Olyan nagyon kreatív ötletre bukkantam a Krokotak oldalon, hogy talán még sosem sajnáltam ennyire, hogy ez nem nekem jutott eszembe... balerinákat készítettek ruhacsipeszből, és teljesen lenyűgözött a dolog ötletessége, azonnal tudtam is, hogy ezt nekem reprodukálnom kell. De azért szerettem volna az eredeti verzióhoz képest kicsit jobban kidolgozni a kis táncosnőket, némileg látványosabb és nőiesebb formába hozni őket, hiszen annyira megérdemlik - egy ruhacsipesz számára azért ez komoly karriert jelent, előrelépés juttatásokkal és extra ruhapénzzel :-)
A kiindulási alap a lehető legszimplább fa ruhacsipeszek kis kupaca volt:
Szétbontottam a csipeszeket:
Majd a csipeszfeleket egymásnak fordítva összeragasztottam.
Az így kapott figurákat krémszínűre festettem:
Száradás után fehér felsőt festettem akrillal a figurákra, csinosan :-)
Fonalból kis kupacokat kötöttem, ezeket a figurák tetejére ragasztottam. Alkoholos filccel megrajzoltam az arcokat és a balettcipők kötőit, végül pedig magát a cipőt is megfestettem kékkel.
Már csak a tütük voltak hátra. (Meggyőződésem, hogy a legidétlenebb szavak versenyében orrhosszal veri a mezőnyt a tütü.)
Ezekhez sima A/4-es géppapírból levágtam egy 4 cm szélességű csíkot, amit fél cm-enként harmonikára hajtogattam:
A hajtott papírt hosszában kettévágtam, és a két vékony csík széleit egymáshoz ragasztottam - így lett belőlük egy kör alakú, hajtott papírgyűrű:
A balettszoknyát, akárcsak a zseníliadrótból vágott karokat, ragasztópisztollyal rögzítettem a lányokra - ebben van némi türelemjáték-beütés, de azért nem reménytelen dolog. A karok végére utolsó lépésként még egy-egy pici fagyöngyöt ragasztottam, és ezzel elkészültek a balerinák, akiknek az ötletéért még egyszer köszönet a Krokotaknak - igazán vidám kis társaság lettek. :-)
Az az igazság, nálunk a dekorációk között mindig annak van a legnagyobb sikere, amivel játszani lehet. Ezért bár a saját kedvemre is csinálok ezt-azt, mindig szem előtt kell tartanom a játszhatósági szempontokat, különben szemrehányó pillantások tömkelegét kapom. Ezért a legújabb őszi témájú dolog kifejezetten a játszhatóság jegyében készült - ezúttal nagyon laza és vigyori makksrácokat készítettem, akik az őszies jelleg mellett még kellő mozgathatósággal is rendelkeznek, sőt, bonyolult táncmozdulatokra is képesek, amivel minden bizonnyal elkápráztathatják szombat este a makkcsajokat :-)
A srácok lényegét három hungarocelltojás képezte:
Ezeket középbarnára festettem:
A makksapkát első körben kifejezetten realisztikusan akartam elkészíteni, fenyőtobozszirmokból, de úgy túlságosan nehéz lett volna a figura teste, és odalett volna a rongyláb-karrier. Így aztán filcből barkácsoltam nekik sipkát, mégpedig a következőképpen: barna filcanyagból vágtam egy olyan hosszú csíkot, ami bőven, ráhagyással körbeérte a tojások legszélesebb pontját. A csíkot aztán a tojás köré tekertem, éppen passzentosan: a filcgyűrűt pár öltéssel rögzítettem is, hogy ne bomoljon szét, végül pedig a tetejét beráncoltam, és az elkészült sipkát kifordítottam - a képen mindhárom fázis látható.
A sapperkéket ragasztópisztollyal rögzítettem a tojásra, majd az összeráncolt filcrész közepébe szúrtam egy ágacskát.
Egyértelmű volt, hogy a lábak kulcsfontosságúak lesznek, így nagy gondot fektettem rájuk (na azért nem akkorát): a barna filcből köröket vágtam, ezeknek a széleit egy zseníliadrótdarab köré hajtottam, és szorosan elkötöttem hímzőfonallal.
Most már csak össze kellett állítani a kis laza makkfiúkat: a tojásba négy lyukat fúrtam, a két alsóba szúrtam a lábakat, a két oldalsóba pedig egy-egy rövidebb zseníliadrótdarabot nyomtam.
Szemnek a szokásos, irodai lyukasztóval kivágott, fehér festékpöttyel ellátott fekete kartonkorongocskát ragasztottam fel, megrajzoltam a szájat, egy kevés hímzőfonalat ragasztottam a sipka alá, és ezzel el is készült mindhárom figura.
