A karácsony előfutárai

Bár nagyon szeretem a munkámat - elképesztően hatalmas tanulási folyamat, emlékezetesen szép pillanatok tömegével -, az őszi szünet megérkezésének szívből tudtam örülni, még akkor is, ha a napok telis-tele vannak most is tennivalókkal. Gondoltam is, hogy végre tudok egy kicsit foglalkozni a bloggal, annál is inkább, mert nemrég találtam egy édes barkácsötletet, amit mindenképpen szerettem volna elkészíteni. Az ötlet Pia Pedevilla Vidám-színes farönkfigurák c. könyvéből származik, és ezúton is köszönet az inspirációért - az utóbbi időben ez volt a kedvencem, és alig vártam,hogy végre legyen egy kis időm elkészíteni.

Ez az ötlet már tagadhatatlanul a karácsony hangulatát hozza, de november elején mi másra is tudnánk gondolni, amikor már csak 50 napunk van az ünnepig? :-) Nálunk az iskolában persze még csak a Márton-nap a következő nagy ünnepi fordulópont, de azért az én szívemben már ott motoz a karácsony, és ott van a kandallóban meggyújtott gyertyákban, a sült gesztenyében, a reggeli csípős hidegben, a befűtött ház melegségében.

Ezért aztán ezek a szarvaskák már csak a sokadik jelei annak, hogy közeledik az év nagy-nagy csodája, de azért hivatalosan mégiscsak ők az első ünnepi hírnökök, és én úgy láttam, komolyan veszik ezt a megbízást. :-)

Nem kell hozzájuk sok alapanyag, a legfontosabb, hogy legyen két kis farönkünk és két, méretben hozzájuk illő hungarocellgolyó. A farönk, tudom, nem egy úton-útfélén hozzáférhető alapanyag, de helyettesíthető két vastag ágdarabbal, mint ahogy én is tettem.

A hungarocellgolyókat hurkapálcára szúrtam, és halványbarnára festettem.

A kis rönkök tetejébe kézifúróval lyukat fúrtam, a hurkapálcákról pedig levágtam a felesleges részt.

A hurkapálcákat kihúztam a golyókból, mindkét végüket beragasztóztam, visszatettem, majd a rönkökbe is beleállítottam. 

Amikor a ragasztó megszáradt, következhetett a szarvaskák fejének kialakítása: az orrok helyére pici piros zseníliapompont ragasztottam, a szájakat-szemeket alkoholos filccel rajzoltam meg, a szarvak helyére pedig két-két elágazó gallyacskát szúrtam.

Végül már csak a sál hiányzott a szarvaskákról, de nem sokáig. Gyanítom, hogy az iskolai adventi vásárra készül majd belőlük még néhány... :-)

Tobozsünik

Amikor legutóbb erdőjáráson voltunk, rengeteg csodaszépséges tobozt gyűjtöttünk, kisebb-nagyobb méretűeket. Ezek nagy kincsek, hiszen tudjuk, mennyi mindent lehet belőlük készíteni... de most valami olyasmi született belőlük, ami teljesen rabul ejtette az elsősöket, és több órán át alkották a maguk verzióit. 

A tobozokból ugyanis sünik készültek, házi porcelángyurma felhasználásával - a gyurmát előző este kevertem össze, rögtön dupla adagot, mert sejtettem, hogy lesz keletje. :-) Az egyik kedvenc tapasztalatom egyébként a gyerekekkel kapcsolatban, hogy bármit is alkotnak, rögtön elkészítik az egész családnak. Így aztán nem árt, ha van bőven alapanyag...

A tobozsünik pedig ellepték az egész termet, a kifejlett példányoktól az egészen apró sünbabákig, és természetesen nagyszülő-sünik is lettek szép számban. És ez nagyon rendben volt így. :-)

Persze mint mindig, most is elkészítettem előre a tesztverziót - a gyerekek elé sosem szabad olyan ötletet vinni, amit nem próbálunk ki. Ezek a képek így az én sünijeimet ábrázolják, de meg kell mondanom, a gyerekek által készítettek sokkal, de sokkal helyesebbek lettek.

Először is kikészítettem néhány tobozt:

No és persze a gyurmát is:

Majd a gyurmából formáztam egy sünfejet - vagy valami hasonlót. :-)

A gyurma szélesebbik részét a toboz végére nyomtam. 

A szemek és orrok helyére fekete gyöngyöt nyomtam:

És ezzel készen is lett. Gondoltam, hogy ezt a kicsik is el fogják tudni készíteni könnyedén, és valóban így lett. 

