Mazsola, Manócska, Tádé és a tökház

Az évek jönnek-mennek, de Mazsola és Manócska örök. :-) Mindig is ez volt a legkedvesebb mesénk (talán csak Pettson és Findusz tudott a nyomába érni), és a gyerekek mostanra ki is nőhették volna, de nem így történt. A kis zöld malac és a csíkos harisnyás manó most is megfér a "nagyosabb" mesék mellett, ugyanolyan szeretetben és becsben tartva őket, mint sok évvel ezelőtt, amikor a pici Nagyobbik hallgatta áhítattal, és mint néhány éve, amikor a Kisebbiknek kellett ezerszer is újraolvasni a tökházbeli történeteket.  

Hogy mi lehet a varázsa ezeknek a meséknek, amelyekben tulajdonképpen csupa hétköznapi dolog történik, mindenféle Disney-csillogástól mentesen? Nálunk biztosan az, hogy a gyerekeknek nagyon könnyű volt azonosulniuk Mazsolával és Tádéval, egyszerű kis kalandjaikkal, testvérkapcsolatuk konfliktusaival és megbékéléseivel, nekem pedig Manócskával, ahogy egyfolytában lavírozni próbál a teendők tengerén, süteményt süt és igazságot oszt, miközben a munkáját is igyekszik elvégezni. Igaz, Manócskának fényévekkel nehezebb a dolga, mint nekem, hiszen ő egyedülálló szülőként birkózik két kiskorú nevelésével, bár Varjú bácsira ugye mindig számíthat.
Lényeg a lényeg, a tökházbeli kalandok a mai napig nagy kedvenceink, és iskolába menet rendszerint reggel a Mazsola-hangoskönyveket hallgatjuk, Für Anikó csodálatos előadásában. 

A Kisebbik időről időre mindig előáll a kéréssel, hogy készítsük el a tökházat és a lakókat - a figurákat egyszer már évekkel ezelőtt meg is gyurmáztam, de a tökházra semmilyen jó ötletem nem volt, ami kicsit is tökházszerű lenne - de Ti most már biztosan sejtitek, hogy nemrég megszállt az ihlet. :-)
Végre ráébredtem, hogyan lehetne a tökházformát - legalábbis nagyjából - kialakítani, és hozzá is kezdtem. A dolog nagyjából három hónapot vett igénybe, nem mintha ennyire sok munka lett volna vele, egyszerűen csak nagyon kis szabadidőket tudtam keríteni hozzá. Plusz az elmúlt évek alatt a korábban meggyurmázott figurák már teljesen leamortizálódtak, és ezeket is újra kellett alkotni - egy lábatlan Manócska és egy fej nélküli Tádé igencsak brutális látványt nyújtottak volna a vadiúj tökházban... vagy csak én nem vagyok eléggé Tarantino-rajongó. :-)

Amikor megvolt a tökház kialakításának ötlete, már akkor is tudtam, hogy nem "igazi", zárt ház lesz, inkább csak olyan díszletház, ami egyik oldalról teljesen nyitott - a játszhatóság fontosabb szempont volt a valósághűségnél. Bízom benne, hogy így is tetszeni fog majd a Kisebbiknek, de majd csak a névnapján fog kiderülni ez, addig ehet engem a penész. :-)

A tökház alapjával kezdődött tehát minden, amihez egy teljesen szimpla, nagyobb kartondobozt választottam:

Az oldalsó dobozfüleket visszahajtottam, és alaposan be is nyomogattam a doboz belsejébe - mivel a fülek hosszabbak voltak, mint a dobozoldalak, nem kellett ragasztani, így is jól a helyükre szorultak.

Összegyűjtöttem a házból a kidobásra váró újságokat, és hevenyészett hurkákra gyűrtem a lapokat:

A hurkákat celluxszal elkezdtem a dobozra rögzíteni:

Oldalra, majd a doboz tetejére is, valamelyest íves formát kialakítva.

