Címtábla

Ezt a bejegyzéscímet is csak azért adtam, mert semmi jobb nem jutott eszembe - fogalmam sincs, minek nevezhetném ezt a dolgot, de ha nektek lenne valami ötletetek rá, az nagyon jó lenne :-)
Amikor Provence-ban jártunk, teljesen elbűvölt, hányféle módon képesek a lakók a világ tudtára adni, pontosan milyen cím alatt is élnek ők. Csodálatosan kifestett, változatos formájú, egyedi kerámiatáblácskák lógtak a kis falvak kopott ajtajain, szerethetően dülöngélő betűkkel, bátor színhasználattal, és én arra gondoltam, bárcsak nálunk is hasonló táblácskákat láthatnánk a kapukon mindenfelé - persze ez apróság, de én mégis azt éreztem, vidámabb lenne tőlük a világ.
Annyira beleszerettem ezekbe a kis kerámiatáblákba, hogy hosszasan keresgéltem őket a francia kisvárosok boltjaiban, amikor pedig végre megtaláltam a beszerzési forrást, földig csüggesztett orral csuktam be magam mögött az ajtót, mert persze nagyon-nagyon távol álltak a turistáskodásra szabott kerettől. És mivel más megoldás nem jutott eszembe, nagy nehezen elengedtem ezt az ábrándot, egészen néhány nappal ezelőttig, amikor eszembe jutott egy megfelelő, ugyanakkor rendkívül költségkímélő helyettesítő dolog....
Egészen pontosan ezzel a kartonállvány-babaházzal játszottunk a Nagyobbikkal, amikor a tekintetem a felső emeleten lévő, jégkrémes pálcikákból ragasztott kerítésre esett - és tudtam, ez lesz az az alap, amiből egyedi címtáblát készíthetek.
Persze a jégkrémes pálcikák helyett faspatulákat használtam, hogy a postás számára is értelmezhető legyen a dolog, nagyító nélkül is :-)

Hat ilyen spatulát egymáshoz ragasztottam, hogy kerítésformává alakuljanak:

Akrilfestékkel befestettem - itt most fontos az akril, mert ez megvédi a felvizeződéstől a fát még szabadtéren is:

A kerítésre a dekorációt dekorgumiból készítettem, mert ez is kiválóan ellenáll az időjárás viszontagságainak. Először is egy darab zöld dekorgumicsíkot cikkcakkosan szétvágtam:

A szélesebb csíkot a kerítés mögé, a keskenyebbet pedig elé ragasztottam, és felragasztottam néhány plusz elemet is (virágot, levelet, katicát - ezeknek a mintáit alkoholos filccel rajzoltam meg):

Aztán pedig már csak a táblát kellett kivágni, alkoholos filccel megírni, majd felragasztani, drótot tekerni a kerítésre, és ezzel el is készült. A provence-i hangulattól persze messze van, de azért - szerethető... :-)

U.i. Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm, aki szavazott és szavaz a bloggerversenyen - tudjátok, hogy nem vagyok egy nagy szavazatgyűjtő, ezért nem is írtam róla, de azért borzasztóan jólesik minden egyes szavazat... szóval szívből köszönöm! :-)

Képeslap sok-sok szeretettel

Ezt a képeslapot születésnapi ajándék mellé készítettem, egy számomra nagyon kedves személynek, de ha valamelyikőtök tartja a Valentin-napot, éppen megfelelő tálalás lehet egy szívből jövő üzenetnek. Ebből persze rögtön ki is derül, hogy mi nem tartjuk, és csak azért szoktunk felfigyelni erre a napra, mert a leendő vejünk a Bálint névre hallgat. Persze ő egyelőre még csak nemrég kezdte meg a 8. évét, úgyhogy még akármi is lehet, de reméljük a legjobbakat :-)

Szóval, lényeg a lényeg, ez a képeslap mindenféle szeretet átadására megfelelő - sőt, az átadás képeslap nélkül is kiválóan működhet. :-)

Tudjátok, hogy mennyire közel állnak hozzám az én szeretett mintalyukasztóim (lassan nevet adok nekik, és ágyam mellé teszem őket éjszakára), így most is az egyiket használtam a képeslap elkészítéséhez - de persze enélkül is tökéletesen megvalósítható a dolog, sablon segítségével.

