Rózsacsokor krepp-papírból

Nyolcéves kisnagylányom mostanában erősen érdeklődik a családalapítás iránt. Hetente többször is terítékre kerülnek azok a megunhatatlan témák, hogy mi Vele hogyan ismeredtünk meg, hogy szerettünk egymásba, milyen volt az esküvő, milyen lesz az ő esküvője, ki lesz az ő férje (jelölt természetesen van), hány kisbabája lesz és hasonlók. Szeretünk ezekről a dolgokról beszélgetni, az én különösen kedvenc részem az, hogy ő sosem fog tőlünk elköltözni, mert annyira szeret minket, hogy nem is bírná ki nélkülünk egy napig sem. Bár sejtem, hogy ezt előbb-utóbb majd átgondolja, egyelőre nagyon jólesik hallgatni, a fogadkozással együtt járó sok-sok puszit pedig még jobb beszerezni. :-)

Legutóbb az esküvő témakör kapcsán előkerült a csokor fontos kérdése is - abban maradtunk, ez kis fehér és rózsaszínű rózsabimbókból fog állni. Persze, rögtön jött a következő igény: "Nem kaphatnék egy ilyet MOST, Mama?" És mivel a rózsabokraink egyelőre még csak a leveleiket bontogatják, azt mondtam, ha krepp-papírból is megfelelnek a rózsák, lehet szó a dologról.
Megfelelt. :-)

Úgyhogy elővettem egy krepp-papír tekercset, és nekiláttam.

 A tekercs végéről levágtam egy 5 cm széles darabot:

A tekercset kisimítottam, és a végét félbehajtottam hosszában. Fogtam egy saslikpálcát (ez esett kézre, de hurkapálca is tökéletes), és a félbehajtott papírvégbe illesztettem. A papír végét (a pálca mögötti részt) összeragasztottam.

Elkezdtem a papírt feltekerni a pálcával. Ahhoz, hogy rózsabimbószerű végeredményt kapjunk, tekerés közben rendszeresen kell egyet csavarni a papíron 180 fokban (annyira bonyolultan hangzik, pedig egy végtelenül egyszerű dolog :-) ):

A lényeg tehát, hogy tekerünk és gyakran csavarunk egyet - úgyis hamarosan látszani fog, ahogy elkezd kialakulni a rózsabimbó forma. Fontos, hogy a papírt szorosan kell tekerni, ne legyen laza. A csavarások adják meg a kerekded formát, úgyhogy ezekkel sem érdemes spórolni. Végül pedig még egy útmutatás: nehogy kisimítgassuk a csíkot, ha ráncos és két rétegbe gyűrődik, annál valósághűbb lesz a virág.

Érdemes felülről figyelni a bimbó kialakulását, és aszerint igazítani a papírszéleket - de ez tényleg egy borzasztóan egyszerű dolog, csak leírni nem az, szóval nem is magyarázom tovább. :-)

Ha elégedettek vagyunk a bimbó duciságával, vágjuk el a papírt, és ragasszuk a virágfejhez egy kis papírragasztóval (pl. stift).

Én jó pár rózsabimbót készítettem a csokorhoz, persze rózsaszínben is:

Végül összegumiztam a pálcákát, és fehér krepp-papírba tekertem a csokrot.

A leendő kis menyasszony nagyon boldog volt a csokrával, úgyhogy rögtön szereztem egy fátyolrendelést is - de az már egy másik történet... :-)

 

Betű parafadugóból

A múltkori, gombokból készített kezdőbetű után nagyon hasonló dologba fogtam. Szintén kezdőbetűt gyártottam, de ezt most térben - és mivel ajándékba készült, a megajándékozandó illető pedig nagy borbarát, kiborítottam az asztalra a parafadugó-gyűjteményemet, és nekiláttam, hogy ebből a festői kupacból készítsek ajándékot. :-)

Először is kialakítottam az asztalon a betű formáját, összeválogatva a hasonló paraméterekkel rendelkező dugókat:

Aztán pedig elkezdtem őket egymáshoz ragasztgatni ragasztópisztoly segítségével. A betű két szárával párhuzamosan haladtam, így jobban ellenőrizhető volt, nem csúsznak-e el a dugók.

