... és megérkezik az ünnep, így aztán itt az ideje annak, hogy sok-sok örömöt, békességet, szeretetteljes pillanatokat, fényességet, elmélyedős csendet és vidám hangokon szóló lármát kívánjak Nektek, azaz nagyon boldog karácsonyt - köszönöm, hogy idén is együtt készülődtünk az év legszebb ünnepére!
Mivel nemsokára megkezdjük a karácsony előtti utolsó hetet, ma egy igazán aktuális bejegyzéssel jelentkezem: egy (szerintem) különösen szép csomagolási ötlettel. Biztosan vannak, akik hozzám hasonlóan szeretnek szépen vagy legalábbis érdekesen csomagolni - és valószínűleg olyanok is lesznek, akik éppen arra gondolnak, erre már úgysem lesz idő... persze tudom, ilyenkor mindenki próbál rohamléptekben haladni a készülődéssel, de éppen ezért olyan jó egy kicsit megállni, és és néhány tízpercet eltölteni egy ilyen teljesen feleslegesnek tűnő dologgal. Ezzel rögtön két jót is cselekszünk: egyrészt egy picit lassítunk a rohanással, és szeretettel gondolunk arra, akinek majd az ajándékot szánjuk, ezzel pedig egészen biztosan fel tudjuk tölteni a lelkünket - másrészt jó érzés előre tudni, hogy a megajándékozott már a csomag láttán azt fogja érezni, fontos a szívünknek.
Én mindig natúr barna csomagolópapírba teszem az ajándékokat, ezért a kigondolt csomagdekoráció is ezzel harmonizál, egészen pontosan kottapapírból készült. Néha (vagy inkább sokszor) nagyon jó egyébként kreatív bloggernek lenni, mert ilyenkor fordulhat elő, hogy kapok egy kedves levelet, hogy a kutya szétrágott egy adag régi kottát, de a levágott, megmentett részeket szívesen elküldenék nekem, mert tudják, hogy én értékelem... úgyhogy ezúton is köszönöm, Krisztina, egy időre megint el vagyok látva kottapapírral :-)
Természetesen ezt a csomagdíszt bármilyen papírból el lehet készíteni, amilyen éppen akad - a papíron kívül nem is lesz másra szükségünk, csak egy-két dekorációs elemre, amivel elfedhetjük középen az illesztéseket. Én filcből készült hópelyheket használtam erre a célra, de bármi más megfelel, és szép papírból kivágott kör vagy egy fotó is.
És akkor a készítés folyamata, lépésről lépésre - én először is vágtam kartonpapírból egy négyzetsablont (7 cm-est), és ekkora négyzeteket vágtam ki a kottapapírból. Egyébként nem kell ekkora faksznit csinálni, teljesen jó az is, ha mindenféle méricskélés nélkül vágjuk ki a négyzeteket, csak nagyjából egyformák legyenek, mert később úgysem fog látszani, ha nem teljesen egyformák.
Nagyon egyszerű volt a dolgom: a négyzet egyik csúcsát véve középvonalnak, csavartam egy tölcsért, kicsit lenyomtam, és tűzőgéppel rögzítettem.
Ebből 12 darabot készítettem (tényleg néhány perc csak), mert nagyjából ennyi kell egy díszhez:
A kottapapírból vágtam egy kört, és alaposan beragasztóztam.
Erre helyeztem az elkészített tölcséreket, a csúcsos végükkel befelé.
Végül már csak annyi teendő volt hátra, hogy ráragasszam a filc hópelyhet - ehhez ragasztópisztolyt használtam.
És ezzel készen is lett. Egy ilyen díszítésnek az is előnye, hogy nem kell szalag vagy kötöző a csomagra - és bőven megfelel a legegyszerűbb barna papír is, éppen azzal lesz tökéletes.
Jó érzés örömöt okozni, még a csomagolással is...
A sok-sok apró karácsonyi hagyományunk egyike, hogy mindig kerül téli koszorú a gyerekszoba ajtajára is, mindenképpen olyan, ami a kis tulajdonosok ízlésére való. Idén pingvines verzióra érkezett igény, én pedig csodálatos megvilágosodáson mentem keresztül: a kis gömbölyű pingvineket miből is lenne egyszerűbb elkészíteni, mint a Mikulás látogatása után maradó műanyag kindertojásbelsőből... nem is értem, hogy ez eddig hogy nem jutott eszembe :-)
Nálunk egyébként is rengeteg kindertojásbelső van, nem mintha ez lenne a fő táplálékunk, deeeeehogy - ám a kedves barátok ipari mennyiségben szállítják nekem, biztosjóleszvalamire alapanyagként. Így aztán kötelességem is újabb és újabb ötleteket kitalálni a felhasználásukra, és ilyenkor tudok nagyon örülni egy ilyen pingvines gondolatnak, hiszen téli is, kedves is, és igazán spórolós ötlet, mert nem kell például fa- vagy hungarocelltojásra költeni alapként.
