Az év utolsó napján

Még alig tértem magamhoz abból a sokkból, hogy vége a karácsonynak, és máris itt az év vége. Mi történhetett az idővel, hogy ennyire rohan? Pedig éppen ezekben az ünnepi napokban annyira kérleltem volna, hogy maradjon még, mert jó nekünk itthon négyesben, nem sokat dolgozva, kicsit még pihenve is, boldog békességben... ehhez képest a szilveszter máris itt van, és ez azt jelenti, hogy hamarosan jönnek a dolgos, nem olyan könnyű hétköznapok. Nagyon igyekszem majd magammal vinni az ünnep fényét, a lehető legnagyobb sértetlenségben, hogy világítson majd a sötétebb napokon is.

Szóval, szilveszter. Sosem fogadok meg semmit, mert tudom, hogy úgysem tartom be. :-) Egyszerűen képtelen vagyok a fogadalmak betartására, ezzel teljesen tisztában vagyok, úgyhogy nem erőlködtem - eddig. Most kivételesen mégis meg fogok fogadni valamit, de persze titok, hogy mit, mert aztán annál kellemetlenebb, hogy ezt sem tartom be. :-)

És a lényeg: úgy döntöttünk, itthon szilveszterezünk, mert ez a legjobb. A bulizást másokra hagyjuk, úgyhogy amelyikőtök megy, az érezze magát nagyon jól, de nekünk most így lesz a lehető leges-leges-legeslegjobb.
(És tegyük hozzá, romantikus is... :-) )

Mindenkinek nagyon-nagyon boldog új évet kívánok, az összes rossztól menteset, de minden jóban gazdagot, sok szeretettel, és mi mással, mint két vécépapír-gurigafigurával - hiszen ismertek :-)

Köszönöm, hogy velem voltatok ebben az évben!

A kedvenc reggelim

Borzasztóan szeretem a ráérős reggeliket. És amennyire szeretem, annyira ritkán van benne részem. Hétköznap már azelőtt elindulok munkába, mielőtt még bárki gondolna a reggelire, hétvégén pedig legalább az egyik napon mindig van valami korai program, úgyhogy jó, ha a a hét egyetlen napján jut idő a ráérős reggelire.
Pedig ezek a legjobbak. Szeretek ilyenkor sokféle ételt és falatkát az asztalra tenni, akkor is, ha tudom, hogy a kicsik alig esznek majd valamit - pedig úgy igyekszem őket gasztronómiailag kikupálni, de egyelőre nem hagyják magukat, és töretlenül a retróreggeli hívei (vajas kenyér, párizsi, kakaó. Nagyon néha esetleg valamilyen sonkaféle.) Ezen mindig eltöprengek, hogy hogyan is van az, hogy a gyerekek kétéves korukig bármit megesznek, aztán pedig alig valamit, tisztelet a kevés kivételnek.
De mindegy, ez sem töri le a lelkesedésemet, mert legalább Ő meg én örülünk a ráérős, széles spektrumú reggelinek. Ilyenkor degeszre eszegetjük magunkat, lassan, beszélgetve, zenét hallgatva - és többnyire kettesben, mert a kicsik kábé öt perc alatt végeznek a retróreggelivel, és aztán futnak is játszani.
Ám egy ideje én is hajlok az egysíkú reggelizésre, mert karácsony előtt nem sokkal feltaláltam egy reggelit, amit azóta minden reggel megennék. Persze, a "feltaláltam" némi nagyzolás azért, mert nem egy nagy dologról van szó, de mégis, olyan ízorgia, ami rögtön rabul ejt... úgyhogy most le is írom, hátha valamelyikőtöknek a fejében még nem fordult meg, és ki is próbálná - egyszerűen mennyei.


