A kertünkben található növények között a levendula az abszolút uralkodó. A bokrok között többféle fajta is akad, és mindegyiknek megvan a maga különleges tulajdonsága - a legkorábban virágzónak például az, hogy bár annak van a legszebb virága, egyben a legkevésbé illatos is. Így aztán nem alkalmas a klasszikus levendulás felhasználások egyikére sem, mert azon kívül, hogy szép, nincs más erénye, szemben a később virágzókkal, amelyek viszont évekig képesek illatozni, még teljesen megszáradva is, levendulaszörpnek pedig egyenesen a legeslegjobbak.
Sok-sok levendulás ötletet lehet most látni mindenfelé a neten, de általában mindegyik az illatból indul ki - úgyhogy amikor az első levendulabokraink elkezdtek virágozni, egy olyan ötletet gondoltam ki, ahol nem olyan nagy hátrány, hogy gyengébb az illat, ellenben látványos, és még a legkisebbeknek is nagyon fog tetszeni.
Röviden - levendulasünit készítettem :-) Amellett, hogy biztosan megmosolyogtat mindenkit, az az előnye is megvan, hogy ha a levendulák már nagyon elszáradtak rajta, a szálak kihúzhatóak, és frissekkel-illatosakkal helyettesíthetőek. Mindezek mellett pedig tényleg egyedi ajándék lehet belőle, és ráadásul hasonlót sem láttam még sehol - úgyhogy igazán sok jót tudok róla mondani. :-)
Nézzük is, hogyan készült: kell hozzá levegőn száradó gyurma és egy csokor levendula.
A gyurmából süniformát nyomogattam:
Majd a levendulaszárakat rövidre vágtam, a virágzat alatt elnyisszantva - a szárvégeket pedig elkezdtem beszúrogatni a gyurmába.
Mindezt addig folytattam, míg a süni teljes hátát-oldalát be nem borítottam a szálakkal.
Ezután alaposan áttanulmányoztam a sünit, és ahol nagyobb rés volt, oda még beszúrtam szálakat, míg viszonylag tömött nem lett a borítás.
Végül három, fekete gömbfejű gombostűt szúrtam a süni elejébe szemnek-orrnak, és ezzel el is készült.
Ezután már csak annyit kell tennünk, hogy megvárjuk, míg a gyurma megszárad - ebben a trópusi időben ez nagyon gyorsan megy.
Kedves, illatos, egyedi - jobban csak azért nem dicsérem, mert szerénységem nem engedi. :-) Ahogy az elején írtam, az elszáradt-illatjukat vesztett "tüskék" kihúzhatóak, és könnyen pótolhatóak, mert egyszerűen csak vissza kell tennünk a lyukakba az új virágokat.
Íme ő, a levendulasüni.
Nos, szerintem a foci-Eb izgalmai még azok közül is sokakat beszippantanak, akik máskülönben kicsit sem foglalkoznak a labdarúgás világával. Akik pedig alapból is szeretik a focit, azok valószínűleg az Eb idejére kényelmes kuckót rendeznek be a tévé előtt, és zokniba tűrt szürke mackónadrágban követik az eseményeket még ebben a kánikulában is. :-)
Én úgy vagyok a dologgal, hogy a JÓ focit szeretem - ezért aztán az elmúlt években többnyire csak a külföldi meccseket követtem... de az az igazság, hogy az Eb alatt mindez eléggé megváltozott, a magyar csapat egészen fantasztikus teljesítménye miatt - jó, szürke mackónadrágot azért nem veszek, de percről percre követem a csapat meccseit, és a portugál-magyaron sosemvolt érzések dagadtak honleányi keblemben. Az Eb-t tehát most különösen jó nézni, és nem is én lennék, ha nem szentelnék egy újabb ajtókoszorút a témának, a már nemistudomhányadikat a sorban. Lassan kiállítást nyithatnék ezekből, persze ha mind nálam lennének, de szerencsére itt ez a kis blog, ami híven állít emléket koszorúkészítési mániámnak. :-)
No de vissza az Eb-hez, ezúttal tehát focis ajtókoszorút készítettem - következőképpen.
Mindig kell egy barát, vagyishogy koszorúalap, most éppen ez:
Ezt terveztem fűvel bevonni. Persze nem igazival, de ugye akkor mégis mivel - hát csak természetes, hogy egy kis zöld krepp-papír a megoldás. Egy tekercs végét levágtam, 6-7 cm szélességben:
A kicsi tekercset szétnyitottam, aztán rétegenként újra egymásra hajtottam, mert így könnyebb volt sűrűn bevagdosni az egyik oldalát.
A bevágott széleket kicsit meggyűrögettem, aztán pedig elkezdtem feltekerni a koszorúalapra. Az elejét gombostűkkel rögzítettem, és úgy tekertem a csíkot, hogy mindig fedésben legyen az előző réteggel.
