Madárijesztő konzervdobozból

Az az igazság, hogy nagyon szeretem a madárijesztőket. Talán mert rohanós reggeleken a tükörbe nézve egy ilyet látok? Ki tudja :-) Mindenesetre a madárijesztőkben van valami, ami mindig megfog, még a hevenyészetten összedobott példányokban is - talán mert olyan magányosan álldogálnak a földeken, talán mert valaki dolgozott azzal, hogy elkészítse, talán mert az Ózban elég jó reklámot kapott egy ilyen szalmabábu - de a lényeg, hogy szeretem őket, és szerettem volna egy madárijesztővel megörvendeztetni a hozzánk látogatókat. Persze nekünk nincs földünk, vetésünk meg még annyi sem - a kertünk nem igazán igényel egy funkcionális madárijesztőt. Aztán a méret, ugye - ha egy rendes nagyságút készítek, azzal nagyjából elfoglaltuk a kert negyedét, szóval ez is átgondolást igényelt... végül is úgy éreztem, jó lesz egy egészen jelképes madárijesztő is, nem túl nagy, és persze nem is igazán rémisztő, és jó lesz a teraszon is - úgyhogy végül így lett egy nem igazi, de azért annál szerethetőbb S méretű madárijesztőnk. Igaz, a Kisebbik szerint inkább "egy olyan kertészgyerekféle", a Nagyobbik pedig egyenesen lehóemberezte, de rá sem rántottam a kritikákra, én szeretem úgy, ahogy van, mint Bridget Jones-t a barátai :-)


Szóval, először is kikészítettem egy nagy méretű konzervdobozt a testhez, valamint egy nagyobb hungarocellgolyót a fejhez:

Mindkettőt lefestettem fehér alapozó akrilfestékkel:

A konzervdobozt száradás után zöldre festettem:

A lábakhoz kikészítettem két bébiételes üvegtetőt, kézifúróval kilyukasztottam és barnára festettem mindkettőt egy tejesdobozkupakkal együtt, amit nyakként terveztem felhasználni.

Elkészítettem a kalapot: egy zsákvászondarabból kivágtam egy kört, majd a leeső anyagdarabkákat csomóba gyűrtem, a zsákvászon közepére tettem, összefogtam, és lazán elkötöttem egy spárgával.

Az így keletkező kalapot szétnyitottam, és fel is ragasztottam a hungarocellgolyóra:

A konzervdobozra ráragasztottam a nyakat (pillanatragasztóval), majd amikor megszáradt, a műanyag kupakra körben is tettem egy kis ragasztót, és egy vastagabb szalagot lazán megkötve ráhelyeztem.

És persze a dobozról nem maradhattak el a gombok sem :-)

Jöhetett az összeállítás: a lábként használt fémtetőkön áthúztam egy spárgát, alul megcsomóztam - majd a két spárgaszálat összekötöttem.

Nyilván masni is került a cipőkre :-) Végül a lábakat összekötő csomót beragasztottam a konzervdoboz belsejébe, a hungarocellgolyóra megrajzoltam az arcot, és a fejet a nyakra ragasztottam. Legutolsó mozzanatként a konzervdoboz két oldalára kézifúróval nyílást lyukasztottam, és ezekbe egy-egy ágacskát szúrtam.

Ezzel el is készült a madárijesztőnk - igaz, el kell ismernem, hogy még a legstresszesebb szárnyasokra sem tudna frászt hozni :-)