Szeretem a kindertojásbelsőket felhasználni, helyes kis formájuk valósággal kiabál valamilyen kreatív felhasználásra, vagy csak én hallom a hangokat? :-) A hengeres alak egyből a bogárféléket juttatja az ember eszébe, és mivel méhecskéket már készítettem belőlük, a katicák következtek. A piros-fekete tojásbogárkák elkészítését lépésről lépésre az nlcafén tudjátok elolvasni, és ott még további képeket is találtok a dologról - szerintem érdemes megnézni... :-)
Gőzerővel zajlik a foci vb, amit nálunk rendkívül nagy érdeklődés kísér: a Kisebbik hatalmas lelkesedéssel követi a meccseket (legalábbis az első negyedórát mindenképpen), a Nagyobbik az ausztráloknak szurkol, én a spanyoloknak (naná, hogy ki is estek), Ő pedig toronymagasan vezeti a baráti kör góltotóját, képes még olyan meccseket is telibe találni, mint egy Svájc-Ecuador, amire nincs is magyarázat. Tehát, a vb nálunk most abszolút elsőbbséget élvez mint program, és igyekszünk ki is hozni belőle a legjobbat, úgyhogy a meccsek mellé természetesen mindenféle focirágcsát készítek, amelyekre aztán kiválóan lehet fröccsözni és okoskodni - mert ha az játékos nem a bal alsóba rúgta volna, hanem a jobb felsőbe, és ha a kapus nem csak kinyúl, hanem vetődik, és ha azt a tizenegyest megadta volna a bíró - szóval ezt csak ilyen-olyan falatkákkal lehet átvészelni, lássuk be :-)
A legutóbbi focirágcsa olyan nagy sikert aratott, hogy muszáj itt is beszámolnom róla - mi csak ropiként aposztrofáltuk, mivel úgy néz ki, mint a ropi, és legalább olyan finom is, és sajnos éppen annyira eteti is magát... a lényeg, hogy akkor szabad csak megsütni, ha tudjuk magunkról, hogy kellő önuralommal rendelkezünk ahhoz, hogy ne együnk meg egész tepsinyi adagokat - vagy ha legalábbis lesznek annyian körülöttünk, hogy az elfogyasztási felelősség megoszoljon :-)
A recept alapját itt megtalálhatjátok pogácsaként - ami egyébként a világ legeslegjobb pogácsája :-) A ropiságosságért kissé változtattam a hozzávalókon és a leíráson, de az elismerés mindenképpen az eredeti szerzőt illeti meg.
Fociropi
Hozzávalók:
50 dkg fehér liszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
egy csomag szárított élesztő
50 dkg túró
30 dkg puha vaj
2 egész tojás
3 dkg só
késhegynyi őrölt fekete bors (két-három tekerésnyi)
a tetejére + 1 felvert tojás
Elkészítés:
Az összes hozzávalót egy tálba tesszük, alaposan összedolgozzuk, és egy órára letakarva félretesszük kelni.
A sütőt 200 fokra melegítjük.
Ezután a tésztát vékonyra (maximum 0,5 cm-re) nyújtjuk, a tetejét felvert tojással átkenjük, és egy pizzavágóval vagy éles késsel keskeny csíkokat vágunk belőle. A csíkokat sütőpapírral fedett tepsire emeljük, és a ropikat megsütjük. Nálam adagonként 12 percre volt ehhez szükség, de a sütők teljesítménye különbözhet, így figyelni kell, nehogy megégjen - ha már szép mély aranybarnák a ropik, ki is lehet venni őket.
Szerintem akkor néznek ki jól igazán, ha extra hosszúak - én a sütő teljes szélességéhez igazítottam a ropik méretét, így nem kell két másodpercenként újakért nyúlni meccs közben :-)
Ezeket kivételesen nem kell dobozba tenni, kimondottan a szabad levegőn tárolhatók, így maradnak ropogósak. Persze ha megpuhulnának, akkor is el fognak fogyni, ezt biztosan megígérhetem... :-)
A Repcsik c. rajzfilm megtekintése óta nálunk a Kisebbiknél abszolút repülőgép-mánia tört ki, a szúnyogokat leszámítva minden érdekli, ami repül. Mit tehetnék én ilyenkor mást, mint hogy az otthon fellelhető dolgokból repülőket készítek neki - most például ruhacsipeszből, faspatulából és jégkrémes pálcikából.
