Szerencsemalackák

Kívánom, hogy minden álmotok teljesüljön jövőre, egészségben, boldogságban  - és hát mással, mint ezekkel az agyagcserepekből és papírgolyókból készült, nagyon jó szándékú malackákkal :-)

Ünnep

És hihetetlen, de újra elérkezett az év legszebb napja... kívánom, hogy teljen mindegyikőtöknek meghittséggel és örömmel, a számotokra legkedvesebbekkel, csupa olyan pillanattal, ami egy újabb egész évig ad útravalót - boldog karácsonyt Nektek!

Maradék-újrahasznosítás

A legutóbbi rendrakásnál találtam néhány elárvult faformát, amelyek innen-onnan maradtak: lepke, szív, madárka, sima négyzet - némelyik egész vékony fából, mások farostlemezből, volt köztük lyukas és nem lyukas, szóval, elég vegyes volt a készlet. Gondolkodtam, mihez lehetne velük kezdeni, hiszen három darabnál egyik fajtából sem volt több, és végül arra jutottam, ha valamiféleképpen egységesítem a kinézetüket, nem lesz zavaró, hogy ennyire különbözőek, és akkor mehetnek is egyből majd a karácsonyfára. Így aztán ismét kedvenc grafikus tündéremhez, a csodálatos The Graphics Fairy oldalhoz fordultam, letöltöttem a meglévők mellé még néhány vintage képet, majd kis méretben kinyomtattam mindet, és kezdődhetett a munka. 


A kiindulási alap, azaz a vegyes faformák, valamint a kinyomtatott grafikák így festettek:

 Első lépésként fehér akrilfestékkel lealapoztam a formákat:

Ezután a formákra ragasztottam a feliratokat-képeket. Némelyik formát teljesen be tudtam borítani a grafikával, másoknál körbevágtam a feliratokat, és úgy ragasztottam fel.

Befejezésül egy mosogatószivacsból levágtam egy darabot úgy, hogy az egyik oldalán sima szivacs legyen, a másik oldalon a dörzsölős rész - a sima oldalra szürke akrilfestéket kentem, és a formák üres részeire nyomogattam, majd még száradás előtt a szivacs másik oldalával jól megkarcolgattam a festéket. 

Jól lehet kísérletezni így a hatásokkal, és változatos eredményeket lehet elérni, én legalábbis minden percét élveztem a munkának :-)

A formákat végül hagytam megszáradni, és - bár ez már nem látszik a képeken - a lyukmentes darabokat kézi fúróval kifúrtam. Most egy dobozban várják, hogy szerdán színre léphessenek, azon a bizonyos nagy napon.... :-)

Krétatábla-ajándékkísérők

A fekete alapon krétával írt feliratok mostanában hihetetlenül divatba jöttek, és ezt nem is csodálom, nagyon látványosak - nosztalgikus, régimódi hangulat lengi körül ezeket, ugyanakkor egyszerűséget sugároznak, ez pedig a kedvenc kombinációm. Egy ideje már tudom, hogy a karácsonyi ajándékcsomagokra ilyen jellegű ajándékkísérőket szeretnék, de szerettem volna ezeket egyedi formában kivitelezni, nem kész megoldással dekorálni - végül is ettől lesz egy ajándék egyedi, személyre szabott és szeretetteljes, még ha ez is az időigényesebb út...

Végül is az idei két kedvencemet ötvöztem egybe - a krétafeliratok mellett hasonlóan rabul ejtett a faágból-fatörzsből vágott szeletek szépsége, az ezekből készült alkotásokra is százezer példát lehet látni netszerte. Persze, így karácsony előtt öt perccel nem vállalkoznék arra, hogy valami bonyolult dologba kezdjek, ez is éppen elegendő volt, amit most leírok, pedig ez tényleg nem volt különösebben művészi, vagy inkább semennyire sem. :-)


Ilyen fatörzsszeleteket készítettem elő az ajándékkísérőkhöz:

Fekete akrilfestékkel megfestettem a szeletek világos részét:

Teljes száradás után pedig fehér lakkfilccel kidekoráltam a fakorongokat, feliratoztam, rajzolgattam, pöttyöztem, kacskaringóztam, hópelyheztem, szóval igazán kiéltem magamat, nem panaszkodhatom. :-)

Tulajdonképpen ennyi is az egész. Már csak majd nagyon szépen megkérem Őt, hogy fúrjon egy lyukat a szeletek felső részébe, hogy zsinórral majd a csomagokra tudjam kötni az ajándékkísérőket - remélem, a megajándékozottak örülnek majd neki...