Sült camembert almával és dióval


Hozzávalók (1 személyre, azaz szorozni kell a reggelizők számával):

1 kisebb, kerek camembert
egyharmad alma
kb. 8-10 db diófél összevágva
pár szál metélőhagyma
bors

Elkészítés:

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Egy kis kerek sütőformába tegyük be a sajtot. Az almát pucoljuk meg, távolítsuk el a magházat, és a szükséges mennyiséget vágjuk kockára. A camembert-re tegyünk két tekerésnyi őrölt borsot, szórjuk rá az almát és a darabolt diót, végül tegyük rá az összevágott metélőhagymát is.
Tegyük a sütőbe, és sütőerősségtől függően süssünk 10-15 percig - akkor igazán finom, ha a dió egy kicsit megbarnul a tetején.
Pirítsunk mellé egy-két szelet kenyeret, és tálaljuk forrón.

Szerintem függőséget okoz :-)

Madáretető tejesdobozból

Mostanában, amióta hideg van, erősödő együttérzéssel nézegetem a kertben a madarakat. Tegnap annyira megsajnáltam őket ebben a téli, szürke időben, hogy gondoltam, az én karácsonyi ajándékom az lesz nekik, hogy készítek a számukra egy etetőt. Valami nagyon gyors megoldást szerettem volna, erre pedig a napi négy kiürülő tejesdoboz valamelyike kínálkozott jó választásnak, úgyhogy fogtam is egyet, és nekiláttam.


Először is felhajtottam a doboz füleit, és lefestettem akrilfestékkel.

Ezután egy sniccerrel mind a négy oldalra vágtam egy-egy ablakot - akkorát, amibe biztosan beférnek a kismadarak.

Vágtam egy darab barna hullámkartont. Egy műanyag lefűzőből (népszerű nevén "bugyi") levágtam egy részt, ebbe belecsomagoltam a kartont, leragasztottam és kettéhajtottam. Minderre azért volt szükség, mert ezt szántam tetőnek, viszont szerettem volna vízhatlanná tenni.

Fogtam egy fekete és egy fehér alkoholos filctollat, és kimintáztam vele a doboz oldalait. Ezután pedig a fenti "tetőt" pillanatragasztóval a doboz felhajtott füleinek tetejére ragasztottam.

Végül a doboz hátuljára fúrtam egy lyukat (a rögzítéshez), az aljára pedig két másikat, amelyeken átvezettem egy spárgát, és ráakasztottam egy almát. :-)

Végül megtöltöttem magokkal, felakasztottam a teraszra, és nagyon remélem, hogy a kis szárnyas vendégek megtalálják majd....

Harisnyakoszorú

Ahol növésben lévő kislány van a családban, ott nem kevés kinőtt-szakadt-kibolyhosodott fehér, rózsaszín és lila harisnya halmozódik fel. Nálunk legalábbis nagyon sok van... Ami még hordható, jó állapotban van, azt továbbadjuk vagy eltesszük, de eddig még nem találtam igazán jó megoldást arra, hogy hogyan lehetne igazán ütősen felhasználni a lyukas vagy elkopott kislányharisnyákat.
Karácsony előtt nem sokkal viszont rátaláltam egy oldalra, ahol egészen nagyszerű módon alkalmaztak harisnyarecyclingot. Azonnal beleszerettem, fogtam a harisnyákat, és belekezdtem. :-)


Kikészítettem az alapanyagot:

Fogtam a harisnyákat, majd levágtam róluk a lábfej- és csípőrészt is:

Elővettem egy hungarocell-koszorúalapot (amit a Nagyobbik már kipingált korábban és amit a Kisebbik már megrágott egyszer :-) ), és egy késsel elvágtam egy ponton:

Aztán pedig óvatosan széthúztam a koszorút elvágott széleit, és elkezdtem ráhúzni a harisnyaszárakat.

... és ezt addig folytattam, míg az egész koszorút be nem borítottam a harisnyaszárakkal.

Egy harisnyaszárat hosszában majdnem teljesen végigvágtam (a végén hagytam kb. egy cm-t), kötöttem belőle egy masnit, majd ezt biztosítótűvel a koszorúra rögzítettem.

