Ezt már régóta terveztem, de eddig valahogy nem kezdtem neki - azt hittem, sokkal nehezebb. Röviden, betűnyomdát akartam készíteni parafadugókból, ami persze így elsőre elég idő- és energiaigényesnek hangzik, és az idődolog ebből azért nagyjából igaz is, de a siker tulajdonképpen semmi máson nem múlik, csak egy rendes barkácskésen. Ez rögtön kiderült, amint vettem egy nagy levegőt, és nekiláttam, hogy elkészítsem az A betűt - ezt még elő is rajzoltam a dugón piros filccel, de később már erre sem volt szükség, tényleg egyszerűbb, mint ahogy korábban gondoltam.
Hogy miért parafadugók? Egyrészt azért, mert bár van egy szép szilikonos betűnyomdám, azzal nagy betűket lehet készíteni, és egy felirat elkészítése eléggé hosszadalmas - plusz már előre láttam a lelki szemeimmel, hogy a parafa repedései milyen gyönyörűségesen régies hangulatot fognak kölcsönözni a betűnyomataimnak, hiszen a réseket nyilván nem tudja megfogni a nyomdafesték. Az eredmény pedig nyilvánvalóan ez lesz: gyors, vintage hangulatú betűpecsétek. És tényleg így is lett :-)
Egy fontos persze van: vigyázni kell, hogy a betűk tükörképét faragjuk a dugóba... ezt a saját káromon tanultam meg :-) Persze a betűk jó részénél ez nem számít, de azért például az S és az N esetében résen kell lenni.
Első lépésként kiválogattam a szükséges mennyiségű dugót.
Barkácskéssel kivágtam a betű körvonalait, majd a dugó tetejétől kb. 3 mm-re körben végigvágtam a parafát, hogy a betűn kívüli részek leessenek. (A bonyolultabb formájú betűknél persze ezt több lépésben lehet végrehajtani.)
A piros vonalak azért vannak rajta, mert a Kisebbik nagyon akart segíteni, és először ő akarta a betű körvonalát megrajzolni. :-)
Így haladtam betűről betűre, míg az összes el nem készült.
Persze mindegyiket kipróbáltuk :-)
Remekül működött, nemcsak papíron, hanem zsákvászonra nyomdázva is. A repedezettség csodásan kopottas hatást eredményezett, ahogy azt előre reméltem:
A parafadugókból készült betűnyomda tehát nagyszerűen helytállt, és egészen biztos, hogy számtalanszor fogjuk használni, ajándékcsomagolásnál, lekvárcímkén, kreatív dolgokon és még ezerféle célra.
Most ez az aktuális kedvencem :-)
Ezeket csak úgy, magamnak, meleg ellen :-)
Nemrég kaptam egy nagyobb garnitúra vadonatúj fakanalat, így a régi használtakból kiválogattam a négy legviseltesebbet, és ezekből készítettem el ezeket a kedves, csinos hölgyeket - csak úgy, a magam kedvére. Néha ez is olyan jól tud esni :-)
A kiválogatott fakanalak ezek voltak:
Mind a négyet halványsárgára festettem akrilfestékkel:
Majd beragasztóztam a fakanalak tetejét, és fonalat tekergettem rájuk, kócos összevisszaságban.
Ezután mindenféle anyagmaradékból elkészítettem a ruhájukat - szigorúan csak ragasztással, akárcsak a karjukat, aminek zseníliadrót volt az alapja.
Végül megrajzoltam a pofijukat, és elláttam őket mindenféle kiegészítővel.
Az egyikben teljesen magamra ismerek - szerintetek vajon melyikben? :-)
Már írtam arról többször is, hogy nálunk a minyonok (a Gru c. rajzfilmből a végtelenül cukker, egyben individualista kis sárga lények, eredetiben minionok) óriási népszerűségnek örvendenek. Az egyetlen, ami megment bennünket attól, hogy a kis sárga figurák elözönöljék a házat labdahátizsákágyneműtányérruházatjátékakármi formában, az az, hogy anyagilag mindez totális csőd lenne, így beérjük egy-két kisebb minyonos dologgal. Illetve persze nem érjük be, de akkor jövök én, aki boldogan lát kreatív kihívást minyonos tárgyak készítésében, és még boldogabban fest-vág-ragaszt, hogy anyagi végromlás nélkül is legyenek saját kis sárga lényeink.
Ezúttal néhány kisebb konzervdobozt szemeltem ki, hogy minyonos írószertartót gyártsak belőlük - és már most az elején be kell ismernem, írószert még véletlenül sem láttak azóta sem. A Kisebbik ugyanis hatalmas örömmel hurcolta el őket játszani, amint készen lettek, és azóta a konzervdoboz-minyonok nála laknak, valamint számtalan kalandban vesznek részt :-)
De vissza a kezdetekhez: négy kisebb méretű, kiürült konzervdobozt készítettem elő.