A műanyag kindertojásbelsők kiindulási képe ez volt - kimondottan az erre tévedő űrlények miatt teszem csak ide, mert egyébként mindenki látott már ilyesmit :-)
A műanyag tojásokat feketére festettem. Évek sanyarú tapasztalatai tanítottak meg arra, hogy a műanyag kindertojásbelső nagyon is jól festhető, néhány fontos kitétellel: 1. minden csokimaradványt le kell szedni róla, ami persze természetes ; 2. ecsettel nem lehet szépen festeni, szivaccsal kell: pl. egy használatba még nem vett mosogatószivacsról levágunk egy kockányit, erre akrilfestéket teszünk, és ezzel pacsmagoljuk be a tojást. Így nem lesz csíkos vagy foltos, sőt, olyan lesz, mintha mindig is festett lett volna.
Ehhez a szivacsos festéshez viszont fontos, hogy fúrjuk ki a műanyag tojás alját (ahol van is egy kör alakú jelölés, mintha csak emiatt tették volna rá) valami hegyes eszközzel, például egy kézifúróval, ahogy a képen is látszik - majd a lyukba szúrjunk hurkapálcát.
A hurkapálcán tartva már könnyedén, gyakorlatilag fél perc alatt be tudjuk pacsmagolni a fenti szivacsos módszerrel a tojást. A száradáshoz érdemes valamibe beleszúrni a pálcákat:
Ha megszáradtak a tojások, ezzel a módszerrel tényleg foltmentesek lesznek:
Amíg száradtak, elővettem egy hungarocell koszorúalapot. Ha nincs kéznél ehhez hasonló alap (ami teljesen érthető), szívből ajánlom a papírgurigákból készíthető verziót, ami tényleg egy fillérbe sem kerül, és nem bonyolult legyártani - kattintsatok ide, ha érdekel benneteket.
Az alapot betekertem egyszerű háztartási vattával, ezt pedig fehér cérnával, hogy egyrészt a vatta biztosan ne mozduljon el, másrészt hogy egy kicsit olyan hatást keltsen, mintha töredezett jégen állnának majd a pingvinek.
A tojások közben megszáradtak, így vágtam kartonból egy kisebb tojásforma sablont, alapként a pingvinek belső részéhez:
A megrajzolt papírdarabokat pedig felragasztottam a műanyag tojásokra.
Végül ragasztópisztollyal felrögzítettem a pingvineket az alapra, és még néhány további apróságot: egy félbevágott filchópelyhet a madárkák alá, kis papír hópelyheket elszórva a koszorúra, valamint egy feliratot is - és persze egy akasztót a koszorú hátoldalára, egyszerű spárgából.
Ezzel készen is lett. Mostantól ezek a kis pingvinek őrzik a gyerekszobát :-)
Volt egy évek óta dédelgetett álmom. Nem a lottó ötös vagy a hiper-szuper karrier, nekem nem ilyen álmaim vannak - én egyszerűen csak szerettem volna egy régi fiókot, téli jelenettel. Persze nem egy szekrényben lett volna ez a fiók, hanem felállítva, díszként, és azt is megálmodtam, hogy a belsejében két szarvas áll majd egy kis havon, és lett volna még egy-két fenyőfa is mellettük...
Ez az álom legalább ötéves. És hogy miért nem valósult meg eddig? Egyrészt mert nem találtam sehol pontosan olyan fiókot, ami az álmomban szerepelt - nem kicsi, de nem is nagy, régi darab, barna és szép, és úgy általában, éppen olyannak kellett volna lennie, amilyennek elképzeltem. Ez persze nem egyszerű dolog, és még csak a közelében sem jártam soha... voltak szép régi, de kicsi fiókok, és voltak hatalmas nagyok, de az, amit elképzeltem, sehol sem.
Aztán a szarvasok, ugye. Két nagyobb, nem műanyag, igazán szép formájú szarvast képzeltem el, kicsit kopottasan, felfelé nézve - hát ezek még annyira sem voltak, mint fiókok, mert voltak szép, de műanyag szarvasok, felfelé nézők, viszont kicsik, tehát meg sem közelítették az álombeli darabokat.
Amikor idén ismét körülnéztem fiók és szarvas után, ahogy minden évben, most sem találtam hasonlóakat sem, úgyhogy gondoltam, lassan fel kellene adni ezt az álmot...végül is az ember nem kaphat meg mindent, és nekem már annyi, de annyi álmom teljesült.
