Töklámpás

Az idei töklámpásunk teljesen különbözik a korábbiaktól: nem kapott sem mosolygós, sem rémisztő arcot, sőt, egyáltalán semmilyen arcot sem kapott. Mert amikor faragási célokra letettem a tököt magam elé az asztalra, eszembe jutott valami, amit nagyon sokszor olvastam a pici Nagyobbiknak....

"A Futrinka utca végén, szinte már a mezőn, ócska, molyette kalap hevert. Ez alatt a kalap alatt tanyázott Manófalvi Manó, a madárijesztők barátja.Régebben a kalap is egy madárijesztő fején díszelgett, de amióta Manófalvi Manó megörökölte, és házszámtáblát szerelt rá, ház lett belőle. Sajnos, október végén, egy este a szél elfújta a kalapot házszámtáblástól, és Manófalvi Manó födél nélkül maradt. Más lakás után kellett néznie.
Szerencsére talált a mezőn egy jókora sütőtököt, aminek a cinkék már kivájták a belét. - Ez megteszi! - vélekedett a manó. - Korántsem lesz olyan meleg, mint a kalap, de legalább nem fújhatja el egykönnyen a szél.
Fakéregből ajtót, ablakot mesterkedett a tökre, ablaküveg is került egy törött palack cserepeiből. Tűzhelyet agyagból tapasztott, s egy rozsdás cső lett a kémény. Az agyagból tapasztott tűzhely - ha jól megtömték kukoricacsutkával - csak úgy ontotta a meleget.
"Már nem is bánom, hogy a kalap elröpült a fejem fölül - gondolta Manófalvi Manó a tűz mellett üldögélve. - Ez a tökház jóval melegebb lakásnak ígérkezik."
Egy baj volt csupán: a tökházat mindenki meg akarta enni, aki csak arra járt vagy repült. Manófalvi Manónak unos-untalan fel kellett tápászkodnia a jó meleg kuckóból, hogy a varjakat, pockokat, nyulakat elriogassa. - Nem látjátok, hogy ebben a tökben laknak? - kiabálta mérgesen, lúdtollseprűjével hadonászva. - Ez nem megennivaló!
Lámpagyújtás után nemigen háborgatták, mert a tökházikó ablaka messzire világított, s még a legvaksibb vén varjúnak is feltűnt, hogy amiben lámpa ég, az nem ehető. Manófalvi Manó ilyenkor nyugodtan nekiülhetett újságot olvasni."

Bálint Ágnes "Mazsola" című könyve volt tehát az, ami eszembe jutott, ami sok éve az egyik legnagyobb kedvencünk - és így lett a töklámpásunk idén ilyen. :-) 

Képes napló

... mert már régen volt. :-)
Nagyon sűrű és tartalmas időszakot tudhatunk a hátunk mögött - nehéz lenne mindenről szóban beszámolni, mert olyan sok minden történt, de képekkel egy részét azért megpróbálom illusztrálni, remélem, ezek is visszaadják az elmúlt hetek-napok hangulatát és eseményeit.
De elöljáróban egy fontos dolog, amiről nincs kép: a blog ebben a hónapban rekord látogatottságot ért el, és ezt nagyon-nagyon köszönöm nektek, mert igazi öröm nekem... Ti vagytok a legkedvesebb blogolvasók a világon.

És akkor következzenek a képek.

Az idei utolsó levendulák -

mindig kicsit szomorú pillanat levágni őket, de aztán jó arra gondolni,

hogy jövőre megint mennyi virágot hoznak....

Idei gyümölcsszerelmem, a füge

... és a belőle főzött citromos fügelekvár -

bárcsak le tudnám írni az ízét :-)

Ez "csak" az őszi avar -

de nekem ettől a látványtól mindig olyan igazi öröm

önti el a szívemet, mert egyszerűen csodaszép

Egyik kedvenc helyünk, a gödöllői kastélypark -

igazi termésgyűjtő paradicsom. Sokféle méretű tobozok,

gesztenyék, makkok, gyönyörű fakéregdarabok és

ismeretlen gubacsok...

A szerzemény egy része :-)

 Mogyoró- és diógrillázsos mascarponés csokoládétorta

sült kekszrétegen - ettük és ettük és ettük

Adtam a Nagyobbiknak néhány textilfilcet és mellé egy pólómat.

