Jó párszor használtam már fel mini tortapapírokat mindenféle kreatív ehhez-ahhoz, de ez! Ez a kedvencem. És hálás vagyok azért, hogy valaki megalkotta a mini tortapapírokat - amiket egyébként igazából fogalmam sincs, valójában mire használnak -, mert számtalan csodás dologhoz fel lehet használni. Például ezekhez a karcsú táncosnőkhöz, akiknek az ötlete akkor jutott eszembe, amikor egy gyűrött tortapapírt jobb híján félbehajtottam - és máris bevillant a tülltütüben (van ennél komikusabb szó vajon? :-) ) hajladozó balett-táncosok képe.
A nádszálhölgyekhez a tortapapíron kívül nem is kellett nagyon más, egy kis világoskék és krémszínű papír, olló, ragasztó - és ennyi. Mégis csodálatosaknak látom őket, és talán más is, mert még csak 24 órája lebegnek a cérnaszálakon, de ennyi idő alatt már hárman jelezték igényüket rájuk, ami igazán jó érzés.
A kiindulásként, egyben ihletadóként szolgáló mini tortapapírok:
Egy tortapapírt félbehajtottam:
Majd az egyik széléről a papír közepéig levágtam egy darabot:
A krémszínű papírból fejeket, karokat és lábakat vágtam ki, csak úgy érzésre, a méretet nagyjából a tortapapír szoknya arányaihoz igazítva - a kék papírból pedig hajat (két réteget összefogva, azaz rögtön két egyforma példányban):
A levágott kis háromszögletű darab csúcsát beragasztottam a papírszoknya közepébe, a két réteg közé. A felső részt egyenesre vágtam, majd közé ragasztottam a nyakat. Ezután a fejre ráragasztottam a kék hajat, elöl és hátul, hogy pontosan fedjék egymást.
Végül a lábakat is beragasztottam a szoknya aljának két rétege közé.
A karokhoz a felső részt átvágtam egy kicsit a hajtásnál, hogy a karokat jobbról és balról is be lehessen ragasztani - és ezt meg is tettem, ezzel pedig el is készült az első táncosnő.
Rajta kívül még három másikat készítettem, mindegyiket más pózban:
És ennyi. Azt hiszem, nem mondhatók túlzottan bonyolultnak... mégis, egy cérnaszálra felfüggesztve, ahogy a légáramlatban lassan ide-oda fordulnak, olyan légiesen könnyed és tündéri látványt nyújtanak, hogy az ember szívesen beállna közéjük egy táncra :-)
Lefotózni aztán persze közel sem volt egyszerű, mert a képek nem tudják visszaadni a látványt - de azért a 24 óra alatt minden napszakban csináltam róluk képet, hogy hátha mégis valamelyik emlékeztet a valóságra....
Mit is mondhatnék? Itt van az eperszezon, az én kedvenc gyümölcsöm időszaka, és úgy érzem, ez bőségesen megmagyarázza a lenti dolgot... két eperevés között ugyanis eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha úgy, mint a Roxfortban Bimba professzor üvegházában a mandragórababák, az eperből is kikukkantana egy kis figura - és hozzá még fülvédő sem kell, ráadásul mosolygós is. :-)
A kis vigyori epergyerek gyorsan el is készült, bár először többet is akartam belőle, annyira egyéniség lett, hogy nem kellettek neki társak. Jól elvan a mi társaságunkkal is :-)
A kiindulás egy kis agyagcserép (sz: 7 cm, m: 6 cm), valamint egy hungarocellgolyó (átmérő: 6 cm) volt:
A cserepet akrilfestékkel pirosra festettem, a golyót pedig halványsárgára.
A cserépre ezután sárga festékbe mártogatott fogpiszkálóval felpöttyöztem az epermagokat, majd száradás után belenyomtam a hungarocellgolyót. (Bele is lehet ragasztani, de ha elég szorosan belenyomjuk, nem fog kimozdulni.)