És akkor, amikor már éppen nagyon fájó szívvel, de elengedtem volna ezt az ábrándot, egy raktárban szó szerint belebotlottam valamibe. Lenéztem - és ott volt ő, a fiók. Persze egészen borzalmas állapotban, hiszen ki tudja, mióta hevert ott... kívül vastagon beborította a pókháló és a kosz, ami alatt több réteg lepattogzott festék volt. Az eredeti gombja már régen elveszhetett, mert egy rá nem illő, ronda műanyag fogantyú volt a helyén, aminek a csavarja a fiók belsejébe egy centi hosszan belógott. A fiók belseje több helyen felázott, és az élek mentén kisebb-nagyobb darabok hiányoztak belőle - mégis ő volt A Fiók, pontosan az, amiről ábrándoztam. Tudtam, hogy sokat kell vele dolgozni, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem, de biztos voltam benne, hogy megéri majd a fáradságot.
Szerencsére nekem adták. Otthon azonnal nekiláttam - néhány képet készítettem róla, hogy később visszanézhessem, miből indultam ki:
A munkafázisokról nem készítettem fotókat, de először is alaposan lesikáltam, aztán lecsiszoltam, fakittel kijavítottam a hiányzó részeket, új fagombot szereltem rá, és végül két rétegben lefestettem. Így leírva milyen rövidnek tűnik... :-) pedig volt vele munka bőven. Közben volt is módom elgondolkozni azon, hogy ha így öt év várakozás után végre rátaláltam a fiókra, a szarvasokat vajon újabb öt év múlva találom majd meg?
És néhány nap múlva a neten szembejöttek velem a megálmodott darabok. A két szarvas egy készletben volt, és pontosan olyanok voltak, ahogyan elképzeltem: felfelé nézők, fehérek, kopottasak, szépségesek. Tökéletesek...
Itt már sejtettem, hogy fogok írni a fiókdekoráció megszületéséről, úgyhogy a szarvasokat lefotóztam, a tervezni használt további kiegészítőkkel együtt:
És innen már egyszerű volt a dolgom. A fákat és a szarvasokat erős ragasztóval rögzítettem a fiókba, fehér dekorspray-vel lefújtam az alaprészt, és végül felragasztottam a fa hópelyheket.
Amikor elkészült, nagyon sokáig néztem. Alig tudtam elhinni, hogy mégiscsak lett egy fiókom, a szarvasokkal együtt... megérte várni rá. Ennél kedvesebb és szebb karácsonyi dekoráció számomra sosem lesz, ebben biztos vagyok.
Nektek volt már hasonlóan hétköznapi álomtárgyatok?
Léteznek vajon olyanok, akik így két héttel karácsony előtt nem küzdenek mindent legyűrő időhiánnyal? Jó, jó, a kérdés merőben költői, hiszen a válasz teljesen nyilvánvaló. Az ünnepek előtt ezért már nem is fogok írni időigényes ötletekről, hiszen Ti nem tudnátok elolvasni, én pedig nem tudnám elkészíteni... de azért gyorsak lesznek még bőven :-) A gombokból készített hóemberek például kicsit sem igényelnek rengeteg energiát vagy sok időt, mégis megállják a helyüket karácsonyfadíszként, csomagdekorációként vagy képeslap díszítő elemeként is, ráadásul szerintem igazán szeretnivalók...
Alapvetően mindössze három különböző méretű gombra lesz szükségünk a hóemberekhez, lehetőleg fehér színben - nekem csak a legnagyobb gomb volt fehérben készleten, úgyhogy egy kicsit csaltam, és egy szivacsdarabka segítségével pontosan egy perc alatt befestettem a többi gombot, fehér alapozó akrilfestékkel (az alapozónak sokkal jobb a fedése, mint a sima akrilnak).
Vágtam egy darabka fehér selyemszalagot, és erre egymás fölé felragasztottam a három különböző méretű gombot - a képen jól látszanak a fázisok:
Amikor ez megvolt, levágtam a felesleges szalagrészt. (Ha fel szeretnénk akasztani a hóembereket, lehet jóval hosszabbra hagyni a szalagot, majd visszahajtani és ragasztóval rögzíteni, akkor máris lesz akasztó a hóembereken.)
Narancssárga akrilfestékkel megfestettem az orrokat - gyorsabb megoldás, ha filctollat használunk, de akkor érdemes ügyelni, hogy később ne maszatolódjon el a szín.
