Igaz, még tavasz sincsen, de nemsokára itt lesz, és onnan már csak egy ugrás a nyár... gondolatban gyorsan telik az idő :-) A nyár egyébként arról jutott eszembe, hogy kaptam néhány tekercs krepp-papírt, pirosat, sőt, nem is sima pirosat, hanem igazi pipacspirosat. Ahogy ránéztem, rögtön láttam magam előtt a hozzánk vezető bekötőutat, amit nyáron mindig pipacsok szegélyeznek - és annyira kedvem támadt ahhoz a sok-sok piroshoz, azaz készíteni valamint a piros tekercsekből, hogy szinte még mielőtt végiggondoltam volna a dologban a kihívást, már tudtam, hogy pipacskoszorút fogok készíteni. És azt is tudtam, hogy anyukámnak lesz ajándékba, mert ő nagyon szereti a pirosat, és nagyon jól fog menni az új piros pöttyös kerámiakészletéhez :-)
Így aztán pipacsokat készítettem. Sokat - ez volt a dologban a kihívás -, mert egy koszorú beborításához jó pár virágfej kell, és a "jó pár" nem egyjegyű szám... de hozzáteszem rögtön azt is, hogy a pipacskészítés igazán terápiás jellegű, felér egy hosszabb relaxációval, tehát igazából könnyen hozzáférhető módja a stresszmentesítésnek.
A papírpipacsokat ráadásul nagyon egyszerűen el lehet készíteni - mármint nem igényel extra kézügyességet a dolog, csak némi időt, de egész gyorsan lehet vele haladni, és mondom, a megnyugtató bíbelődés megfizethetetlen, legalábbis szerintem. :-)
Elsőként tehát amire szükség van a virágkészítéshez, az egy tekercs piros krepp-papír, egy olló, valamit középvastag fekete fonal (pl. hímzőfonal).
A pipacs közepét érdemes elsőként elkészíteni: ehhez a mutatóujjam köré tekertem kb. 25-ször a fonalat, majd az ollóval egy helyen átvágtam az összeset. Az így keletkező kis fonalköteget kettéhajtottam:
A piros krepp-papírból szirmokat vágtam ki. Úgy lehet a leggyorsabban haladni ezzel, ha a papírt sok rétegben összehajtjuk, és úgy vágjuk ki egyben a szirmokat. Nem kell semmilyen sablon vagy konkrét méret, az útszéli pipacsok szirmai is meglehetősen változó kinézetűek :-)
Fogtam egy szirmot, az aljára ragasztót kentem, és belehelyeztem a félbehajtott köteg fonalat.
Két további szirom alját beragasztóztam, és ezekkel teljesen körbefogtam fonalköteget.
Két további szirmot is a virág aljára ragasztottam, kicsit kihajtottam a szirmokat, és ezzel készen is lett az első virág.
Ezután már csak még további sokat kellett készíteni :-)
Amikor elegendőnek tippeltem a mennyiséget, előkészítettem egy koszorúalapot:
Majd egy ragasztópisztollyal felragasztottam a papírpipacsokat úgy, hogy az alapot teljesen eltakarják.
Végül már csak tesztelnem kellett felakasztva, hogy mutat a nyárias pipacskoszorú - nekem nagyon tetszett :-)
A Csingiling-filmek harmadik részében először teremtődik kapcsolat ember és tündér között, és persze ebben is a temperamentumos kis barkácstündér keze van. Csing úgy ismerkedik össze egy kislánnyal, hogy véletlenül bezárja magát egy zabpelyhes dobozból készített tündérházba - ez a házdolog már akkor nagyon megtetszett nekem, és még a mozi sötétjében arra gondoltam, a legszívesebben rögtön hazamennék készíteni egyet... de otthon végiggondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy ez nem is annyira egyszerű, különösen miután végigböngésztem a netet. Csodálatosan szép tündérházakat láttam - csak keressetek rá a "fairy house" kifejezésre, és garantálom, hogy éppen annyira el lesztek bűvölve, mint én voltam. Persze ettől csak még inkább megfutamodtam a feladat elől, mert tudtam, hogy olyan fantasztikusan szép, kőből kirakott, mohával díszített, lépcsősorral-faajtóval kiegészített, tökéletesen realisztikus gyönyörűségeket biztosan nem fogok tudni készíteni, mint amiket láttam. Ezért aztán a dolog ennyiben is maradt, évekre...