Ezzel készen is lett. Próbaképpen kitettem az ajtóra, és ott annyira megtetszett, hogy azóta is kint van :-)
Megvalósítható persze zoknikkal, babanadrágszárakkal, sőt, régi, lehasznált-foltos-összemosott felsőrészek-ingek ruhaujjaival is.

Helyzetjelentés

Holnaptól megint mindennap írom a bejegyzéseket, vége a henyélésnek :-) Szerencsére én még bőven szabadságon vagyok, és együttérzéssel gondolok azokra, akiknek a munkahelyükön időznek éppen... mert csodás ez az itthon-lét, minden pillanatát élvezem. Nagyon jó érezni azt a fajta lenyugvást, amit csak a hosszabb itthon töltött idő tud megadni, jó a kicsikkel tölteni sok-sok játékórát, jó együtt lenni egymással, a szüleinkkel, a családdal, barátokkal... ilyenkor kellene előre feltöltődni, hogy legalább februárig kitartson ez a nagy-nagy békesség és nyugalom. Persze, ez nem így műkődik, tudom, de azért persze remélem a legjobbakat :-) Szóval holnaptól itt leszek megint rendesen, de addig is egy nagyon aprócska ötlet, ha esetleg a karácsonyi vendégségekből maradt volna pár söröskupak - nálunk maradt, és rögtön hasznosítottuk is :-)

Így telik :-)

Az ünnepek alatt engedélyeztem magamnak egy kis szünetet, hogy aztán feltöltődve térhessek vissza mindenféle új ötletekkel. De gondoltam, néhány képet és pár szót megosztanék veletek a karácsonyunkról, ha éppen erre jártok két sütizés és vendégeskedés között :-)

Egy rövid beszámoló arról, hogy nálunk hogy telik a karácsony: 23-án este megérkeztek a barátok a hagyományos fadíszítési vidámságra. Csodálatos este volt, ezúton is köszönjük a segítő kezeknek, hogy széppé varázsoltuk együtt a nem kicsi fánkat :-) Persze, volt vacsora is, volt Igazából szerelem-nézés is, volt sok nevetés és késő éjszakai ágyba jutás, de ez így volt tökéletes... és a másnap is. 24-én reggel a kicsik boldogsága a karácsonyfa láttán, az valahogy mindig sírós pillanat, ebből nem tudok kinőni...
Délután megérkeztek a szüleim, és kezdetét vette a nagybetűs Karácsony. Először persze megettük a karácsonyi menüt - ez mindig az anyukám által készített csodálatos halászlével kezdődik, utána pedig minden évben más fogások vannak. Most a következőket készítettem: boeuf bourguignon-t (azaz burgundi marhahúst - aki esetleg látta a Julie és Julia c. filmet, annak biztosan ismerős :-) ), fűszeres morzsabunda alatt sült halfilét, citromos-olívás-petrezselymes cukkinisalátát és mascarponés burgonyapürét. A desszert karácsonyi csokoládétorta volt, mézes-fahéjas vodkában érlelt aszalt szilvás-mascarponés töltelékkel - hmmmmm :-).
A vacsora után következhetett a kicsik által annyira várt pillanat: a gyertyagyújtás. Ez is megszokhatatlanul torokszorító, különösen azóta, hogy ők ketten vannak. Amikor hallom, hogy éneklik kis vékony hangjukon a Mennyből az angyalt, nekem valahogy sosem megy jól az éneklés...
És aztán persze tobzódás az ajándékokban, és egy csillogóan szép, áldottan boldog és vidám este egészen későig.

A többi pedig néhány képben:

Karácsonyi macaron, amit Móni barátnőmmel készítettünk. Hát szép nem lett, viszont annál finomabb volt, étcsokis-mascarponés és meggyes-marcipános töltelékkel :-)

A névnapi virágom Tőle - a "minden nélküli" tulipánok, mert ismer :-)

És félig fehér karácsony is volt :-)

A koszorúnk teljes fényben

Püspökkenyér mindig van, az Ő kedvéért (na jó, az enyémért is :-) )

Egy nagyon egyszerű, de sosem kihagyható dekoráció a teraszról :-)

Cukorpálcák a gyerekek kedvéért - igazából egyáltalán nem is szeretik,

de minden évben kérik, hogy azért legyen :-)

A legeslegnagyobb varázslat a kicsik számára: a csillagszóró

(és ezért mindig legalább annyit tartunk itthon, mint amennyit régen a Guns N' Roses-koncerteken lehetett látni a Don't cry alatt...)