Rénszarvas a falon

Lassan átkeresztelhetném a blogot Spatula és levendulára, annyira átvették itt a nyelvlapocok az uralmat :-) Igenigen, már megint spatulás ötlet, de éppen ez az aktuális kedvenc, úgyhogy nem tudom nem megírni nektek. Az inspiráció onnan származik, hogy a neten több helyen láttam dekortapasszal készített rénszarvasfejeket, ezt gondoltam tovább egy időtállóbb, stabilabb verzióban, ami ráadásul kedvünk szerinti színre festhető, és szerény véleményem szerint látványosabb megoldás, mint egy sima kép.

Kiindulásként tehát megint az én kis drágáim, a spatulák:

Fogtam őket, és rénszarvasfej-formát raktam ki belőlük. Láttam, hogy úgy nem lesz harmonikus a látvány, ha mindegyik spatulát meghagyom eredeti méretében, ezért egy éles ollóval vágtam jó pár kicsi és közepes méretű darabot is. Persze a levágott darabokon nem annyira egyszerű az eredeti íves végeket reprodukálni, de ha mintának használunk egy másik darabot, akkor egész könnyen megy.

Az egészben hagyott és vágott darabokból összeraktam végleges formára a szarvasfejet:

Ragasztópisztollyal egymáshoz rögzítettem a darabokat, ez már nagyon gyorsan megy - persze a szimmetria megtartása nem ment egyszerűen. :-)
Megvártam, amíg a ragasztó teljesen kihűl, és szürkére festettem a spatulákat.

A komolyságot oldandó, kötöttem egy kockás masnit az egyik agancsra - és ezzel készen is lett a mi enyhén skandináv stílusú fali dekorációnk, kedvenceimből, a gyógyszertári spatulákból. :-) 

Angyalkák mini tortapapírból

Igény érkezett néhány papírangyalkára, és némi gondolkodás után a mini tortapapír mellett döntöttem alapanyagként, mert ez kellően légies, csipkés és finom megjelenésű ahhoz, hogy egy angyalka ruháját képezze, ugyanakkor olcsó és vékonysága ellenére is jó tartású. Fejként most is a préselt papírgolyó mellett döntöttem, mert mindenképpen könnyű dolog kellett, amit a tortapapír biztosan elbír - és ezzel valóban tökéletesen meg is birkózott.

Az angyalka ruhájához és a ruhaujjhoz előkészítettem a tortapapírt: félbevágtam, és az egyik felet így is hagytam, ebből készül a ruha - a másik felet újra félbevágtam, és ennek a két kisebb résznek a közepét kivágtam.

 


 Mindhárom darabot tölcsér formájúra tekertem, és egy-egy ragasztópöttyel rögzítettem.

A két kisebb tölcsér alsó részéről levágtam a nagyon lenyúló sarkot, majd mindkettő a ruha két oldalára ragasztottam.

 


Mivel eddig még sosem sikerült rendesen kinéző glóriát applikálnom egyetlen angyalkámra sem, ezzel most sem próbálkoztam, helyette inkább viktoriánus főkötőt készítettem az angyalfejekre, a következőképpen - a képen látható formát kivágtam a tortapapír széléből:

Majd ezeket körben a papírgolyókra ragasztottam úgy, hogy a golyókon gyárilag lévő lyuk lefelé nézzen.  

 A golyókon alul lévő nyílást kissé kiszélesítettem egy ceruzával, majd ragasztópisztolyból egy kis forró ragasztót nyomtam bele, és ráillesztettem a ruharészre.

 A szárnyakhoz két tortapapírcikket vágtam, lekerekítettem és középen összeragasztottam.

Ezután már csak a szárnyakat kellett a hátakra ragasztani, az arcokat megrajzolni, plusz még találtam icipici facsillagokat, és ezekből egyet-egyet a ruhákra ragasztottam - és ezzel el is készült az angyali trió.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon pepecs dolognak tűnik, de egészen nem az, az első után már nagyon rutinosan megy. Ha a buksijukra egy fonalhurkot ragasztunk, karácsonyfadíszként is használhatóak - nem kizárt, hogy a mieink is így járnak majd...

