Ezen az oldalon találtam egy fantasztikus kerti ötletet, amely különösen az olvasni kedvelők szívét dobogtathatja meg. Tulajdonképpen egy álló útjelzőről van szó, amelyen különféle irodalmi helyszínek találhatók - a különféle úticélok egyszerű raklapdeszkákra vannak festve, ezek pedig felszögelve egy faoszlopra vagy karóra.
Ez az ötlet borzasztóan megtetszett, de most nem tudok időt szakítani arra, hogy egy ennyire munkaigényes tárgyat összerakjak - ám ami késik, nem múlik, kell egy ilyen a kertbe. Viszont addig is elkészítettem az útjelző mini verzióját, gyógyszertári nyelvlapocokból, és hát így is odavagyok érte. :-)
A kiindulási alapot tehát a legegyszerűbb patikai spatulák képezték:
Ezeknek az egyik végét egyenesre, a másikat csúcsosra vágtam:
Ezután a spatulákat különféle színűre festettem, kb. két perc alatt - a módszerem az, hogy konyhai szivacsból levágok egy darabot, erre teszek egy pici világos festéket, ezt áthúzom az egyik falapocskán. Aztán egy pötty sötétebb festék a szivacsra, megint áthúzok vele egy spatulát, és így tovább, amíg különféle árnyalatú végeredményeket nem kapok - ez az egész tényleg két perc.
Ezután a spatulák felületét kicsit visszacsiszoltam, de még mindig a szivacsot használva, csak a dörzsölős felét :-)
Következett a pepecsebb rész, az irodalmi úticélok felrajzolása - ehhez ceruzával előírtam a szavakat, és fekete alkoholos filccel áthúztam.
Majd kerítettem a kertből egy elszáradt, viszonylag egyenes ágat, és földet tettem egy kis virágcserépbe.
Az ágra ráragasztgattam a spatulákat, ragasztópisztollyal:
Végül pedig már csak bele kellett szúrnom az ágat a cserépbe - ezzel el is készült az irodalmi útjelző miniben, rajta a sok kedves helyszínnel.
Biztos van rajta jó pár olyan, ami egyben a ti kedvencetek is ezekből :-)
A kapunk előtt szép, formás kavicsok vannak, de olyan szépek és formásak, hogy évek óta fosztogatom a készletet. Most is megcsapoltam a megfogyatkozott kavicsmennyiséget, mert azt jutott eszembe, lehetnének belőlük gombák, olyan pöttyösek, de a kavicsjellegből adódóan kicsit sem mérgesek. Ezért válogattam a kavicsokból hosszúkásakat a gombák szárához és gömbölydedebbeket a kalapokhoz, majd első körben elmostam őket, és hagytam teljesen megszáradni mindet.
Ezután ragasztópisztollyal összeragasztottam a tönköket és a kalapokat - a ragasztóval nem spóroltam, hogy biztosan rögzítse egymáshoz a két kavicsot.
Elsőként a kalapokat festettem be piros akrilfestékkel:
Száradás után pedig a gombák szárát festettem fehérre, két rétegben - a rétegek között hagytam teljesen megszáradni a festéket.
Végül megfestettem a pöttyöket is, és ezzel tulajdonképpen el is készültek a kavicsgombák.
Igazi színfolt :-)
Szerintem az új Star Wars film egyik legjobb figurája (persze csakis Han Solo után, mert Han Solo a legesleg) a kis kerek droid, BB8. Nem is véletlen, hogy a film bemutatásakor rögtön hatalmas rajongótáborra tett szert, akiknek ezerféle játék BB8 figurát dobtak piacra azon melegében. A Kisebbik is többször találkozott a kis kerek droiddal itt-ott, és minden alkalommal el kellett neki mesélni, ki is ő valójában, és milyen szerepet kap a filmben. A többedik ilyen beszámolónál éreztem úgy, hogy a tettek többet érnek száz szónál, és gondoltam, hogy az első adandó alkalommal majd el is készítem neki, persze csak egy nagyon leegyszerűsített verzióban.
Az egyszerűsítés leginkább azt jelentette, hogy szimpla hungarocellgolyót és -tojást készítettem elő a droidgyártáshoz:
A tojást kettévágtam, hogy BB8 jellegzetes félgömbfejéhez is legyen alap:
Ezután a golyót és a fél tojást akrilfestékkel fehérre festettem.
A testként szolgáló golyón bejelöltem a köröket, amelyek a droid mintázatát adják - ehhez két különböző méretű tejesdobozkupakot készítettem elő, amelyeket belenyomtam a hungarocellbe. A lenyomat tökéletesen ott maradt:
Kifestettem a kereteket narancssárgával:
Majd a maradék mintázatot is megfestettem narancs, ezüst és fekete festékkel. A koszokat és elemszéleket grafitceruzával rajzoltam meg.
Végül ragasztópisztollyal rögzítettem a fejet a testen, és utolsó simításként két drótdarabot szúrtam a fejrészbe antennaként.
Ezzel el is készült a kis kerek droid. A Kisebbik rögtön elvitte magával a birodalmába, és mivel véleménye szerint a BB8 nem elég kedves név egy ilyen kedves kis robotnak, rögtön átkeresztelte egy másik névre.
