Amikor reggelenként vacogva beülök az autóba, és ugyanazzal a lendülettel bekapcsolom a fűtést, nehéz elhinnem, hogy még csak szeptember van - és biztosan a hideg teszi, de útközben valahogy mindig a tél keveredik elő a gondolataimban, ajándékötletek, ünnepi ételek, karácsonyi dalok... egy ilyen úton jutott eszembe a következő ötlet, ami akár még karácsonyfadíszként is felhasználható, persze ezt csak úgy megemlítem, hiszen még csak ősz van :-)
Ha van otthon néhány szép szem diótok, akkor a lényeg máris rendelkezésre áll - érdemes nagyobb és simább felületű példányokat választani (már amennyire lehet sima egy diószem :-) ):
Barna dekorgumiból elkészítettem a tetőket - egyszerűen csak két darabka összeragasztásával:
Az elkészült tetőket a diókra ragasztottam.
Krémszínű akrilfestékkel felfestettem az ablakokat és az ajtókat, majd száradás után fekete alkoholos filccel meghúztam a körvonalaikat.
A házikókat egy-egy dekorgumi-darabra ragasztottam:
Utolsó lépésként pedig fehér akrilfestékkel bepacsmagoltam az alapot és a tetőt. Ehhez a legegyszerűbb egy darabka szivacsot használni - szemléltetésként oda is tettem a házikó mellé azt a szivacscsíkot, amit én használtam erre a célra.
És ezzel készen is lettek a téli dióházikók.
Legközelebb próbálok az őszre fókuszálni, de amikor ilyen közel van a tél és a karácsony, ez nem könnyű, nagyon nem könnyű :-)
Igazán nagy szerencse, ha van egy barátunk, aki nagyon szereti a pisztáciát, mert mindig el lehet kérni tőle a héjakat a jobbnál jobb (=őrült) ötleteinkhez. És még nagyobb szerencse, ha az ember barátja egyben a legeslegközelebbi szomszédja is, mert egyrészt ott vagyunk egymásnak jóban-rosszban, másrészt rögtön odaadja a pisztáciahéjakat :-)
Egyszer régen egy spektrumos kreatív tévéműsorban láttam ezt az ötletet, és azóta tervezgetem is, hogy megcsinálom, de nálunk elég ritka vendég a pisztácia. A fent említett forrásból viszont nemrég sok-sok héjat be tudtam gyűjteni, mert ezekkel bőven vannak terveim, de elsőként ezt a régi ötletet szerettem volna megvalósítani - úgyhogy amikor összejött a szükséges héjmennyiség, neki is láttam.
A pisztáciahéjak mellett szükség volt egy koszorúalapra is - ebből egy viszonylag kicsit választottam, mert éreztem, hogy nem kell túlvállalnom magamat :-)
Azzal kezdtem, hogy három héjat virágközépszerűen a koszorúalapra ragasztottam (pisztollyal):
Ezt elkezdtem körberagasztani további pisztáciahéjakkal:
Ezt folytattam tovább, míg egy nagyobb, rendes virágfejforma ki nem alakult.
Ugyanígy több hasonló virágot ragasztottam az alapra:
És többet és nagyobbakat is:
Végül pedig a kimaradó üres helyeket is feltöltöttem héjakkal, míg az alapot teljesen be nem fedték a virágformák.
Ha őszinte akarok lenni, nagyon tetszik nekem ez a koszorú - egyrészt mert tényleg olyasmiből készült, ami tízből tízszer a kukában végzi, másrészt pedig hihetetlenül harmonikus látványt nyújt a virágformákkal és ezzel a meleg, természetes kinézettel. Nem is dekoráltam tovább semmivel, pedig eleinte legalább egy masnit akartam rá tenni - de így lett tökéletes, ahogy volt, natúr állapotban, egyszerűen.
Egy újabb nyomós érv, amiért olyan szeretnivaló a pisztácia :-)
Igenigen, mondhatjátok, hogy ilyenkor hogyan kerülnek elő téli dolgok, de mindjárt megmagyarázom :-)
Az úgy van, hogy amikor vége a karácsonynak, és abba kell hagyni a különféle téli-ünnepi dolgok készítését, mindig megbánom, hogy miért nem kezdtem el előbb írni róluk, mert akkor még többet lehetett volna... mert hát a legkedvesebb időszakom alkotási szempontból tagadhatatlanul a karácsony. Biztos vagyok abban, hogy ezt rajtam kívül sokan gondoljátok így - annyi, de annyi ötlet születik ilyenkor, hiszen nincs inspirálóbb a karácsonyi hangulatnál, fényeknél, illatoknál, gondolatoknál. És bár ennél hosszabb ünnepi időszak nincs, övé a november és a december is, nekem ez mégis túl rövid, és sokkal több ötletről tudnék írni, ha több idő lenne rá... ezért aztán arra gondoltam, ha jön egy gondolat, hát nem fogom vissza, megcsinálom és megírom, mert hátha később nem fog eszembe jutni vagy nem marad már rá idő, és valakinek éppen ez fog jól jönni. És ha csak én leszek az a valaki, azzal is elégedett leszek már :-)
Így történt, hogy most, szeptember végén, amikor még nyílnak a völgyben a kerti virágok, összeszedtem a bátorságomat, és elkészítettem ezeket a hóemberkéket. Csakis a proaktív gondolkodás szellemében :-)
Alig kellett hozzájuk más, mint néhány pingponglabda:
Kettőt-kettőt ragasztópisztollyal egymáshoz rögzítettem (ha feliratosak a lasztik, érdemes őket a szövegnél egymásnak fordítva összeragasztani, így a végén nem is fog látszani egyik felirat sem). Fehér dekorgumiból szabálytalan darabokat vágtam, ezeket a hóemberkék aljára ragasztottam (persze fehér karton is jó hozzá).