A gyurma egyébként néhány nap alatt teljesen keményre száradt, és tökéletesen rögzül a tobozhoz - így aztán játszani is nagyszerűen lehet a sünikkel. Teszteltük :-)

Az történt ugyanis...

... hogy tanító néni lettem. :-) 
Igen, méghozzá egy Waldorf-iskolában vagyok elsős tanító.  Lehet, hogy meglepően hangzik ez így hirtelen, de igazából eredetileg mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni, de az élet közben más irányokba terelt, most viszont végre teljesült ez az álom is. Mert tényleg az, egy álom - sokszor még mindig hihetetlen, hogy ezek a napok velem történnek. Az is hihetetlen, hogy esténként várom, hogy bemenjek az iskolába reggel, hiszen minden egyes nap egészen új dolgokat tartogat, és kedves, apró elsősöket, akik a nehezebb pillanatokban is nagyon szerethetőek, de tényleg nagyon. 

És szerencsére igazán vevők a barkácsolásra, úgyhogy egy kicsit mégis olyan, mintha folytatnám az eddigieket :-)

Az egésznek egyetlen hátulütője van, az, amit láttok is... a blogra jelenleg nem igazán jut idő, hiszen mindemellett még képzésre is járok. Nem unatkozom, no :-)
De bízom benne, hogy hamarosan ismét lesznek bejegyzések itt, mert tervek a fejemben vannak ám bőven...

Ősz

...és megérkezett végre legkedvesebb barátom, az ősz. 

Nemsokára jelentkezem egy bővebb beszámolóval arról, miért csak ritkán tudok írni mostanában - sok-sok minden történt az elmúlt hetekben... :-)

Manólak a kisbőröndben

Egyszer volt, hol nem volt... egy kisvakondos papírbőrönd. A Kisebbik tulajdona volt, bárhová is indult, legfontosabb ingóságait ebbe a kisbőröndbe pakolta. A kisbőrönd éveken át hősiesen tűrte az ide-oda hurcolást, a pattanásig feszülést, az ülésnek használást, igazán mindent, ami nagyon rendes dolog volt tőle, hiszen mégiscsak kartonból készült. Ám ahogyan lenni szokott, a nagyon aktív kisfiúk fontos tulajdonai egy idő után megroggyannak, aztán hirtelen látványosan megöregszenek, míg végül az enyészeté lesznek... de az enyészet nem számolt a Kisebbikkel, aki tisztán látta a kisbőrönd leépülését, és állandó megmentési terveket dolgozott ki a számára. Amikor a karton megtört és megkopott, határozottan állította, hogy "az csak egy karcolás", amikor tönkrement a zár, akkor spárgával kötötte át a kisbőröndöt, végül pedig amikor mondtam neki, hogy most már tényleg itt lenne az ideje annak, hogy megváljunk a kisbőröndtől, tengerkék szemébe könnyeket gyűjtött, és azt mondta, NEM. 

Erre persze így hirtelen nem voltam felkészülve, mert bár eléggé színes egyéniséggel büszkélkedhet, alapvetően szófogadó gyermek, így csak néztünk egymásra csendben, és méregettük az erőviszonyokat. Majd mikor magamban összegyűjtöttem egy hasznos érvrendszert, alátámasztandó a kisbőrönd likvidálását, a Kisebbik egy becsúszó szereléssel azt mondta: Készíthetek belőle valamit?

Persze tudta jól a kis csalafintája, hogy ezzel elevenemre tapint, mert nálunk minden kidobásra szánt tárgyból szabad alkotni... tehát nem tehettem mást, mint elismertem a vereségemet, kipréseltem magamból egy szánalmas "najó"-t, és néztem, ahogy az alma, aki nem esett messze a fájától, rögvest a tettek mezejére lép. 

Mikor vázolta az elképzeléseit, azonnal tudtam, hogy a gyermek abszolút kiütéssel nyert, merthogy nekem ebben egyszerűen részt kellett vennem - úgyhogy engedélyt kértem  a fotózásra, és nekiláttunk a kisbőrönd-megmentési akciónak. 

