Bár az idő messze áll a szép tavasziastól, azt hiszem, így is nagyon jó ez a pár húsvéti nap... remélem, nektek is szépen-jól telik. A kicsik idei kedvencével, a korlátlan mennyiségben fogyó nyuszikaláccsal kívánok nektek nagyon-nagyon örömteli húsvéti ünnepet, szép pillanatokat, kellemes pihenést, finom falatokat és mindent, ami jó! :-)
Idén egyáltalán semmi időm sem maradt a belefeledkezős-ráérős tojásdekorálásra, úgyhogy muszáj volt valami nagyon gyors megoldás után néznem. Tegnap este fogtam egy kupac tojást, megfőztem őket, és amíg hűltek, előkerestem egy levendulamintás szalvétát, egy ollót, valamint egy papírragasztó stiftet. Ennyi, és nem több - és végül is nem lettek annyira rémesek. Némileg több idő és igényesség esetén az egész persze dekupázsragasztóval profisítható, de nekem most így is jók voltak, gyorsan-gyorsan.... Ti hogy szoktátok megoldani a tojásdíszítést, ha nagyon nincs időtök?
A képek éjfélkor készültek, úgyhogy éppen úgy is néznek ki, de egy last minute megoldáshoz ez pont így stílusos. :-)
És végre ismét péntek, és jön három csodálatos nap , meg persze a nyúl - kell ennél több? :-)
Megjelent a Kiskegyed Otthona+ tavaszi különszám, amelyben ezúttal én is helyet kaptam. :-)
Az újságban dekorációs, húsvéti díszkészítésről, ünnepi asztaldíszítésről, újrahasznosításról, ajéndékkészítésről szóló ötletek egyaránt szerepelnek, úgyhogy tavaszi inspirációban nem lesz hiány... már csak azt remélem, most már végre az időjárás is tudomásul veszi a tavasz feltartóztathatatlan közeledését. :-)
http://www.lakaskultura.hu/hirek/megjelent-a-kiskegyed-otthona-tavasz-5758
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálunk minden mosás után maradnak elárvult, fél pár zoknik. Rejtély, hogy hogyan, amikor egész párként kerülnek be, de mégis így történik, és már feladtam, hogy ezt a paranormális jelenséget valahogyan megfejtsem. :-)
Szóval, a fél zoknikat mindig félretesszük, hogy majd ha a következő mosásból előkerül a párjuk, akkor majd szépen összerakjuk őket… és mire meglesz a pár, van, hogy az addig meglévő tűnik el. Hát ennek a problémának a kiküszöbölésére született a következő ötlet: készítettem egy zoknitartó táblát, amelyre felcsíptethetem az árva darabokat addig is, amíg megkerül a párjuk.
Ehhez kiindulásnak egy lerongyolódott vágódeszkát használtam fel:
Akrilfestékkel fehérre festettem:
Száradás után itt-ott jól megcsiszoltam, hogy kopottas hatása legyen:
Dekupázspapírból (szalvéta is tökéletesen megfelel) kivágtam néhány mintát, majd dekupázsragasztóval a vágódeszkára rögzítettem őket, és a papírdarabok felületét is átkentem.
Fogtam négy csipeszt, és a családtagok neveit fekete alkoholos filccel felírtam rájuk, majd ezeket pillanatragasztóval a deszkára ragasztottam.
A deszka hátuljára akasztót fabrikáltam - őszinte önkritikával azt kell mondanom, rendkívül kezdetleges módon :-) Két szöget a deszka széleihez közel bekalapáltam, és ezeken spárgát hurkoltam át:
Ezután már fel is tudtam akasztani a zoknitartó táblát, és szívből reméltem, hogy a továbbiakban nem fogok értetlenséggel vegyes kétségbeeséssel állni a fél pár zoknik egyre növekvő kupaca előtt... :-)
(Az ötlet a Kifőztük egyik korábbi számában jelent meg.)
