Amikor megkérdeztem a Nagyobbikot, mi az ő szíve álma, amit szeretne esetleg megkapni a 11. születésnapjára, a válasz az volt, hogy készítsem el neki a Harry Potter-sorozat három főszereplőjét. Nem tudhatta, hogy ezzel ő ad nekem ajándékot, méghozzá kétszeresen is: az egyik az az érzés volt, hogy bár kérhetett volna bármilyen hiperszuper bolti ajándékot, mégis olyasmit kért, amit én készítek el neki... A másik ajándék pedig számomra az volt, hogy noha a figurák készítésével sok-sok órát vettem el az éjszakai pihenésből, a dolog minden pillanatát élveztem. Annyira, hogy az eredeti három figura helyett 16 lett - de úgy éreztem, egy ilyen kislány esetében ez a legkevesebb. És tényleg öröm volt elkészíteni a szereplőket, mert a Harry Potter abszolút közös könyvkedvencünk, és hihetetlen érzés megtapasztalni,hogy a köteteket még nálam is jobban tudja kívülről. :-)
Mivel tudtam, hogy a figurák minden bizonnyal számos kalandon mennek majd keresztül elkészülésük után, a kedvenc tartós és minőségi fafigura-alapomat használtam hozzájuk:
Alapoztam őket, majd felfestettem akrilfestékkel a ruhák alapszíneit. A kisebb részleteket alkoholos filcekkel rajzoltam meg, mint például a nyakkendőket:
Ezután fonalból hajat ragasztottam a figurákra. A karok a szokásos duplán hajtott zseníliadrótból készültek, és a legtöbb figura köpenyt is kapott filcanyagból, ahogy ez a varázslóvilágban illik :-)
Elsőként persze maga a főszereplő, Harry készült el:
Hedvig, a hóbagoly Harry hű társa közelről - őt pici fafiguraalapból készítettem:
Harry legjobb barátja, Ron Weasley:
És Harry másik legjobb barátja, a kivételesen okos, szorgalmas és tehetséges Hermione Granger:
A Griffendél házvezető tanára, Minerva McGalagony professzor:
És természetesen a csodálatos Dumbledore professzor, minden mágusok legnagyobbika:
De a roxforti tanárok közül Piton professzor az én személyes legeslegnagyobb kedvencem...
Hagridot sem hagyhattam ki a sorból, hiszen végig meghatározó szereplője a történetnek. A félóriás vadőrt úgy tudtam a többiek fölé emelni méretben, hogy a figuraalap aljára két építőkocka-karikát ragasztottam :-)
És nem feledkezhettem el a szörnyen undok roxforti gondnokról, Frics úrról sem:
... akinek mindene a macskája, az árulkodó Mrs. Norris:
Elkészítettem Sirius Blacket is, Harry sokat szenvedett keresztapját:
És a roxforti diákok közül azokat, akik a történetben a legtöbb szerephez jutottak - itt van például Luna Lovegood:
Aztán a hőssé váló, nagy utat bejáró Neville Longbottom:
Ginny Weasley, Ron húga, aki sok alkalommal jut fontos szerephez a történetben... :-)
És persze kihagyhatatlan a megtévedt Draco Malfoy is, Harry örökös ellenlábasa:
Dobby, a hűséges szívű, bátor és hősies házimanó számomra a történet egyik legmeghatározóbb figurája, így természetesen ő is elkészült, kisebb méretű alapból, mint a többi figura:
És a végére hagytam a jók legnagyobb ellenségét, a végletekig gonosz sötét varázslót, Voldemortot (és persze elmaradhatatlan kígyóját).
