Cserépnyuszik

A mai bejegyzés alanyai megint hosszú időre helyet béreltek maguknak a szívemben. Nem is mondok róluk többet, meglátjátok majd a végén, milyenek - és egyszerűen nem lehet nem szeretni őket. 
Az elkészítésük apropóját pedig most éppen az adta, hogy megérkeztek a frissen rendelt agyagcserepeim, ezúttal olyan méretben, amivel eddig nem dolgoztam, 6x7 cm-es nagyságban - ezekkel már egészen megtermett figurákat lehet készíteni. Kiegészítettem őket két szintén nem kicsi, azaz 6 cm átmérőjű hungarocellgolyóval, és ebből az együttműködésből születtek új kedvenceim, a cserépnyuszik. Tüneményes cserépnyuszik, mármint :-)

Az alap tehát ennyi volt:

Ragasztópisztollyal a cserépre rögzítettem a hungarocellgolyót, majd világosbarna akrilfestékkel lefestettem az egészet.

 


 Egy vitaminosdoboz kupakját a hungarocellgolyóra illesztettem, körberajzoltam egy ceruzával, majd ugyanezt elvégeztem a cseréprészen is. Az így keletkező köröket halványrózsaszín festékkel kitöltöttem. 
Amikor a festék megszáradt, fekete vékonyhegyű alkoholos filctollal körberajzoltam a körök széleit, majd egy szaggatott vonallal is körbehúztam.

A fülek alapjait barna, a fülbelsőket drapp filcanyagból vágtam ki. A két réteget összeragasztottam (egy jobb papírragasztó stift ehhez tökéletes), majd a füleket a szokásos módszerrel rögzítettem a golyóba: pengével két mélyedést vágtam a hungarocellbe, és ezekbe nyomtam bele a fül alsó végeit. 

Alkoholos filctollal megrajzoltam a nyuszipofikat:

Befejeztem a nyuszikat néhány további  teendővel: karokat készítettem nekik barna filcanyagból, a pocakjukra mintás papírból kivágott szívet ragasztottam, amit szintén "körbevarrtam" fekete alkoholos filccel, masnit kötöttem a nyuszik nyakába, és egy-egy fehér zseníliapompont ragasztottam a hátsó felükre.

Nem is tudok ennél többet hozzáfűzni - egyszerűen odavagyok értük :-)