Amikor a betű végleg összeállt, hagytam kihűlni a ragasztót, majd megfordítottam, és a hátoldalát vastagon becsíkoztam a forró ragasztóval.

Megvártam a teljes kihűlést, és teszteltem a látványt. :-)
Persze, óvatosan kell bánni a kész betűvel, és még annyit fogok rajta biztosítani, hogy a hátoldalára kartonpapírból csíkokat ragasztok - ez jobban egyben tartja a majd a betűt, illetve el is takarja a ragasztócsíkokat.

De azt hiszem, ez még más betűvarációkban is el fog készülni :-)

Képes napló

A szokásos :-) Bár az elmúlt hetek elég sűrűn és munkával zsúfoltan teltek, azért az örömteli apróságokból is sok-sok jutott. Most, ahogy írom a bejegyzést, még válogatnom is kell közülük - jó, hogy mindig kéznél van a fényképezőgép, annyira szívmelengető látni ezt a sok-sok értékes pillanatot. Lassan rászokom arra, hogy a jelentőségteljes eseményeken nem fotózom - azokat a képeket úgyis eltárolja az agyam -, viszont a mindennapi semmiségeket előszeretettel örökítem meg.
Így most is ezekből a semmiségekből áll össze a mai bejegyzés, amit még írni is jó :-)

Aláfestő zenének most ezt választottam (nagy kedvenc):

És akkor következzenek a képek :-)

A látvány, amiért érdemes egy kicsit korábban kelni reggel :-)

A kicsik sokadik buborékfújós korszakukat élik,

a szomszédok már valószínűleg idegrohamot kapnak

a naponta százszor is elhangzó visítástól:

Maaaaamaaaa, fúúújjál olyaaan naaaaaaaaaaaagyooooooot!

A kávés-mascarponés torta, ami a Segítsüti jótékonysági akción

menta jóvoltából komolyan hozzájárult a jótékony célhoz.

Szívből köszönöm, menta! :-)

Rózsametszés barátokkal :-)

A húsvéti kalácsunk -

az egyik legjobb dolog ebben az ünnepben :-)

A Kisebbik és egy az ő katicabarátai közül :-)

Egyik legkedvesebb mostani szerzeményem

Az egyik japáncseresznyefánk, ragyogó rózsaszínű virágzásban

A jó idő meghozta a házunk fölött átrepülő

kalandorokat is :-)

Medvehagymás-sonkás omlett, tepsiben

Napkelte

Ez itt egy olyan munkahelyi pozitívum,

amit nagyra értékelek :-)

Ez is egy új szerzemény -

fekete-krémszínű csíkos petúniák. Hát nem csodaszépek? :-)

Esti fény a teraszon... végtelen boldogság,

hogy most már van olyan meleg, hogy kint lehessen ülni elálmosododásig.

Muskátli és barna sör, egyenesen Belgiumból :-)

A levendula nem csak nekem nagy kedvenc :-)

Az egyik kedvenc mondásom a nappali falán

Egy délután ezt a tündéri apróságot találtuk a kertünkben :-)

Vigyáztunk rá, amíg ki nem derült, a kis lógósnak az egyik szomszédunk a gazdája -

és bár nekünk már ugye van egy nyulacskánk, a kicsik nagyon fájó szívvel

mondtak le a miniatűr szökevényről...

Aranyvessző-zuhatag - imádom, IMÁDOM

Őt pedig aztán különösen :-)

Gombbetű

... és akkor vissza a megszokott kerékvágásba. :-)
Az elmúlt hetekben a kezembe került az a doboz, amiben a süthető gyurmákat tartom. Kicsit rendet raktam a különféle méretű és színű darabok összevisszaságában, és külön tettem azokat a pici darabokat, amelyek még elég puhák voltak ahhoz, hogy felhasználjam őket. De hogy mit lehet csinálni sok kis darab színes gyurmából...?
Én arra gondoltam, hogy gombokat. Persze akkor még nem tudtam, mihez kezdek majd ezekkel, de azért egy este lelkesen megformázgattam és kiszúrogattam a kis korongokat.
A gyurmagombokat aztán sütőpapírral bélelt tepsire tettem, és 100 fokon 30 percig sütöttem őket:

Majd egy pár napig nem is foglalkoztam velük, egészen addig, amíg a garázsrámolás alkalmával nem találtam egy képkeretet, amiből hiányzott az üveg. No, gondoltam, kiváló lesz ez a keret a gomboknak - és bár először egy képet akartam készíteni, végül is a Nagyobbik keresztnevének kezdőbetűje mellett döntöttem, és nekiláttam.