A hurkák ragasztását a doboz belső oldalán is folytattam. Ezután további sok celluxcsíkkal szorosan tömöttre formáztam az újságpapír-borítást.

A doboz hátuljára is sok-sok újságpapírhurkát ragasztottam:

Amikor kellően tökházformájúnak éreztem a dobozt, elkezdtem beborítani a celluxos újságpapírt - dekupázsragasztóval rögzített és átkent papírtörlő-darabokkal fedtem be.

A cél az volt, hogy a celluxos újságpapírt teljesen befedje a fehér papírtörlőréteg, hiszen ezt nagyon jól lehet később színre festeni.

Teljesen beborítva szép fehér lett a ház alapja. :-)

Megvártam, míg teljesen szikárra száradt a papír, és elkezdtem narancssárgára festeni.

Majd egy szivaccsal sárgás-barnás foltokat nyomogattam rá (hiszen egy igazi tök sem tökéletesen narancssárga), és a tök csíkjait is ráfestettem:

A tök tetejére vágtam egy lyukat, és beleragasztottam egy vastagabb ágdarabot, mellé pedig zöld filcanyagból kivágott leveleket.

Ezen a ponton nem készítettem képet a tök egészéről, úgyhogy kénytelen vagyok rátérni a berendezésre, de később természetesen fog látszani a kész házikó :-) 

Berendezés alatt igazából egyetlen olyan tárgyat értek, amellyel komolyabb munka volt - Manócska tűzhelye, ami a tökház meghatározó része, tehát muszáj volt elkészíteni... próbáltam képet találni róla, de ezen is csak a felső része látszik:

Ebből is látszik viszont, hogy nem egy szokványos darabról van szó. Viszont mivel fontos szerepet játszik a mesében - Manócska ezen főz, és a kályhalyukban mind Mazsola, mind Tádé imád heverészni -, megpróbáltam az eredetihez viszonylag hasonlóra készíteni.

Ezért egy popcornos doboz oldalsó részét levágtam:

És a tökháznál bemutatott, újságpapíros-celluxos megoldással ezt is beborítottam az oldalait (előbb persze kivágtam a kályhalyukat). A tűzhelynek van egy felső, búbos része, ezt egy darabka kartonra ragasztott újságpapírgombóccal reprodukáltam.

Beborítottam ezt is papírtörlővel a fent leírt módon, majd színre (és persze koromfoltosra) festettem.

Slendrián módon erről sem készítettem "ilyen lett" képet, de ez is fog látszani hamarosan az összképen. :-) Az alsó részre egy barnára festett kartonlapot ragasztottam, és erre a búbot, ami kapott még egy kisajtót is.

Egy ablakot mindenképpen szerettem volna, ezt nyelvlapocból készítettem el, színre festettem, és textilt ragasztottam mögé.

Mivel a ház igazából egy nyitott félház, a játszhatósághoz szükség volt még egy kis térre - gondoltam, Manócskáék szívesen töltenének egy kis időt kint az udvaron, úgyhogy egy falapot szivaccsal udvar- és kertszínűre festettem :-)

Ezt a falapot pedig beragasztottam a tökház alá.

Ezután már csak a figurák elkészítése volt hátra - ehhez süthető gyurmát használtam. Mazsola, Tádé és Varjú bácsi viszonylag egyszerűen elkészíthető, Manócskához viszont kellett egy kis megerősítés, hiszen egy magas és vékony, mégis anyaggazdag figuráról van szó: ezért a két lábán egy-egy hosszabb fapálcát vezettem végig, erre a két pálcára húztam a testet és a fejet, és így kellően stabil lett.
A figurákat 100 fokon, 30 percig sütöttem. 

