Kifli és levendula: december 2015

2015. december 22., kedd

Karácsony

Mivel holnapután - holnapután!! - megérkezik az év legszebb ünnepe, a mai bejegyzés egészen rövid lesz, viszont annál fontosabb :-)

Békés, boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok Nektek!

2015. december 19., szombat

Minden évben készül nálunk egy karácsonyi angyal, aki aztán fontos helyre kerül, és társaságával végigkíséri az ünnepet. Vannak évek, amikor pár perc alatt születik az angyalka, és van, amikor több időbe telhet az elkészítése, ez mindig a lehetőségektől függ. A fontos csak az, hogy legyen, és hogy ne legyen ugyanolyan, mint a korábbi években készülő társai.
Az angyalkészítés nekem fontos állomása a ráhangolódásnak, enélkül sokkal nehezebb megérkezni a karácsony varázslatába. Ez a bíbelődés valahogy mindig különleges hangulatban telik, ezért is ragaszkodom hozzá - olyan áldása az ünnepnek, ami enélkül biztosan kicsit más lenne.
No de vissza a hétköznapokba - igaz, ma szombat van, de biztos vagyok abban, hogy mindenkinek munkásan telik -, és következzen lépésről lépésre, hogy készült az idei karácsonyi angyal. Ez lett egyébként az eddig legnagyobb, 40 cm magas - és nem ezért, de nehéz arra gondolni, hogy egyszer el kell csomagolni...

Az angyalka alapját egy 20 cm hosszú hungarocellkúp képezte, a fejét pedig egy 7 cm átmérőjű hungarocellgolyó.

A kúpot beragasztóztam (papírragasztó stifttel, ez nem áztatja el az anyagot), és mintás lenvásznat simítottam rá, majd a felesleget levágtam. Az anyag végét használtam, ezért csinos rojtos lett a ruha alja.

Ragasztópisztollyal a kúp végére rögzítettem a fejet.

Világosszürke fonalból hajköteget ragasztottam a fejre:

A karokat zseníliadrótból hajlítottam, majd a ruha anyagából leesett maradékba tekertem - ezt is ragasztóval rögzítettem.

Mintás szalagból sálat kötöttem a figura nyakába, a ruhára pedig fagombokat ragasztottam.

Az arc a szokásos alkoholos filctoll-pirosító párosítással készült el.

A szárnyat mintás kartonból vágtam ki, és ezt is ragasztóval rögzítettem.

A lábak helyére hurkapálcát szúrtam a hungarocellbe, cipőként pedig egy-egy kisebb földimogyorót használtam - ezekbe szúrtam a lábakat, cseppnyi ragasztóval rögzítve.

Ezzel el is készült az idei karácsonyi angyalunk - talán mind közül a legkedvesebb...

2015. december 17., csütörtök

Betlehem gyerekszemmel

Bár már van egy nagyon szeretett betlehemünk, amit három évvel ezelőtt készítettem, arra gondoltam, idén lehetne egy újabb, ami egészen más, például valamilyen különleges új technikát alkalmazva vagy egyedi megoldásokkal dolgozva. Gondolkoztam, gondolkoztam a dolgon, aztán végül rájöttem, hogyan is lehetne egészen különleges és egyedülálló ez az új betlehem... és adtam a Nagyobbiknak egy kartonlapot, hogy rajzolja erre rá a betlehemi szereplőket, a maga annyira jellemző stílusában - hiszen az ő tízéves kori látásmódját semmilyen technikával vagy alapanyaggal nem tudnám túlszárnyalni, és nem is akarnám soha.

Így az idei betlehemünk az ő rajzaiból állt össze. Amikor befejezte a színezést, kivágtam a figurákat, és egy madáretető faházikóba ragasztottam. Az alapra kevés faforgácsot szórtunk, és mással nem is díszítettük a kis betlehemet - a rajzokban úgyis annyi szeretet és érzés van, hogy bőségesen megtölti a házikót...

2015. december 15., kedd

Eszkimók

Az eszkimók egy tudományos könyv átböngészése óta nagyon foglalkoztatják a Kisebbiket. A minap azzal állt elő, hogy szeretne egy-két saját eszkimót, amivel játszhat. Nagyon lelkes lettem a felkéréstől, mert ilyesmit még sosem készítettem, bár volt bennem némi aggodalom, hogy kevés idő alatt hogyan lehet majd elfogadhatóan eszkimós külsejű figurákat gyártani - de aztán némi gondolkodás után előkotortam egy pár babazoknit, és ez nagyon leegyszerűsítette és meggyorsította a folyamatot. Igaz, az én eszkimóim nem hasított bőrből készült holmikban melegszenek, hanem helyes kis türkiz-rózsaszín csíkos kötött hacukában, viszont igazán hamar elkészültek. És a kis megrendelő is igazán elégedett volt velük, ez a lényeg :-)

Az eszkimókhoz kikészítettem egy pár jó állapotú babazoknit és négy nagyobb hungarocellgolyót:

A zoknik aljába belenyomtam egy-egy golyót:

Jól meghúzogattam az anyagot, hogy szorosan a hungarocellgolyóra simuljon, és elkötöttem egy befőttesgumival.

A zoknik szárába beletettem a maradék két golyót, a zokni végeit visszahajtottam, és a néhány helyen ragasztóval rögzítettem.
A nyakrészhez is tettem egy kis ragasztót, és kicsit előrébb nyomtam a fejet, hogy odatapadjon a "kapucni" pereme az alsó golyóhoz.

Fekete dekorgumiból hajat vágtam, felragasztottam, majd alkoholos filctollal és egy kis igazi pirosítóval megrajzoltam az arcokat.

A karokat és a prémszegélyt zseníliadrótból készítettem, majd gombokat ragasztottam a ruhára.

Végül a lábak helyére zseníliapomponokat ragasztottam, és ezzel készen is lettek az eszkimók.
Azért a halacskákat dekorgumiból még muszáj volt elkészítenem melléjük, így lettek igaziak :-)

2015. december 13., vasárnap

Régi idők karácsonyai

Biztosan sokan ismeritek a Fortepant. Ebben a csodálatos, forrásmegjelöléssel szabadon felhasználható online fotóarchívumban több mint 61.000 kép található a XX. század korábbi és későbbi éveiből, és olyan fekete-fehér csodák vannak köztük, hogy az ember egyszerűen képtelen abbahagyni a böngészést.

Legutóbb a "karácsony" szóra kerestem az archívumban, és a képeket átböngészve úgy éreztem, néhányat olyan szívesen megmutatnék itt - hátha rajtam kívül más is van, aki szeret elmerülni a múlt század hangulatát annyira híven visszaadó fotók bűvöletében.

Következzen egy teljesen szubjektív válogatás a fekete-fehér ünnepi fotókból - így telt a karácsony régen és a közelmúltban.

Egy édesanya 1906-ból, asztali karácsonyfa mellett

Forrás: Fortepan

Egy nagyon csinos, ám kissé morcos kislány 1909-ből