Mindenbe bele tud rángatni :-)


Következzen két kép a megfáradt kisbőröndről, hiszen ő volt itt a főszereplő (vagy inkább a második főszereplő... :-) ):

A Kisebbik barna festéket kért, úgyhogy egy darabka szivacsra akrilfestéket adagoltam, és ezzel bepacsmagolta a kisbőröndöt. Nem fedte el teljesen az eredeti felületet, de úgy gondolta, így is jó lesz a tervéhez:

Ezután konzervdobozt kért, egy darabig nézegette, majd tanácsot kért, hogyan lehetne faházat készíteni belőle - ezért gyógyszertári spatulákat a konzervdoboz hosszúságára vágtam:

Ezután felragasztottuk ragasztópisztollyal a konzervdobozra a levágott spatulákat:

A Kisebbik pedig az előbb használt barna festékes szivaccsal áthúzogatta a falapokat - mivel a festék közben már félig megszáradt a szivacson, szimpatikusan foltos-kopott lett a bevonat.

Ajtót és ablakot én készítettem a bevont konzervdobozra, szintén levágott-elvágott faspatulákból. Az ablakra persze még függöny is került, amihez az anyagot személyesen a megmentési szakértő választotta.

A konzervházikónak lett teteje is, de erről a fázisról nincs kép -  azt én festettem be, egy kopott, préselt fatálkát felhasználva a művelethez.

A Kisebbik ezalatt földet hordott a megszáradt  bőröndbe:

Végül az útmutatásainak megfelelően berendeztük a bőröndös minikertet. Készítettem egy manócskát az időközben megszáradt konzervdobozházhoz, ezalatt a Kisebbik kiásott egy kakukkfűbokrocskát, és beültette a bőröndbe. Ezután még különféle apróságokat hozott az utolsó simításokhoz, és ezzel el is kezdődött a megmentett, de teljesen átalakított kisvakondos bőrönd új élete.
Most hol ide, hol oda kerül a kertben, és még a kakukkfű időnkénti meglocsolását is meglepően jól bírja - a Kisebbik pedig boldog az új játékkal. :-)

Szörnyek szörnyű könyve

Amikor nemrég Harry Potter tábort tartottam, a gyerekek rögtön az első napon elkészítették saját varázspálcájukat, valamint a Szörnyek szörnyű könyvét, amelybe aztán az egész hét történéseit rögzíthették. Mivel a táborban egészen kicsik és egészen nagyok is voltak, olyan programokra volt szükség, ami elsőtől nyolcadikig megvalósítható és leköti a figyelmet - nohát a Szörnyek szörnyű könyvének elkészítése biztosan ilyen volt. A gyerekek óriási lelkesedéssel alkották meg a saját könyvüket, a kisebbek odavoltak a puha, szőrös könyvbundáért, a nagyok pedig igyekeztek kellően vérszomjas külsővel ellátni a magukét. :-) 

A Szörnyek szörnyű könyve egyébként a Harry Potter-sorozat 3. részében szerepel, amikor Hagrid, a legendás lények gondozása tantárgy oktatója kötelező tankönyvként írja elő ezt a művet, ami kívülről szőrös, borzas és vadul csattogtatja a fogait - de simogatásra megszelídül, és kinyílik. De nem kell Potter-rajongónak lenni ahhoz, hogy az embernek kedve támadjon borzas szörnyecskévé változtatni egy unalmas külsejű jegyzetfüzetet vagy határidőnaplót - ráadásul még időmilliomosnak sem kell lennünk hozzá.

Amire mindenképpen szükségünk van a dologhoz, az az említett unalmas külsejű füzet vagy naptár:

... valamint egy, a könyv méretére vágott hosszú szőrű műszőrmedarab:

A könyv borítóját nagyon alaposan és vastagon beragasztózzuk, majd rásimítjuk a műszőrmét.

Kivágjuk a fogakat és a nyelvet - én a fogakhoz fehér dekorgumit használtam, a nyelvhez pedig piros filcanyagot:

A felső borító belső szélére ragasztottam az egyik fogsort, majd rá a nyelvet:

Az alsó borító szélére pedig a másik fogsort.

Összecsukva a könyvet így fog kinézni:

Innentől már nincs más dolgunk, mint nagyobb rezgőszemeket ragasztani a könyv elejére, amelyeknek mérete és száma egyéni vérmérséklettől függ. :-) 
Harry Potter-rajongóknak tökéletes ajándékötlet lehet, de a gyerekek úgy gondolták, nincs, aki ne örülne egy ilyen egyéniséget tükröző könyvnek. Ha nem hiszitek, kérdezzétek csak meg Hagridot ;-)

  

Konzervdobozok árnyképpel

A blog rendszeres olvasói tudják, hogy egyik kedvenc alapanyagom a konzervdoboz - készítettem már belőle órarendet, minyonokat, madárijesztőt, pandacsaládot és még sok mást. A konzervdoboz viszont kétségkívül írószertartóként funkcionál a legjobban, és erre a mi családunkban mindig nagy igény van. Amióta van egy cicánk, alapanyaggal bőségesen el vagyunk látva a macskaeledelek miatt, így amikor most ismét szükségem lett három tárolóra, nem volt nehéz dolgom - csak kivettem hármat a félretett konzervdobozok közül, és hamarosan már igénybe is vehettem őket, persze egy kis átalakítás után. :-)