"...brown paper packages tied up with strings"

Amikor A muzsika hangja című filmben Maria arról énekelt, hogy a zsinórral átkötött, barna papírba burkolt csomagok azon dolgok közé tartoznak, amelyeket a leginkább szeret, szívem mélyéből átéreztem. Ezzel én is pontosan így vagyok - az egyik kedvenc papírtípusom az a legegyszerűbb barna csomagolópapír, amin halványan látszanak a rostok, jó tartású, strapabíró, és ami egyszerűségében is otthonosságot, meleget, egyszerűséget sugároz... és mellé persze a zsineg, ami alatt Maria és a szövegíró egészen biztosan pékzsineget vagy spárgaféle madzagot értett - mindkettő a kedvencem. 

Most ezt a párost szerettem volna összehozni egy közös formában, ami egyben dekorációként vagy használati tárgyként is alkalmazható - azaz mini barna papíros, zsinórral átkötött csomagocskákat, amelyek éppen úgy festenek, mintha a postára készülnének. El lehet bennük rejteni egy kedves üzenetet vagy bármilyen apróságot - de nálunk például díszként fognak szerepelni egy fenyőgirlandon.

A kis csomagok alapjaként háztartási papírgurigák szolgáltak:

A barna csomagolópapírból akkora darabot vágtam, ami pár centivel szélesebb volt, mint maga a guriga, hosszúsága pedig elegendő a betekeréshez. Beragasztóztam a papírt, és belecsavartam a gurigát:

A gurigán túllógó részeket egyszerűen csak visszahajtottam a tekercs belsejébe.

 A tekercs végeit a szokásos módon ívesen kétoldalról behajtottam:

 A kis csomagokra bélyeget ragasztottam, valamint a helyi postáról múltkor kunyerált "Elsőbbségi" matricát. :-)

Természetesen a pecsét sem hiányozhatott - nekem éppen egy kör alakú csipkemintás volt kéznél, majd átkötöttem az egészet pékzsineggel. 
Ezzel el is készültek a kis barna csomagok. Mit is mondhatnék - odavagyok értük :-)

 

Hóbaglyok

Ha már hó nincs, legalább hóbaglyok legyenek. Nagyjából ennyiben tudnám összefoglalni azokat a racionális okokat, hogy miért kezdtünk neki ezeknek a madárkáknak - de racionális magyarázatokban mindig is olyan jó voltam. :-) A lényeg, hogy ezeket a baglyokat nagyon könnyen elkészíthetjük gyerekekkel vagy egyedül is, és ha alapként hungarocell golyót használunk, abba könnyedén bele tudunk szúrni egy akasztót is, és máris karácsonyfadíszként is nagyon jól funkcionál. Ez persze csak utólag jutott eszembe, ezért én papírgolyóból készítettem a kisbaglyokat, viszont így nagyon látványosan el tudnak üldögélni a polcon - kis sapkájukban engem azokra az idős urakra  emlékeztetnek (átlagéletkor kb. 80), akiket Provence-ban láttam ücsörögni a helyi pétanque-versenyen, amint éppen a körükre vártak. 
És mivel nemrég nagyon megbízható forrásból azt hallottam, az évek óta tartó bagolymániának lassan bealkonyul, és az új baglyok mostantól a mókusok, kihasználom az alkalmat a baglyok népszerűségének fenntartására - bár a mókusok hozzám is közelebb állnak, igaz, ami igaz... 

Egyelőre viszont tehát a baglyok vannak itt, és hozzájuk először is kikészítettem 3 préselt papírgolyót - de megfelel fehér pingponglabda vagy bármilyen más gömb alakú tárgy.

Háztartási vattából vékony, széles csíkokat húztam, majd beragasztóztam a golyókat, és a vattacsíkokkal körbetekertem.

A szemekhez barna kartonból vágtam köröket, ezekre fekete papírból vágott kisebb korongokat ragasztottam, és fehér lakkfilccel egy-egy pöttyöt tettem rájuk - majd a csőröket vágtam ki narancssárga kartonból.

A szemeket és a csőröket a vattás gömbökre ragasztottam.

Sálnak egy-egy szalagdarabot vágtam, amit ragasztással rögzítettem (a hungarocell azért is jobb, mert arra gombostűvel is rögzíthető a szalag, ragasztás nélkül). Piros filcanyagból vágtam egy korongot, ezt is felragasztottam - a tetejére pedig egy pici zseníliapompont ragasztottam.

És ezzel el is készültek a belmondós fejfedőben parádézó kis hóbaglyok - ha már máshogy nem, legalább ennyiben szóba kerül a hó... de azért nem mondunk le róla, várjuk, várjuk :-)