Inspirálódni mindig lehet, útközben is - legutóbb egy virágboltban láttam édes és ötletes tavaszi madárkákat. Egyszerűen csak selyempapírral voltak bevonva, így látszódtak rajtuk a papír gyűrődései, de éppen ettől lettek egyediek és különlegesek. Rögtön megtetszettek, és gondoltam, valahogy meg kellene próbálni reprodukálni őket, annál is inkább, mert ezeknek a madárkáknak elég borsos ára van... itthon aztán körbenéztem, mivel lehetne a selyempapírt megtölteni, hogy kellően madárkás formája legyen - és végül egy igencsak költséghatékony megoldás született, üres kindertojásbelsőből és papírgolyóból. A végeredmény pedig ha nem is lett annyira áramvonalas, mint a bolti verzió, azért mégsem árulkodik arról, hogy mi van a belsejében :-)
A madárkához elsőként szükség van egy kb. 30x30 cm-es selyempapírra, amit papírragasztó stifttel alaposan bekenünk:
Egy 3 cm átmérőjű préselt papírgolyót helyezünk a közepére:
A papírt egy mozdulattal a golyó köré simítjuk - a gyűrődések nem számítanak.
A kindertojásbelsőt a golyóra illesztjük, és folytatjuk a papír lesimítását a műanyag tojáson:
A tojás alatt kicsit összenyomjuk a selyempapírt:
Majd a papírvéget jól összenyomjuk, a szélüket pedig kissé cikcakkosan levágjuk.
Ez az egész folyamat, az elejétől kezdve nem telik többe, mint egy-két perc, és az első darab után már nagyon rutinosan megy. :-)
A madárkának szemet rajzolunk - én ehhez most fekete gyöngytollat használtam, mert akartam egy kis térbeliséget adni neki.
A csőrhöz egy kis sárga háromszögletű selyempapírdarab kell (azért van három, mert ennyi madárkát terveztem készíteni):
A sárga selyempapírt papírragasztó stifttel bekenjük, és az egyik oldalsó saroktól feltekerjük. Egy pötty pillanatragasztóval rögzítjük a madárka fején, és ha túl hosszú lenne a csőr, a felesleget levágjuk.
Jöhetnek a szárnyacskák: ehhez kis darabot vágtam a selyempapírból, összegyűrtem, az egyik végét kicsit megcsavartam, majd ívesre vágtam.
Felragasztottam a szárnyacskákat is, és ezzel el is készült a kismadár.
Egy kis előzetes tavasz, mert nagyon szükség volt rá :-)
Összegyűlt sok maradék anyagdarab, többnyire kisebb-nagyobb csíkok - és némi megfontolás után arra gondoltam, rongyvirágkoszorút készítek belőlük, természetesen enyhe tavaszi hangulattal, mert hát mi mással :-)
Egy időben rengeteg ilyen rongyvirágot készítettem, nagyon szeretem őket, mert kicsit sem tökéletesek, kócosak, egyediek, egyszerűek, mégis szépek, és gyakorlatilag bármilyen anyagból jól mutatnak. Így aztán összeszedtem a maradékokat - volt benne zsákvászon, lenvászon és még a nemrég szétszakadt kanapéhuzatunkból is néhány csík. No meg persze szükség volt egy koszorúalapra, amiből ez esetben legpraktikusabb a hungarocell:
Kikészítettem az első csíkot - mint látszik is, teljesen szabálytalan darab, egyáltalán nem kell szépen vágottnak lennie, éppen ez adja a virágok egyediségét. A hosszát persze érdemes megszabni, nagyjából 25 cm bőven elég.
A rongyvirágot azzal érdemes kezdeni, hogy a csík egyik végét félbehajtjuk, és néhány centiméter hosszúságban betekerjük. Persze a gombostű nem kell hozzá, hiszen kézben tartjuk - én most csak azért tűztem meg, hogy ne essen szét, amíg lefotózom :-)
Tovább csavarjuk az anyagot a virágközép köré, de úgy, hogy csavarás közben gyakran meg is tekerjük a csíkot, ettől egy rózsára (távolról..) emlékeztető forma kezd kialakulni:
És ugyanezt a csavarást-tekerést folytatva egyszer csak elfogy az anyag, és kialakul a virág.
