Kaspókaptár

Szeretem a méheket - messziről. :-) Dekorációként kimondottan pártolom őket, de azért amikor a közvetlen közelemben döngicsélnek, nem vagyok olyan lelkes... ennek persze van előzménye - még anyuéknál laktam, amikor egyszer gyanútlanul kinyitottam a postaládánkat, amiből kivágódott egy felpaprikázódott méhecske, és a másodperc törtrésze alatt megcsípte az orrom hegyét.
Persze, rögtön egy krumpli keletkezett az orrom helyén, én pedig - akkor voltam pont 18 éves - máris könnyekben úszva láttam magam előtt, ahogy ez a krumpli ott is marad egyszer és mindenkorra, és akár szedhetem is a cókmókomat, valamelyik zárda csak befogad... szóval, akkor és ott tudtam, a méhecskék és én ritkán fogunk a továbbiakban közös társaságba járni.

Azért persze tudom, hogy kreatív célpontként érdemes foglalkozni a méhecskékkel, mert egyrészt látványosak, másrészt igazán ártalmatlanok - és amikor a Kifőztük júliusi számába írtam cikket, éppen ilyen szúrás- és orrdagizás-képtelen méhecskék voltak a főszereplők, méghozzá kaptárral együtt.


Először is kerítettem két kiszolgált agyagcserepet:

A kaspókat sárgára festettem akrilfestékkel, két rétegben.

Fekete dekorgumiból kivágtam a kaptárnyílást, és pillanatragasztóval a kaspóra rögzítettem. Egy darab spárgát spirálisan, több sorban körbetekertem a kaspón, és szintén pillanatragasztóval ragasztottam oda, jó pár ponton.

Sárga dekorgumiból kivágtam a méhecskéket, fehérből pedig a szárnyakat, és ezeket a testek hátoldalához ragasztottam. Ezután fekete alkoholos filccel megrajzoltam a fejeket és a csíkokat.

Vágtam drótból egy kb. 25 cm-es darabot, áthajtottam a kaspó hátulján lévő egyik spárgacsíkon, és oda is rögzítettem pillanatragasztóval.

A méhecskéket a drót végeire és a kaspóra ragasztottam, majd a drótot ívesen meghajlítottam. Ezzel készen is lett a két kaspókaptár, a hozzájuk tartozó ártalmatlan méhecskékkel - és csípős élmények helyett vidám pillanatokkal. :-)