Zöld filcanyagból kivágtam a felső levélrészt, ezt a golyóra ragasztottam, majd egy kicsit sötétebb filcből szárat vágtam, és pillanatragasztóval a "levélre" rögzítettem.
Szemet-szájat papírból vágtam - rögtön láttam, hogy igazán rokonszenves egyéniség lesz. :-)
Végül karokat vágtam zseníliadrótból, ezeket a golyó mellé szúrtam, a végükre pedig kis zöld filckezeket ragasztottam.
Ugye, milyen szeretnivaló? Hát mit nekünk egy Eperke, amikor itt van ő :-)
Az egyik esős napon (mostanában van belőlük bőven) papírgurigákból készítettünk madárijesztőket, igaz, nem annyira a madarak, inkább a viharfelhők elriogatására - szeretjük az esőt is, de azért most egy kicsit nagyobb igényt formálunk a napsütésre... igaz, így még jobban meg fogjuk becsülni a meleg, nyári napokat :-)
Visszatérve a madárijesztőkre, egyszerű háztartási papírgurigákat használtunk hozzájuk:
Ezeket először is lefestettük halványsárgára akrilfestékkel.
Elkészítettük a kalapot: ehhez vastag kartonpapírra rajzoltunk egy kört egy szélesebb szájú bögre segítségével, majd ennek a közepére illesztettünk egy újabb papírgurigából levágott darabot (az alacsonyabbat könnyebb körberajzolni), és ennek a körvonalait is meghúztuk.
Kivágtuk a korongokat, majd fogtam egy barkácskést, és kivágtam a középen lévő köröket is - kicsit beljebb, mint a körvonal.
A gyűrűket barnára festettük, majd száradás után egy helyen bevágtuk.
Ezután fogtuk a korongot, és a végéit a sárga guriga tetejétől kicsit lejjebb szorosan összecsúsztattuk, majd ragasztóval rögzítettük - így a kalap karimája szép íves lesz.
A kivágott kisebb korongokat a gurigák tetejére ragasztottuk.
Ezután pedig lefestettük a karima felső részét, a kalap tetejét, valamint a köztük lévő vékony sárga gurigarészt.
Elkészítettük a madárijesztőink ruháját: ehhez először is vágtunk egy akkora csíkot szürke papírból, amellyel be tudtuk burkolni a guriga alsó részét. Ezután a gyerekek végigtépegették a csík egyik oldalát - majd mintás papírokból foltokat vágtak, ezeket a papírcsíkra ragasztottuk, végül fekete filccel "körbevarrtuk".
A csíkot felragasztottuk a gurigákra.
Ezután elkészítettük a hajakat: sárga papírcsíkot vágtunk, amelyből középen az arc helyét kivágtuk, végül ollóval bevagdostuk a papír szélét.
A hajakat felragasztottuk. Ezután kifúrtam a gurigák két oldalát, és átszúrtam rajta egy fapálcikát - így kialakultak a karok is. Utolsó lépésként megrajzoltuk az arcokat egy fekete filctollal - és ezzel el is készültek a madárijesztők.
Illetve nem is, mert közkívánatra kaptak még egy-egy papírvirágot is a kalapjukra - úgy véltük, ami jár, az egy madárijesztőnek is jár. :-)
Nemrég egy közepes adag gyerkőc gyűlt össze nálunk, és persze ők tudják, amit tudnak, tehát egyből azzal kezdték, "mit készítünk ma?" Ilyenkor nyilván valahogy egyáltalán semmi sem jut eszembe, tehát nézek butusul, és felteszem a legjobb időnyerő joker-kérdést, azaz "mit szeretnétek csinálni?"
