Nem tudom, ti hogy vagytok a hópelyhekkel, én minden formában örülök neki, ez az egyik kedvenc téli motívumom. Persze kinek nem :-) A hópelyhek titka talán az, hogy egyediek és megismételhetetlenek, ezt pedig akkor is tudjuk róluk, ha nem látjuk a részleteket... ráadásul a formájuk legtöbbször szimmetrikus, így mindig tökéletességet és egyensúlyt hordoznak. És ami nekem a legfontosabb, minden hópehely mesebeli hangulatot áraszt - ezt nehéz lenne észérvekkel magyarázni, de mégis így van.
Úgyhogy amikor elkészítettem tavalyelőtt az óriási hópelyhet faspatulából, ez volt akkor a kedvenc dekorációm - aztán végül egy kislány beleszeretett, én pedig odaadtam neki. Így tavaly nem volt szép, nagy, hópelyhes díszünk, és idén sem lett volna, ha a gödöllői kastélykertben tett sétákon nem gyűjtünk sok-sok fenyőtobozt. Ezekről jutott eszembe az a gondolat, hogy meg kellene próbálni tobozokból készíteni egy hatalmas hópelyhet - és aztán neki is futottam, bár őszintén szólva teljesen biztos voltam abban, hogy nem nagyon ez fog menni, hiszen ennyi toboz komoly súlyt jelent, és a kartonból tervezett váz biztosan nem fogja megtartani a formáját... az eredmény pedig mégis az lett, hogy az elképzelés tökéletesen jól működött, úgyhogy arra gondoltam, megosztom veletek a folyamatot.
Előkészületként a tobozokat szétválogattam, méret szerint, hiszen ez az igazán nagy hópehely akkor mutat jól, ha nagyjából azonos méretű elemekből áll.
Ezután egy darab jó erős dobozkartont csíkokra vágtam:
Szintén kartonból vágtam egy 7 cm átmérőjű kört, és a dobozkartoncsíkokból felragasztottam a főbb ágakat. Mindegyik ághoz duplán használtam a kartont (tehát mindig két réteget ragasztottam egymásra), gondoltam, így jó eséllyel stabilabb lesz a hópehely.
Ezután a középrészt lefedtem egy újabb 7 cm-es kartonkörrel.
A középrészre felragasztottam az első tobozokat (az összes ragasztást pisztollyal végeztem):
És tovább haladtam az ágakon:
Az ágvégekhez újabb, de sokkal rövidebb kartoncsíkokat ragasztottam ferdén, hogy szétágazzanak - ezeket is befedtem a tobozokkal.
A tobozokat nemcsak az alapra ragasztottam, hanem mindig egymáshoz is - így már közben láttam, hogy nem lesz gond a stabilitással, a hópehely tökéletesen merev lett, nem hajlott egy irányba sem.
Nálunk fehérek a falak, ezért tudtam, hogy nem fog így sötétbarnán maradni, nekem így túl ridegen mutatott volna. Ezért fenyőből (a nem hullós fajtából) kis ágakat vágtam, és ezeket ferdén a tobozok közé ragasztottam. (Ez arra is jó egyébként, hogy elfedje a helyenként kilátszó ragasztót.)
Utolsó lépésként a tobozokat vékonyan lefújtam hóspray-vel, a hópehely hátoldalára spárgából akasztót ragasztottam, és feliratot készítettem rá a parafadugókból gyártott nyomdámmal.
Ahogyan a Gilmore-lányok esetében Lorelai szülinapi pizzája, ez is valószínűleg a világ sokadik legnagyobb tobozhópelyhe lehet. :-)
A rénszarvasok nagy-nagy kedvenceim, erről már többször írtam - pedig sokáig nem mertem nekikezdeni annak, hogy elkészítsem őket valamilyen kreatív formában, egyszerűen lehetetlennek éreztem a küldetést. Aztán egy kis bátorsággyűjtögetés után csak megjelentek a rénszarvasok a blogon, egyszer hungarocelltojásból, máskor papírgolyókból, sőt, még pezsgősdugóból is - és persze a kedvenc faspatulák sem maradhattak ki.
