Szeretem az üvegbe zárt sütiket. Kapni is, de adni még inkább - mindig arra gondolok ilyenkor, a megajándékozott hogy fog örülni ennek egy olyan napon, amikor rátör a sütizhetnék, de túl fáradt elmenni a hozzávalókért, vagy egyszerűen csak nincs kedve összeszedegetni ezeket a kamrából. És akkor csak előveszi a tőlem kapott, üvegbe zárt sütit, amihez mindössze tojást és vajat kell tennie, és alig pár perces munkával nemsokára ott lesz az asztalán az én csodás illatú, testet-lelket melengető ajándékom. Ez egy nagyon, nagyon jó érzés tud lenni, főleg amióta az egyik barátnőm azt mondta, egyszer, amikor teljesen kizsigerelve ért haza a munkából, az életét mentette meg az üveges csokis sütim... azóta még inkább szárnyakat kaptam e téren. :-)
Amikor most karácsonyra gondolva töprengtem el azon, melyik kedvenc sütimet tudnám üvegben átadni, rögtön Hugh Fearnley-Whittingstall csokis brownie-ja jutott eszembe (River Cottage minden napra, Alexandra, 2013.), ami számomra A Tökéletes Brownie - kellemesen szottyos, brutál csokis, hihetetlenül finom -, és máris tudtam, ez lesz az idei ajándékkedvencem. Persze egy kis karácsonyi ízt mindenképpen szerettem volna kölcsönözni neki, így hozzátettem egy kis mézeskalácsfűszert - a végeredmény pedig a próbasütésnél egy csodás, ünnepi süti lett, amit nem lehet nem szeretni.... így aztán szívből ajánlom kipróbálásra üveges ajándék formájában is, mert biztosra tudom mondani, hogy a megajándékozott nagyon fog neki örülni. :-)
Gasztroajándék - mézeskalácsos brownie üvegben
Egy 1 l-es befőttesüvegben rétegezzük a következőket:
125 g liszt, elkeverve 1-2 teáskanál mézeskalácsfűszerrel, ízlés szerint
csipetnyi só
1 kávéskanál sütőpor
1 evőkanál házi vaníliás cukor vagy 1 csomag vaníliás cukor
250 g étcsokoládé aprítva (minőségi, magas kakaótartalmú)
275 g kristálycukor.
Az üveghez pedig mellékeljük a leírást:
Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra, és készítsünk az üveges süti mellé 250 g vajat és 3 tojást.
Forrósítsuk fel a 250 g vajat (nem kell forrnia, csak forró legyen). Egy keverőtálba kanalazzuk le az üveg tetejéről a cukorréteget. Az ez alatt lévő csokoládédarabkákat tegyük a forró vajba, és alaposan keverjük el, míg megolvad (fog belekerülni a cukorból és a lisztből is valamennyi, de semmi gond). A keverőtálba a cukor mellé öntsük az üveg maradék tartalmát, majd keverjük hozzá az olvadt csokoládés vajat, végül pedig három egész tojást is tegyünk a masszához.
A kész csokis tésztát öntsük egy sütőpapírral bélelt sütőformába, és süssük meg a brownie-t 20-25 perc alatt. Akkor van készen, ha a süti közepébe szúrt hurkapálcára már csak néhány nedves morzsa tapad - de vigyázzunk, ne süssük túl, mert száraz lesz.
És persze mindenképpen kívánjunk mellé boldog karácsonyt :-)
Nagyon figyelmes blogolvasók a cím láttán biztosan gyanakodni kezdtek, hogy "mintha ilyen már lett volna", és tényleg! :-) No de ez a mostani már egy lényegesen továbbgondolt változat, nem csak magából a tejesdobozból áll - igaz, a dolog nagy részét még mindig ez alkotja -, de van benne még egy kis plusz piros papír, ami sokat emel a látványon. De nem ragozom tovább, inkább jöjjenek a képek: így készült a karácsonyi csillag tejesdobozból, lépésről lépésre.
Egy teljesen egyszerű, kiöblített tejesdobozra volt szükségem elsősorban a csillaghoz:
A doboz végeit levágtam egy éles késsel:
Ezután nagyjából egy cm szélességű darabokra vágtam a dobozt.
A keletkezett rombuszok közül nyolcat összeragasztottam ragasztópisztollyal, hogy kialakuljon a csillagforma:
A csillagot piros akrilfestékkel kívül-belül lefestettem, két rétegben.
Teljes száradás után közepesen vastag piros papírból 1 cm szélességű csíkokat vágtam:
A csíkokat hurkapálca köré csavartam, kitekertem, visszahajtottam - a képen látszik, milyen alakzatok keletkeztek így:
Ezeket a csillag rombuszainak belsejébe ragasztottam, kettőt-hármat mindegyikbe - a lényeg, hogy ne legyenek egyformák a csillagszárak, ez szebb úgy, ha nem szabályos.
