Malacpersely

Mindig is azt gondoltam, azoknak a perselyeknek nincs igazán értelmük, amelyek alul nyithatók, mert akkor az ember hajlamos időnként sikkasztani. Én legalábbis eléggé sikkasztós vagyok, úgyhogy nálam a perselyek sosem jutottak el a teli állapothoz, de úgy éreztem, a vétkes még véletlenül sem én vagyok a dologban, hanem azok, akik felelőtlenül nyithatóvá tették a perselyemet gyárilag... hát nem? 
A másik végletet viszont azok a gyönyörű, kézműves agyagmalacok jelentik, amelyeket földhöz kell vágni és porrá zúzni ahhoz, hogy hozzájussunk a megtakarításunkhoz, na de ehhez meg kinek van szíve? Szegény malacka meg minden. Életemben egyszer voltam disznótoron, de csak akkor voltam hajlandó ott megjelenni, amikorra szegény malacka már csak a porhüvelyével képviseltette magát a helyszínen, a lelke  viszont már szabadon szárnyalt az éterben.

Szóval nem vagyok egy vérengző típus, és semmilyen malackát nem hervasztanék el élete virágjában, még akkor sem, ha agyagból van. Az olyan brutálisan kegyetlen dolog, földhöz vágni egy ilyen malackát, és aztán lassított felvételként nézni, ahogy szétrobban a hallhatatlanságba... na nem, nem, nem.

Ám nemrég csodálatos megoldást találtam a neten erre a lelkiismereti problémára. Egy kreatív leányzó műanyag flakonból készített malacperselyt, és én rögtön boldogan azonosultam a lehetőséggel. Hiszen ez:
1. nem nyitható, mert a flakon szája keskeny ahhoz, hogy kipiszkáljuk belőle a pénzeket
2. szétvágandó, amikor megtelik, de ez mégsem számít vérengzésnek, hiszen csak egy műanyag flakonról van szó, nem egy kézműves remeklésről
3. csodás példája a szemétből valamit elvnek
4. megtelés és szétvágás (azaz megsemmisítés) után bárhányszor újra elkészíthető a felesleges flakonokból, azaz a pótlása is egyszerűen megoldható
5. a gyerekekkel nagyszerű program, mert ezt ők is könnyen elkészíthetik, plusz ha már készen van, takarékosságra is nevel.

Egy hibája van csak, hogy sajnos, nem saját ötlet, pedig mennyire büszke lennék rá, ha az lenne! Így be kellett érnem a megvalósítás örömével, ami persze abszolút nem lebecsülendő - az eredetit pedig megtalálhatjátok itt:
 http://gigglesgalorenmore.blogspot.com/2012/02/valentines-boxes.html


Én azért persze nem egy ilyen nagy-nagy flakont használtam, mert azért a sikkasztási igény még mindig ott lappang bennem (különösen hónap végén és tankoláskor), és félek, hogy egy ekkora perselyt egy idő után türelmetlenül szétmarcangolnék, mivel a flakon telerakását úgy két évre saccolom. Ezért bölcsen egy jelentősen kisebb, kiürült fürdősós műanyag flakon mellett döntöttem, és a megvalósítást is teljesen máshogy vittem véghez - persze Ti válasszátok azt, amelyik szimpatikusabb, sőt, az egészben az a jó, hogy akárhogyan át is lehet alakítani az ötletet, az otthon fellelhető alapanyagok függvényében.


Az én flakonom tehát ez volt:

Először is vágtam rózsaszín kartonból egy olyan széles és hosszú csíkot, amely teljesen beborította a flakon egyenes részét (fontos, hogy karton kell hozzá), pár ponton megpöttyöztem pillanatragasztóval (hobbiragasztó is jó), és ráragasztottam.

Szintén a rózsaszín kartonból kivágtam két fülformát, alul egy nyúlvánnyal (lásd kép), majd ragasztottam rá fehér papírból két kisebb háromszöget.

A flakon kupakját rózsaszín akrilfestékkel lefestettem. Kettévágtam két borosdugót, és ezeket is rózsaszínre festettem.

Fogtam egy sniccert, és nagyon óvatosan kivágtam a bedobónyílást. Ezért fontos a kartonborítás, ezen keresztül sokkal szebben lehet vágni, nem szakad be - csak szépen türelmesen húzzuk át ugyanazon a vonalon a sniccert, enyhe nyomással, amíg át nem vágjuk a műanyagot. (Ezt persze mindig felnőtt végezze.)

A fülek csíkaljára tettem egy pötty ragasztót, és becsúsztattam a rózsaszín karton alá.

Végül befejeztem a malackát: visszatekertem az orrát, és fekete alkoholos filccel tettem rá két pöttyöt.
A szemet fehér kartonból vágtam ki, felragasztottam és feketével megfestettem, majd a szempillákat is felrajzoltam a flakonra.
Pillanatragasztóval felragasztottam a négy lábat, végül egy zseníliadrótot feltekertem egy tollra a spirálalak elérése végett, és  felragasztottam a flakon végére.

Ezzel el is készült megtakarítási alapunk - mi rögtön elkezdtük beletenni az aprókat. Már vagy ötszáz forint van benne - de egyelőre még sikerült lenyomnom magamban a sikkasztási vágyat... :-)