Itt a képeken még egész kulturáltak, de az utolsó fotó elkattintása után hihetetlen hajlékonysággal ropták a Kisebbik kedvenc dalaira, egészen napnyugtáig :-)
Végre a reggelek is csípősek lettek, és ez is egy olyan dolog, aminek nagyon tudok örülni... mert ez azt jelenti, hogy hamarosan megjelennek a színes fák mindenfelé, és ennél szebb látvány kevés van. A tegnap reggeli hűvösség az ezerszínű természet utáni vágy mellett különféle őszi verssorokat hozott magával, különösen az egyik legismertebbet - és addig motoszkált a fejemben, amíg arra jutottam, ez lesz most a kandalló tetején az őszi dekoráció, mégpedig többszörösen is őszies hangulatban.
Így aztán előkészítettem néhány különböző méretű fatörzsszeletet:
Ezeknek a belső részét narancssárgára festettem, akrilfestékkel.
Ezután jöhetett az a bizonyos versrészlet: a szavakat egyesével felrajzoltam a szeletekre, elsőként persze ceruzával, hogy javítható legyen - a kalligráfia nem az erősségem :-)
Ezután a szavakat áthúztam fekete alkoholos filccel:
És mivel igazán őszi jellegű dekorációt szerettem volna a fatörzsszeletekből, a felső részükre levágott kis ágdarabokat ragasztottam, valamit egy kis száraz zöldet.
Végül már csak sorba kellett tennem a szavakat, és ezzel el is készült - az eddigi összes őszi dekoráció közül ez a szívemnek legkedvesebb...
Már sokszor keseregtem itt azon, hogy egyes borászok nem törődnek a barkácsolók lelkével, és szépséges, illatos, hangulatos, a nedűtől megszínezett parafadugók helyett teljesen fantáziátlan, színtelen-szagtalan, műanyag hatású dugókkal zárják le a palackokat. Igen, tudom, jobban eláll-biztonságosabb-satöbbi, de ettől még rondák, és sokkal kevésbé lehet őket felhasználni kreatív célokra. Persze azért mindig elteszem ezeket is, meg sokan gyűjtik is nekem, de a felhasználás kapcsán mindig erősen kell törnöm a fejem, mint Micimackónak, hogy aztán ne jusson eszembe semmi (akárcsak neki).
Most viszont egészen megvilágosodtam, amikor a Kisebbik azt mondta, jó lenne valami őszi játék, ami lehetne akár egy manócsapat is (ő aztán sosem vacakol, ha ötletekről van szó, a témafelvetés után rögtön vázolja a megoldást is) - és rögtön bevillant, hogy egyből jó pár ilyen rondácska műanyagszerű rémdugót el tudok majd használni a célnak megfelelően.
Kikészítettem hát a dugókat és néhány kicsi préselt papírgolyót:
A papírgolyókat ragasztópisztollyal a dugókra rögzítettem.
A dugókra körben az ősz színeit viselő filcanyagokat ragasztottam:
Mivel a hosszú, csúcsos sipka a manók elengedhetetlen kelléke, ehhez kivágtam a szükséges, pizzaszelet alakú anyagdarabokat:
A sipkák széleit összeöltögettem barna cérnával - közben azon gondolkodtam, ilyen sapkákat miért nem lehet kapni felnőtt méretben :-)
Összeállítottam a manókat - hajakat, szakállt ragasztottam rájuk, és természetesen a sipkákat is. Némelyikre kis sálat is ragasztottam szalagból, és persze az elmaradhatatlan zseníliadrót karok is felkerültek.
Végül pedig egyesével befejeztem a manócskákat: szemet-orrot rajzoltam nekik, és néhány aprósággal egészítettem ki az öltözéküket.
Lett egy teafőző manó:
Egy szemüveges manóhölgy, akinek saját kis háziállata van:
Valakinek persze a favágásról is gondoskodnia kell:
Van, aki gondjaiba veszi a lepottyant madárfészkeket is:
Mások az innivalóról gondoskodnak, elvégre a szomjas manó biztosan nem boldog manó.
És persze a lisztről sem feledkezhetünk el, hogyan is sütnének különben kenyeret a manók?
Mivel pedig a manók sem élhetnek muzsikaszó nélkül, szerencsére van egy tehetséges hegedűs is köztük. :-)
Így végül egész sokoldalú kis társaság született a sokat ócsárolt dugókból, be kell látnom, nem is olyan rosszak ezek. :-)
Egyszerűsített-gyorsított verzióban készülhetnek úgy is, hogy filc helyett papírral borítjuk be a dugókat, a sipkákat pedig varrás helyett csak egyszerűen ragasztjuk, szintén papírból - a gyerekek úgy is nagyon fogják szeretni az őszi manókat :-)