A kiálló szálvégeket egyáltalán nem érdemes levágni, mert ezektől lesz a koszorú olyan helyesen kócos és régies külsejű, amitől egyben annyira szeretnivaló is :-)
Elkészült az első virág, úgyhogy lehet rögzíteni a hungarocellkoszorún gombostűkkel:
Jöhet a következő virág, aztán a harmadik:
Természetesen ezt addig érdemes folytatni, amíg a koszorú felszíne el nem tűnik a virágok alatt. Lesznek kisebb rések is, amelyekhez túl nagy lenne egy teljes virág: ezekhez érdemes egyszerűen csak a virág közepét elkészíteni, vagy csak akkora méretet készíteni, ami éppen kitölti a rést.
A tavaszi hatás kedvéért ültettem egy fehér madárkát a koszorú közepébe, és ezzel el is készült.
Ezen a héten pedig állítólag már 16 fok is lehet :-)
Valószínűleg ma már kevesen gondolnák rólam, hogy eredetileg csillagásznak készültem, pedig nagyon lelkes voltam a dolog iránt olyan hat- és tízéves korom között. :-) Kívülről fújtam az Ég és Föld, a Képes csillagvilág és a Kis képes csillagászat c. könyveket, biztos voltam abban, hogy eljön az az idő, amikor majd felfedezek egy eddig ismeretlen kisbolygót, és egyszer megtudom majd, milyen a Holdról nézni a Földet - most már viszont azzal is megelégszem, ha a Hold néz engem... időközben ugyanis kiderült, hogy a matekot inkább messziről szeretem tisztelni, a szemem sem éppen a sasé, repülni meg aztán annyira utálok, hogy azt nehéz szavakba önteni... ezekkel a tulajdonságokkal nehéz szuper csillagász- vagy űrkutató karriert befutni, na. :-)
De azért az érdeklődés persze nagyon is megmaradt. A mai napig szeretem olvasgatni az új cikkeket csillagászat témában, van szuper távcsövünk, amivel nyáron lelkesen böngésszük a Hold arcait, és a csillaghullások idején is mindig kiköltözöm a kertbe néhány pokróccal együtt. És már évek óta tervezem, hogy egyszer készítünk egy Naprendszer-modellt - persze nem méretarányosat vagy bármiben is stimmelőt, egyszerűen csak a saját örömünkre. De mindezidáig mindig nagyon nehéz feladatnak képzeltem a dolgot, valami olyasminek, amit az ember hetekig készít, és még utána sem elégedett vele... és mint annyiszor, most is rájöttem, hogy igazából csak neki kell kezdeni, mert amíg vacillál rajta az ember, addig biztos nem történik semmi, de ha hozzálát, akkor egyszer csak elkészül. És ez most is így lett :-)
Az egész azzal indult, hogy találtam olyan helyet, ahol sokféle méretű hungarocellgolyót árultak - meg is vettem a szükséges mennyiséget.
Ezt a képet csak mintának teszem ide, a bolygók méreteinek alapos átnézése után ugyanis szükség volt egy kis módosításra, ami egyetlen bolygót érintett: a Neptunusz gömbjét lecseréltem egy pontosan ugyanakkorára, mint amekkora az Uránusz. Ugyan a Neptunusz kisebb, a különbség annyira kicsi (az egyenlítői átmérők 51 118 km vs. 49 528 km), hogy ez egy ilyen házilagos modellen nem igazán jeleníthető meg. :-)
A többi bolygó is persze csak viszonylagosan és naaaagy jóindulattal mondható arányosnak... csak egy példát mondok: a valóságban a Nap 110-szer nagyobb a Földnél, de egy ilyen méretarányos modell megvalósítása kicsivel nagyobb munka, ezért kérem szépen, senki ne keressen pontos viszonylatokat a mi sufnituning-Naprendszerünkben :-)
Következhetett egy kikerülhetetlen és nem igazán szórakoztató munkafázis: az alapozás. A gömbök felületét lekentünk alapozó akrilfestékkel - ez egyrészt csökkenti a hungarocell egyenetlenségeit, másrészt enélkül nem is lehetne egy rétegben színre festeni később (a hungarocell felületén még az akrilfesték sem tud tökéletesen fedni alapozás nélkül).
