Manó a bögrében

Az úgy volt (Janikovszky Éva után szabadon), hogy Juli kolléganőmtől kaptam egy két helyen is kicsorbult, de egyébként nagyon szép piros, pöttyös bögrét, a szokásos "te biztos tudsz ezzel kezdeni valamit!" felkiáltással. És majdnem jól rácáfoltam erre, mert azon kívül, hogy jó ideig fokhagymát tároltam benne, semmi másra nem használtam, pedig Julinak nagyon is igaza volt, titkon éreztem, hogy több lehetőség rejlik ebben a csinos bögrében, mint kizárólag a vámpírok hatásos eltanácsolása. Persze, sürgetni sosem lehet az ihletet, úgyhogy kiböjtöltem rendesen a dolgot, de tegnap elérkezett a nagy pillanat. A fokhagymákat szívtelenül kilakoltattam, és a helyükre egy egészen más típusú lakó érkezett a pöttyös bögrébe... mindjárt meg is látjátok, ki is :-)

A kicsorbult, de jobb sorsra érdemes bögre még a hibákkal együtt is nagyon szép volt:

És végül is úgy döntöttem, házikót készítek belőle. Barna dekorgumiból és mintás papírból ablakot ragasztottam a bögre két oldalára:

Belülre pöttyös anyagból szőnyeget, építőkockából szekrényt készítettem, és pár apró tárggyal kicsit otthonosabbá tettem (ezeket mind ragasztóval rögzítettem) - és persze, az ablakokat a belső falakra is ragasztottam, pontosan ugyanoda, ahova a külsők kerültek:

Jöhetett a főszereplő, azaz a bögreház lakója - natúr fafigura alapot használtam hozzá kiindulásként:

Filcanyagból varrtam neki egy manósipkát, és ragasztottam rá ruhát is:

A fejre babahajat ragasztottam, erre rá a sipkát, és alkoholos filccel megrajzoltam az arcot. A ruha nyakrészére egy csipkecsíkot rögzítettem, a karokat pedig zseníliadrótból ragasztottam:

A sipka végére egy pici pompont ragasztottam. Süthető gyurmából kunkori manócipőt készíettem, amit fokpiszkálóval ki is lyukasztottam sütés előtt, hogy tudjak bele fonalból cipőfűzőt is tenni :-)
Lábnak piros és fehér zseníliadrótot tekertem össze, és beragasztottam a kisült-kihűlt cipőbe.

Ezután már csak össze kellett ragasztani a lábak felső részét és a fafigura alját - és ezzel elkészült a bögreház lakója.

A kis csíkos harisnyás bögretulajdonost a küszöbre ültettem, a bögrét pedig egy szalaggal fel is akasztottam, a Nagyobbik pedig rögtön kitalált köré egy fordulatos mesét arról, hogyan is került a kis manólány a bögrébe egy különösen nagy erdei vihar elől menekülve - de ez már egy másik történet... :-)

One ring to rule them all

Ajándék Anna barátunknak, aki hozzánk hasonlóan szereti A gyűrűk ura trilógiát :-)

Nyomdázott zsákvászon falikép kávérajongóknak

Többször írtam már arról, hogy míg játszi könnyedséggel vonok vállat egy csodás cipő vagy ruha láttán, képtelen vagyok ellenállni egy izgalmas lehetőségeket ígérő kreatív eszköznek. Legutóbbi beszerzésemet heveny szívdobogás előzte meg, tudtam, ha ez nem lehet az enyém, akkor bizonyára hetekig fancsali képpel fogok járni-kelni. Ezt a család érdekében nem kockáztathattam, úgyhogy feláldoztam magam, és megvettem :-) Ez most éppen egy szuperklassz betűnyomda volt - na nem olyan picike betűs, sínes, nehezen kezelhető dolog, hanem igazi, szép nagy (4,5 cm-es!!) szilikon betűkészlet, amelyről már most tudom, hogy mindenféle felületekre boldogan fogom nyomogatni.
Felavatásként egy kávés táblát készítettem, ami igazából egy képkeretbe nyomtatott felirat - a képkeretet 200 Ft-ra leárazva vettem, mert kitört belőle az üveg, plusz szörnyű színe is volt, de tudtam, nekem tökéletesen jó lesz így is, illetve némi átalakítással. :-)

Mint látjátok, egy kis átalakítás tényleg ráfért:

Fehér akrilfestéket elkevertem egy pici barnával meg egy kis feketével, és a keletkezett halványszürke árnyalattal befestettem a keretet.

A képkeret hátlapját bekentem papírragasztó stifttel, és egy darab zsákvásznat simítottam rá, amit aztán körbe is vágtam a falap mentén - ezután beletettem a keretbe.

