egy napon... bármelyik nap alkalmas lehet arra, hogy keressünk egy darab drótot, színes papírt, ragasztót, és meglepetést szerezzünk az elkészült végeredménnyel. Vagy bármilyen más kedvességgel...
Ez az ötlet mégis nagyon kedves a szívemnek, mert annyira egyszerű alapanyagokból van, de az elkészült ajándékon ez mégsem látszik. Bonyolultnak sem mondanám, hiszen tényleg egyszerűen megvalósítható, viszont időből kell hozzá valamennyi - nem elképesztően sok, és a ráfordított percek mennyiségénél biztosan nagyobb örömöt lehet vele okozni, úgyhogy szerintem érdemes nekikezdeni. :-)
Első lépésként kell keresnünk drótot - itt most az erősebb, de hajlítható típusra van szükség.
Levágunk egy akkora darabot, amelyikből kényelmesen tudunk hajlítani egy nyitott szívformát:
A drótot be kell vonnunk - ehhez a legjobb selyempapírt használni, mert vékony és jól formálható. A selyempapírból vágjunk csíkokat, ragasztózzuk be, és kezdjük a darabokkal betekerni a drótot:
Vonjuk be a drótot, egészen a végéig - az alsó részre több réteg papírt is tehetünk, így "törzsesebb" lesz.
Én két további ágat is illesztettem a szívformára hajlított dróthoz, de ez igazán opcionális. :-) Ehhez levágtam három kis darab drótot, bevontam a fenti módon, és egy-egy további barna selyempapírdarabbal a fődróthoz rögzítettem.
Zöld selyempapírokból vágjunk kis leveleket - persze nem egyesével, hanem összefogva a rétegeket, nagyjából egyszerre az egész mennyiséget :-)
A levélkéket ragasszuk fel a drótra:
Már csak néhány apró virág hiányzik az "ágról" - ehhez nagy segítség, ha van mintalyukasztónk, de ha nincs, az sem baj: vágjunk ki pici szabálytalan formákat rózsaszín papírból, és ragasszuk fel.
A drót rögzítését sokféle módon meg lehet oldani - én levegőn száradó gyurmából formáztam egy félgömböt, és ebbe szúrtam a drót végét.
A gyurmára száradás után ragasztót tettem, és zöld száraznövénnyel borítottam be - ezzel el is készült a szív formájú "fácska", anyák napi meglepetésként....