Szerencsére ezzel nem volt sok dolgom, a gömböket hurkapálcára szúrtam, a Kisebbik pedig egy szivacsdarabkára kent alapozófestékkel bepacsmagolta mindet:
Az egyelőre még teljesen fehér komplett Naprendszerünket egy narancsba szúrogattuk száradni.
Száradás után pedig következhetett legjobb része a dolognak: a színekre festés. Őszintén szólva ennek minden pillanatát élveztem, csodás dolog volt :-)
Elsőként persze a Nap készült el:
Aztán a Jupiter:
Uránusz:
Neptunusz:
Szaturnusz - ennek a gyűrűjét kartonból vágtam ki, megfestettem és ráhúztam a gömbre:
Vénusz:
A mi szépséges kis Földünk:
Mars:
És végül a kis Merkúr:
A bolygók színeinél az Univerzum c. könyvre támaszkodtam - ezt a hatalmas (512 oldal) művet mindenkinek szívből ajánlom, akit érdekelnek a világűrrel kapcsolatos érdekességek, telis-tele van csodás képekkel és szerintem lenyűgöző, tényleg.
Amíg a bolygók száradtak, kikészítettem egy nagy, erős kartondobozt:
A kihajló részeket visszahajtottam egyenesre (azaz mintha a belső oldallapok folytatásai lettek volna), és körbecelluxoztam, hogy a doboz belseje kétszer olyan mély legyen.
Ezután ragasztót kentem a dobozba, és fekete krepp-papírral beragasztottam a teljes belsejét.
Kívülről is leragasztottam a dobozt egyszerű szürke papírral.
Összeállítottam a bolygórendszert: a bolygók oldalába kisebb-nagyobb hurkapálcadarabokat szúrtam, és a pálcák másik végét a Napba nyomtam. A pálcák hosszát az határozta meg, hogy a bolygók mekkora távolságra vannak a Naptól - persze ezt sem tökéletesen pontos arányokkal, inkább csak jelezve a távolságsorrendet.
A Nap tetejébe is szúrtam egy hosszú pálcát, ez lett később az egész rendszer egyik rögzítője:
A hurkapálcákat feketére festettem, és még egy másik darabot is, amit a Nap aljába szúrtam száradás után.
Kerestem egy elemes LED-égősort (20 db-osat):
A doboz hátsó falára kívülről fúrtam 20 lyukat, és belenyomtam az égőket. Az égősor elemes részét és a zsinórt celluxszal rögzítettem.
Már csak a végső összeállítás volt hátra: rövidebb fekete hurkapálcát a Nap aljába szúrtam, majd kihúztam, és a pálcát a doboz aljába szúrtam. A Nap felső részéből kihúztam a hosszú pálcát. A Napot (a bolygókkal együtt, persze) ráillesztettem a rövid pálcára.
A doboz tetején fúrtam egy lyukat, ezen átvezettem a hosszú pálcát, és a Nap tetejébe illesztettem. Így az egész rendszer tökéletesen rögzült, mégis forgatható lett - ehhez csak a doboz tetején kiálló pálcavéget kell megpörgetni.
Ezen a képen ez jól látszik:
És ezzel el is készült a Naprendszer forgatható modellje. Nagyon stabil lett - ez még fokozható, ha a hurkapálcákat be is ragasztjuk a hungarocellgolyókba fúrt lyukakba, és igazán látványos, amikor a rendszer mozgásban van :-)
Még egy apróságot változtattam, amiről nincs részletes kép: a doboz aljára (ott, ahol támaszkodik a rövidebb tartópálca) csillag alakban több széles celluxcsíkot ragasztottam, így nem csúszik ki a pálca akkor sem, ha hozzuk-visszük a dobozt.
És akkor a képek:
Sőt, még így is megnézhető :-)