És végül a karácsonyfánk... két kivételesen nagy és egy kisebb képpel illusztrálva, plafonig érő, békebeli, olyan igazán igazi. Legalábbis nekem.

 

 

Karácsony

És eljött...  Nektek, kedves blogolvasóknak, valamint a ti kicsijeiteknek és nagyjaitoknak nagyon-nagyon boldog és meghitt karácsonyt kívánok, a lehető legnagyobb szeretettel:

Levendulalány

Az utolsó díszek

Kicsit fáj a szívem, hogy a mai nappal vége van a karácsonyi tárgyak-díszek-dekorációk bemutatásának a blogon, mert az az igazság, nagyon szerettem ezeket készíteni, és most újabb egy évet kell arra várnom, hogy megint eleresszem a fantáziámat karácsony-ügyben... de persze ez a dolgok rendje, hiszen ez is nagyon jó, hogy most már tényleg küszöbünkön van az ünnep, és ott várakozik teljes díszben, hogy ajtót nyissunk neki.

Az idei utolsó karácsonyi ötlet ismét egy olyan dísz, amihez semmi extra hozzávaló nem kell: elegendő néhány fekete-fehér újságpapírlap (nekem még mindig volt a kottapapírból, így én ebből készítettem) és egy kevés spárga. Semmi több nem kell, az eredmény mégis egy kedves és szép tárgy, ami karácsonyfadíszként vagy lakásdekorációs elemként is megállja a helyét.


Először fogjuk a papírokat, és vágjuk fel csíkokra: egy gömbhöz 15 db 13x2,5 cm-es papírcsík kell.
Tegyük egymásra a 15 csíkot, és egy kézifúróval (vagy más hegyes eszközzel) fúrjuk lyukat egyszerre az összesbe (kb. egy cm-re a végétől).
Vezessünk át a lyukon egy darab spárgát, és csomózzuk meg az egyik oldalon.

Ezután fúrjuk ki a csíkok másik végét is. Vezessük át ezen is a spárgát, és ismét csomózzuk meg a papírcsíkok másik oldalán úgy, hogy ezzel nagyjából félkörformát kapjunk.

Kezdjük el szépen széthúzogatni a papírcsíkokat - így kialakul a gömbforma.

Ezután már csak annyi van hátra, hogy befejezzük a gömböt: igazítsuk el egyenletesen a papírcsíkokat, vágjuk le lent a csomó utáni spárgavéget, és ha szeretnénk, a tetejére kössünk egy masnit.

Aztán pedig egyszer csak - itt lesz a karácsony :-)

Vendégségben

Ma rendhagyó módon nem itt jelenik meg a bejegyzésem, hanem egy vendégposzt formájában a Levendula&Csokoládé blogon. Vianne-tól kaptam egy megtisztelő és kedves felkérést, ennek ereményét láthatjátok, ha átkattintotok az ő blogjára - ezt egyébként is nagyon érdemes megtenni, ha még esetleg nem jártatok nála, mert fantasztikusan szép és különleges bonbonokat, édességeket találhattok nála, igazi művésze a prémium finomságok készítésének. A csodás édességek leírásai mellett találtok gyönyörű fotókat, értékes gondolatokat is, valamint sok-sok gasztroajándék-ötletet is.

Az én vendégbejegyzésem pedig arról szól, mi van akkor, ha nem tudjuk vagy nem akarjuk mindig új és drága kartondobozokba csomagolni az általunk készített édes falatokat, bonbonokat vagy sütiket - hiszen ha egy kicsit körülnézünk otthon, nagyszerű újrafelhasználható alapanyagokat találunk.

