Várjuk...

Remélem, rendes mennyiséggel érkezik, mert annyi tervünk van vele... de azt mondják, nincs már messze. :-) 



Kosztolányi Dezső: Téli alkony


  Aranylanak a halvány ablakok…
  Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
  fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
  a hósík messze selymesen ragyog.

  Beszélget a kályhánál a család,
  a téli alkony nesztelen leszállott.
  Mint áldozásra készülő leányok,
  csipkés ruhába állanak a fák.

  A hazatérő félve, csöndesen lép,
  retteg zavarni az út szűzi csendjét,
  az ébredő nesz álmos, elhaló.

  S az ónszín égből, a halk éjszakában
  táncolva, zengve és zenélve lágyan,
  fehér rózsákként hull alá a hó.

Hóembercsalád fadarabokból

A szívemnek legkedvesebb dekorációk valahogy mindig mindenfajta tervezés és tudatos beszerzés nélkül készülnek. Persze nem mondom, jó dolog kicsi agyagcserepeket venni préselt papírgolyókkal együtt, tudván, hogy abból valami jó dolog fog kisülni, angyalka vagy télapó, de a legjobb mégis az, amikor valamiből úgy lesz különösen kedves tárgy, hogy nem is számítok rá.
Amikor ezt a lenti négy fadarabot kézbe vettem, még nem tudtam, mi lesz belőlük, bár valamiért a "Három ember a hóban" című szuperkedvenc Erich Kästner-regény jutott eszembe - egyből a fehér akrilfestékért indultam, és amikor az utolsó simításokat is elvégeztem, akkor vettem csak észre, hogy igazából kis családunk téli verzióját készítettem el... és valahogyan lényegében mindannyian olyanok lettünk fadarab-verzióban, mint az életben is :-)

 A négy fadarab eredetileg így festett:

 Fehér akrilfestékkel megfestettem rá a hóemberek alapját:

 Amikor az alap megszáradt, ráfestettem a fadarabokra a hóemberrészeket:

És persze szükség volt egy-két kiegészítőre is - szalagból ragasztott sálra, gyöngyből készült gombokra, papírszívre, erre-arra :-)
Utolsó elemként havas tájat festettem köréjük, és ezzel készen is lettek.

 Általában szeretem a dolgokat, amiket készítek, de ez most egészen más - biztos vagyok benne, hogy jövő nyáron is kint lesznek a polcon :-)

Adventi naptár teljesen másképp

Régóta foglalkoztat az adventi naptár kérdése, de nem a szokásos vonalon, hogy milyen legyen - mert nálunk már évek óta az adventi varázsdoboz kerül elő a decemberi reggeleken, és ezt továbbra is szívből ajánlom összes elfoglalt szülőtársamnak, aki nem tudja megoldani, hogy egyenként csomagolja és előre beszerezze az összes kis meglepetést... no de most nem ezen gondolkodtam elsősorban, hanem azon, hogy milyen szerencsések azok a gyerekek, akiket 24 reggelen át várnak apró ajándékok az adventi kalendáriumban - és hogyan lehetne ezekben a szerencsés gyerekekben tudatosítani mégis azt, hogy a karácsony lényege az, hogy adjunk, és nem az, hogy elvárjunk. 

Arra gondoltam, mi lenne, ha ezúttal teljesen máshonnan közelítenénk meg az adventi naptár kérdését, és amellett, hogy minden reggel várja őket a decemberben a varázsdobozban egy-egy pici meglepetés, kapjanak egy teljesen másik adventi naptárat is, ami arról szól, hogy az is egyfajta ajándék, ha ők szereznek örömöt másoknak. 
Igaz persze, hogy ezt sok gyerek tudja, de ez inkább tudatos dolog, mint szívből jövő - az én célom pedig most az volt, hogy szívvel-lélekkel érezzék át azt, amit annyira sokszor hallanak, és annyira közhelyszerű már: hogy tényleg jobb adni, mint kapni - vagy mivel persze mégiscsak gyerekekről van szó, kiegyezem azzal, ha ugyanannyira jónak érzik. :-)

Annyira megszerettem és annyit dédelgettem magamban az ötletet, hogy több éve először "rendes" adventi naptárat készítettem neki, 24 kis csomaggal - persze továbbra sem az volt a cél, hogy egy egész napot töltsek el a kalendárium elkészítésével, úgyhogy fogtam 24 újrapapír borítékot, feldíszítettem mindet, és fellógattam két spárgacsíkra. 
A "díszítés" folyamata röviden: csomagolópapírból csíkokat vágtam, a borítékra ragasztottam. Erre egy mini tortapapírt tettem, arra újabb csomagolópapír-darabokat, végül pedig pékzsinegből kötött kis masnikat is ragasztottam rá. Az egyetlen profi kellék a csillag alakú, számozott csíptető volt, amit a KIK-ben vettem.
 