Kíváncsi lennék, George Lucas mit szólna, ha tudná, hogy halhatatlan univerzumában egyes robotokat Öcsikének hívnak... :-)
Hihetetlen, de megtörtént - mostanra a Kisebbik is lelkes rajzolóvá vált. Sok évnyi kitartó nemrajzolás után egyszer csak meglátta a lehetőséget a fehér papírban, és mostanában már az iskolai szünetekben is elmélyülten rajzol, legtöbbször saját képregényeket. Ezek a történetek külön, saját blogot érdemelnének, mert a Kisebbik az ad-hoc történetszerkesztés és a váratlan fordulatok nagy mestere, amelyeket most már kissé keszekusza, de annál lelkesebben kreált rajzfigurákkal is kiegészít. Mi pedig persze nagyon örülünk minden friss alkotásnak, és igyekszünk ösztönözni a grafikai készség további kibontakozását, mindenféle vonzó színű ceruzával és filctollal, amelyekre mostanra el is lepték az ifjú alkotó asztalát. Jött is az igény, hogy legyen ceruzatartó az asztalon, de nem akármilyen ám, hanem pandás. És hogy ne legyen magányos a panda, született egy pandabanda, méghozzá a legkézenfekvőbb ceruzatartó-alapanyagból, azaz konzervdobozokból.
Egészen pontosan ilyenekből:
Ezeket fehér akril alapozófestékkel fehérre kentem - három rétegben, így lett tökéletes a fedés.
Száradás után fekete festékkel kialakítottam a foltokat:
Végül befejeztem a szemek kialakítását, és egy kis zöldet is festettem a mancsokba.
A pandás ceruzatartók azóta már három készlet alkotóeszköznek biztosítanak helyet - bár néha kiürítődnek, és pandacsaládos kalandokba keverednek :-)
Gyönyörűséges csíkos muffinpapírokat kaptam a múltkor ajándékba. Eltettem őket a korábban kapott, ugyancsak gyönyörűséges mintás papír szívószálak mellé, mert én ezeket a csodálatosságos dolgokat képtelen lennék rendeltetésszerűen használni, legalábbis addig biztosan nem, amíg számomra értelmesebb célra ki nem próbáltam előbb őket.
Így esett, hogy míg más álomszép sütiket prezentál a blogján ilyen papírtartókban, kiegészítve ilyen szívószálakkal, én szemrevaló lánykákat gyártok belőlük.
Talán majd ezek után lesz szívem a célnak megfelelően is használni mindezeket - de a hangsúly a "talán"-on van. :-)
A muffinpapírból-szívószálból készíteni tervezett lánykákhoz kellett még a főszereplőkön kívül a fejhez egy nagyobb golyó, a lábakhoz egy kisebb tojás, mindkettő hungarocellből; a törzshöz pedig egy papírgurigából levágott darab.
A hungarocellgolyóba fúrtam egymás mellé két lyukat, ebbe szúrtam két szívószálat - az erősebb tartás kedvéért ragasztópisztollyal előzőleg egy kis ragasztót is nyomtam a lyukakba.
A papírguriga két oldalára szintén fúrtam két lyukat, a majdani karokhoz.
Pamutvászonból vágtam egy akkora csíkot, amellyel kényelmesen be lehetett borítani a gurigát - ezt papírragasztó stifttel rögzítettem.
Az anyag alatt megkerestem a két fúrt lyukat, és ezen a két ponton kis rést vágtam az anyagra.
Az így keletkezett nyílásokba szúrtam egy kettévágott szívószál feleit, és belül ezekre is nyomtam egy kis ragasztót.
Megvártam, míg a ragasztó teljesen meg nem száradt, és szívószálas golyót átvezettem a gurigán. Azon a ponton, ahol a guriga a fejhez ért, egy kis ragasztóval biztosítottam a szükséges kötődést.
A muffinpapír aljába fúrtam két lyukat, majd ráhúztam a lábakra. A guriga éppen tökéletesen beleillett a muffinpapír aljának peremébe - ezt is egy kis ragasztóval rögzítettem.
Fonalból hajat kötöttem, és a fejre ragasztottam - és persze két copfot is csináltam, mert ez így tökéletes. :-)
Egy másik muffinpapírt szétvágtam - egészen pontosan az oldalsó részt levágtam a forma aljáról. A forma oldalsó részét főkötőnek a fejre ragasztottam, és az arcot is megrajzoltam.
A lábakhoz hosszában kettévágtam egy késsel a hungarocelltojást, és kifúrtam a szívószálak helyét.
Mehetett bele a lábszár, ismét kis ragasztóval fixálva, meg persze egy-egy masnival ellátva.
Még néhány aprósággal kiegészítettem a figurát (arcpír, masni a nyakba, zseníliagolyócska kéznek), és ezzel készen is lett.
Már csak a párját kellett elkészíteni, mert fontos, hogy ez a két figura két barátot ábrázol - két valóságos barátot. :-)
A másik figuránál felhasználtam kalapnak a levágott muffinpapíraljat, így semmi sem ment veszendőbe.
Ezek után is nehéz lesz rendeltetésszerűen használni ezeket az alapanyagokat, azt gondolom :-)