Ez volt a képkeret, ami az üveget már egy ideje fájón nélkülözte:

Vágtam egy beleillő halványlila kartonlapot, hogy eltakarjam a nem túl dekoratív farostlemezt, majd a gombokból kialakítottam az A betűt.

Amikor szépen elrendeztem, a papírra oda is ragasztottam a gyurmagombokat, majd rájuk ragasztottam a második réteg gombjait is.
Megvártam, amíg megszáradt, és ezzel készen is lett - szerintem igazi lányszobába való darab lett. :-)

Ti is megfigyeltétek már, hogy amikor ennyire gyönyörű az idő, tízszer olyan pocsék dolog hétfőn munkába menni? :-)

Hamarosan :-)

Kedves (és türelmes) blogolvasók, köszönöm szépen az eddigi megértést a nagy csenddel kapcsolatban... nagyon kedvesek voltatok, hogy olyan sokan kívántatok jó pihenést, de az elmúlt időszak nem a pihenésről szólt, sajnos, csak próbáltam az átlagosnál is sokkal több benti munkámat valahogyan legyűrni a normális szintre. Még  nem vagyok a végén, de haladok, és hétfőn jövök megint :-)

Remélem, nektek azért volt egy kis pihenés is az elmúlt hetekben, és a legjobb hír, hogy időközben végre csodálatosan ki is tavaszodott, sőt, ma már inkább nyár volt, mint bármi más... de a végtelen hosszú tél után ez úgy jó, ahogy van. Én is igyekszem feltölteni most a telepeket napfénnyel, és gondolom, ti is ezen vagytok :-) Köszönöm még egyszer a sok kedves kommentet és levelet - hétfőn találkozunk!

Segítsüti 2013. tavasz - Mandulás-mascarponés kávétorta

Kicsit megszakítom a pár napos szünetet egy fontos cél érdekében: megtisztelő felkérést kaptam a tavaszi Segítsüti akcióra, és természetesen örömmel veszek részt benne. Idén a Magyar Gyermekmentő Alapítvány javára gyűjtünk, méghozzá egy mentőautó pótlására/átalakítására, februárban ugyanis ezt a mentőautót - figyelmen kívül hagyva megkülönböztető jelzéseit - totálkárosra törték.

Azt hiszem, nem kérdés, hogy ez egy olyan cél, amelynek eléréséhez nagyon jó hozzájárulni. 30 blogger vesz részt idén a Segítsüti akcióban, szépséges és finom süteményeiket kínálták fel árverésre - ezen az oldalon lehet licitálni ezekre, magáról a Segítsüti kezdeményezésről pedig itt olvashattok.

És mivel az utóbbi időben egészen rendkívüli sikert aratott nálunk egy bizonyos torta, én ezt választottam ki, hogy hozzájáruljak a tavaszi Segítsüti céljához.

A torta 3 lapját mandulás-vaníliás tésztából sütöttem, a krém pedig egy kávés-mascarponés-amarettós finomság - tényleg olyan finom, hogy simán be lehetne kanalazni egyben az egészet. :-) A tetejére marcipánleveleket és - virágokat készítettem, a szélét pedig pirított mandulával díszítettem.

Erre és a többi finomságra április 5-étől, azaz mától lehet licitálni, az árverés három napig tart, és 2013. április 8-án, 16.00 órakor zárul.

Fontos, hogy a licitáláshoz egy rövid regisztráció szükséges, de ez nagyon gyorsan megvan, ne riasszon el senkit.
Ez a torta nem postázható, így átvenni Budapesten lehet, személyesen, illetve Budapesttől keletre, 50 km-es vonzáskörzetben, Gödöllő-Isaszeg-Maglód vonalban.


Válasszatok a sütik közül, segítsünk minél többen - minden licitet köszönünk!