Kivágtam 7 db szívet, mindegyiket félbehajtottam, majd szépen egymáshoz ragasztottam ezeket a feleket:

Egy szép mintás kartonból kivágtam a képeslap alapját képező papír téglalapot. Az elejére egy vékony selyemszalagból kötött masnit ragasztottam, majd kettéhajtottam:

A meghajtott karton belsejébe, éppen középre beragasztottam a szívformát - a bal szélét  lap bal oldalára, a jobb szélét a jobb oldalra, és ezzel el is készült a képeslap.

Rendkívül egyszerű, mégis van benne valami különleges, hiszen ha borítékba tesszük, kibontáskor látszik csak a kinyíló szív - és hát van annyira beszédes, hogy mellé nem kell nagyon keresni a szavakat.... :-)

Pár nap szünet

Most három napra elköszönök tőletek, mert közeledik a születésnapom, és egy elutazós, szigorúan pihenős-kirándulós hétvégét kaptam ajándékba, amit most fogunk eltölteni fent a hegyekben, egy olyan helyen, ahol még térerő sincs - azt hiszem, tényleg igazi kikapcsolódás lesz, és ez most úgy kell, mint egy falat kenyér (vagy inkább csoki... :-) )
Érezzétek nagyon jól magatokat ti is, hamarosan újra találkozunk! :-)

Húsvéti kindertojás-koszorú

Igenigen, húsvéti. Tudom persze, hogy nagyon korai, de jó okom van arra, hogy erről most írjak :-)
Mégpedig az, hogy ha megtetszik nektek ez az ötlet, húsvét előtt már nagyon nehéz összegyűjteni a hozzávalókat, utána meg ugyan biztosan lesz sok-sok ilyenetek, de akkor pedig már késő. Szóval ez most tiszta előrelátásból kerül ki a blogra, és nem azért, mert bár már jönne a tavasz, pedig az is de jó lenne. :-)

A lényeg, hogy ehhez a dologhoz szükség lesz 14 db sárga műanyag kindertojás-belsőre. Nálunk elég nehezen gyűlt össze ez a mennyiség, a baráti kört is meg kellett kérnem az értékes műanyag tojások eltevésére, de végül összegyűlt, és nekiláthattam, hogy ezt a régóta dédelgetett tervemet megvalósítsam. És tudom, hogy a szakácsnőnek sem illendő a saját főztjét dicsérni, és nekem sem kellene áradoznom erről a koszorúról, de sajnos egy kicsit fogok, mert szerintem tündéri :-)

Először is tehát fáradságos munkával össze kell gyűjteni az alapanyagot:

Nyissuk ki a tojásokat, és illesszük össze őket úgy, hogy az egyik tojás aljába mindig egy másik tojás tetejét pattintsuk bele:

Így tovább, míg mind a 14 tojást fel nem használtuk:

Hajlítsuk kör formájúra az egészet, és az utolsót is pattintsuk be a legelsőbe.

Vágjunk ki pici csőröket papírból, és ragasszuk a tojásokra - én ehhez pöttyös mintás kartont választottam:

Alkoholos filccel megrajzoltam a szemeket is:

Egy vastag drótdarabot mécses fölött felforrósítottam, és így már könnyen át tudtam fúrni a műanyagot: minden tojás tetejére szúrtam egy lyukat, az aljukra pedig kettőt. A felső lyukba meghajtott zseníliadrótót nyomtam - ebből lett a csirkék taréja -, az alsó két lyukba pedig ugyanígy lábakat szúrtam.

Már csak egy kis utolsó simítás volt hátra: színes fonalból masnikat kötöttem, és pillanatragasztóval a kiscsirkékre ragasztottam. 