Mostanában viszont megint elkezdett bennem motoszkálni a dolog, és persze ebben is a gyerekek keze van - a Kisebbik fiú létére ugyanis nagy tündérrajongó, és egy ideje kitartóan mondogatja, hogy milyen jó lenne nekünk egy tündérház, és kitartóan sorakoztatja az érveket a tündérházépítés mellett - és ha azt mondom, kitartó, azalatt azt értem, hogy NAGYON-NAGYON KITARTÓ. :-) Szóval végül nekifutottam gondolatban a kidolgozásnak. Tudtam, hogy néhány alapvető követelmény van a tündérházzal kapcsolaban, azaz
- nem szeretnék semmit sem venni hozzá pluszban, ami itthon van, abból kell kijönnie
- játszható legyen, tehát hordozható, strapabíró és kívül-belül használható
- férjen bele néhány órába az elkészítése, mert ennél többet most nem tudok rászánni
- tényleg hasonlítson egy tündérházra, tehát legyen benne valamennyi kerekség és csúcsosság :-)
Mindezt nem volt olyan könnyű közös nevezőre hozni, de aztán valahogy mégis összeállt a dolog, és a legfontosabb, hogy a kis célcsoportom boldog volt a végeredménnyel, és még mindig egyben is van, mármint a tündérház :-)
A legnehezebb kérdés persze az volt, miből legyen maga a ház, és hogy állítom elő azt a bizonyos csúcsos tetőt, ami igazából akkor lett volna ideális, ha egy egy hatalmas harangvirág fejét tudom rábiggyeszteni az alapra... de végül is lett kompromisszum a kérdésben, és akkor nézzük is lépésről lépésre, hogy hogyan :-)
Magát a házat végül egy kiürült mosószódás dobozból készítettem el, mivel ez erős, vastag és strapabíró, ráadásul henger alakú, ami tökéletesen megfelelt a tündérházas elképzeléseimnek.
Mivel a játszhatóság alapkövetelmény volt, úgy döntöttem, a ház félig zárt, félig nyitott lesz - így előről rendes ház külseje lesz, hátul viszont hozzáférhető lesz a belseje. Ezért sniccerrel kivágtam két részletben a doboz hátsó falát, mint ahogy a képen is látható.
A kétrészes kivágás oka az volt, hogy emeletessé akartam tenni a házikót, így a középső részbe egyszerűen behelyeztem a doboz korábbi tetejét. Kicsit belenyomogatva tökéletesen szilárd és elmozdíthatatlan lett, abszolút stabil padlót szolgáltatva a második szintnek.
Mivel teteje így nem maradt a doboznak, levágtam a második emelet fölötti papírcsíkot, erre már nem volt szükség.
A dobozt ezután akrilfestékkel kívül-belül barnára festettem.
Következhettek az ablakok: barkácskéssel kivágtam a két ablakformát, kicsit lecsiszoltam a széleket, majd sárgára festettem az ablakok széleit.
Az ablakokon belülre pöttyös anyagot ragasztottam függönynek - az anyagot középen függőlegesen bevágtam, így el is tudtam kötni a két függönyszárnyat.
A házikó alsó és felső részére füvet és kúszónövényeket festettem - ez volt a kedvenc részem :-)
A ház alapja ezzel elkészült, jöhetett a tető. Ehhez első lépésként kartonból hajtottam egy tölcsért (ehhez egy nagyobb méretű negyed kört kell kivágni), amit celluxszal körbetekertem.
A tölcsért alaposan beragasztóztam papírragasztó stifttel, majd három rétegben körbetekertem zöld krepp-papírral. Fontos, hogy betekerni úgy kell, hogy ne kövessük a tölcsér ívét, azaz a krepp-papírt csak a tölcsér alján tekerjük körbe - így először csak mint henger veszi körbe a tölcsért. Ezután elvágtam a krepp-papírt, és a felső részét megtekertem - így rásimul a tölcsérre, viszont a tetején megmarad egy vastagabb, jól formázható túllógó papírrész. Ezt jól megtekergettem, kicsit vágtam is belőle itt-ott - míg végül kialakult egy kunkori szárrész a tölcsér végén.
Következhetett a tölcsér alá kerülő virágrész - ehhez filcből kivágtam egy virágformát, majd még ragasztottam rá négy további szirmot.
A tölcsér alját végig bekentem forró ragasztóval (ragasztópisztoly segítségével), és rányomtam a virágformára. Vágtam egy picike virágot még, aminek a közepét kivágtam, és a kunkori szár végére ragasztottam.
Az így kialakult virágtetőt a házikóra ragasztottam:
Úgy éreztem, még hiányik valami, egészen pontosan némi kerítés - ehhez előkészítettem az utolsó, nyárról megmaradt fagyispálcikákat.
