Szeretettel, húsvétra

Tojások transzfertechnikával

A transzferálásról - nagyjából az összes többi DIY-bloggertársammal ellentétben - még sosem írtam. Ennek nem az az oka, hogy a transzferálás ne szippantott volna be engem is úgy, ahogy mindenkit, aki kipróbálta, hanem mivel tényleg ezer helyen lehet olvasni a témáról, nem akartam egy újabb lenni a sorban, aki leírja. De meg kell mondanom, a transzferálást tényleg muszáj kipróbálni, fantasztikus és látványos technika ez, ami ráadásul elég egyszerű is, tehát azonnal nagy sikerélményt ad mindenkinek.
Transzferálni többféle módon és anyaggal lehet, nekem legjobban a transzferoldatos technika vált be - ezzel tényleg pillanatok alatt lehet lézerprinterrel nyomtatott grafikákat átvinni különféle felületekre. Persze, én is úgy jártam, mint mindenki, aki transzferálásra adta a fejét - egy ideig mindenre megszállottan transzferáltam, felkutatva a házban található összes falapot, dobozkát, fatányért és vállfát. Végül amikor már tényleg minden átalakítható felület elfogyott, nagy nehezen lejöttem a szerről, és végre felhagytam a nonstop transzferálással.
Egészen mostanáig. Tegnap reggel ugyanis a helyi zöldségesnél kifújt libatojásokat pillantottam meg, és a transzferálási mánia újra a hatalmába kerített... persze tudtam, hogy egy olyan íves felületre, amiből egy tojás áll, nagyon nehéz átvinni szépen a nyomtatást, de egyszerűen muszáj volt kipróbálnom. Lelki szemeim előtt ugyanis azonnal megjelent a hófehér tojást borító francia feliratok képe, és Ti biztos megértitek, hogy az ilyen kísértésnek egyszerűen lehetetlen ellenállni...
Hogy nehéz volt-e a gömbölyű tojásokra szépen transzferálni - hát igen. Nem is lettek hibátlanok a tojások, közel sem - de ettől még annyira szeretem őket, hogy csak na. És bár első körben ezt akartam adni a hozzánk tévedő esetleges locsolóknak, valószínűleg úgy kell majd kicsavarni őket a kezemből (mármint a tojásokat :-) ).

Az elkészítés folyamata a következőkben látható - de nem írok minden részletet érintő útmutatást a transzferálásról, mivel tényleg nagyon-nagyon sok helyen lehet erről olvasni, nálam sokkal hozzáértőbb szakemberek leírásaiban. Azért persze pár szót fűzök a képekhez, főleg a gömbölyű felületre történő képátvitellel kapcsolatban.

A szépséges kifújt libatojások - ilyenkor annyira szerencsésnek érzem magam, hogy a legközelebbi zöldséges itt ilyeneket árul:

Elővettem a kinyomtatott mintás készletemből azokat a papírokat, ahol a minták egészen kicsiben szerepelnek (és természetesen fordítva, hiszen a tükörképük transzferálódik). A grafikák egyébként a csodálatos www.thegraphicsfairy.com oldalról vannak, ezúton is köszönet értük!

 Kivágtam a szöveget, több csíkra osztva - magasabb (nagyobb) grafikát lehetetlen volna a tojás gömbölyű felületére átvinni, ezért keskenyebb sávokra kell szabni a mintát.

Pici celluxdarabokkal a tojásra rögzítettem a papírcsíkokat. Haladóbb verzióban egyszerűen oda is lehet szorítani kézzel a minta széleit, de így biztosan nem mozdul el, és nem fog elmaszatolódni a kép.

A transzferoldatba fültisztító pálcikát mártottam, és ezzel simítottam át a papírt. Nem jó, ha az oldatból túl sok kerül a papírra, mert akkor szétfolyhat a minta, csak annyi kell, amennyi éppen átitatja.

 Ezután az ollóm oldalával óvatosan megnyomogattam- átsatíroztam a papírt, hogy a fekete festék mindenhol átkerüljön a tojásra. Van, aki ezt egy kiskanállal csinálja, kinek mi válik be - én az olló oldalára esküszöm. :-)
A papírt levettem a tojásról. A minta átkerült, így nagyon örültem. :-) Persze nem lett olyan tökéletes, mint amikor sík felületre tesszük át a grafikát, de ahhoz képest, amire számítottam elsőre, bőven megfelelt az eredmény.