Bonbonok májkrémes konzervdobozokban, tojástartóban vagy vécépapír-gurigában? Bizony, nem lehetetlen... :-)

http://levendulaescsokolade.blogspot.com/

Hóesés :-)

Nálunk reggel óta esik a hó, gyönyörű, fehér, puha, karácsonyos :-) Nálatok is esik? És mint mindig ilyenkor, számomra kötelező ennek a dalnak a meghallgatása, minden évben, az első havazáskor... és ezért küldöm ezt most Orsi barátnőmnek, a sok éve mindig ilyenkor történő, közös meghallgatások emlékére :-)
És persze szóljon Nektek is, így már sokkal jobb készülni a karácsonyra, igaz? :-)

Házi mustár

Amikor először láttam meg a receptcímet a már említett Karácsonyi ötletek bibliája című, azóta szuperkedvenccé vált könyvemben, el sem olvastam a leírást, mert hát mi az, hogy házi mustár? Ugggyan már, nyilván valami extrán bonyolult és időigényes izéről van szó, hiszen hogy is lehetne már házilag normális mustárt készíteni.
Miután végigböngésztem a könyvet, azért csak visszatértem a lecsepült mustárrecepthez, és nagy szkepticizmussal olvasni kezdtem.
A szkepticizmusom ezután olyan átalakuláson ment keresztül, mint Lakatos Márk kezében az előnytelen külsejű leányzók... hamarosan rá sem lehetett ismerni. Először hüledezéssé tompult ("ez nem is bonyolult"), aztán hümmögéssé ("vajon vannak itthon hozzávalók...?"), végül pedig abszolút lelkesedéssé ("MEG KELL CSINÁLNOM!!").
Gyorsan beszereztem a szükséges mustármagot (mert hát ebből csak savanyúságkészítéskor tartunk itthon), aztán pedig alig valamennyi munkával legyártottam a házi mustárt.

Döbbenet. Én mondom nektek, döbbenet. Az íze valami hihetetlenül gazdag, fűszeres, és kellően csípős is - a bolti mustárok azóta mehetnek felőlem bárhova. Többször készítettem ajándékba is, és mindenkinél ugyanekkora rajongó elképedést váltott ki, hogy a mustár lehet ilyen is...
Szerintem egyszer mindenképpen érdemes elkészíteni - csak hogy az ember tudja, milyen is az igazi mustár, amiben benne van minden, ami csak jó.


Csípős-mézes-fűszeres házi mustár


Hozzávalók:

1/4 bögre víz
1/4 bögre egész, sárga mustármag
1/4 bögre méz
2-3 evőkanál almaecet
2 evőkanál őrölt mustármag (én kávédarálóban őröltem meg)
1 teáskanál só
1/8 teáskanál őrölt szegfűszeg

Elkészítés:

Egy kis lábasban forraljuk fel a vizet, tegyük bele a mustármagot, fedjük le, vegyük le a tűzről, és hagyjuk állni kb. egy óráig, míg fel nem szívta a mustármag az összes vizet.
Ezután tegyük a mustármagot turmixgépbe. Adjuk hozzá a mézet, az ecetet, az őrölt mustármagot, a sót és a szegfűszeget, majd turmixoljuk össze, teljesen krémszerűre.
Kanalazzuk ki a turmixgépből, tegyük üvegbe, és tálalás előtt legalább egy-két napig tároljuk a hűtőben. 
Hűtőben kb. egy hónapig áll el.

Karácsonyfa újságból

Karácsonyfa újságból?  Akármilyen furcsán is hangzik, lehetséges – mindössze egy kis időráfordítással és egy képes újság felhasználásával látványos és szép karácsonyi dekorációt készíthetünk. Az ötlet megvalósítása ráadásul különösebb kézügyességet sem igényel – karácsony előtt még bárki elkészítheti, nagyjából egy óra alatt. De tényleg :-)

Szükséges alapanyagok: egy vastagabb képes újság, fehér akrilspray, fehér papír, pillanatragasztó.