Ez persze 50-50 %-ban sül el így vagy úgy, mindenesetre most némi tanakodás után a gyerekek azt mondták, öntsünk gipszet, mert azzal technikaórán aránylag ritkán futnak össze. Ezen a ponton kicsit lehervadtam, mert bár büszke tulajdonosa vagyok néhány igazán pöpec gipszkiöntő formának, ezek egy részét csinos karácsonyi angyalkák teszik ki, aztán van köztük számos csodás húsvéti forma, a maradék pedig őszi témájú, sünös-almás-faleveles - tehát nem tudtam kárhoztatni a gyerekeket azért, mert kissé lógó orral vették tudomásul a lehetőségeket. És ekkor, ekkor - mert az igazán jó ötletek olyan váratlanul érkeznek, mint a nagy szerelmek - bevillant, hogy hohohó! (mármint nem télapós ötlet, hanem csak jó) hiszen van nekünk eltéve pár PET-palackunk, amelyek a garázsban várják a szelektívkuka-szállító autót, és ezeknek az alja tulajdonképpen igazán használható lenne, hiszen... no de mindent idejében, először következzenek a képek :-) Hozzá kell tennem, ezek a gyerekek tudják a dörgést, mert mindig türelmesen megvárták, hogy a fotók elkészüljenek - ezért nem lehetek nekik eléggé hálás.
Tehát a palackok a legszimplább PET-flakonok voltak, ásványvizes satöbbi:
A palackok alját sniccerrel levágtam - ezt szigorúan én, hiszen rendkívül éles és megcsúszhat a műanyag felületen. A lényeg, hogy érdemes arra figyelni, hogy egyes palackok alsó része hamar elkezd visszakeskenyedni, ezért ez alatt érdemes elvágni a műanyagot, hogy a megkeményedett gipszet ki tudjuk nyomni a formából.
Tehát a levágott palackaljak:
Ezen a ponton már azért látszik, hogy a palackok alja gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy virágforma - a gyerekek nagyon lelkesen vették a fordulatot, hogy a kiürült vizesflakonokból szuper virágos gipszöntőformát varázsolunk :-)
Kikevertük a gipszet. Őszintén szólva én a legeslegegyszerűbb gipszet használom, ami az áruházak barkácsrészlegén kapható - igaz, hogy ez villámgyorsan keményedik, és nagyon gyorsan kell vele dolgozni, ellentétben a kreatív célú gipszekkel, viszont sokkal-sokkal olcsóbb, néhány száz forintból hatalmas mennyiséget készíthetünk.
És az, hogy gyorsan keményedik, egy csapat izgatott gyerek között kimondottan előnyt jelent :-) tehát onnantól kezdve, hogy a formákba beöntöttük a gipszet...
... addig, hogy kinyomhattuk a palackaljakból a megkeményedett formákat, kibírható mennyiségű idő (egy uzsonnányi) telt el.
A gipszformákat ezután lefestettük akrilfestékkel:
Majd különféle zöld árnyalatú filcanyagokból leveleket vágtunk ki...
... amelyeket a formák aljára ragasztottunk (ehhez nagyjából bármilyen ragasztó jó).
A befejezéshez színes filcből kivágtam több kört, amit a gyerekek a virágok közepére ragasztottak - de a legzajosabb sikert néhány apró fakatica aratta, amelyekkel boldogan egészítették ki az összképet. :-)
Hozzá kell tennem, mindegyik kis vendég egytől egyig az anyukájának szánta a gipszvirágot - ez igazán jó érzés volt.
Azért összeraktuk egy csokorba is a virágokat, és rögtönöztünk néhány spontán jelenetet szerelmes, levélíró és alvó katicákról is :-)
A műanyag palackok tehát olyan jól vizsgáztak gipszöntő formaként (ráadásul újra fel is hasznáhatóak újabb és újabb alkotásokhoz), hogy egészen biztosan sokszor vesszük majd még elő őket - a belőlük készült virágforma nagyon jó ajándékötlet lehet, de egy esős délutánon is igazán kellemes program...