Úgyhogy rögtön készítettem még újabb jó néhány tojást, és erről is úgy kellett lekattantanom magamat, ahogy nemrég a transzferálásról úgy általában... :-)

Tojásfészek

Az egérrágta kottapapírokból, amelyekről annyit írtam az elmúlt években, már csak kevés maradt. A meglévő néhány lap a kupac alján volt, és eleve szakadtak voltak, így ezeknek a felhasználásához olyan ötlet kellett, aminél nem gond, hogy csak darabok állnak rendelkezésre. Nemrég megleptem magam Martha Stewart "Crafts for kids" című könyvével, és ebben találtam egy kedves, madárfészkes ötletet - ezt alakítottam át a magam módjára úgy, hogy a szakadt kottapapírt fel tudjam használni. Az inspirációért tehát Marthát illeti köszönet, az alapanyagért pedig az egereket :-)

Először is keményre főztem három tojást, mert kifogytam a fa-, hungarocell- és egyéb kreatív tojásverziókból:

 A kottapapírból akkora csíkokat téptem, amekkorát engedett a darab mérete:

 A csíkokat meggyűrögettem, és vékony dróttal összefogva fészket hajtottam belőlük. A kicsi darabokból a fészek közepére tettem néhányat.

A tojásokat a fészekbe ültettem. Narancssárga papírból rombuszokat vágtam, kettéhajtottam, és egy csepp ragasztóval a tojásokra ragasztottam.

 Halványsárga papírból szárnyacskákat vágtam, és ezeket is felrögzítettem.

Végül alkoholos filccel szemeket rajzoltam, és ezzel el is készült a kis fészek.
Tojásfestés idén nem biztos, hogy lesz (bár kacérkodom néhány bronzszínű tojással), de ez a tojásdekor is megteszi. :-)

 

Nyusziház tojásdobozból

Biztosan egyetértünk abban, hogy minőségi/drága/direkt kreatív célra készített alapanyagokból nem olyan nagy kunszt valami szépet-jót alkotni. Olyan dolgokhoz nyúlni viszont, amelyek alapvetően nem igényesek és többnyire rögtön a szemetesben végzik, mindig kihívást jelentenek. A tojásdoboz éppen ilyen. Persze sokféle ötletet lehet olvasni az újrahasznosításukkal kapcsolatban, és már én is készítettem belőlük ezt-azt, de azért lássuk be, a tojásdoboz tényleg nem szép, nem igényes, durva, nehezen megmunkálható anyag, és ritkán születik belőle olyasmi, amit érdemes észrevenni. De mégis, amikor egy múltkori beszélgetésnél valaki azt mondta, nem hiszi, hogy egy tojásdobozból bármilyen, kicsit is rendesen kinéző játékot lehet készíteni, felébredt bennem a kisördög, és rögtön rávágtam, hogy pedig de. És némi töprengés után az itt következő dolgot gyártottam belőle - ami amellett, hogy játék, egyben húsvéti is, azaz egy szimpatikus nyuszipár otthona. A tojásdoboznak azért nem lettem szerelmese ezután sem, de azért ebben a formában nálunk igazán nagy sikert aratott, és még a fent említett szkeptikus ismerős is pozitívan nyilatkozott róla. :-)


Ez a tojásdoboz üresedett meg nálunk, ezt használtam fel az alkotáshoz:

 A belső négy csúcsot levágtam, és vastag kartonból akkora lapot vágtam,amit be tudtam illeszteni a doboz belsejébe.

Ezt a kartont ezután bevontam mintás papírral.

 


Egy zöld krepp-papír tekercsből levágtam egy kb. 5 cm széles részt, de nem hajtogattam szét - a sokszorosan rétegzett papírt így összefogva bevagdostam. Ezután széthajtogattam a papírcsíkot, darabokra vágtam, és a kupacokat a kartonlap melletti résekbe nyomtam - így olyan lett, mintha fű nőne a doboz szélén.

A saját dolgomat nehezítendő, sikerült egy olyan tojásdobozt választanom, aminek a belső tetőoldalára szöveg volt nyomva. Ezért ezt először is leragasztottam egy mintás kartondarabbal:

 


 Ezután ablaknyílásokat vágtam a dupla kartonba barkácskéssel, és filcanyagból vágott "függönyt" ragasztottam rá.