A dobozokat alapozó akrilfestékkel lefestettem:
Száradás után sárgára festettem mindet.
Kék dekorgumiból kivágtam a kertésznadrághoz szükséges alapokat:
Ezeket ragasztópisztollyal rögzítettem a konzervdobozokra.
A dekorgumiból további vékony csíkokat vágtam, és ezeket is felragasztottam, nadrágpántnak.
Következhettek a szemek: egy nagyobb és hét kisebb műanyag tejesdobozkupak külsejét és belső oldalát szürkére festettem. A szemekhez fehér kartonból vágtam alapot, majd sárga festékkel, barna ceruzával és fekete alkoholos filctollal dekoráltam.
A kupakok belsejébe ragasztópisztollyal ragasztót nyomtam, és erre helyeztem a szemeket.
Az így elkészült szemüvegkeretes szemeket felragasztottam a konzervdobozokra, és a szájakat is megrajzoltam.
A G jelet a nadrágra rajzoltam, és fekete dekorgumiból kivágtam a hajszálakat, majd ezeket is felragasztottam. A karokat szintén dekorgumiból vágtam ki - sárgából a karrészt, feketéből a kezeket, végül ezeket is rögzítettem.
Ezzel el is készültek a minyonok - és már nincs is más dolgunk, mint várni a Minyonok mozifilmet... már csak egy hét :-)
A strandhangulat továbbra is nagy kedvencem, és láthatóan nem csak nekem - így nemrég fájó hiányát éreztem néhány kék-fehér csíkos díszhalnak, amelyekhez hasonlóakat úton-útfélén látok fellógatva. És mivel továbbra is úgy vagyok vele, hogy amit lehet, elkészítek házilag, töprengeni kezdtem, milyen alapanyagot válasszak a saját halacskáimhoz. A legjobb persze az lett volna, ha fából eszkábáltam volna össze őket, de azért ez némileg meghaladja a képességeimet, úgyhogy valamilyen más megoldásban gondolkodtam. Ekkor jutott eszembe a házi porcelángyurma, amiről már sok-sok bloggertárs írt részletes bejegyzéseket, és én is lementettem magamnak a receptet, de eddig még nem vettem elő. Valószínűleg azért, mert olyan brutálisan soknak tűnt az egész bögre szódabikarbóna - utólag viszont már tudom, hogy butaság volt ezért ellenállni. Biztos, hogy még sokszor fogunk készíteni házi porcelángyurmát, mert gyönyörű, csillogóan hófehér a massza, amivel öröm dolgozni, és egészen tartósan keményre szárítható, így dísztárgyak készítésére is alkalmas.
A házi porcelángyurma általam használt receptje erről a blogról származik, és tökéletes. Ha még részletesebb leírásra lenne szükségetek, nézzétek meg a linken (vagy a neten bárhol, rengeteg helyen fent van), én csak röviden írom le - de így is nagyszerűen működik.
Házi porcelángyurma
Egy láboskában keverjünk össze 1 bögre szódabikarbónát, 1/2 bögre kukoricakeményítőt és 3/4 bögre vizet. Tegyük fel főni alacsony lángra, kevergessük, míg be nem sűrűsödik. Ha már nehéz tovább keverni (vagy egy kupacba összeáll, ez kb. öt perc), így forrón tegyük a masszát egy darab alufóliába, csomagoljuk be, és így hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, elkezdhetünk dolgozni vele.
Én 3 dl-es bögrét használtam a méregetéshez, ebből szép rendes mennyiség lett (kb. egy fél sárgadinnyényi adag), de nyugodtan lehet 2 dl-es csészét, vagy bármit használni, mert csak az arányokat kell követni, azaz 1 - 1/2 - 3/4.
Szárítás: lehet levegőn is szárítani a gyurmát, de én inkább sütőben keményítettem, 75 fokon, résnyire nyitott ajtóval, mindkét oldalon fél-fél órát.
És akkor vissza a halacskákhoz :-)
A gyurma tehát elkészült, és csinos kupacban várta a felhasználást:
A masszát kinyújtottam, kb. 8 mm vastagságúra:
Majd egy késsel halformát vágtam ki belőle.
A kivágott halacskák széleit simára formázgattam:
A farokuszonyokra csíkokat nyomogattam, majd egy szívószállal kiyukasztottam.
A fentieknek megfelelően kiszárítottam a halakat a sütőben. Kihűlés után mindegyik halra négy csík celluxot tettem, köztük egy-egy sávot üresen hagyva:
A szabadon maradt csíkokat pedig világos- és sötétkék akrilfestékkel kitöltöttem.
Száradás után lehúztam a celluxokat, majd egy darabka csiszolópapírral alaposan átdörzsöltem a kék csíkokat:
Végül fekete alkoholos filccel megrajzoltam a szemeket, nyomtam rájuk egy hevenyészett pecsétet, és spárgát kötöttem a lyukakba.
Kész. :-)