Elővettem a csodálatos betűnyomdát és egy fekete festékpárnát:

A betűket a festékpárnába nyomogattam, majd lepecsételtem velük a zsákvásznat (mint látjátok, volt már egy virágmintás nyomdám is - elismerem, hogy függő vagyok :-) ):

És ezután már csak fel kellett akasztanom - persze már most tervezem, hogy a kedvenc idézeteimet is felpecsételem majd falapokra, meg névtáblát is készítek, meg még sok-sok egyebet is.... :-)

Mediterrán ház hengerdobozból

Egyszer, egy régi Praktika magazinban volt egy fantasztikus leírás arról, hogyan lehet tegolából - azaz mediterrán kúpcserépből - csodaszép házikót fabrikálni. Nagyon megragadott ez a dolog, annál is inkább, mert az én ügyes kezű sógornőm el is készítette, és élőben is gyönyörű, ezt tanúsíthatom. :-)
Sokáig tervezgettem, hogy én is barkácsolok valami hasonlót, de egyrészt végül nem jártam utána, hol lehet tegolát beszerezni, plusz azért ez nem is olyan olcsó dolog. Szóval, az álom végül ennyiben maradt... volna, de nemrég felcsillant a remény. :-) Amióta áttértünk a környezetbarát mosásra, annak az egyik nagy hozadéka számomra a nyugodt lelkiismeret mellett, hogy nagyon klassz henger alakú dobozok maradnak a mosószóda után. Egy ilyen nagy kartonhengert elrakva jutott eszembe, hogy azt a régi tegolaálmot talán meg lehetne valósítani ezen is - nem kell utánajárni, nem kerül pénzbe, és ami még nagy pluszt jelentett a tegolával szemben, a hengerdoboz "körbejárható", tehát minden oldalról jól mutat.
Így aztán nekikezdtem - nem állítom persze, hogy ez egy gyors és könnyű munka, viszont nagyon szerettem a részletekkel dolgozni. Olyan melegen otthonteremtős hangulata volt az egésznek, hogy végül is csak egy dolog esett nehezemre: befejezni... még nagyon szívesen vettem volna aprólékosabbra a házikómat, de hát egyszer mindennek határt kell szabni. :-)

Így készült tehát az én mediterrán házam, képekkel - NAGYON sok képpel - illusztrálva.

Az alapként szolgáló mosószódás doboz így nézett ki, mielőtt átalakítottam volna:

Először is lealapoztam matt türkizzöldre akrilfestékkel. Amíg száradt, egy réteg papírzsebkendőt kisebb darabokra tépkedtem, majd előkészítettem sárga, narancssárga és barna festéket. Száradás után narancssárgával átfestettem a házat, de kevés festéket használva, hogy a zöldes árnyalat itt-ott áttűnjön. A még nedves festékes felületre rátettem az itt-ott meggyűrt zsepidarabkákat, és ezeket is átfestettem naranccsal - ezután pedig az ecsettel barna és sárga festékpöttyöket vittem fel a narancs rétegre, ezeket az ecsettel addig maszatoltam, míg összeolvadtak a színek. Mindezzel az volt a tervem, hogy a mediterrán házakra jellemző vegyes narancsos-terrakotta árnyalatok jöjjenek létre, némi málló vakolat látszatával együtt. :-)

Az eredmény ilyen lett:

Teljes száradás után egy sniccerrel kivágtam az ablakokat, ezeket aztán egy kicsit megcsiszoltam, a vágások mentén pedig barnára festettem a kartont:

Zsalugáter és ajtó gyógyszertárban kapható faspatulából (szaknyelven nyelvlapoc) készült - ezeket egy éles és erős ollóval széltében és hosszában is el lehet vágni. A rögzítésekhez pillanatragasztót használtam. Amint ez megkötött, ezeket is barnára festettem.

Ezek is felkerültek a falra, majd a doboz belsejébe csipkés-mintás anyagdarabokat ragasztottam, függönynek:

Előkerestem a dekorgumis dobozomat - a barna lapból téglákat vágtam ki, egy kis narancssárga darabkából pedig utcatábla (a felirat alkoholos filccel: Via Giuglia - egy nekem fontos olasz utca...) készült:

Készítettem virágtartókat is, amelyeknek az alapanyaga pénztárgépi papírtekercs kis gurigája - ezeket a mi egyik drága barátunk gyűjti nekem (köszi, Viki!! :-) ). Itt még natúr színben láthatók, de a későbbi képeken már szép zöldek, és növény nő belőlük. :-)

Természetesen nem hiányozhatott a két ablak közé kihúzott ruhaszárító kötél sem, fonalból, kis anyagdarabokkal ellátva:

Az utolsó nagyobb lépés pedig a tető kialakítása volt: erről nem közlök részletes lépésről lépésre képeket, mert biztosan elunnátok - de itt is félbevágott pénztárgép-kartongurigát használtam, amit pirosas-terrakottásra festettem. Középre egy éppen méretes körlapot ragasztottam, ezt is lefestettem, száradás után pedig egy kis száraz növényt ragasztottam rá (virágkötők biztosan tudják, mi ez):

Ezután már csak egy kis szépészkedés volt hátra, még zöld növény a falakra, egy bicikli a ház oldalához, kulcscsomó a kapuhoz - de ezek persze nem kötelező elemek.
Ha hozzájuttok ahhoz a régi Praktika számhoz, amelyikben részletesen leírták a tegola díszítési technikáját, szívből ajánlom átböngészésre, mert részletes az útmutató és nagyon szép maga az alkotás - de sokkal inkább anyag- és költségigényes, dekupázspapírt, rizspapírt és egyéb, nem túl olcsó hozzávalót igényel. Ez a kartondobozos verzió pedig kimondottan gazdaságos, a dekorgumi és a faspatula is helyettesíthető kartondarabokkal, a pici kartonhengerek kicserélhetők feldarabolt háztartási papírhengerre, és maga az alapdoboz helyett is bármilyen, éppen kézreeső kiürült kartondoboz is megteszi.

Végül pedig még jó pár kép a végleges mediterrán házikóról, minden oldalról, minden részlettel :-)