Egészen szuper felsőrészt készített nekem :-)

Az ősz abszolút főszereplője, mindenhogyan rajongok érte, levesnek,

tésztán, süteményben vagy egyszerűen csak a sütőbe téve.

Az illata mindig-mindig a gyerekkoromat hozza elő,

mert anyukám sütötte a világon a legfinomabb

sült tököt....

Aranyhaj

... akitől ezt az ajándékot kaptam

("Neked készítettem, Mama, mert úgy, de úgy szeretlek...")

Egy integető bogár 

Zsolti barátunk 40. születésnapja is az elmúlt időszak kiemelt eseménye volt....

és 40 ilyen szépséges kék gyertyát kapott a tortájára :-)

Muszáj volt még több lekvárt is főzni -

ez itt éppen almás-banános-fahéjas

Kirándulás az egyik utolsó meleg őszi napon

És néhány kép a Halloween-gyerekbuliról:

A meghívók - megperzselt szélű papírlapon, vörös festékpöttyökkel :-)

...és ilyen tokokba kerültek a meghívók -

papírgurigák behajtva, narancssárgára festve, lyukasztott tökarcokkal

Sok-sok szürkére fújt faág, fehér fonallal betekerve,

fekete papírdenevérekkel

Óriási kartonszellemek

Sárga műanyag tányérok fekete alkoholos filccel

rajzolt arcokkal

... és ugyanígy sárga műanyag poharak, LED-mécsesekkel.

Persze, a dekoráción kívül fontos szerepe volt a programnak is, de mivel

a szülőktől nem kértem engedélyt a gyerekek képének közléséhez, csak szavakkal tudok beszámolni :-)

A kalandtúra teljes sötétben zajlott, a gyerekeknek csak zseblámpával világíthattak, 

és így kellett végigjárniuk az állomásokat: volt papírcsontváz-összerakás, rémtörténet-kreálás, árnyjáték, lidércrajzolás, fonallal teljesen össze-vissza kötözött szobában pókkeresés, szemgolyókká festett pingponglabdákkal célbadobás és akadálypálya, végül pedig táncverseny a sötétben, világító pálcákkal a kezekben :-)

De volt persze pókháló is mindenhol

... és pókos kávé is :-)

És azért végül volt egy kicsi - nagyon-nagyon-nagyon kicsi - pihenés is :-)

Miniszellem pelusból

Szombaton lezajlott nálunk a Halloween-gyerekbuli, ami valami egészen nagyszerűen sikerült :-) A Nagyobbik kérése volt a "szellemzsúr", és mivel a szülinapja már és még messze van, gondoltam, éppen jó az időpont egy köztes mulatság megrendezésére. Tudom, a Halloweennel kapcsolatban sokaknak vannak ellenérzései, de az biztos, hogy egy ilyen jelmezes-kalandtúrás-izgalmas feladatokkal kísért hajcihő minden kisgyereknek örömet okoz, és ez alól a nálunk megjelentek sem voltak kivételek, mint ahogy a felnőttek sem. :-)
Mivel az előkészületek család-munka-háztartás mellett zajlottak, csak mindenből az aránylag gyors (és kevés költséggel járó) megoldások jöttek szóba. Végül nekünk is meglepő volt, hogy végtelenül egyszerű és használt dolgokból mennyire hangulatos dekorációk születtek, és ezek közül is a kedvencem volt a a lenti dolog.

A Nagyobbik és a Kisebbik babakorából rengeteg fehér (vagy inkább kevésbé fehér...) textilpelenka maradt meg - ugyan konyharuhának is használom ezeket és még sok más célra is, még mindig imponáló mennyiség van belőlük a házban. És mivel a múltkor kapott használt teniszlabdákból is van bőven, gondoltam, a kettő összepárosításából jó kis szellemes dekoráció születhet. :-)

A lényegi összetevők tehát ezek voltak, valamint egy fekete alkoholos filctoll (a képek sajnos rémesek, mert egy részük este készült):

A teniszlabdát a pelenka közepébe csomagoltam. (Itt most kimondottan előny, ha vannak foltok az anyagon, hiszen a szellemek ritkán mossák a leplüket, nem igaz? :-) )