Ezzel el is készült a koszorú. Felakasztani a legegyszerűbben úgy lehet, ha az egyik kiscsirke hátuljába, a felső és az alsó tojásrész közé bepattintunk egy fonalhurkot, így bárhova könnyen felhelyezhetjük.

Ennyi lenne hát ez a műanyag kindertojásokból készült koszorú, és őszintén szólva most azt érzem, benne van az öt legkedvesebb ötletemben, leginkább azért, mert aki eddig látta, mindenkinek azonnal fülig szaladt a szája... és ennél többet mit is kívánhatnék? :-)

Szívgirland

Ezen az oldalon találtam nemrég egy édes ötletet, ami kislányos zsúrokra tökéletes dekoráció lehet. A Nagyobbik 8. születésnapja rohamosan közeledik, és bár a tavalyi dekorral is teljesen elégedett voltam, mindig nehéz megállni, hogy ne készítsek valami újat - ez persze most is így lett. :-)

Szóval, az említett oldalon láttam egy ötletet, aminek a megvalósításán sokat egyszerűsítettem, viszont a végeredmény ugyanolyan helyes és kedves maradt, mint az eredeti verzióban. 

Tulajdonképpen egy nagyon egyszerű dologról van szó, amihez csak mintás papírok kellenek - nekem további időt spórolt egy szív alakú mintalyukasztó, de enélkül is tökéletesen jól meg lehet valósítani ezt az ötletet.

A papírok persze azok a bizonyos újak :-)

Kivágtam jó pár szívformát - lyukasztó nélkül nyugodtan vágjátok ki csak kézzel, ha többféle méretű szívek lesznek belőle, attól csak egyedibb lesz.

Félbehajtjuk a szíveket, és a közepükből kivágunk egy-egy kisebb szívet, követve az íveket:

Kihajtjuk a szíveket, és az alsó csücsköt átvágjuk, majd egymásba illesztjük a szíveket - fontos, hogy mindig ugyanonnan illesszük össze a következőt az előzővel, különben nem fog síkban feküdni a girland.

Az elvágott alsó részt a szívek egymásba illesztése után mindenhol megragasztjuk egy kis darab celluxszal (elöl és hátul is), és ezzel el is készül ez a kedves dekoráció. 

Ha van segítségünk egy lelkes gyerkőc személyében, nagyon gyorsan lehet haladni a girland készítésével - szerintem érdemes kipróbálni :-)

Képes napló

Amikor kislány voltam, megszámlálhatatlanul sokszor kezdtem el naplót írni. Mindig szereztem/kértem/vettem valami különleges külsejű füzetet, vagy éppen egy teljesen egyszerűt, de hozzá egy egyedi tollat vagy ceruzát, és azzal a szent elhatározással kezdtem írni, hogy most aztán sosem hagyom abba, minden fontosat leírok, mert amikor majd már alulról szaglászom az ibolyát, és rendkívül híres leszek, kiadják az én naplóimat, és az aztán lesz ám a hű. 

Legalább huszonöt ilyen naplókezdeményt őrzök (a legtöbbje kitépett lapok, mert a füzetet aztán elhasználtam másra), a leghosszabb két hétig íródott, szóval - bár most már nagyjából zéró esély van rá - ha valami különleges oknál fogva meghíresednék, szegény életregény-írómat előre is szívből sajnálom... bár biztosan rendkívüli irodalmi kihívás lenne neki a papírfecnikből összerakni nagyívű pályámat. :-) 

Így aztán tulajdonképpen a Kifli az első, tényleg rendszeresen írt naplószerűségem, pedig ez sem kimondottan az, de azért mégis valami hasonló. A bejegyzések között is időről időre visszatér egy, ami a "Képes napló" címet viseli, és ezt különösen szeretem írni - egyrészt mert meg tudom magam nyugtatni, hogy talán benőtt a fejem lágya, és mégis képes vagyok a naplóírásra, igaz, kissé módosult formában, másrészt mert ilyenkor jövök rá, hogy azok a dolgok, amelyeket megemlítek ilyenkor, furcsamód egyáltalán nem a legnagyobb történések, inkább igazi, csendes apróságok - talán mert az élet igazi csodái ezekből állnak össze.