Ezzel tulajdonképpen a házikó el is készült, már csak a lakókra volt szükség. A natúr bábualapokat most nem fotóztam le, mert már sok bejegyzésnél mutattam meg őket - az első kép már fehérre alapozva, filcfülekkel ellátva, filcanyaggal beragasztva készült róluk:

És gyorsan be is fejeztem a nyuszikat:

Ezután pedig már csak annyi volt hátra, hogy néhány aprósággal berendezzük a kis házat - tulajdonképpen amellett, hogy játékként is megállja a helyét, húsvéti dekorációnak is igazán alkalmas... :-)

Vintage hangulatú nyuszis kép

Ez a csodálatos vírus, ami szabadlábon garázdálkodik most mindenfelé, fölöttem is kiütéssel győzött, ezért aztán nagyjából egy hete nem igazán tudtam foglalkozni semmivel sem. Pedig húsvéti dekoráció témakörben annyi, de annyi ötletem lett volna - de végül is jövőre is lesz húsvét, addig majd fejben tartom mindet. 
A kényszerű semmittevés azért nem volt egyébként egyértelműen rossz, mert egyrészt tényleg  sosincs ilyesmiben részem, másrészt az Ő jóvoltából olyan elsőrangú ellátásban részesültem, hogy mondtam, legközelebb is hozzá megyek majd nyaralni. :-)
Azért amikor egy kicsit már jobb lett a közérzetem, rögtön muszáj volt valamit kezdenem a felgyűlt kreatív energiákkal, de persze csak olyasmi jöhetett szóba, ami egyszerű és nem igényel sokféle eszközt-alapanyagot, mert a nagy ki- és elpakolásokhoz még továbbra sem érzem magamban egyelőre az erőt.  
Nemrég valahol a neten láttam egy édes, vintage hangulatú nyuszis képet, aminek az ára postaköltséggel együtt bőven maga mögött hagyta a megengedhető kategóriát. Így aztán elraktároztam a fejemben a képet, hogy húsvét felé közeledve megpróbáljam a magam módszereivel reprodukálni - és még félbetegen is megvalósíthatónak tűnt a dolog. Egy igazán nagyon egyszerű dekorációról van szó, aminél a ráfordított idő fordított arányban van az elkészült darab szépségével - és ez pozitívan értem, persze :-) 

Nem kell hozzá más, csak egy natúr falap:

Lefestettem vízzel kissé felhígított akrilfestékkel:

 

  
... amit száradás után kissé visszacsiszoltam.

 A falapra egy tálkát tettem, amit grafitceruzával halványan körberajzoltam:

 Leemeltem a tálkát, és most egy nyuszis sütikiszúrót tettem a rajzolt kör közepébe - persze ezt is körülrajzoltam.

 


Fehér akrilfestéket vettem elő, és a kört meghúztam - majd leveleket is festettem rá.

 


 Végül pedig magát a nyusziformát is megfestettem, pacsmagolós mozdulatokkal, hogy kicsit bundaszerűbb legyen a kitöltés.

 Ezzel készen is lett a vintage stílusú nyuszis kép - ez még betegen is megvalósítható volt, és nagyon szeretem a hangulatot, amit áraszt. Hátha meghozza azt a tavaszt is, amelyik nem esik vissza unos-untalan a télbe... 

Nyuszifüzér papírgurigából

Tudjuk, hogy a papírgurigákból bármit lehet készíteni, igazánténylegvalóban bármit. Valószínűleg ez már a 200. alkalom, hogy ezt elmondom, tudom, de mindig lenyűgöz ennek az abszolút hétköznapi alapanyagnak a sokoldalúsága és a benne rejlő lehetőségek.
Ezúttal - valószínűleg a közelgő húsvét hatására - az jutott eszembe, hogy ezekből a csodás kis papírhengerekből bár már többször készítettem nyuszikat, ezt meg lehetne közelíteni más nézőpontból is, például nem egészében felhasználva a gurigákat, hanem szeletekre vágva, ezáltal csinos kis füles nyuszifejeket kapva. A végeredmény pedig annyira gyorsan meglett, hogy szívből tudom ajánlani kisebbekkel történő alkotásra vagy egy egész alsós osztály lekötésére - ekkor egy grandiózusan hosszú alkotásban gyönyöködhetünk. :-)

A nyuszis gurigafüzérhez tehát elsősorban a papírgurigák kellenek:

 Papírragasztó stifttel bekentem a felszínüket, és mintás papírral körbetekertem mindet - az esetlegesen túllógó papírszéleket levágtam.

Minden egyes gurigát négy darabra vágtam:

 
 

 Az egyik papírkör hajtott élére pisztolyból kis ragasztót nyomtam, és erre illesztettem további két papírkört.
(Persze bármilyen jobb ragasztó megfelel, a pisztolyos megoldás a gyorsasága miatt szerethető, de kisebb gyerekeknél nem biztonságos.)

És tulajdonképpen ezzel készen is lett - én még mindegyikre tettem pékzsinegből kötött apró masnikat, de ez igazán nem kötelező.

 A nyuszifülekre pici ragasztót tettem, és erre helyeztem rá a zsinórt - így a füzér máris felakasztásra kész lett, hogy csendben sugározza a csodálatos gurigák újabb dicséretét :-)