Nagyon szeretem az árnyképeket - nem olyan nehéz elkészíteni ezeket, mint amilyen jól mutatnak -, ezért amikor anyák napi ajándékötleten törtem a fejem, rögtön ez jutott eszembe elsőként. Körbenéztem a neten, milyen árnymintákat lehet találni anyák napi témakörben, és itt találtam is egy hat képből álló sorozatot - igaz, ezt csak pénzért lehet letölteni, de nem olyan nagy nehézség monitorról lemásolni a képet, főleg azt, amit én választottam ki végül. Igaz, én nem a nehézségi fok miatt döntöttem emellett, hanem mert ez a kép éppen olyan, mint kisebb koromban én és az anyukám - mi is éppen így sétáltunk, ő a mai szemmel is hihetetlenül klassz szőrmés hasítottbőr-kabátjában, én a saját kis szövetkabátomban, meghitt beszélgetésbe merülve... igen, éppen ilyenek voltunk, mint az árnyképbeli kislány és anyukája.
Így aztán nekikezdtem - kikészítettem egy fekete fotókartondarabot:
Erre rámásoltam grafitceruzával a kiválasztott képet, többé-kevésbé hasonlóan az eredetihez:
Éles kisollóval (sziluettollóval) kivágtam a figurákat:
Majd felragasztottam a fekete árnyképet egy aprópöttyös rózsaszín kartonra.
Készítettem még egy feliratot a képre, amit mintalyukasztóval kidíszítettem - és ezzel készen is lett, sokkal gyorsabban annál, mint ahogy elsőre gondoltam. És ha ránézek, mindig eszembe jut, ahogy ott sétálunk kiskoromban a téren - én és az anyukám....
Nemrég csodás tengerparti stílusú dekorációkat láttam egy netes oldalon, de az árukat meglátva rögtön tudtam, ezek nem lesznek az enyémek - egyben fel is bosszantottam magam azon, hogy mi kerül ezeken mégis annyiba. Addig rágtam magamban a dolgot, amíg arra nem jutottam, hogy házilag sem akkora ördöngösség előállítani ezeket a beach-stílusú dekorációkat, legalábbis egy próbát biztosan megér - és meg is tettem azt a próbát. :-) Négyféle dolgot állítottam elő, különféle nehézségi fokozaton: van köztük nagyon egyszerű-gyors, és van kicsit munkásabb is, de egyik sem igényel órákat, és úgy éreztem, a kész dekoráció - bár házilag készült paradicsomszószos üvegből, konzervdobozból, parafadugóból, eltört képkeret hátlapjából - egyértelműen hordozza magán a tengerparti stílus elemeit, és remélem, csinosan teszi ezt. :-)
Elsőként egy vázaszerűséget terveztem készíteni, ehhez egy tisztára mosott, egykor paradicsomszószt tároló üveget vettem elő:
Levettem a kupakot, az üvegre pedig háztartási gumigyűrűket tettem, egymástól szabályos távolságra (egy nagyobb gyufásdoboz szélével mértem ki a távolságokat):
Amikor mindegyik gumigyűrű felkerült, a sávokat felváltva fehérre és világoskékre festettem akrilfestékkel, két rétegben.
Amikor a második réteg már megszáradt, de még egy kis rugalmasság maradt benne, levágtam a gumigyűrűket. Azért volt fontos, hogy a festék ne legyen tökéletesen száraz, mert így a gumigyűrű visszatépte kissé a sávok széleit - nekem pedig éppen az volt a célom, hogy használt-kopottas külsőt adjak az üvegnek. A használtságra ráerősítettem még egy darab smirglivel, amivel itt-ott megcsiszoltam a festéket.
Szilikonpecsét-készletemből (ezeket is gyűjtöm...) két mintát nyomtam az üvegre, majd a palack nyakát beragasztóztam, és körbetekertem spárgával.
Ezzel a dekoráció első része el is készült. Jöhetett a következő darab, egy fatábla - ehhez egy eltört rámájú képkeret préselt fa hátlapját használtam fel, amit első lépésben fehérre festettem.
Itt is kék-fehér minta volt a cél, ezért három celluxcsíkot ragasztottam a falapra.
Ismét festés - világoskék akrilfestékkel lefestettem a szabadon maradt sávokat, majd lehúztam a celluxot, így szép szabályos csíkokat kaptam.
Betűnyomdával rápecsételtem a BEACH feliratot, és további két pecsétet nyomtam a szélekre.
Végül spárgából nyilat ragasztottam a felirat alá (és később még maszatoltam a képet egy kicsit, és csiszolgattam is itt-ott, hogy ne legyen ennyire újszerű - ezt az állapotot majd az utolsó képeken lehet látni).