A konzervdobozokat mindig érdemes festés előtt alapozni, sokkal jobban tapad így rá majd a fedőszín, és nem látszik át utána az eredeti felület. Én fehér alapozó akrilfestékkel kentem le a dobozokat - ennek a legegyszerűbb módja, ha egy darabka szivacsra tesszük a festéket, így egy perc alatt végzünk egy doboz lealapozásával, azaz bepacsmagolásával.

Az alapozó villámgyorsan szárad, úgyhogy mehetett rá a fedőszín - szintén a szivacsos megoldással vontam be őket fehér, nagyon halványkék és világoskék akrilfestékkel, újabb néhány perc alatt.

Száradás után néhány helyen visszacsiszoltam a felületet egy darabka smirglivel:

Végül az Aldiban vásárolt vintage papírtömb egyik lapjáról kivágtam három árnyképet, és felragasztottam a konzervdobozokra. 

Összesen 10-15 percnyi munkával elkészültek az új írószertartók - azóta már használatba is vettem őket. Most már nehéz belegondolni, hogy egykor szimpla macskaeledes dobozok voltak, de azért erőltetem a dolgot, mert őszintén szólva nagyon tetszik az átalakulás. :-)

Sárkány műanyag poharakból

Egy élményekkel teli utazás és egy hét eseménydús táboroztatás volt az ok, amiért egy kicsit pihent a blog is. Az utazás persze csodálatos volt, a meseszép Toszkánába látogattunk el újra, és tíz napon keresztül szívhattuk magunkba a dolce vita érzését - majd erről is beszámolok, de előbb az indulás előtti utolsó alkotásunkat szeretném veletek megosztani. A vakáció éppen akkor kezdődött, és a Kisebbik folyamatosan reklamált valamilyen barkácsprogram után - miután pedig éppen a sárkányok foglalkoztatják, ezen a vonalon indultunk el. 

Mindenképpen valamilyen egyszerű alapanyagot terveztünk használni, így esett a választásunk a 170 Ft-ért vásárolt nagy csomag piros műanyag pohárra. Kicsit kutattunk a neten, ott találtunk egy gyönyörű papírsárkányt, ezt vettük alapul, mintaként, csak persze mi a műanyag poharakat gondoltuk használni hozzá.

Ki is készítettük ezeket, valamint néhány papírgurigát - hamarosan kiderül majd, ez utóbbiakra miért volt szükség.
(Végül összesen 14 műanyag poharat és 7 gurigát használtunk fel.)

A poharakat egymásba helyeztem, és egy kézifúróval egy lendülettel átfúrtuk az összeset.

A papírgurigákat félbevágtuk:

Egy jó hosszú spárgadarabot átvezettünk az egyik pohár alján, és többször megcsomóztuk a végét.

A pohárba helyeztünk egy félbevágott gurigadarabot (ezen is átvezetve a spárgát):

A spárgára újabb poharat, majd újabb gurigát húztunk:

Addig folytattuk ezt, amíg a 14. poharat rá nem húztuk a spárgára.

A spárga végét elcsomóztuk és levágtuk.

Fekete papírra fehér háromszögeket ragasztottunk:

Majd ezeket az első pohár két oldalára ragasztottuk. 
Egy-egy préselt papírgolyóra fekete filctollal körfoltot rajzoltunk, majd pillanatragasztóval a pohárra ragasztottuk.

Piros kartonból kivágtuk a lábakat:

A fej orr-részére színes "lángcsíkokat" ragasztottunk, a fej végére pedig piros papírlebenyeket:

Sárga papírból kivágtunk néhány tüskerészt, és a lábakkal együtt felragasztottuk a poharakra.
Ezután három poharat kifúrtunk, és spárgaszálat rögzítettünk a lyukakba, csomózással:

Utolsó lépésként pedig színes krepp-papírt ragasztottunk az utolsó pohárba úgy, hogy bőven kilógjon, és két zseníliadrót-bajuszszálat rögzítettünk az első pohár elejére.

A sárkányunk ezzel elkészült, és az volt benne a legjobb, hogy a három szállal nagyszerűen mozgatható lett. És mivel kicsinek igazán nem mondható, nagyon jó játék lett belőle a sárkánybarát Kisebbiknek :-)