Egy nagyobb tűbe hímzőfonalat fűztem, és átszúrtam a pelenkán és a labda tetején, hogy így fel is lehessen majd akasztani:

A filccel megrajzoltam a arcot, és így kb. 5 perc alatt meg is volt a kicsit sem rémisztő szellem. :-)
Teniszlabda hiányában menthetetlen zoknikból vagy harisnyából álló gombóc is tökéletes megoldás.
Én még szeretném használni a pelusokat majd továbbra is konyharuhaként, ezért nem rojtoztam ki a széleket, de a szellemek "alja" még jobban nézett volna ki alaposan elrongyoltan... bár azért így is sikerük volt :-)

Folyékony szappan házilag

Az egyik legnagyobb kedvencem a neten talált kincsek közül a házilag készült folyékony szappan. Itt bukkantam a receptre, és ez így, ahogy van, tökéletesen működik - szerintem annyira jó, hogy muszáj róla írnom nekem is, nagyjából kétmilliomodikként. :-)

Két kisgyerek mellett ugyanis a kézmosás rendkívül pazarló művelet - a bolti folyékony szappanok amellett, hogy sok-sok káros anyagot tartalmaznak, villámgyorsan kiürülnek a lelkes kis mancsok nyomogatására, a szilárd szappanok pedig ugyanilyen villámgyorsan ugrálnak ki ugyanezekből a kis lelkes mancsokból, hogy aztán mágnesként ragasszák magukra a földön settenkedő összes pici maszatot és hajszálat.

De azt hiszem, az sem mellékes, hogy egyetlen darab szappanból 3 liter folyékony szappan lesz így, azaz maximum 300 Ft-ból - szóval szerintem nagyon érdemes nekilátni, ráadásul az egész nagyjából negyedóra alatt meg is van.

Az eredeti oldalon rendkívül részletes és pontos leírást találhattok angolul - én rövidebben közlöm csak, de szerintem ennyi információ is tökéletesen elég lesz. :-)

Egy teljesen sima, átlagos szappanra lesz szükségünk mindössze - én egy Johnson's baby szappant találtam itthon, és ez abszolút meg is felelt. Az eredeti oldalon  figyelmeztetnek ugyan arra, hogy ritkán, de előfordul, hogy egy-egy szappanból nem sikerül elérni a tökéletes végeredményt, de én eddig bárkinek is mondtam el ezt a "receptet", mindig mindenkinek sikerült, szappanfajtától függetlenül.

Szóval fogjuk ezt a szappant, és egy sajtreszelőn reszeljük le. Egy nagyobb bögrébe tegyünk annyi reszeléket, amennyivel éppen tele lesz (ha marad még szappanreszelék, azt tegyük félre a következő folyékonyszappan-készítéshez - legalábbis ezt írja az eredeti recept. Én mondjuk nem tettem félre, hanem a maradékot is beletettem - ez is egy járható út, legfeljebb sűrűbb lesz a végeredmény :-) ). Tehát a bögrényi reszeléket egy fazékba tesszük, majd felöntjük 10 ugyanekkora bögre vízzel.
Ezen a ponton a recept szerint kell még beletenni 1 evőkanál glicerint is (forrás: gyógyszertár). Én csináltam már glicerinnel és glicerin nélkül is, és igazság szerint ugyanaz lett az eredmény, de biztos okkal kell hozzá. :-)

Tegyük fel a tűzhelyre a szappanreszelékes vizet, és csak addig melegítsük, amíg teljesen fel nem olvad a reszelék a vízben. Ne forraljuk - ha már teljesen elolvadtak a darabkák, készen is van.
Vegyük le a fazekat, és hagyjuk a szappanos folyadékot teljesen kihűlni. Sokáig teljesen vízszerű lesz az állaga, majd egyszer csak zsupsz, besűrűsödik (jó pár óra vagy egy éjszaka kell hozzá), és máris felhasználásra kész.