Van egy, a szívemnek nagyon kedves barátnőm, aki egy ideig hajlamos volt azt gondolni, hogy vele nem történik semmi jó, mert igazából nem történt vele semmi "különös" - de amikor beszélgettünk, ezer apróság előkerült, ami egytől egyig pici jó érzéseket hozott számára... és higgyétek el, ezekben a cseppnyi dolgokban annyira meg lehet kapaszkodni. 

Végül is a blog mottója is erről szól, ami itt van jobboldalt, és a mai bejegyzésem is ezekből a pici pillanatokból áll, amilyenek veletek is százszámra történhetnek - de annyira nagyon-nagyon jó ezeket átélni.

A képek mellé ezt a zenét hallgassátok, ha megtehetitek:

Tavaly ültettünk a terasz elé rozmaringbokrokat - 

nagyon jó választásnak bizonyultak, még így télen,

a hó alól kikandikálva is gyönyörű zöldek, dúsak és szépek. 

Zsemle zsemlével - mi van jobb a házi készítésű, 

pihepuha belsejű, lágyan roppanó héjú, 

házat betöltő illatú zsemlénél?

Ugye, hogy ez csak költői kérdés? :-)

A házunktól nem messze folyik egy patak, azon egy apró fahíd,

rajta ez a kis pad - szerintem pontosan olyan, mint egy pad Avonlea-ben,

a múlt század fordulóján

Behavazott kerítés - hát nem tökéletes látvány?

Percekig csodáltam ezt a tökéletes ismétlődést...

A szánkózásban nagyon, de nagyon elfáradt Kisebbik

Úton, este -

ezt a várost is elmondhatatlanul lehet szeretni.

Egy esküvői vacsorán láttam meg ezt a gyertyatartót, 

és nagyjából ötven képet csináltam róla, annyira 

nagyon szép volt.

H-nak és G-nek az esküvője olyan volt,

amilyenek ők maguk, úgyhogy nagyon, de nagyon jól

éreztük magunkat. Sok-sok boldogságot nekik itt is! :-)

Egy másik estén sushit tanultunk meg készíteni, 

és felejthetetlenül ügyesek voltunk :-)

Andi barátunktól december elsején idézetekből álló adventi naptárat kaptam -

mindegyik nagyon találó volt, de ez a három volt nekem a legkedvesebb,

és mindig szem előtt vannak azóta is

Nyuszipuszi

A téli fák meztelensége és az ágak megismételhetetlenül egyedi kuszasága

mindig lenyűgöz. Lassan annyi fotóm lesz téli ágas-bogas fákról, mint 

Wilson A. Bentley-nek a hópelyhekről....

Házi ischler,

amiről pedig pontosan tudom, hogy nem szabad készítenem,

mert képtelen vagyok vele leállni. A jobb és bal oldalamon

egy-egy helyre kis puha párnácskát köszönhetek neki,

de az igazság, még így is megérte, olyan finom :-)

Néha bevisszük a diavetítőt a fürdőszoba egyik sarkába, 

és onnan vetítünk mesét a kádban üldögélő kicsiknek. 

Ez itt éppen a Misi Mókus, és mindig nagyon drukkolunk neki,

hogy megtalálja az örökké termő fát, és hazatérhessen a családjához :-)

Fagy...

... és olvadás.

Amikor a nap visszatükröződik az olvadt hó kis tavaiban - 

mintha folyékony arany lenne.

És ha van egy régi rizslámpátok, ragasszatok rá kis papírpillangókat - 

este azt fogjátok gondolni, igen, ezek a pillanatok azok....

legyen nagyon szép napotok ma is!