Hát ők lettek A Születésnapi Ajándék, amivel sikerült nagyon nagy boldogságot szerezni a Nagyobbiknak, ami bőven megérte az összes, nem alvásra fordított órát :-) És még így is kimaradt néhány nagy kedvenc, a piperkőc Gilderoy Lockhart, a jóslástanos Trelawney professzor, Madame Pomfrey vagy például Cho Chang, nem is beszélve Félig Fej Nélküli Nickről - de legalább karácsony előttre is van éjszakai programom :-)
A biciklitároló építésekor elmentettem magamnak az összes leesett deszkavéget és fahasábdarabot, mert hát azok valódi drágaszágok, ahogy Gollam mondaná... és most, amikor először gondoltam arra, hogy hohó, de hiszen nem is olyan sokára itt a húsvét, kimondottan jólesett, hogy alapanyagért csak be kellett nyúlnom a famaradékok közé (aztán rögtön utána kiráncigálnom két szálkát a kezemből). A fahasábmaradékok közül háromból ugyanis nyulakat gondoltam készíteni, egészen pontosan ezekből:
Okulván a szálkatémából, fogtam egy erős csiszolóvásznat, és nagyon alaposan átdörgöltem vele a fadarabokat, míg egészen selymesen simák nem lettek - ezután portalanítottam őket, és vízzel alaposan hígított bézs akrilfestékkel átkentem mindhármat. A hígításra azért volt szükség, hogy a fa mintázata átlátsszon a vékony festékrétegen, a festék viszont mindenképpen kellett ahhoz, hogy később a filctollal rajzolt részek ne folyjanak szét a fa erezetében.
Száradás közben fogtam néhány faspatulát, azaz gyógyszertári nyelvlapocot, és különféle nyúlfülformákra vágtam őket.
A fahasábok közben meg is száradtak, így megrajzolhattam a nyuszik pofiját alkoholos filctollal és egy kis pirosítóval.
A nyuszikat elláttam kevés, a fa rusztikusságához illő dekorációval, és felragasztottam a füleket, amelyeknek a belsejét előzőleg rózsaszínre festettem.
Végül mintás szalagból kötött masnit ragasztottam a nyakukba - és ezzel készen is lettek az első idei húsvéti fecskék :-)
Ezek az indiánok már több mint félévesek, de igazából teljesen elfelejtettem írni róluk - igaz, így viszont elmondhatom, hogy tökéletesen beváltak játékként, és az eltelt fél év alatt cseppet sem csökkent a népszerűségük a Kisebbik és a Nagyobbik körében. Igaz, már háromszor is előfordult, hogy kis híján agyontapostam a teljes kolóniát, persze nem szándékosan... de a két tulajdonos meg van arról győződve, hogy az indiánok BÁRHOL fel szokták verni a táborukat, ezért hol a fürdőszobaajtóban kezdenek a figurák törzsi táncot járni, hol az előszobában sütögetik a pecsenyéjüket - én meg lassan hozzászokom, hogy mielőtt bárhova belépnék, besandítok előre, nincs-e egy kóbor Hosszú Toll vagy Bölcs Medve talpmagasságban.
Az indiánok egyébként néhány palackdugó és kis méretű préselt fagolyó összeragasztásával készültek.
A dugókra körben filcanyagot ragasztottam, a figurák fejére pedig fonalból kötött hajat. A karok szokásosan duplán hajtott zseníliadrótból készültek (így nem szúr a drótvég), és ragasztópisztollyal rögzítettem a figurák oldalára.
A maradék filcdarabokból fejpántot is ragasztottam a figurákra.
Kellett persze egy sátor is, ezt igazán nem bonyolítottam túl, három hurkapálcadarabot összekötöttem:
Majd az így keletkezett sátorvázra filcet ragasztottam.
A tűzrakó hely igazán fontos egy indián család életében - ehhez is hurkapálca-darabokat használtam, amiket ragasztópisztollyal rögzítettem egy parafa poháralátétre.
A tűzhelyet aztán fel is díszítettem egy kicsit - a kertből szerzett apró kavicsokat ragasztottam a szélekre, zöld száraznövényt pedig a közepére. Erre fadarabkákat fektettem, és dekorgumiból vágtam ki a tűz lángjait - persze mindent rögzítettem ragasztóval.
Készült még egy varjú-totemoszlop is - ennek az alapja egy vastag faágdarab volt, amit a Nagyobbik rajzolt meg filctollal, és elláttuk szárnnyal is, de erről külön fázisfotók már nem készültek, mert már nem jutott rá idő, az indiánok ugyanis villámgyorsan betelepültek a táborba. :-)
És ahogy az elején is írtam, népszerűségük mit sem csappant az elmúlt hónapokban, és a gyűrődést is nagyon jól bírják. Igaz, a sátrat egyszer újra kellett szerkeszteni, mert véletlenül olyan helyre települt, ahova nem kellett volna - de hát ahogy a híres indián mondás tartja, akinek az egyik lába a kenuban van, a másik a parton, az előbb-utóbb beleesik a vízbe... :-)