Most viszont faágszeletből készültek el a legújabb rénszarvasok - egyszerűen mert ezeknek a fakorongoknak különösen jól áll a szarvasszerep. Ugye, milyen jól tudok érvelni? :-)
Egyébként a Lidlben most éppen (tegnaptól) lehet kapni fakorongokat, nem nagy méretben, viszont egy egész dobozkányit adnak 599 Ft-ért, ami kimondottan jó ár. Akit érdekel, siessen, ahogy láttam, nagyon fogy...
A legeslegújabb rénszarvasokhoz tehát kikészítettem a faágszeleteket:
Vízzel elkevert akrilfestékkel lefestettem a korongokat - azért nem magát a tömény festéket használtam, hogy a fa erezete átlátsszon.
A fejnek szánt darabokra krémszínű foltokat festettem:
A fejeket és a törzseket ragasztópisztollyal rögzítettem egymáshoz.
Az orr helyére pici piros zseníliapompon került, a szemeket fekete papírból vágtam kis irodai lyukasztóval, a szájat alkoholos filccel rajzoltam meg, szarvakként pedig kis gallydarabokat ragasztottam a fejre.
Kézi fúróval két kis lyukat tekertem a törzsnek szánt darabok aljára, hogy a lábakat majd ide lehessen rögzíteni.
Így is lett: spárgából és fagyöngyből készültek el a lábak, amelyeket a kifúrt lyukakon húztam át.
Végül mintás szalagból sálat kötöttem a szarvasoknak, és ezzel el is készültek.
És még mindig a Miért éppen Alaszka? főcímjelenete jut róluk eszembe... ez már valószínűleg örökké így marad :-)
...és akkor most fény derül arra, mi lett abból a rozsdás piskótasütő formából, amit a múltkori muffintepsivel együtt mentettem meg a kidobástól: az idei adventi koszorúnk, ami tulajdonképpen egyáltalán nem is koszorú.
Persze, rutintalan módon elfelejtettem lefotózni magát a formát... egyszerűen annyira lelkesen kezdtem az átalakításhoz, hogy mire észbekaptam, már készen is volt az egész. De biztosan mind láttatok már ehhez hasonló piskótasütőt: fémből van, téglalap alapú, felfelé kissé szétterül, és a szélei hullámosak - a miénk emellett még nem kevés rozsdával és folttal is rendelkezett. Mégis, abban a pillanatban, amikor félretettem a formát magamnak, azonnal tudtam, mi lesz belőle és hogyan fog majd festeni... így kivételesen tökéletesen kész elképzeléssel kezdtem az idei adventi "koszorúnk" elkészítéséhez. Láttam benne a négy fehér gyertyát, a fenyőágakat, az apró dekorációs elemeket - így tulajdonképpen csak meg kellett töltenem a sütőformát az elképzelt tartalommal.
A formát kitöltöttem száraz oázissal, erre tettem a gyertyákat, amelyekbe előbb drótot szúrtam. Az oázisra rögzítettem a fenyőágakat, majd ezekre az apró díszeket - utolsó lépésként pedig egy natúr színű szalagból kötött masnit.
Annyira, de annyira kedves a szívemnek...
A Karácsonyháznak ezúton is köszönöm az alapanyagok terén nyújtott segítséget!
Emlékeztek a tavalyi északi törpékre? Ezeket nagyon szerettem, hiszen jó volt rájönni arra, hogy a boltokban kapható édes, gombóc orrú manókat simán el lehet házilag is készíteni, és legalább olyan szeretnivalók lesznek, mint bolti társaik.
Idén viszont kicsit még tovább gondoltam a törpéket, hogy lehetnének még látványosabbak és egyszerűbbek - így születtek ezek az óriási, skandináv típusú manók, egyszerű kartonpapírból, nagyon gyorsan és igazán kevés munkával.
Különlegességük a magasságuk, hiszen közel 70 cm-esek, tehát igazán látványos dekorációk. Ráadásul különösebb kézügyességet sem igényelnek, ugyanakkor egyszerű és hétköznapi alapanyagokból készülnek - és nagyon szeretnivalók :-).