Töltsük üvegekbe, és ezzel el is készült a sok-sok házi folyékony szappanunk, ami szerintem a valaha született egyik legjobb ötlet. És ennyire egyszerű is, mert csak egy szappan és víz kell hozzá - én tettem bele egy evőkanál olívaolajat is az ápolás kedvéért, Móni barátnőm pedig illóolajjal varázsolta a saját folyékony szappanját illatosra... szóval a lehetőségeknek most is csak a képzelet szabhat határt. :-)

Vigyori kukacos tök

Először csak azt írtam címnek, "Kukacos tök" - de beláttam, hogy ez inkább elriasztó, mint bármi más :-) Pedig tény, hogy erről lesz szó, bár azért ez a kukac nem egy ellenszenves szerves példány, sokkal inkább egy fagolyókból készült szerethető töklakó. Rögtön el is képzeltem, ahogy beköltözik a tökbe, ott szobákat rágcsál ki magának, aztán pedig egész télen boldogan süt-főz a narancssárga tökkonyhában, akárcsak Manócska. :-)

Egy ilyen narancssárga tök persze már magában is csodálatos látvány, de szerintem egy ilyen rokonszenves kukac még egy kicsit tud emelni a szerethetőségi faktoron, és a környéken lévő össszes gyerkőcnek tetszeni fog... meg persze a nem kukacoskodó felnőtteknek is :-)


Szóval, kellett  a dologhoz néhány fagolyó és egy darab kemény drót:

A fagolyókat akrilfestékkel sárgára festettem:

A drótból két darabot levágtam, és beleszúrtam a tökbe kétoldalt:

A drótokra két-két fagolyót húztam, a drót végét pedig visszahajtottam, hogy az utolsó fagolyót jó szorosan tudjam ráhúzni.

Fehúztam az utolsó golyókat is. Megrajzoltam a kukac pofiját, zseníliadrótból pedig karokat és hajat készítettem neki:

Több dolgom már nem is volt vele - csak kitettem a többi közé, és jókat mosolygok a hozzánk érkezők reacióin. :-)

Négy nap

Négy nap, négy nap, négy nap! :-) Úgy kell ez most, mint egy falat kenyér. Csodálatos, hogy vannak hosszú hétvégék, és lehet egy kicsit feltöltődni, lazítani, és persze ezermillió felhalmozódott dolgot megoldani, elintézni, letudni... és ráérősen reggelizni, langyos napfényben kávézni a teraszon, megnézni az Életrevalók-at DVD-n, lángost majszolni, levágott gallyakat égetni, beszélgetni, enni-inni, gyerekekkel játszani, akciós dekortapaszt venni az Aldiban, őszi színekre ezredszerre is rácsodálkozni, terméseket gyűjteni, Halloween-gyerekbulit előkészíteni, barkácsolni, leveleket gereblyézni, néha-néha már a karácsonyra gondolni, a kamraajtóról letakarítani a maszatos kéznyomokat, pingpongozni, nem stresszelni a szoros határidőkön, Dixitet játszani, százszor is meghallgatni a Starry, starry night-ot, nagyokat nevetni vagy csak csendben üldögélni összebújva... szóval, nagyon-nagyon-nagyon jó lesz.
Ti mit terveztek?

Tökfigurák házi gyurmából

Aki szintén tart otthon egy, két stb. boldogan barkácsoló gyereket, az tudja, hogy őket alapanyaggal ellátni nem olcsó dolog. Különösen igaz ez akkor, ha gyurmáról van szó - nálunk ez nagyjából úgy fogy, mintha a kicsik napi öt étkezése ebből állna... ezért aztán már egy ideje kerestem valami házilag előállítható alternatívát. Nemrég meg is találtam, és tökéletesen be is vált - mindenkinek szeretetettel ajánlom, aki hasonló gondokkal küzd. :-)
Mivel a gyurma (sajnos) abszolút nem az én találmányom, nem írnám le, hogy készül, inkább megadom azt az oldalt, ahol én is találtam a receptet:
http://csiribiri4.blogspot.hu/2010/07/play-dough-hazilag.html

Valószínűleg közületek már sokan ki is próbálták ezt a receptet, illetve a másik népszerű megoldást, a főzött gyurmát - tényleg azt gondolom én is, innentől kezdve nem fogunk bolti gyurmát venni fájón sok-sok pénzért, hanem csak úgy összedobjuk - és már csak azért is megéri, hogy lássuk a csodálatot a kicsik szemében, hogy hűűűűhaaa, ő erre is képes?? :-)

Azt még megmutatom, a legutóbbi adagból mi készült - szezonálisan, egy kis ételfestékkel színezve :-)