A masni ezúttal sem maradhat el, mert Karácsony Artúr óta tudjuk, hogy mindig van idő masnizni :-)
Végül pici vattapamacsgolyókat ragasztottam a kezek helyére, és ezzel készen is lettek a gombhóemberek. Azt hiszem, én ajándékcsomagokra teszem majd őket, hiszen a pocakjukon lévő lyukakon át is lehet vezetni egy vékonyabb zsineget, ami igazán jól jön a csomagolásnál - de persze az is könnyen lehetséges, hogy nem lesz szívem megszabadulni tőlük... :-)
Így karácsony előtt mindig összeszedek egy megfázást, nálam ez már éppen úgy hagyomány, mint a 23-i fadíszítés a barátokkal, bár az utóbbi fényévekkel jobb.. az idei megfázás viszont kitartó és hűséges volt, sehogyan sem akart megválni tőlem. De végre egy kicsit jobb lett, és ezt pontosan három faágszelet-egérkével kellett megünnepelnünk, mert mégis mi mással, ugye :-)
Ezeket az egérkéket annyira egyszerű előállítani, hogy le sem kellene írni - szinte csak a faágszeletek kellenek hozzájuk:
Ragasztópisztollyal egymáshoz rögzítettem a kiválasztott darabokat:
Akrilfestékkel arcot és egyéb részeket pingáltam nekik:
És ezzel szinte készen is lettek. Azért persze tettem egy pékzsinegmasnit a nyakukba, és farkincaként egy darab spárgát, de ez már két orrfújás között is bőven belefért. :-)
Ha egyszer újrakezdem, fatörzsszeletboltot fogok nyitni. :-) Ennél szebb-jobb alapanyag nincs... bármit lehet belőle készíteni, karácsonyi ajándékot vagy kísérőkártyát a csomagokra - és persze ilyen, igazán egyszerű egérkéket is. :-)
Egy tavalyelőtti adventi vásáron láttam először ezeket a mécsesorrú hóembereket, és azóta a neten is sok helyen jött szembe velem ez az ötlet. Mivel ennyi oldalon szerepel már, nem akartam én is elkészíteni, de amikor egy este a gyerekekre rájött az alkothatnék, "valami hóembereset", ami "akár dísz is lehetne a tányérok mellett" és "de csinálhatnánk valami világítósat is", e kritériumok közös halmazaként csak ez az ötlet ugrott be.
Így aztán végül elkészítettük a saját verziónkat belőle, és végül mégiscsak írok róla, mert megszerettük, és egy alapvetően nagyon gyorsan elkészíthető, látványos és gyerekbarát dologról van szó.
A miénk annyiban mindenképpen más, mint a hasonló verziók, hogy a hóemberek alapjaként régi CD-lemezt használtunk (a tavalyi CD-hóemberek után maradt még néhány lefestett darab) - ez azért különösen jó, mert sokkal stabilabb, mintha kartonból készítenénk, ráadásul a közepén van ugye egy lyuk, amin keresztül a LED-mécses bekapcsolható.
Viszont ha gyorsítani akarunk a dolgon, akkor teljesen jó megoldás a karton is, amiből egy CD-lemeznyi méretű kört vágunk ki és festünk fehérre.
Tehát nálunk volt CD mint kiindulási alap, a hóember középső részéhez pedig 7 cm átmérű kört vágtunk ki kartonból. Ennek a kisebb kartonkörnek a közepét kivágtuk ( egy százforintost rajzoltunk körbe rajta, ez volt a kivágandó rész) és ezt is ugyanúgy fehérre festettük, szivaccsal és akrilfestékkel:
Ezekből összekészítettük a hóember részeit - CD, középső kör, LED-mécses.
(Tudom, sokan idegenkednek a "nem igazi" mécsesektől, de gyerekekkel ez a legbiztonságosabb megoldás.)
Ragasztás következett: a kartonkört a CD-re, a LED-mécsest pedig a tetejére. Ez utóbbihoz a legjobb a gél állagú pillanatragasztó, mert a mécsesnek három apró lábacskája van, tehát egészen minimális felületen érintkezik csak a kartonnal, ehhez pedig erős ragasztó kell, hogy biztosan megfogja.
A szem-száj-gomb rajzolás és sálkészítés mindig jó móka :-)
Kézként fehér zseníliapomponokat ragasztottunk a hóemberekre:
Ezután már csak egy kis plusz dekorációt tettünk a hóemberek kezébe, és ezzel készen is lett, tényleg gyorsan és egyszerűen. Azokat az ötleteket különösen szeretem, amelyek a lehetőségekhez képest egyszerűsíthetők: ezeket a hóembereket úgy is el lehet például készíteni, hogy nem festjük a köröket, hanem mindkettőt fehér kartonból vágják ki a gyerekek - így aztán végképp villámgyors barkácsötlet. :-)