Az elkészítés menetét ezúttal a Nők Lapja Cafén olvashatjátok el. Ha kedvet kaptok a dologhoz, egyetlen nagyon fontos tényezőt emelnék ki: csakis kiváló minőségű, igazán erős és tartós ragasztót használjatok a repcsikhez - és akkor aztán határ a csillagos ég... vagy ahogy Buzz Lightyear mondaná, a végtelenbe, és tovább :-)
Felkérést kaptam egy vintage hangulatú esküvőn a koszorúslány csokrának elkészítésére, bár a "csokor" szó nem igazán helytálló. A kérés egészen pontosan ugyanis az volt, hogy készítsek egyetlen nagy virágot kottapapírból, és örömmel fogadtam a kihívást, kíváncsi voltam, mennyire lesz nehéz a dolog. Papírvirágokat már többször készítettem, de eddig mindig krepp-papírt használtam, ami egy vékony és könnyen kezelhető, hajlítható alapanyag - a kottapapír viszont lényegesen merevebb és ezért nehezebb formázni is. Még bőven volt az egérrágta-esőáztatta kottákból, úgyhogy neki is láttam a feladat megvalósításának, és bár a kottapapírral egy ilyen virág esetében valóban nehezebb dolgozni, mint a krepp-papírral, a végeredmény meghálálta a fáradságot - legalábbis én így érzem, és azt hiszem, készítek magamnak is egyet, mert kell.... :-)
Első lépésként kivágtam a szirmokat, különböző méretben, mindegyik méretet legalább hat-tíz példányban:
A virág közepével kezdtem - ehhez levágtam egy lap aljáról egy csíkot, és kicsit visszahajtottam:
A csík alsó részét beragasztóztam, és egy hurkapálca köré tekertem. A biztonság kedvéért a feltekert csík alját celluxszal is körbetekertem, ezzel egyben a hurkapálcához is hozzáerősítettem.
Ezután jöhettek a szirmok egyenként - először a legkisebbek, mindegyiket celluxszal rögzítve az előző rétegekhez és a hurkapálcához. A szirmok széleit kissé mindig visszapödörtem:
Így haladtam a virággal, szirom szirom után:
Az utolsó, legnagyobb szirmok közepére vágtam egy mélyedést, így lehetett szépen ezeket a virág köré igazítani.
Az utolsó szirmok felrögzítése után még egyszer körbetekertem a virág alját celluxszal. A virág alsó részét krémszínű krepp-papírral tekertem be (ezt ragasztóval rögzítettem), amely a celluxos részeket teljesen eltakarta.
Ezzel el is készült a kottapapírból készült virág - és tényleg nem lett kicsi, az átmérője 35 cm. A vastagabb papírtípus miatt igazán stabil lett, és ellenáll a sérülési veszélyeknek is, nyugodt szívvel adom oda majd a koszorúslánynak. Mivel még csak ezután megy majd a rendeltetési helyére, a Nagyobbik fogta kezébe a virágot a fotózás kedvéért - de szerintem neki is nagyon jól áll :-)
Az egyik barátunk most nősült, és mint sok más fiatal pár, ők is jelezték, hogy a legjobban - és megelőzendő a sokadik étkészlet egyidejű érkezését - a rávalónak örülnének, amit az ajándékra fordítanának. Ez teljesen rendben is van így, viszont a borítékos megoldást ridegnek és semmilyennek éreztem volna, tehát kellett valami, ami egyrészt tartalmazza a pénzt, másrészt emléket állít ennek a szép napnak, harmadrészt pedig sok-sok szeretetet tükröz - és végül is úgy döntöttem, festek egy személyre szóló esküvői fatáblát a fiatal párnak, amelyen egy kicsinosított gyufásdoboz rejti majd az ajándék lényegét.
Vettem tehát egy natúr fatáblát, amit fehér akrilfestékkel két rétegben lealapoztam, majd száradás után akrilfestékkel megfestettem és alkoholos filccel megrajzoltam. Egy gyufásobozt mintás papírral bevontam, majd a dobozkát felragasztottam a fatáblára - ezután már csak a pénzt kellett elrejteni a skatulyában, és el is készült az ajándék.
A tábla végül ilyen lett:
A tábla hátuljára személyes üzenetet írtunk, és ahogy láttuk, sikerült örömet szereznünk vele :-)
És persze tudom, hogy pénzt ajándékozni kevesen szeretnek, de azért van, amikor éppen ezt a legjobb döntés... ti hogyan szoktatok pénzt ajándékozni ötletesen-kreatívan?