Mostanában sok hosszú mítinget ülök végig a munkahelyemen, ami egy olyan ok miatt is jó, amire a cég biztosan nem gondolna... mégpedig az ásványvizek miatt. Persze, nem arról van szó, hogy boldogan leiszom magam a sárga földig a korlátlanul fogyasztható vízzel. :-) De múltkor, amikor két óra alatt nagyjából századszorra tévedt a szemem a kiürült, kis ásványvizes palackokra, hirtelen rájöttem, milyen szép a formájuk. Annyira belelkesedtem a dologtól, hogy a prezentációt tartó kollégám is megjegyezte, milyen érdeklődő a pillantásom... lényeg a lényeg, a míting végén a sok-sok üres palackból elkértem egyet, és hazavittem. A két óra alatt ugyanis az is eszembe jutott, az otthoni vázákat mind csokorra méretezték a készítők, de rendszeresen megesik, hogy csak egy-egy szál virág érkezik a házhoz, azok viszont magányosan lötyögnek ezekben - gondoltam, ezeknek pontosan jó lesz ez az üvegpalack. :-)
Semmi bonyolult dolgot nem terveztem ezekkel, csak azt, amit már sokezren megvalósítottak előttem: spárgával be akartam tekerni, és ennyi. Gondoltam, majd meglátom, a végeredmény igényel-e még valami pluszt - de végül így lett szép és jó, egyszerűen.
Fogtam tehát az üveget és egy tekercs sima konyhai spárgát:
A spárga végét pillanatragasztóval az üveg alsó részéhez rögzítettem. Amikor ez megszáradt, papírragasztó stifttel vastag ragasztócsíkot húztam az üvegre, és elkezdtem feltekerni a spárgát az üvegre. Fontos, hogy az új sorokat mindig jól le kell nyomkodni az előzőekhez, hogy ne maradjanak rések a spárgasorok között.
Így folytattam tovább szépen, mindig le-lenyomkodva a sorokat. Meglepő módon a papírragasztó stift tökéletesen rögzítette a spárgát az üveghez - évekkel korábban ugyanezt próbáltam hobbiragasztóval is, de az túl folyékony volt ahhoz, hogy a vastag spárgát megfogja.
Meglehetősen gyorsan be lehet így borítani az üveget - nehezebben csak azon a részen lehet haladni, ahol keskenyedni kezd felfelé a nyak, itt különösen gondosan kell összenyomogatni az alsó sorokat.
Az üveg tetején az utolsó két sor rögzítéséhez pillanatragasztót érdemes használni, így tökéletesen tartós lesz a spárgaborítás.
És ezzel készen is van - sokkal szebb lett, mint gondoltam, és most már furcsa arra visszagondolni, hogy nemrég még egy tárgyalóasztalon állt sok-sok egyforma ásványvizes palack között.... :-)
"A Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön."
2013. március 23., 20.30.-21.30.
A kis túlélő megosztó személyiség: vagy rajonganak a J.K. Rowling által aprólékos gonddal felépített világért, vagy éppen a sárga földig lehúzzák. Én a nagy kedvelők sorát gyarapítom, azzal a megjegyzéssel, hogy még véletlenül sem adnám gyerekek kezébe... de a gyermeklelkű felnőtteknek viszont nagyon ajánlanám, bár aki akarta, az valószínűleg mostanra már úgyis elolvasta. :-)
Szóval én szeretem a fiút, homlokán a villám alakú sebhellyel, és az egész varázslóvilágot is - bár vannak szereplők, akik Harrynél is közelebb állnak hozzám, mint például McGalagony professzor, akit a filmverzióban a csodálatos Maggie Smith kelt életre, aztán Dobby, a házimanó, és persze Perselus Piton, akit Alan Rickman annyira szuggesztíven alakít.
És hogy Harry mitől került be a szuperhősök sorába? Szerintem az izmokon kívül mindene megvan neki, ami kell ehhez a szubjektív pozícióhoz: bátorsága, varázsereje, kiváló helytállása a küzdelmekben, extra tehetsége a kviddicsben, és ugye még a leghalálosabb varázslat sem tudta őt elpusztítani - szóval, kétségkívül és elvitathatatlanul szuperhős. :-)
Éljen a csütörtök, ami után már csak egy napnyi távolságra van a hétvége :-) Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nálam mostanában nem úgy hívják a napokat, hogy hétfő, kedd ésatöbbi, hanem hétvége utáni első nap, hétvége utáni második nap, hét közepe nap, amikor délután már közelebb a következő hétvége, mint az elmúlt hétvége, aztán a még két nap és hétvége nap, végül a HOLNAPHÉTVÉGE!!! nap.