Ez volt egy csík, úgyhogy újabb darabot vágtam a krepptekercs végéről, ezt is bevagdostam, feltekertem az alapra:
És már csak egyszer kellett újra ugyanezt elvégezni. Lehet, hogy ez nagyon időigényesnek és macerásnak tűnik, de meglepően nem az! Egy meccsszünetben simán megvan. :-)
Nnna, a neheze ezután jött. Ugyanis azt már közben elhatároztam, hogy egyszerű fehér pingponglabdákat fogok focilabdává plasztikázni, de botor módon nem értem be azzal az egyszerű megoldással, hogy alkoholos filccel ötszögeket pingálok a kis fehér gömbökre. Neeeem, nekem mindig maximalistának kell lenni, úgyhogy enyhe mazochista hajlammal fekete papírból vágtam ki egy rakás ötszöget, egy kis sablon segítségével.
De a fekete foltok felragasztásában legalább már a Kisebbik is lelkesen segített, úgyhogy a kis focilabdák ezután gyorsan elkészültek.
Ragasztópisztollyal a füves alapra rögzítettem őket:
Aztán egy régi foglalkoztatókönyvből kivágtam az Eb-n részt vevő csapatok zászlóit, egy párat rajzoltam is hozzá (kinyomtatva persze sokkal egyszerűbb lett volna, de nagyon jó vagyok a saját dolgom nehezítésében :-) ), és ezeket felragasztottam az alapra.
Végül a koszorú közepébe szúrtam a lényeget, és ezzel készen is lett.
És ezután is reméljük a legjobbakat... csak így tovább, fiúk!! :-)
A mai bejegyzés "főszereplője" anyukám születésnapjára készült, az ő különleges kertjükbe, ahol minden apró zug igazi csodákat rejt, madárfészkeket, mézédes málnát, szépséges virágokat, láthatatlan (bár némelyek számára nagyon is jól látható) tündéreket.
Az ajándékot úgy szerettem volna elkészíteni, hogy belesimuljon ebbe a kis egyedi világba, feltűnés nélkül és természetesen - azt hiszem, ez sikerült is. Kivételesen nem lesznek fázisfotók a munkáról, mert ez egy nagyon személyes ajándék, ahol a készítés lépéseit az a sok-sok szeretet egészíti ki, amit az ünnepeltre gondolva érzek - a "ragasszuk össze a felületeket" most kevés lenne ide.
De azért megmutatom, mi volt a kiinduló tárgy, ami az ihletet adta - mert nem az a kimondottan szokványos ihletadó alap... :-)
Ugye? :-)
Ez egy több helyen lyukas talpú, réges-régi bakancs, amit már sok éve csak kegyeletből tartottam meg - most viszont újjászületett mint születésnapi ajándék és kerti dekoráció, és boldog voltam, hogy igazán nagyon tetszett az ünnepeltnek...
Ezek a papírdíszek sokkal látványosabbak annál, mint amennyi energiába kerül az elkészítésük. Annál pedig végképp ezerszer takarékosabb megoldást jelentenek, mint amennyiért készen lehet őket megvenni... úgyhogy mivel esküvő-, ballagás- és buliszezon van, érdemes elkészíteni néhányat, dekorálni vagy ajándékba - esetleg csak úgy magunknak, mert széééép :-)
Ezekhez a díszekhez nem kell semmilyen különösebb kézügyesség, mert a harmonikahajtogatáson és egy kevés ragasztáson kívül nincs más teendő velük - a hajtogatáshoz a kisebbeket is be lehet fogni, mert ezek a körök akkor is csinosak, ha nem tökéletesen egyformák a hajtások. A gyerekek pedig garantáltan odalesznek, hogy micsoda szépségeket készítettek :-)
A papírdíszekhez kell sima és mintás papír, tortapapírkák és persze ragasztó. Ha van négyzet alakú papírunk, azzal egy fázist megspórolhatunk - nekem nagyobb méretben nem volt, úgyhogy A4-es színes papírokat vettem elő, egészen pontosan három darabot:
A papírokat szabályos négyzet alakúra vágtam:
Ezután a papírnégyzeteket harmonikaszerűen behajtogattam, kb. 1 cm-es közökkel.
A keletkezett harmonikákat félbehajtottam:
Az egymáshoz közel eső papírszéleket pedig összeragasztottam.
Ugyanígy a maradék két papírnégyzetet is elkészítettem, és így kaptam három legyezőt:
A három legyező széleit egymáshoz ragasztottam - így egy szépséges hajtogatott kört kaptam.
Ezután három jóval kisebb méretű négyzetet vágtam:
És ezeket is hajtogattam-ragasztottam, míg nem lett belőlük a fentinél kisebb méretű, de ugyanolyan csinos kör:
A nagyobb kör közepére kisebb méretű tortapapírt ragasztottam:
És erre került - szintén ragasztással - a mintás kör.
Mindezt nehezebb és tovább tart leírni, mint elkészíteni :-) Úgyhogy lelkesen gyártottam belőle újabb és újabb darabokat, és nemcsak én, hanem a gyerekek is - így nyugodt lelkiismerettel mondhatom,vakációs programnak is kiválóan megteszi :-)