Amikor a nyolcadik rombusz is megtelt, elkészült a csillag - én úgy látom, nehéz tettenérni rajta az eredeti tejesdobozt, de belátom, hogy nagyon elfogult vagyok... :-)
Tudom, hogy sokan ellenérzésekkel viseltetnek Halloween-ügyben, és nem is szeretnék pro vagy kontra érveket hozni, de azt gondolom, minden olyan témakör jó, ami inspirációt ad ahhoz, hogy a gyerekekkel együtt alkossunk valamit. Így aztán amikor a Nagyobbik kitalálta, hogy készítsünk egy szellemkoszorút, természetesen rögtön neki is kezdtünk... ez most ő szerette volna előállítani az elejétől a végéig, ezért egy igazán egyszerű és gyerekbarát megoldást találtunk ki, mindjárt fogjátok is látni - gyakorlatilag bármilyen korosztály el tudja készíteni. Egy ponton persze mégiscsak szigorúnak kellett lennem, mert a ragasztópisztoly kezelését még egy ügyes ilyen kilencéves nagylánynak sem adhattam át, úgyhogy a szellemeket végül én ragasztottam fel - de a többi érdem mind a Nagyobbiké.
Tehát szellemkoszorú volt az én kis barkácstündérem elképzelése - csupa itthon fellelhető alapanyagból gondoltuk ezt elkészíteni, így végül a következőket vettük elő: egy korábban már használt hungarocell koszorúalap, sok papírzsebkendő, és egy kupac kiszáradt, fényét vesztett vadgesztenye, valamint egy ragasztóstift és egy vékony hegyű fekete alkoholos filctoll.
Egy gesztenyét bekentünk a ragasztóstifttel (nem kell nagyon alaposan), és egy szétnyitott zsebkendő közepébe helyeztük.
A zsebkendőt ráhajtottuk a gesztenyére, és egy kicsit összenyomtuk:
A Nagyobbik megrajzolta a szellem pofiját:
És még készített rengeteg további szellemet, mindegyiknek teljesen egyedi arcot rajzolva :-)
Én pedig felragasztgattam a szellemeket a koszorúalapra, egymás után:
Míg az egész tele nem lett a fehér alakokkal. Mindketten nagyon elégedettek voltunk a végeredménnyel, főként mert nagyon kevés költséggel készítettük el a szellemkoszorút, a képeknél sokkal látványosabb lett, és a munka oroszlánrészét tényleg a Nagyobbik végezte - én pedig rendkívül büszke vagyok rá. :-)
Nálunk mindenki odavan a héjas földimogyoróért - őszi estéken népszerű program ezeket gondosan megpucolgatni, aztán pedig elropogtatni (a kalóriákra megpróbálni nem gondolni :-) ). Legutóbb, amikor vettem egy adag mogyorót, egy részük végül mégsem lett esti nassolnivaló, mert útközben egyszercsak az jutott az eszembe, milyen helyes kis formájuk van, és nem lehetne-e belőlük kis karácsonyi mogyorómanókat készíteni... az elképzelést rögtön megosztottam a kicsikkel, akik persze lelkesen támogattak a dologban, így hamarosan egy egész falura való mogyorómanó vett körbe minket - a Kisebbik azóta is megállás nélkül ontja a manók kalandjairól szóló rögtönzött meséket, úgyhogy már csak ezért is bőven megérte, hogy ennyivel kevesebb mogyorót majszoltunk el. :-)
Először is kiválasztottunk néhány teljesen ép mogyorót:
Ezeket akrilfestékkel fehérre kentem:
Kivágtam fehér papírból egy negyed kör sablonját, ezt terveztem a sipkák alapjául használni - a sablon segítségével mintás papírból kivágtam a szükséges részt, és ezt összetekerve celluxdarabkákkal rögzítettem.
Az így keletkezett kis sipkát a mogyoróra ragasztottam. A sipka végét kicsit meghajtottam, a mogyoró közepére pedig egy darabka zsinórt kötöttem sálnak.
A sipka végére egy pici zseníliapompont ragasztottam. Az orr helyére egy koriandermagot rögzítettem (erre nem folyós, gél állagú pillanatragasztót érdemes használni), majd fekete és piros vékonyhegyű filctollal megrajzoltam a szemeket és a szájat.
Megrajzoltam a gombokat is.A sipka prémszegélyéhez egy korongvattából vékony csíkot vágtam, a papír szélére apró ragasztópöttyöket nyomtam, majd ezekre simítottam a vattaszálat.
A karok helyére egy-egy pici lyukat szúrtam kézifúróval, majd ezekbe rövidre vágott fehér zseníliadrótokat tettem. A drótok végére szintén egy-egy koriandermagot ragasztottam.