Szükség van hozzájuk a lehető legegyszerűbb barkácskartonra, 50x70 cm-es méretben, mondjuk szürke színűre:
Az egyik rövid oldalon egy kis hajtással jelöljük meg a közepét:
Erre a jelölésre azért van szükségünk, mert ennek segítségével könnyebben tudjuk betekerni kúp formára a papírt - egyszerűen csak a hajtástól kezdjük el befelé csavarni a papírt.
Ha kialakult a kúp forma, rögzítsük irodai tűzőgéppel, és vágjuk le a feleslegesen túllógó papírt (ehhez érdemes megkérni valakit, mert nehéz egyszerre tartani és tűzni).
A két papírréteget celluxszal is rögzíthetjük.
Állítsuk fel a papírkúpot, hogy lássuk, mennyit kell levágnunk a szélekből, hogy egyenesen álljon - ezután nyisszantsuk is le a papírvégeket.
Nagyjából a kúp közepén ragasztással rögzítsünk egy szalagot - én filcszalagot használtam, és ragasztópisztollyal fixáltam.
Ezután vágjuk ki vattából a szakállat. A kúpot azon a részen, ahol a szakáll fedni fogja, kenjük be papírragasztó stifttel, majd helyezzük rá a vattát, amelynek a felső széleit nyomogassuk be egy pálcika segítségével a szalag alá.
Végül már csak egy nagyobb hungarocellgolyóra lesz szükségünk, amit az orr helyére ragasztunk - kicsit húzzuk szét a vattát, hogy a kartonra tudjuk ragasztani az orrot, így stabilabb lesz.
Ezzel készen is lett az óriás méretű törpe.
Természetesen egy feleséget is kellett készítenem neki, nehogy magányosnak érezze magát... :-)
Szintén a rendrakásos tornádónak esett (majdnem) áldozatul egy levakarhatatlan használati nyomokat hordozó muffinsütő tepsi és egy rozsdás piskótasütő forma - de aztán persze megesett a szívem rajtuk. Jó, úgy is mondhatnám, hogy a kreatív énem a kidobás gondolatára is idegrohamot kapott, hiszen ilyen szuperpríma alapanyagokat nem pazarolhatunk el, de nem ám... akkor sem, ha szinte látom magam előtt, ahogy Marie Kondo rosszallóan cicceg, látván a kezemben a megmentett sütőformát.
De mivel tényleg hatott rám a rendrakási kultúra, mostanában csak akkor engedélyezem magamnak a kikukázott tárgy megtartását, ha rögtön tudom, milyen átnemesített formában fogom használni ezután.
Nem is hinnétek, milyen elrugaszkodott ötleteket tudok improvizálni kétségbeesésemben, amikor érzem, hogy bár mások kidobnák, nekem meg KELL tartanom azt a tárgyat... a muffinsütő tepsi esetében például rögtön megnyugtattam a lelkiismeretemet azzal, hogy ebből igazán egyedi karácsonyi dekorációt fogok készíteni.
De azért a muffintepsi mégsem az a nagybetűsen ideális dekorációs alapanyag, ezért kicsit tovább gondolkoztam a dolgon - és végül úgy éreztem, sikerült rátalálnom arra az ötletre, amivel a sütőforma új lehetőséget kaphat.
Igaz, muffinok már nem fognak többé sülni benne, de bízom benne, hogy nem bánja a megújult külsőt. Nekem pedig így is maradt két további muffinsütő tepsim, amit használhatok :-)
Tehát ez volt a kiindulási alap, többkörös lesikálás után:
Mintás papírokból egyforma köröket vágtam ki, amelyek éppen a forma mélyedéseibe illő méretűek voltak...
...és be is ragasztottam ezeket a tervezett helyükre.
Majd a mélyedésekbe különféle apró tárgyakat ragasztottam - mini fenyőfát, angyalkát, faformákat, pici ajándékcsomagot, tobozt, madarakat és hasonló díszeket.
Ezzel meg is volt a munka nagyja, és mivel ragasztópisztollyal rögzítettem az aprócska tárgyakat, nem is tartott sokáig a folyamat.
Legutolsó lépésként még rögzítettem rá feliratot, masnit, a hátuljára akasztót - és ezzel el is készült.