Az íves pálcikákból hármat-hármat az egyenes darabokra rögzítettem pillanatragasztóval, majd a két kerítéselemet világosbarnára festettem, és persze ezekre is ráfestettem a füveket és a kúszónövényeket.
A házikó falába vágtam két nyílást, ezekbe beleragasztottam a két kerítéselem végét - ehhez is a pillanatragasztó a tökéletes megoldás.
Utolsó lépésként néhány pici papírpillangót és katicát ragasztottam ide-oda, valamint készítettem egy táblát a kerítésre. Ennek a szövegét a fent említett Csingiling-filmből vettem, így angolul van, de egyrészt a kicsik ragaszkodtak az autentikus írásmódhoz, másrészt nem igazán lehet ezt ilyen röviden és frappánsan megfogalmazni magyarul - de így legalább a külföldi tündérek is megtalálják a kisházat :-)
A mi tündérházunk ezzel el is készült. A berendezést a kicsikre bíztam, így bár a minimalista stílust követi, mégsem emelhet panaszt egy kerti vendég sem: van benne faágszeletből készült asztalka, makk-kupak székek, babérmeggylevélből készült ágy, pici vödör és kanna - az átutazó tündérek vélhetően minden kényelmet megtalálnak benne, amire csak szükségük lehet...
Persze rögtön a kertben is kipróbáltuk, hogy mutat majd helyén, de azért a végleges kihelyezéssel várunk, amíg kitavaszodik, és persze akkor is majd esővédett helyre kell tennünk - de ha olyan szerencsém lenne, hogy átutazó tündér lennék, azt hiszem, boldogan időznék a mosószódás dobozból készült tündérházban....
Ennek a bejegyzésnek először azt a címet akartam adni, hogy "Egyszerű tyúkok", de aztán határozottan úgy éreztem, lennének ötletem arra, kiknek kellene inkább birtokolni ezt a címet, úgyhogy inkább átgondoltam a dolgot :-) De azért ezek a tyúkocskák tényleg csodálatosan egyszerűen elkészíthetőek, mivel meglehetősen minimalista jellegűek - lényegüket leginkább kedvenceim, a gyönyörűséges mintás papírok adják, ezek nélkül félkarú óriások lennének, akárcsak a nemzet Széchenyi szerint, bár ő kétségkívül más párhuzamra gondolt.
A mintás papírok mellett kell még a tyúkocskákhoz vastag kartonpapír, amit még éppen tudunk vágni ollóval is - én régi dossziéhátlapot használtam erre a célra. Szerencsére a barátaim lelkesen hordják ezeket hozzám, ők örülnek, mert nem kell kidobniuk, én örülök, mert felhasználhatom, tehát mindenki boldog :-)
Fogtam hát a vastag kartonpapírt, és rajzoltam rá egy nagggyon duci, de eléggé elnagyolt tyúkocskát:
Kivágtam egy jó erős ollóval:
Kikészítettem a mintás papírokat - ez csak egy félmondat, de ha tudnátok, mi van mögötte... lapozgatás, gyönyörködés, nézegetés, ízlelgetés, újra lapozás, egy kis papírsimogatás, szaglászás (ezt is muszáj!), újra végignézegetés, elhatározás, hogy egyikbe sem vágok bele, összecsukás, elmenés, erőt vevés, visszatérés, végiglapozás... nem egy egyszerű folyamat, higgyétek el nekem :-)
Szóval, végül hármat csak kiválasztottam, nagy nehezen:
A kartontyúkocska egyik oldalát nagyon alaposan bekentem papírragasztó stifttel, majd ezt a ragasztós oldalt a mintás papír fehér felére fektettem.
Jól lenyomogattam és átsimogattam, hogy a kétféle papír összetapadjon. Kicsit hagytam száradni a ragasztót, majd a kartonpapír mentén újra körbevágtam a tyúkformát.
Ezzel az egyszerű módszerrel elkészítettem még két tyúkocskaformát:
Hogy fel lehessen állítani a madárkákat, egy háztartási papírgurigából levágtam egy csíkot (azaz egy karikát), ezt is bevontam mintás papírral, és a karikára két nyílást vágtam - ebbe gondoltam beleültetni a tyúkocskákat.
Ezután már csak bele kellett helyeznem a nyílásokba a madarakat, és ezzel el is készültek. Annyira tavaszi-húsvéti hangulatot árasztanak, hogy nehéz elfogadnom, hogy még egy kicsit várni kell az ünnepre - biztosan ez is mintás papírok miatt van :-)