Fehér zseníliadrótból kis csigát tekertem, ennek a közepére ragasztót nyomtam, és erre ültettem a kis manót - így olyan lett, mintha egy hókupac közepén ücsörögne. :-)
Természetesen nem maradhatott egyedül, hiszen a Kisebbik a manómagány elleni mozgalom lelkes élharcosa, úgyhogy hamarosan már heten álldogáltak a saját kis hóbuckájukban - némelyik még apró manógyerekre is szert tett útközben. :-)
A manók önjelölt kis támogatóját ekkorra már végképp elkapta a gépszíj, és mivel elég jó rábeszélő, még azt is sikerült elérnie, hogy elővegyük a manóknak a karácsonyi kerámiaházakat - a manók aztán körbeálltak a városka főterén, és áhítatos karácsonyi hangulatban elénekelték az A part alatt c. örökbecsűt, és még ráadást is adtak az "Elvitte a róka" c. slágerlista-vezetővel. Mit is mondhatnék - szem nem maradt szárazon... :-)
...avagy az első fecskék :-)
Lassan elérkezik az a fényes-varázslatos időszak, amikor a gondolatainkat egyre inkább betölti az ünnep, a legeslegszebb, amit ugyanúgy vártam kisgyerekként, ahogy várom felnőttként, és minden bizonnyal idős koromban is ugyanazt az örömborzongást fogom érezni, ami mindig elönti ilyenkor a szívemet. Persze még mindig csak októbert írunk, de azért ha belegondolunk, már csak két hónap - két hónap!! -, és elérkezik, így most már igazán nincs túl korán egy olyan ötlethez, ami dekorációként vagy akár karácsonyfadíszként is alkalmazható. Remélem, hogy Ti is így gondoljátok :-)
A fenyőtobozból készített hóembereket már tavaly is terveztem, de aztán végül nem jutott rájuk idő - de most legalább ők lehetnek az első fecskék, ami igazán jelentős pozíció, sok ötlet sárgán irigyli most őket a fejemben :-)
Kiindulásként három tobozt vettem elő - idén valahogy óriási tobozkészletünk van, a Nagyobbik sosem látott lelkesedéssel gyűjtögette őket nekem. A tobozokból gondoltam elkészíteni a hóemberek testét, a fejükhöz pedig három darab 3 cm-es préselt papírgolyót vettem elő:
Természetesen a hóembereknek mindig kell kalap is, és mivel ezt éreztem a legnagyobb feladatnak a dologban, elsőként ennek fogtam neki. Kivágtam három akkora fekete kartonkört, amilyen szélesnek terveztem a kalap karimáját, majd elgondolkodtam azon, a felső részt miből lehetne erős és stabil verzióban elkészíteni. Végül is egy papírguriga mellett döntöttem, amit hosszában elvágtam, és levágtam belőle három egyforma csíkot.
A papírguriga-csíkokat egy ragasztóstift kupakja köré tekertem - hogy kialakuljon a szabályos forma -, és a végeket egy pötty ragasztóval rögzítettem. Az így kapott kartongyűrűket a fekete köralapokra ragasztottam.
A fekete kartonpapírból egy-egy négyzetet a kartonhengerek tetejére ragasztottam, majd száradás után körbevágtam, hogy nagyjából kövesse a kartongyűrű kövonalát.
A natúr színű hengereket akrilfestékkel feketére festettem, és bár ez nem látszik a képeken, de száradás után a kalap alsó részének közepét kiszúrtam egy hegyes ollóval, majd ezt a belső kört ki is vágtam.
A tobozok szirmainak végét akrilfestékkel bepacsmagoltam, hogy havasnak tűnjenek. A répaorr is kötelező kelléke egy jólöltözött hóembernek - ehhez három fogpiszkáló végét levágtam, és filctollal narancssárgára festettem.
A papírgolyókat ragasztópisztollyal a tobozok tetejére rögzítettem. A répaorrokat egy-egy pötty pillanatragasztóval erősítettem a fejekre, majd egy vékony hegyű fekete filctollal megrajzoltam a szemeket és szájakat.
A kalapok tetejét átszúrtam, és egy tűbe fűzött fekete fonaldarab segítségével elkészítettem az akasztókat. A kalapokat ezután a fejekre ragasztottam, a karok helyére pedig rövidre vágott fehér zseníliadrót-darabokat rögzítettem.
Utolsó simításként mindegyik kapott egy-egy mintás szalagból készült sálat, a kezükbe pedig kiscsengőt, zseníliapompon hógolyót, gyurmakalácsot, valamint zseníliaszálakból tekert cukorpálcát tettem.
Ezzel meg is születtek az idei karácsony első kis hírnökei - és semmi másban nem vagyok annyira biztos, mint abban, hogy még sok-sok-sok további ötlet követi majd őket.... :-)