Nyissuk szét az újságot, és helyezzük le a lapokkal lefelé. Alaposan nyomogassuk le a gerincet, hogy a lapok lehetőleg teljesen simán feküdjenek.

Csukjuk be az újságot, és tegyük magunk elé. Hajtsuk be a címlapot egy kereszthajtással.

A behajtott részt még egyszer hajtsuk be.

Végül a lent túllógó részt hajsuk vissza a behajtott rész belsejébe, így a lap alja teljesen egyenes lesz.

Végezzük el a hajtássorozatot a 2., majd a többi lapon is, egymás után.

Ha mindegyik lapot meghajtottuk, nyomjuk le párszor a hajtásszéleket, hogy szép élesek legyenek.

A pillanatragasztóval ragasszuk össze a két borítólapot – így kialakul a szabályos fenyőfaforma. A fehér akrilfestékspray-vel fújjuk le a lapok széleit, az óramutató járásával megegyező irányban, majd visszafelé is – így a széleket egyenletesen befogja majd a festék. Hagyjuk megszáradni.

A fehér papírból vágjunk ki hópelyheket (ha van, használhatunk mintalyukasztót is), és pillanatragasztóval ragasszuk fel a lapok éleire itt-ott.

Ezzel el is készült az újságból készült karácsonyfa. :-) Ha élénkebb színeket szeretnénk, lefújhatjuk sötétzöldre is, vagy akár aranyszínűre is – mindenképpen szép dísz lesz belőle.

Ezt az ötletet - és egy velem készült beszélgetést :-) - megtalálhatjátok a www.imami.hu helyi oldalain is, ha van kedvetek, olvassátok el, csak keressétek meg a térképen saját lakhelyetek szerint illetékes helyi információs weboldalt.

Csillogó hópelyhek

Múltkor egy csodaszépséges, hópehely formájú sütikiszúróval sikerült gyarapítani a gyűjteményt. Úgy terveztem, valami nagyon finomságos, igazi karácsonyi ízvilágú keksz készítésekor fogom felavatni... de a legutóbbi bevásárlásnál találtam a Corában egy doboz négyféle színű csillámot, igazán barátságos áron, és éreztem, hogy én bizony nem a keksszel fogom felavatni a gyönyörű hópehelykiszúrómat, hanem karácsonyfadíszt készítek vele.

A múltkor készítettem egy nagyobb adag só-liszt gyurmát, mert ez mindig egy nyerő elfoglaltság a gyerekeknél, és mostanában, a karácsonyi készülődés miatt nagyon jól tud jönni, hogy ezzel csendben és hosszasan el tudják magukat foglalni. A Nagyobbik már nagyon jó kis figurákat tud belőle formázni, a Kisebbik meg felváltva formázza a só-liszt gyurmát és tömi magát vele, de a lényeg, hogy megfizethetetlen nyugi társul a gyurmázás mellé. :-)

Szóval, hazatérve a csillámporral, csak elő kellett vennem a hűtőből a só-liszt gyurma maradékát, és máris nekikezdhettem a hópelyheimnek.
Kinyújtottam a gyurmát, és kivágtam belőle a hópelyheket:

A hópelyheket tepsire rakosgattam, és 100 fokon egy órát sütöttem őket, míg csak kopogósan szárazak nem lettek.

Fehér akrilfesték-sprayvel lefújtam őket (lehet persze ecsettel is, de így sokkal gyorsabb), és azon nyomban megszórtam a felületüket a csillámokkal,hogy szépen odatapadjanak a még nedves festékbe.

Ezután pedig csak annyi van hátra, hogy rákössünk a hópelyhekre fehér cérnát a felakasztáshoz - és készen is van. Én pedig most először éreztem azt, hogy a só-liszt gyurma mint alapanyag túlságosan le van becsülve - mert amiből ilyen egyszerűen szépet lehet készíteni, az sokkal több figyelmet érdemel...