Most is azt gondolom, olyan nagy kár lett volna kidobni a muffinsütő tepsit - hiszen most szegényebb lennék egy vintage hangulatú téli dekorációval, amit pedig máris úgy szeretek...
A piskótasütő formáról pedig hamarosan írok, mert az is kapott egy új, nem is akármilyen lehetőséget :-)
Ezt a bejegyzést két dolog inspirálta: 1. az időjárás-jelentések, miszerint a hó már a spájzban van, 2. látogatás a gödöllői Karácsonyházban.
Az elsőt nem nagyon szükséges kifejteni, ám a másodikat annál inkább... már többször írtam a Karácsonyházról, még évekkel ezelőtt is, amikor még más helyen volt - az idei viszont már a második év, amikor amikor egy lényegesen tágasabb helyszín ad otthont az ünnepi csodáknak. Ennél szerényebb szavakkal képtelen lennék illetni a látványt, és aki járt ott, az biztosan igazat ad nekem... a Karácsonyház nemcsak utolérhetetlenül bőséges beszerzési forrása a gyönyörűséges ünnepi díszeknek, ennél sokkal több: mesebeli hangulat, sok-sok apró ötlet, egyedi tárgyak, igényesség és kedvesség. Az egyik kedvenc helyem, ahol a hagyományos stílusú dekorációk mellett az olyan kreatív megoldások is helyet kapnak, mint kedvencem, a snowboard-deszkákból készült karácsonyfa :-)
Persze most sem jöttem el üres kézzel, sőőőőt... de mivel sajnos nem lehet megvenni az összes tárgyat, ami tetszik, néhánynak a képét csak a fejemben tudtam eltenni, ötletként. Ezek között is volt egy ház formájú dísz, ami nagyon tetszett - és végül is addig motoszkált bennem, hogy megkérdeztem, megpróbálhatom-e reprodukálni a házikókat a blogon.
Így a mai bejegyzés erről a kísérletről szól - és rögtön hozzá kell tennem, hogy a végeredmény persze más lett, olyan kifliéslevendulás. :-)
Mivel fából készült díszekről van szó, én helyettesítő alapanyagként a szokásos gyógyszertári faspatulák mellett döntöttem, mert ezekkel nagyon egyszerű dolgozni:
Fehér kartonból kivágtam egy házsablont, a méretét négy egymás mellé helyezett spatulához igazítva - majd körberajzoltam a formát a falapokon.
A jelölések mentén egy éles ollóval levágtam a felesleget. Érdemes celluxszal egymáshoz rögzíteni a spatulákat, ez sokat segít, hogy ne potyogjanak szét a darabok.
A hátoldalra két másik spatulát ragasztottam, hogy biztosan összefogják a házikót:
Majd a felesleget itt is levágtam.
A házikókat halványbarnára festettem, és száradás után kicsit visszakoptattam csiszolópapírral.
Két spatulát hosszábban elvágtam (ehhez nem jó ollót használni, helyette barkácskés a jó megoldás, amivel párszor végigkarcoljuk hosszában a spatulát, és akkor egyszerűen csak szét kell pattintani).
A vékony falapokat a szükséges méretre vágtam, és tetőként a házikókra ragasztottam.
További spatulákból ablakdarabokat és ajtókat vágtam, ezeket is felragasztottam.
Ezután az új részeket fehérre festettem, és közben kéményt is készítettem a házakra.
Fekete papírból kis négyzeteket vágtam, nem igazán mérnöki pontossággal, inkább csak érzésre - és ezeket az ablakokra ragasztottam.
A havat fehér struktúrapasztával kentem a házikókra:
Végül még vágtam egy-egy egyenes spatuladarabot is a házikók aljára - persze ezeket is lefestettem és "behavaztam".
Nem állítom persze, hogy pár perc alatt készen vannak, aprólékos és időigényes a készítésük... de amikor a Nagyobbik azt mondta, ő majd megőrzi ezeket a díszeket, és majd a gyerekeinek adja tovább, az megért minden percet.
Az ihletért pedig nagy köszönet a Karácsonyháznak - ha ünnepváró hangulatba szeretnétek kerülni, mindenképpen látogassatok el hozzájuk, kicsiknek és nagyoknak is igazi élmény. :-)