Ennyit a külcsínről, és akkor a lényeg:
A borítékokba egy-egy kérést rejtettem. Persze fontosnak éreztem úgy megfogalmazni, hogy ne utasítás jellege legyen, sokkal inkább az örömre vonatkozzon, amit a kérés teljesítésével lehet elérni.
Az is lényeges volt, hogy az érettségben és karakterben nagyon is különböző két kis célszemély is tudjon azonosulni a dologgal, ezért olyan teljesítendő kéréseket írtam, ami mindkettőjüknek érthető és teljesíthető lesz.
További fontos szempont volt, hogy az öröm ajándékozásában mindenki részesüljön, aki fontos nekünk - tehát nemcsak rokonok, barátok, hanem például az állatok is -, és ugyanígy ne korlátozzuk a kört ismerősökre, hanem legyenek ismeretlenek is, akiknek örömöt szerzünk.
És persze nem szabad csak hasznos dolgokra koncentrálni: legyenek olyan kérések is, ami mindenkinek örömet okoz :-)

Így végül a mi "Adjunk örömöt!" adventi kalendáriumunkba a következők kerültek:

1. Készíts kis ajándékot a nagyszüleidnek - nem karácsonyra, hanem csak úgy!
2. Építs téli szállást a süniknek: a kert végében gyűjts össze egy nagy kupac levelet!
3. Nézd át a játékaidat, és készítsd össze a szép állapotú, ép darabokat, aminek mások még nagyon örülnének!
4. Küldj örömöt postán - írj képeslapot valakinek (rokonnak, barátnak), aki távol él tőlünk!
5. Gondosan pucold ki a cipődet - hamarosan érkezik a Mikulás, hadd gyönyörködhessen benne!
6. Készíts anyuéknak egy finom reggeli kávét vagy teát! 
7. Süss kekszet az osztálytársaidnak, hogy jól induljon a reggelük!
8. Alkoss szeretettel: készíts karácsonyfadíszt a fára!
9. Adj ajándékot a Földnek: sétálj végig a családdal az utcán, és szedjétek össze a szemeteket!
10. Rajzolj egy szép képet a tanító néninek, és vidd el neki ajándékba!
11. Ajándékozd meg a kerti madárkákat - tegyél ki nekik enni- és innivalót!
12. Szerezz örömöt a felnőtteknek: végezz el valamilyen nemszeretem házimunkát!
13. Örvendeztesd meg az egyik szomszédot: készíts számára kis ajándékot!
14. Kérd meg a szüleidet, vegyék fel a telefonjukkal, ahogy énekelsz - később nagyon fognak örülni neki!
15. Szerezz örömöt a testvérednek: játsszatok olyasmit, amit ő szeretne!
16. Hozz rendbe egy szakadt könyvet, sérült játékot!
17. Lepd meg a szüleidet - tedd rendbe a szobádat!
18. Segíts apunak: gyűjtsétek össze együtt a szemetet az autóból!
19. Egy kis figyelmesség: vigyél valami apró ajándékot a portás néninek az iskolában - rá csak nagyon kevesen gondolnak!
20. Az olvasás az egyik legjobb dolog a világon - készíts különleges könyvjelzőt a testvérednek!
21. Lepd meg a háziállatodat: takarítsd ki, és  adj neki valami finom falatot!
22. Készíts egy rajzot a szelektív hulladékgyűjtésről, és ezt tedd ki a szemetes mellé!
23. Okozz örömöt jövendőbeli magadnak: írj egy levelet a felnőtt énednek!
24. Legyél igazi jó tündér: teljesítsd ma anyuék egy kívánságát!

Persze még számtalan hasonló vagy teljesen más kérést lehet írni, nekem így első alkalommal ezek jutottak eszembe - de ha még bármilyen ötletetek lenne, osszátok meg velem :-)
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fogadják majd ezt a különleges adventi naptárat - mindenképpen beszámolok majd a fejleményekről....

Díszfácskák spatulából

Már megint faspatula, tudom, de idén ez a kedvenc, nem tagadhatom. Annyiféle klassz dologra lehet használni, és annyira barátságos áron adnak egy nagy doboznyit, hogy egyszerűen nem lehet nem használni úton-útfélén, boldogan... most például MUSZÁJ volt kis díszfácskákat készítenem belőlük. És mivel ezeknek nincs mosolygó arca, nincs rajtuk zseníliapompon és egyéb cukiság sem, kivételesen senki sem akarta a családból a játékai közé hurcolászni őket, így megmaradhattak nekem, ez máris egy kisebbfajta csoda :-)

Kiindulásként tehát ott voltak a szívemnek oly kedves faspatulák:

Kartonból vágtam egy kb. egyenlő oldalú háromszöget - az oldalak méretét az határozta meg, mekkora egy faspatula egyenes része (tehát a szélső, legömbölyített végek nélkül).

Ezután egymás mellé tettem hat faspatulát, és ráhelyeztem a karton háromszöget:

(Azért vannak egy kicsit elcsúsztatva a spatulák, mint látjátok, hogy a maradékból még több elem is kijöhessen, újabb fácskákhoz...)
A háromszög széleit bejelöltem a spatulákon, majd egy éles ollóval levágtam a felesleget.