Harmadikként egészen egyszerű kishajókat készítettem: ezekhez elsőként három parafadugót hosszában kettévágtam. (Állítólag könnyebben és morzsálódásmentesen lehet elvágni a dugót, ha pár percig forraljuk egy kevés vízben, de egy jó éles késsel szerintem enélkül is megy.)
A fél dugókat fehérre festettem, majd vissza is csiszoltam őket. Ezután mindegyikbe egy-egy fogpiszkálót szúrtam, amire halványkék mintás papírból vágott háromszöget ragasztottam.
Az utolsó ötlethez egy konzervdobozra volt szükségem, amit fehérre festettem.
A már ismert celluxos módszerrel kék csíkokat festettem rá:
Aztán feltúrtam a készleteimet némi régóta őrizgetett fa függönykarika után, amiből mentőövet szerettem volna készíteni :-) A fakarikát fehérre festettem két rétegben, majd kis darab kék selyemszalagot ragasztottam rá négy ponton - az alábbi "folyamatábra" mutatja a történéseket:
A mentőövet a konzervdobozra ragasztottam, végül még kiegészítettem a látványt pékzsinegre ragasztott kis zászlócskákkal.
Ezen a ponton aztán leálltam :-) de szívem szerint még gyártottam volna sorozatban a tengerparti dekorációkat, annyira jólesett... igaz, egy komoly hátulütője azért lett a dolognak: most rögtön tengerpartra akarok menniiiiiiiiii :-)
Szeretjük a sárkányokat. Ott vannak például természetesen a klasszikusok, Süsü és Paff, aztán kedvenc éjfúriánk, Fogatlan, meg persze Norbert, a norvég tarajos, valamint a magyar mennydörgő ugyanonnan, no és persze a hatalmas Smaug is, valamint ne feledkezzünk meg Sogenannte Sigismund nyugdíjas tansárkányról sem. Szóval, a sárkányokkal igazán jó barátságot ápolunk (még akkor is, ha egy részüket egyelőre csak a család felnőtt tagjai ismerik), és nemrég gondolkodtam el azon, hogy a blogon bár ezerféle figura, állat és lényecske szerepel már, a sárkányok eddig elkerülték... no de majd most :-)
Rögtön kihívásnak éreztem az ötletet, mert egyrészt aránylag egyszerűen szerettem volna megvalósítani a dolgot (márpedig a sárkányok nem mondhatók primitív felépítésű lényeknek), másrészt minimális ijesztőséget sem akartam a figurákba vinni. Végül is azt hiszem, ez sikerült is - lehet, hogy az egyszerűség persze hagy némi kívánnivalót maga után, viszont a kis sárkányok játszhatóság és szerethetőség szempontjából nagyon jól vizsgáztak a kis célcsoportnál, és végül is ez a lényeg, ahogy Hablaty is mondja a Hibbant-szigeten: "Sárkányaink vannak, és nem félünk használni őket." :-)
Alapként a már sokszor jól bevált kis agyagcserepet használtam, a a fejekhez pedig a húsvétról megmaradt hungarocelltojásokat kerestem elő:
A tojásokat a cserepekre ragasztottam, a szélesebb végüknél:
Mivel Süsü óta a sárkányok nekem egyértelműen zöldek, a figurákat zöldre festettem, méghozzá világoszöld metál akrilfestékkel - mondhatnám, hogy szándékosan lettek metálzöldek, de nem. Jól nem néztem meg gondosan vásárláskor a tégelyt, és matt festék helyett metált sikerült vennem, de végül is a fémes csillogás nem jön rosszul egy sárkánynak - pikkelyek, miegymás -, úgyhogy maradt ez a festék, bár ezt a csillogó felületet fotózni, az egyenesen kínzás :-)
Zöld filcanyagból kivágtam a füleket, a szemek pedig a szokásos, lyukasztóval vágott, fehér festékkel megpöttyentett pici korongokból lettek:
A fülek rögzítéséhez barkácskéssel nyílást vágtam a tojásokon, ezekbe gyömöszöltem egy fogpiszkáló segítségével a filcdarabok alját - a szemeket pedig felragasztottam. Zöld alkoholos filccel megrajzoltam az orrlyukakat....
... és ugyanezzel a sárkánypocakok mintázatát is. :-)
A fülekhez használt zöld filcanyagból kivágtam a szárnyakat és a farokrészeket:
Majd ezeket fel is ragasztottam a sárkánykákra - és ezzel készen is lettek.
Rögtön berendeztünk nekik egy saját kis tűzhányót papírból, elvégre az ilyesmi kell a sárkánynépnek :-) És gyorsan össze kellett tennünk egy harmadik sárkányt is, így éreztük komfortosnak - és erről Salvador Dalí jutott eszembe, aki még erről is tudott valamit, amikor azt mondta: "Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik..."