Ezek egyébként az utóbbi két hétben hihetetlenül gyorsan váltakoztak, mivel bent most a szokásos soknál is sokkal több munka van, amitől repül az idő, és persze semmi másra nincs egy perc sem a családon kívül (ez a szegény kis blogon is meglátszott). Mostanra próbáltam azért kipasszírozni a lehetetlenül kevésből is annyit, hogy megvalósítsak egy édes ötletet, amit egyszer régebben láttam a neten - sajnos a forrást nem mentettem el, és most nem is találtam már meg, úgyhogy ha valakinek ismerős lenne, kérem szépen, küldje el nekem az eredeti verzió linkjét, mert addig nem fogom jól érezni magam, amíg nem tudom ide kitenni.
A megvalósítása egyébként aránylag egyszerű, picike varrástudás kell csak hozzá (nekem ugye még a picikénél is kevesebb van), de a végeredmény egyszerűen tündéri... én azért változtattam az eredeti ötleten, mert ott egy zokni van átalakítva, de egy kötött zokni összevarrogatása (vagy mije) meghaladják a képességeimet, így filcanyagot férceltem össze a legalapabb öltéstípussal, fejet pedig meg sem próbáltam varrni, helyette egy papírgolyót használtam.
Alapanyagok és időráfordítás tekintetében tehát szerintem a legegyszerűbb így elkészíteni ezt a tündérnyulat:
Először is készítsük elő a filcet és a papírgolyót:
A filcből vágjunk két egyforma H betűszerű alakzatot:
Varrjuk össze a kettőt. Mielőtt végigérnénk, hagyjunk egy nyílást, amint keresztül vattával töltsük meg a filcformát, majd varrjuk végleg össze.
Jöhetnek a fülek: mindkét fülformát vágjuk ki kétszer, majd ragasztóval rögzítsük egymáshoz a két réteget (össze is lehet persze varrni, de én a könnyebb irányba mentem :-). Vágjunk ki mindkét fülre egy-egy kisebb drapp fülbelsőt is, ezeket is ragasszuk fel.
Pillanatragasztóval ragasszuk a testre a papírgolyót, majd a füleket is ragasszuk fel a fejre.
Jöhetnek a befejező lépések: rajzoljuk meg a nyuszipofit, ragasszunk a nyakába egy szalagból kötött masnit, és ragasszunk egy pompont a hátsójára farokpamacsnak.
Ezzel el is készült a tündérnyúl.
Leírni hosszabb volt, mint elkészíteni - nálunk most éppen a tévé tetején hasal, és ezzel az ártatlan fejjel arat le minden babért... odavagyok érte, na :-)
Nagyon tetszenek a különféle gyönyörűséges formára hajtogatott szalvéták, nemrég vettem is erről a témáról egy könyvet. Van benne liliom, lótusz, fenyőtoboz és még sokféle formára origamizott szalvéta, és ezek tényleg mind csodaszépek, de képtelen vagyok elképzelni magamat, amint a hétvégi ebéd előtt mintegy 40-50 perc alatt fenyőtoboz formájúra hajtogatok négy damasztszalvétát, miközben a kicsik már lerágják a fülemet, hogy miiiikoooor eeeeszüüünk mááááár... de a könyvet átböngészve találtam benne egy olyan mintát, ami egyrészt egy perc alatt meghajtható, másrészt ez az, ami szép papírszalvétából még jobban mutat, mint a legszebb textíliából - ugyanis ha meghajtogatjuk a formát, egy szép, szabályos borítékot kapunk, amihez a papír alapanyag amúgy is közelebb áll.
Engem ez a minta teljesen lenyűgözött, úgyhogy szeretném megosztani veletek - az eredeti verzió Amandine Dardenne: Hajtogatott szalvéták (Alexandra, 2009.) c. könyvében található.
Fogjunk egy szép papírszalvétát:
Terítsük ki, fonákjával felfelé:
Hajtsuk be a középvonalhoz a széleket:
Hajtsuk a felső sarkokat középre, hogy egy háromszöget kapjunk:
Ezután hajtsuk fel a szalvéta alsó részét, hogy összeérjen a háromszög aljával:
Végül pedig hajtsuk le a háromszög csúcsát, és készen is van.
Terítéskor tegyük a tányérra. Bár a könyv nem ír felhasználási ötleteket, én azért többet is el tudnék képzelni... például a boríték belsejébe beletehetünk egy üzenetet (akár szerelmeteset is... :-) ), menükártyát vagy akár az evőeszközöket is - mindenképpen tetszeni fog az asztal körül ülőknek, ezt megígérhetem...
Talán egyszer mégis nekiállok a toboznak, úgy felbátorodtam :-)