 Múltkor az egyik négybetűsben vásároltam egy csomag mintás papírcsíkot, ezért ezeket ragasztottam a spatulákra - de bármilyen mintás papír megteszi, és szebb, ha egy kicsit keskenyebb a papírcsík, mert így a fából is látszik egy vékony rész.
A felesleges papírrészeket levágtam:

Mindegyik darabot bevontam ugyanígy:

Három kicsi agyagcserepet fehérre festettem. Egy kis adag só-liszt gyurmát begyúrtam, ezt a cserepekbe nyomogattam, és mindegyikbe egy fapálcát szúrtam.

Végül pedig ragasztópisztollyal felragasztottam a falapokat.

Amikor a só-liszt gyurma megszáradt, a tetejére egy kis ragasztót kentem, és vékony vattaréteget nyomogattam rá.

Ezzel ez is készültek a díszfácskák. Bátrabbak ugyanezt raklapdeszkákból is elkészíthetik, az tényleg imponáló darab lenne - de én megelégszem ezekkel a kicsikkel is :-)

Síelők az asztalon

Harmadikos gimis koromban kétszer is voltam sítáborban, ahol rendkívül jól mulattam, gyönyörű helyen voltunk, mindennap hajnalig beszélgettünk, folyton knédlit rendeltünk, állandóan PUF-ot hallgattunk - azóta is ha visszagondolok,  ugyanaz a kép ugrik be: kint rém hideg van, hull a hó, bent viszont párás meleg van, mindenki egyszerre beszél, ahogy a 17 évesek lelkesedésével vitatkozunk az élet nagy dolgairól, esszük a knédlit meg valami borzasztó nugátos szeletet, és közben mindig a Másnap c. dal szól. 
Egészen mellékesen azért persze síeltünk is, de nem mondanám, hogy elmélyedtem volna a dologban, a hóeke volt a legutolsó dolog, amit elsajátítottam sítémában - meg egyébként a legelső is. :-) 
Szóval, amikor elhatároztam, hogy az iskolai adventi vásárra kis síelő figurákat fogok készíteni, nem igazán a sport szeretete motivált, sokkal inkább az, hogy valami olyasmit akartam készíteni, amiből talán nem lesz sok, legalábbis tavaly egyetlen síelőt sem láttam a kínálatban. De simán előfordulhat, hogy idén sem lesz - mert bár a figurákat legyártottam, az utolsó fotó elkattintása után azonnal el is tűntek a gyerekszobában... de azért még bízom benne, hogy előkerülnek, és addig is leírom, hogyan készültek :-)


A kis síelőkhöz első lépésként előkészítettem pingponglabdákat (a testhez), kis préselt papírgolyókat (a fejhez), valamint a nyárról megmaradt jégkrémes fapálcikákat (a sílécekhez).

A jégkrémes pálcikákat világosbarnára festettem:

A papírgolyókat ragasztópisztollyal a pingponglabdákra ragasztottam.

Szintén ragasztópisztollyal a figurákat 2-2 fapálcikára ragasztottam:

A következő lépésben a karokat készítettem el: zseníliadrótból darabokat vágtam, majd a drótok közepét a figurák "nyakának" hátsó részére ragasztottam.

Mostanában minden figurára sálat teszek, és persze a kis síelők sem maradhattak ki: mindegyikre mintás szalagot ragasztottam - ezzel egyben a nyaki ragasztós részt is eltüntettem.

Hosszasan gondolkodtam azon, mi legyen a figurák fején - de végül is hajat nem akartam ragasztani (tetszett a kis kerek golyófejük), viszont nem akartam nyolc kis sapkát megvarrni, ezért fülvédők mellett döntöttem. Nagyon egyszerűen készítettem el: kis darabokat vágtam zsenílidrótból, ezeket a fejekre ragasztottam, majd a drótok két végére pici zseníliapomponokat ragasztottam (mindent ragasztópisztollyal).

Persze a síbotok sem maradhattak el: egy pár bothoz kettévágtam éles ollóval egy fogpiszkálót. Kartonpapírból kis köröket vágtam, ezeket a botok végére szúrtam, majd a botok végét a figurák kezébe ragasztottam.

Végül már csak az arcokat kellett megrajzolni, szokásosan alkoholos filccel, és nem hagyhattam el a hidegtől kipirult arcok megszínezését sem: ehhez rózsaszín ceruzával vastagon besatíroztam egy papírdarabot, majd egy fülpiszkáló pálcikát ezen sokszor végighúztam - a vattára átkerült "pírral" pedig átsimogattam a figurák arcát.
 

És persze muszáj volt havat is tennem alájuk, ha már síelők - és be kell vallanom, egy ideig eljátszottam a gondolattal, hogy csinálok nekik egy méretarányos hüttét is (igen, tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok teljesen normális :-) ), de aztán a családban megtalálható legkisebb két kéz eltüntette a síelőket, és így muszáj volt megválnom a hütte gondolatától... :-)