És akkor két kép magáról a tökházról, egyelőre még a figurák nélkül:

És a mindig dolgos Manócska:

Varjú bácsi:

Mazsola:

... valamint a kis Tádé :-)

És együtt :-)

Néhány pillanatkép a tökház életéből - Mazsola a kályhalyukban:

Reggeli a kertben:

Mazsola fürdik :-)

Tádé szundikál:

Persze az igazi kalandok majd csak később kezdődnek, szakértő kezekbe kerülve, az átadás után... :-)

Tavaszi hangulat dióhéjban

Most, hogy ilyen gyönyörűséges idő van, tavaszi-húsvéti dekorációk tömkelege nyüzsög a fejemben. Legszívesebben reggeltől estig ilyesmiket készítenék... persze ez csak ábránd, hiszen már az is jó, ha egyáltalán néhány naponta hozzájutok a kedves festékeimhez, ragasztóimhoz és papírjaimhoz. Tegnap viszont úgy éreztem, egyszerűen muszáj valahogyan tárgyakba önteni ezt a csodás napfényes tavaszi világot, ami végre-végre megtalált bennünket, és rögtön hálát is éreztem azért, hogy gyűjtögetős természetemnek köszönhetően mindig vannak itthon üres fél dióhéjak például. Ugyanis biztos voltam benne, hogy ezek - az Aliexpressről potom áron beszerzett mini kiscsibékkel együtt - igazi tavaszi hangulatot fognak árasztani, ráadásul mámorítóan kevés idő alatt elkészülve. :-) 

Előkerestem hát a dióhéjfeleket:

Egy kis zöld száraznövényt nyomtam a belsejükbe - ez stabilan ott is maradt, de persze ragasztópisztollyal fixálható is.

Most nézzétek meg a csibéket, mennyire helyesek :-)

A mini csibéket a "fűbe" ragasztottam, majd zsinórból akasztót készítettem, és a diók tetejére rögzítettem egy pici pillanatragasztóval. Ezután gondoltam, egy kis plusz tavaszi hangulat nem fog ártani nekik, és apró zászlófüzéreket készítettem a madárkák fölé, de igazából ezek nélkül is nagyon szemrevalóak. :-)

És dióhéjban ennyi :-)
Egyszerűen megunhatatlan örömforrás, hogy nem kell télikabátot venni reggel... mondjátok, hogy nem lesz már hideg egészen szeptemberig!!

Tojások papírborítással

Az igazság az, hogy a műanyag tojásokat nem tudom megszeretni. Igaz, hogy törhetetlenek, és az sem amortizálja le őket, ha áldozatul esnek a macska vadászösztönének, ráadásul sokféle színben vannak, de sajnos mégis műanyagok, és ez egy naaagy hátrányosság a szememben... nemrég pedig fehér műanyag tojásokat kaptam felhasználásra ajándékba, és tény, hogy ezek egészen csinosan festettek, mégsem tudtam megszeretni őket. Ezért aztán úgy gondoltam, bevonom őket valamivel, és úgy - legalábbis számomra - szerethetőbbek lesznek.
Pedig tényleg nem voltak visszataszítóak, sőt:

De azért azt gondoltam, egy kis papírborítással csinosabbak lennének. Feltúrtam a papírjaimat, és kiválasztottam néhány régies-szövegmintás darabot:

A kiválasztott papírt kisebb darabokra vágtam:

Majd a papírdarabokat elkezdtem dekupázsragasztóval a tojásra rögzíteni. Természetesen lettek gyűrődések a papíron a felület íve miatt, de ez - éppen a régies hangulat miatt - nem volt zavaró.

A többi foltot is felragasztottam - a papírdarabkák alá és felszínére is kentem ecsettel a dekupázsragasztóból.

Egyszerre a tojás egyik felével tudtam haladni, ezután szükség volt egy kis száradásra, hogy a másik oldallal is lehessen foglalkozni - de mire végigértem a tojásokon, az első már meg is száradt.

Tulajdonképpen ennyi is volt velük a teendő. :-) Miután mindegyik elkészült, töprengtem rajta, hogy tovább dekoráljam-e őket, de úgy éreztem, így tökéletesek. Jó, jó, a tavalyi transzferált libatojások továbbra is a legnagyobb kedvenceim tojásdekorálás tárgyában, de azért ezek a vintage hangulatú tojáskák is helyet kapnak majd a húsvéti asztalon. :-)