Mintás szalagból vágott darabokat kötöttem-ragasztottam a hóemberkék nyakába. Narancssárga dekorgumiból vágtam orrot, amit pillanatragasztóval rögzítettem, akárcsak a karoknak szánt préselt papírgolyókat.
A szemeket, a szájat és a gombokat fekete alkoholos filccel rajzoltam meg, és ezzel készen is lett.
A legeslegelső fecskék :-) Persze még lesznek bőven őszi ötletek is, de azért nem bánjátok ezeket, ugye....?
A legutóbbi bevásárláskor hihetetlenül alacsony áron sikerült spárgagombolyagokat beszereznem - persze nem ezekért mentem, de ez volt az abszolút fénypont -, úgyhogy rögtön vettem is több csomaggal, karácsony előtt biztosan nagyon jó kis ihleteket fognak adni. De addig mégis ki tud várni, ugye? :-) Így aztán az első adandó alkalommal kis gombolyagfigurákat készítettem az egyik adagból, mondjuk úgy, hogy előtanulmányképpen a karácsonyi angyalkákhoz... ezek a figurák viszont kimondottan őszi hangulatúak lettek, amiben része volt a színeiknek és a makksapkájuknak, sőt, a Kisebbik egyenesen úgy vélekedett, hogy ezek "októberi nénikék". És hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem ezt az értékes véleményt? :-)
Szóval, az októberi nénikék alapja az egy csomagban lévő három spárgagombolyag volt, amit kiegészítettem három préselt papírgolyóval:
Természetesen a dolog azzal indult, hogy a papírgolyókat ragasztópisztollyal a spárgagombolyagokra rögzítettem:
A figurák haját ezúttal nem fonalból oldottam meg, hanem rendes babahajból ragasztottam:
Szalagdarabka sálnak, két gomb a pocakra - az októberi nénikék divatos kiegészítői :-)
Már csak a pomponos makksapkákra volt szükség, meg a kellően vidám arckifejezésre, és ezzel készen is lettek a rusztikus stílusban elkészített őszi spárgaasszonykák. :-)
Annak ellenére, hogy napközben szinte strandidő van, én szilárdan tartom magam az őszi hangulathoz. Szeptember közepén igenis ősz van, akkor is, ha az időjárás ezt kicsit sem veszi figyelembe, és vénasszonyok nyara helyett vénasszonyok szaunáját szállítja nap mint nap... És ha már ugye ősz van, őszies dolgokat kell alkotnunk, még akkor is, ha épp folyik rólunk a víz :-) Például egy tökös sütitartót, amihez csak egy nagyobb agyagcserépre és egy méretben hozzá illő agyag alátétre lesz szükségünk - és persze tökszínű festékre.
A kiindulás az őszi sütitartóhoz tehát ez volt, alaposan megtisztogatva:
A cserepet befestettem kívülről (ha nagyon használt, belülről is érdemes) narancssárgára, ahogyan az alátétet is.
Az agyagon villámgyorsan megszárad a festék, ezért két, helyenként három rétegben is átfestettem - ezt egy mosogatószivaccsal a legegyszerűbb megtenni, pár perc alatt készen is van egy réteg.
Mivel ilyen gyorsan száradt, rögtön ráfestettem barna akrillal a csíkokat is. Itt nem az a cél, hogy vonalzóval húzott csíkok legyenek, mert egyik igazi tök sem szabályos teljesen - ezért egyszerűen csak ujjal festettem meg a csíkokat.
A valósághűbb hatás miatt a barna csíkok mellé bézs vonalakat húztam:
Ez a fázis is azonnal megszáradt, úgyhogy már fújhattam is le az egészet kívül-belül átlátszó matt lakksprayvel.
Száradás alatt faágból szárat fűrészeltem, és zöld filcanyagból leveleket vágtam - majd a faágat erős pillanatragasztóval az alátét közepére ragasztottam, a leveket pedig köré.
Ezzel el is készült az őszi sütitároló - amibe elsőként természetesen a kedvenc őszi sós kekszünk fog kerülni... :-)
